Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-09 / 82. szám

Cluf•Kolozsvár, ' _ 'ZTT^T^rim 1932. április 9. * Y ÂwCOUÎOOl Élt flUíSHú Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej 0rszágos flagyarpirti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! Ulefon: 503, 6-94 XV. évfolyam * 82. szám Előfizetés ti zgy zrorsziţ ev. Egyévra 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negysdávral2.S® P« Egyes szám ára 20 fillér Élesen támadták a kamarában a kormányt, amely ötmilliós alamizsnával akarja elin­tézni az árvízkárokat Vlad Aurél előterjesztette a bankok ultimátumát a konver­ziós javaslattal kapcsolatban Ne jósoljanak Felelős állásban levő vezetőembernek nem tanácsos olyan jóslatokat dobni ki a nyilvános­ság körébe, amelyekről a közönség azt hihetné, hogy valamilyen legbelsőbb titoknak az eláru­lásáról van benne szó. Az erdélyi minisztérium államtitkára itteni jártában elhullatott olyan szavakat, amelyeknek sokféleképpen magya­rázható értelme végigzugott abban a közgazda- sági pangásban, amiben ma élünk. Olyanfor­mán, mint ahogyan a kolozsi, hajdan felha­gyott sóbányák mélységébe belóditanak a ki­ránduló gyermekek egy-egy göröngyöt s lent­ről a földalatti, vizzel-gazzal telt üregből irtó­zatos zugó, csobogó dörgés hangját veri vissza a láthatatlan mélység. Ezeknek az államtitkári tisztségeknek tudott feladata az, hogy nyilat­kozatokkal árasszák el a lapokat, szépeket mondjanak a kormányról, annak terveiről, ud­varias fogadtatásban részesítsék a panaszoso kát. Beszélő minisztereket tart a kormány, hogy szavakkal próbálják enyhíteni, leszerelni az embereknek az elégedetlenségét, a polgárok ra nehezedett kőszikla-terheket. Lehet, hogy a rengeteg nyilatkozattal, a sok beszéddel kifogy­tak a szavakból és mondanak már jóslásokat, nagyokat, az a gazdasági sülyedés azonban, aminek a mélységére jutottunk, kongó.4«egé- ben nagy erővei veri vissza, előre és félre a szavakat, anélkül, hogy azoknak értékét a meg­ítélés józan mérlegére állítanák. Májusra nagy dolgok következnek, amik mindent megváltoz­tatnak. Elég voit annyit mondani ahoz, hogy az ipari és üzleti tevékenység terén kiszámít­hatatlan rezgéseket idézzen elő. Májusban a kormány leszámol a pénzkrizissel, igy megy a kiejtett szó tovább s ez elég ahoz, hogy a kom­binációk sokféle továbbfüződése éppen annyi megriadást idézzen elő, mint amennyi remény­séget felébreszt, vagy az egyikből többet, mint a másikból. Aztán jöhetnek elsimító magyará­zatok ,a még meglevő pénzforgalom szeizmo­gráfja felvette az izgalmakat jelző kilengése­ket, amiket beillesztett a maga tevékenységi térképébe s aki tudja, hogy az mit jelent, az el is tudja képzelni az összes hatásoknak kiszá­míthatatlan szélességű kontúrjait. Ma, amikor ott tartunk, hogy a munkaal­kalom szerencsés véletlene folytán dolgozó ember is a maga ideiglenes megszorultságá- ban kénytelen egy-egy kiló kenyér vásárlására hitelt kérni, bízva az ő megmaradt szatócs- mérvű hitelképességében, mindenkinek vigyáz­ni kell a szavaira, de feltétlenül vigyáznia kell annak, aki a kormány keretein belül felelős ál­lást tölt be. Vagy már tűi vagyunk ezen is? A városi konverzió törvény-javaslatának előadói indokolásában is van egy passzus, amely meg­állapítja, hogy az adósságok névértékét nem lehet fenntartani, hanem törvénnyel kell le­ütni a magántartozások egy részét. E hasábo­kon sokszor megírtuk azt, amivel az előadó c megállapítását magyarázza: ma sokkal maga­sabb a lej vásárló értéke, mint volt akkor, amikor magas kamatokkal az emberek után dobálták a kölcsönöket. Mi azonban nemcsak a lejstábilizálás árfolyamnivójának tulajdonít­juk ezt a valóságot, hanem még más körülmé­nyeknek is és a végeredményben áll az a régi gazdasági törvény, hogy az a pénz, amiből ke­vés van, vagy alig van a piacon, sokkal maga­sabb belső értékkel rendelkezik, mint az, ame­lyik patakokban cirkulál a városok és falvak között. Jó, ez igy van, de annak más következ­ményei vannak, ha ezt mindenki tudja és má­A kamara délutáni ülésén Vlad Aurél emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy mielőtt a romániai bankok határozati javaslatát felolvasná, rá akar mutatni arra, hogy a bankok képviselői felvették a kapcsolatot a kormánnyal, amely elismerte ugyan a pénz- és hitelintézetek jogos kívánságait, a hitelezők és betétesek érdekei­nek, védelmének fontosságát, de megfelelő in­tézkedésekre nem mutatott hajlandóságot. A kis- és nagybankok, Erdély és Bánát ro­mán, német és magyar pénzintézetei, a régi ki­rályság, Besszaráhia és Bukovina összes bank­jai, amelyek 20 milliárd alaptőkét és 25 milliárd betétet képviselnek, kétmillió betétes vagyona­ként, április 4-én és 5-én tartott kongresszusu­kon a következő határozatot hozták: A kongresszus mély sajnálattal álla­pítja meg, hogy a konverziós törvény a pénzintézetek meghallgatása nélkül ké­szült el és nem veszi tekintetbe ezeknek az érdekeit, amelyek pedig összeegyeztethetők lettek volna az adósok érdekeivel. Sajnálja, hogy a kormány és a parlament nem is akarta megismerni a pénzintézetek memo­randumát. Emiatt a látszat az, hogy a cél: a pénz- és hitelintézetek megsemmisítése-. vezetőül Írják. Az agrárkonverziót is addig ígérték, propagálták, kortesszónokolták, és a megcsinálását annyira elhalasztották, hogy ez időközben a szólamokkal tönkretették a gazdá­kat és sok mindent, ami ebben az országban a gazdák egzisztenciális létéhez fűződött. Az ilyen pénzügyi rendelkezéseket vagy megcsi­nálják, vagy nem, de kihirdetni a szükséges­ségét és akkor nem csinálni, a legsúlyosabb kőeldobás, aminek következményei nagy ráz- kódtatásokat vonhatnak maguk után. Ha a kor­mánynak olyan pénzügyi tervei volnának, amelyek májusra nagy változásokat helyezné­nek kilátásba, azokról nem titokzatos jóslások­ban kell beszélni, hanem tervszerűen kellene megcsinálni. Ha a városi általános konverzíó­Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mit jelent a hitel a gazdálkodás mai kor­szakában, milyen előnyöket hoz a gazdasági rendszernek és a bankok a tőkefeleslegek össze­gyűjtésével teszik lehetővé az ipar, mezőgazda­ság és kereskedelem fejlődését. A kongresszus ennek a ténynek a felismerése helyett azt álla­pította meg, hogy a hitelintézeteket a csőd szé­lére juttatták és ezzel a hitel fogalmát is tönkreteszik. Az ország gazdasági érdekei ezzel helyrehozhatatlan károkat szenvednek. A kon­verziós törvény 41. szakasza, amely szerint a mezőgazdasági tárcával rendelkező bankok el­len 5 évig nem rendelhető el csőd, nem vehető komolyan. Ebben a szomorú helyzetben a pénz­intézetek még utoljára fel akarják hívni a kormányt és a parlamentet, mentsék meg az ország bankjait, mely nélkül az ország gazda­sági élete, a megmenteni kívánt mezőgazdaság is elpusztul. A mezőgazdaság már ebben az év­ben rendkívül súlyos helyzetbe fog kerülni a hitel megszűnése következtében, de a felelősség ezért nem a bankokat fogja terhelni. A bankok az általuk képviselt betétesek és hitelezők érdekeinek képviseletében a követke­zőket kérik a kormánytól és a parlamenttől: (Folytatás a 2-ik oldalon). ne indokolásokban, hanem rendelkező paragra­fusokban kell erről beszélni. Aki azzal kecseg­tet, hogy majd jönnie kell a leredukált adóssá­gok konverziójának, az többek között előidézi azt a zavart, hogy a városi lakosság egy réte­gére rászabaditja a hitelezők gyors felhajtási kísérleteit. Az általános konverzió olyan prob­léma, mit nem propagálni kell, hanem megol­dani, még pedig halaszthatatlan sürgősséggel. Ami azonban a májusi jóslatokat illeti, azoknak az értékét mindenki megítélheti, mert a gazdasági jövő kilátásainak a mérlegelésére nem az államtitkári címek képesítenek. A vi­lág legnagyobb és legismertebb gazdasági szak- tekintélyei nem jósolnak terminusra, sem má­jusra, sem távolabbi hónapokra. sok, ha a kormány egy törvényjavaslata elé be-uak a szükségét a kormány is belátja, akkor Vlad Aurél előadja a bankok ultimátum it (Bukarest, április 7.) A kormányválság hí­rei egyelőre elhallgattak és a parlament az or­szágra súlyosodé árvízkatasztrófával foglal­kozott. Lap a király védelmére. A kamar délelőtti ülésén Dimitriu liberá­lis visszautasítja Iorgának ama tegnapi nyilat­kozatát, hogy a liberális párt nem őszinte. Di­mitriu ezután a sajtóügyi alminisztérium ügyét teszi szóvá és azt állitja, hogy ott botrá­nyos dolgok folynak. Pangal alminiszter csodálkozik rajta, hogy egyes képviselők inkább hisznek egy zsa­rolónak, mint neki. Ismerteti alminisztérium működését. Oteteleseann: Az ellenzéki vezérek laká­sára mikrofonokat szerelnek fel, hogy kihall­gassák bizalmas beszélgetéseiket. Pangal: Rossz tréfa ilyet állitani. A Vas­gárda feloszlatásához nincs köze, ezt a kormány szolidárisán határozta el. Ami a kisenevi Cu­vântul cimü lapot illeti, az ő minisztériumának nincs ilyesmire pénze. Ha volna, úgy szívesen támogatná, sőt létesítene minél több lapot, a király védelmére. Oteteleseann: Tiltakomo e kijelentés ellen, a királyt nem kell védeni, a királynak nincse­nek ellenségei. Radulescu nemzeti parasztpárti is tiltako­zik Pangal szavai éllen.

Next

/
Thumbnails
Contents