Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-15 / 110. szám
XV. ÉVF. 110. SZÁM. Sajtónap vári törvénysz (Kolozsvár, május 13.) Pénteken mozgalmas napja volt a kolozsvári törvényszéknek, amely egész sereg sajtóügyben tűzött ki főtárgyalást. A negyedik szekció reggeli kilenc órára tűzte ki az Ellenzék és a Friss Hirek munkatársainak tárgyalását. Furnea tanácselnök az utóbbival kezdi és felvonulnak a vádlottak. Botos János, Mátrai János, Ványolós Miklós, Albrecht Dezső, Szűcs Elemér és Katz Jenő, a lap nyomdatulajdonosa. A védői szerepet dr. Bartha Ignác, dr. Krasznay, Inez® Béla dr. és Szeghő Imre dr. látják el. A vádlottak kihallgatása után Szeghő Imre dr. kéri a tárgyalás elhalasztását. Indokolásában felhozza, hogy az inkriminált cikkek nagy része a Hexner-ügyet érinti. Hexner Béla mérnököt a Keleti Újságban megjelent cikkéért hathónapi fogházra Ítélték, de az ügy fellebbezés folytán a tábla elé került, ahol rpég nem tárgyalták. Colfescu ügyész az indítvány elvetését kéri. Javaslatát a törvényszék magáévá teszi. A továbbiak során a védők kérik a bizonyítási eljárás elrendelését, hogy a benevezett tanuk kihallgatásával támasszák alá a közlemények állításait. Colfescu újból szólásra emelkedik. Lényegében ugyanazt mondja, amit a Keleti Újság Ugatási perei alkalmával. Tiltakozik a bizonyítási eljárás elrendelése ellen. A bíróság rövid tanácskozás ntán ezt az indítványt is elutasítja. Végül Colfescu ügyész megtartja vádbeszédét. Három órán át beszél s újból hangoztatja, hogy az erdélyi magyar sajtó a budapesti irredenta törekvéseknek egyik láncszeme. Furnea elnök két órakor felfüggeszti az ülést. A tárgyalást kedden reggel folytatják. Az Ellenzék perét elnapolták. déglöben és miről folyhatott volna másról a beszed, mint Ráday nyomozásairól és rabvizsgálatairól. Mondta az egyik: — Hát ez tűrhetetlen, miket csinál ez az ember. Akire plckje van, azt már viszi is a börtönbe. — Borzasztó ez — toldotta a másik —, senki sem hajthatja nyugovóra fejét ama gondolat nélkül, hogy esetleg éjjel meg ne zörgessék ablakát Ráday emberei: No, menjünk csak! A szomszéd asztalnál jómódú dorozsmai civis boroz- gatott és e kirakodások hallatára átkiáltott az urakhoz: — Hát félnek az urak, félnek? Lássák, én nem félek, mert nincs okom félni. Csak aki ludas éa va», mit rcjtegetn:ei csak az nem mer Ráday szemébe nézni.. Az urak fölszedelőzködtek és szó nélkül távoztak a vendéglőből. Hát ilyen volt Ráday. Megtörtént, hogy ma együtt vacsorázott valakivel a Próféta éttermében, de harmadnap már mint királyi biztos vallatta hivatalos helyiségében az illetőt. Nem ismert kivételt. De viszont, akik töredelmesen vallottak, azokkal szemben nobilis humanitással viselkedett. Ezeket a rabokat jobb élelmezésben részesítette s erre reáment gyón! kis birtokának jövedelme, mert a kormány ilyen célokra nem folyósított semmit, Most már harminc év óta pihen az ikladi sírboltban Ráday Gedeon gróf, alti különösképpen vissza tudta csinálni a nagy embereknek kijáró történelmi megemlékezést: inkább életéhen volt legendás alak és csak halála után váltak a legendák tényleges jótéteseleka- detté. Mert hiszen neki köszönhette az Alföld népe,, hogy betyárirtó szereplése után nyugodtan hajthatta fejőt álomra, tömött bugyelárissal jöhetett-mehetett ? szegedi és kecskeméti vásárokra, zavartalan lélekkel özönölhetétj a bucsus havi Boldogasszony tiszteletadására. Nem kellett többé rettegnie, hogy elébe toppan valamelyik ilyen-olyan szegénylegény fölhuzottkalcasu mordállyával és a lélekdermesztö szigorú szóval: —. Ide csak azzal a pénzzel s miegyébbel, mert különben ... Most már másféle lakói szoktak lenni a szegedi csillagbörtönnek — fejezte be a doktor bácsi —, »• de ezek nem betyárok. Legalább is nem olyan közönsége- sek, mint az a Bajdor Pesta et cnnsnrtes. Prăsit, acskösök! Knmlljsm MW—mi.-iht mu» I ni--3 Teőád Sári megszakítj a hogy elbeszélgessen egy kicsit a Keleti Újság közönségével a nacionalizmusról a fiatalság titkáról és Kolozsvárról, ahol mindig legnagyobb a lámpaláza (Kolozsvár, május 13.) Zsazsa Kolozsváron. Csak ennyit kell leírni és mindenki tudja, kiről van szó. Pedig a magyar nyelvterületen nagyon sok Sári, nagyon sok Zsazsa él és senki másra nem gondol mégsem senki, mint Zsazsára, — Fedák Sárira, a legnagyobb magyar művésznők egyikére, az egyetlenre, aki a szó régi és jobb értelmében igazi primadonna. De Fedák Sári nemcsak színésznőnek első, de rendkívüli emberpéldány is egyúttal. Mint művész és mint ember messze kiemelkedik az átlagból. Most, hogy Kolozsváron néhány e3te fellép, felkerestük, hogy a Keleti Újság nyilvánosságán keresztül a közönséghez is szóljon néhány szót. A színfalak mögött az emeleten folyik a próba. Zsazsa próbál és magyaráz és oktatja fiatalabb színész- kollégáit. Egy árva hegedű hangja hallatszik ki a próbateremből és Fedák Sárinak jellegzetes hangja: Hallgass a mamára, a mama okos szavára... Ebből mindjárt tudjuk, hogy az „Okos mamá''-bó' folyik a próba. Midőn megmondják neki, hogy egy újságíró akar vele beszélni, kiszalad fiatalosan, frissen és Rugalmasan és úgy beszél az emberrel, mintha hosszú évtizedek óta mindennap együtt fogyasztottuk volna el a délutáni feketét és órák hosszat diskuráltunk volna. — Jövök azonnal, csak pár taktus, néhány mondat Uicsiszolása és akkor beszélgethetünk. A próba tovább folyik. A másik szobában Leövey és Réthely a budapesti szinészetl szaklapot olvasgatják és csöndesen vitáznak. Néhány perc múlva érkezik Fedák Sárt éa lemegyünk a sötét színpadra. A nézőtéren hangosfilm pereg, hátul a próbatermekben azonban szorgalmas munka folyik. Es ott a színpad sötétségében beszélgetni kezdünk: — Hát mit mondjak? A két nacionalista: Zsazsa és az Universul munkatársa. — Igen, rendkívül édes volt, hogy ma nálam járt egy román újságíró. Gocimannak hívják és az Univer- sul-nak a munkatársa. Azt mondotta nekem, hogy 0 nagy nacionalista és a lapja ugyancsak nagy nacionalista. —- Megijedt erre a művésznő? — Nem. Nem Ijedtem meg. En is azt mondottam,' hogy nagy nacionalista vagyok. Ha Gociman urnák szabad és lehet nacionalistának lenni, akkqr-jtjizonyára nekem is szabad. Sokat járok külföldön, mindenütt támadások érnek. En már nem is félek ettől, sőt ez az érdekes, ez az Izgató. De arról sem hallgathatok, hogy a Gociman ur egy rendkívül szimpatikus ember, közvetlen volt hozzám. Azzal kezdtem, hogy üljünk le egymás mellé ml, a két nacionalista és beszélgessünk, igyekezzünk megérteni egymást, mert úgy sejtem, mind a ketten egyet akarunk. Mind a ketten azt akarjuk, hogy az a két nép, amelynek fial és leányai vagyunk, boldog legyen, megelégedett legyen és különösen azt akarjuk, hogy a szeretet és a jóság mindenütt érvényesüljön. Nem volt Igazam? Bizalmas vallomás az örök fiatalságról Válasz helyett egy meglehetősen kényesnek látszó kérdéssel rukkoltam ki: — Művésznő, legyen olyan kedves, arról beszéljen nekem, hogyan lehet egy embernek, egy nőnek, egy művésznőnek az örök fiatalságot megtartani? Hogyan lehet valaki testben és lélekben mindig fiatal? Ugye nem haragszik? Kissé kényes a kérdés, de mindenkit érdekel a válasz. Szivéből felkacag édesen és nagy szürke szemei szeretettől és melegségtől gyulnak ki. — Nekem, a Tóni néninek, a Nagymamának volna ez a kérdés kényes? Nem. Őszintén és közvetlenül felelek. Az örök fiatalságnak a titka itt van... Es balmellére üt, ott megpihenteti a kezét a szive fölött. — Itt van. Ez a kis husdarab, a szív az örök fiatalságnak a titka. Ez irányit, ez vezérel, ez füt, ez világit, ettől szárnyal a lélek, ez a benzirj, világéletemben ez fütötte a repülőgépemet, ezért tudtam szárnyalni, ezért tudtam mindig fennmaradni. Erre kell vigyázni, hogy mindig, minden körülmények között a helyén legyen és mindig ennek a szavára kell hallgatni. Itt egy kissé megáll, a hangja is elhalkul és Így folytatja: — Nemcsak az örök fiatalságnak, hanem a boldogságnak, a lélek harmóniájának a fűtőteste a szív. Még mosolyogni is igazán csak a szívből lehet. Harmincnégy esztendeje, hogy minden este a színpadon állok é3 játszom s boldog vagyok, ma is fiatalnak érzem magam mért a közönség a kezemet soha el nem eresztette. Ezek kissé rapszódlkus kijelentések, de higyje el nekem, hogy szívből jönnek és őszinték. A fiatal szülész- generációnak pedig azt mondom, hogy a mesterségünknél három dolog a legfontosabb, Mindenckfclött tehetség, egészség és becsületesség. Ha a három közül csak egyetlen egy hiányzik, akkor már vége a művészetnek, akkor kezdődik a kontármunka. A kolozsvári lámpaláz. — Budapesten is minden fellépésem előtt drukkolok, igen, lámpalázam van. Ebből sohasem csinálok titkot. De Kolozsváron valami különös, szorongni® érzés fogott el a múltban Ss és ma Is, ha a közönség elé állok. Mindjárt megmagyarázom miért. — Budapesten már nagy sikereim voltak, nagy no voltam, irigyelni voltak, klikkek harcoltak ellenem és akkor jöttem le először Kolozsvárra. Még most is élénken emlékszem, öreg színházi emberek mondották: Na majd Kolozsváron. Ott mutasd meg, hogy mit tudsz. Itt Budapesten könnyű, de ott értenek a művészethez — Es azóta is él bennem az akkori figyelmeztetés Valahányszor Kolozsváron a színpadra lépek, még aa- gyobb lámpalázam van. Es mindig azt érzem, hegy ne most, most mutasd meg, Itt tégy' ki magadért, Kolozsváron, mert itt a művészettel játszani nem lehet!... Most Kéthy, a budapesti impresszárió elővezet egy bájos kis színésznőt és bemutatja Zsuzsának. Figyelmébe ajánlja, hogy milyen szép, üde az arca, okosak a szemei és hosszú, nagy fekete haja van. — Est a szép hosszú fekete hajadat le ne vágasd, — mondja Fedák Sári, — mart ez nagy érték. Általában ma minden nagy érték, ami nincs. A színészek idegesen gyülekeznek és várják Fedák Sárit, hegy a próbát folytatni lehessen. Az érdekes disputát megszakítom. Búcsúzóul még azt mondja: — Ezt igy kapásból nem lehet elmondani, nagyon érdekes dolgok. Ehhez egy kis kurtakocsma kell. Hosz- szu, éjszakába nyúló duma kell ahhoz, hogy az életről, művészetről, az örök fiatalságról kibeszélhessük magunkat. Mert a művészeten ldvui ezek a hezszu disputák a legszebbek és a legkellemesebbek a világon... "-1, (—s \ * Szőlősgazdák! Az u.i rzőlószetl törvény (Megjelent a f. évi április. 22-i 93. számú 'Monitorai Oficialban) magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító Irodában, Sír. Memorandului nem i»é!kü!ö®Iseéflí a Dr. Király—Dr. Gombos-féle törvény fordítást, amely a „Mezőgazdasági adás« ságok rendezéséről44 szóló törvény és miniszteri indokolásának román és magyar szövegét hasábosán és részletes magyarázatokkal adja. Ára 120 lei. Kaphatóavidéki nagyobb könyvkereskedésekben, a. Keleti Újság bizományosainál és a. Minerva R. T. könyvkereskedésében, Cluj- K*l»zs*'ár, Str. Regina Maria 1. i!
