Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-21 / 92. szám

XV. ÉVF. 92. SZÁM. fÍELETIÜJSKG 3 Colfescu ügyész súlyos kijelenté­seinek bizonyítását kérte a véde­lem a Keleti Újság pőrében Az ügyész és a védők éles vitája a főtárgyalás második napján —• Sértők voltak-e a magyarságra a Colfescu ügyész kijelentései ? — A vádirat Budapestről és Magyar­országról beszél (Kolozsvár, április 19.) A Keleti Újság el­leni ügyészi pörnek, amit Colfescu ügyész az ismert vádakkal inditott, a második fejezete játszódott le tegnap, érdekes Jelenetekben, bár az érdemi tárgyalásra még sor nem került. Anélkül, hogy kommentárral kisérnők, a követ­kezőkben számolunk be kivonatosan a történ­tekről: Halasztó indítvány. A kolozsvári törvényszék negyedik szekció­jának, Drăgosan—Hortopan tanácsa kedd dél­előttre tűzte ki a Keleti Újság pőrének folyta­tólagos tárgyalását. A Keleti Újság pőrének vádlottal, dr. Paál Árpád, aki most az Erdélyi Lapok főszerkesztője, dr. Zágoni István, Szász Béla és Demeter Béla, mindannyian megjelen­tek. A védelmet dr. Klein Miksa, dr. Péterify Jenő és dr. Keresztes Zsigmond képviselték, majd dr. Nagy Ferenc lépett be a védők közé Tizenegy óra után, mikor a bírósági tanács bevonult, Colfescu ügyész foglalta el az ügyészi asztalt. A bíróság, miután megállapította a vádlottak jelenlétét, váratlan bejelentést tett. Eszerint a tárgyalást hivatalból elnapolják, mivel összefüggés látnak a Keleti Újság sajtó­pere és Hexner Béla, jelenleg fellebbezés alatt álló pere között s igy addig, amig a Hexner- iigyben a tábla nem hoz Ítéletet, elnapolják a tárgyalást s hivatalból fognak uj terminust ki tűzni. Bizonyítást bérnek. Dr. Klein Miksa, Drăgosan elnök bejelen­tése után a bíróság rendelkezésére bocsátja az Universul-nak és Drumul Nou-nak a Hexner- pör tárgyalásáról közölt cikkeit, azzal, hogy ugyanazok a kifejezések, amelyek a magyar la­pokban szemet szúrtak Colfescu ügyésznek, ezekben az érdektelennek számítható orgánum­ban is hasonlóképpen látnak napvilágot. Kéri a bizonyítási eljárás elrendelését arra, hogy Colfescu ügyész olyan kijelentéseket használt, amelyek­kel megsértette a magyar népet s ezek között előfordult az is, hogy ki kell ten­ni a magyarokat Európából. Tanukat jelent be, kérve azoknak a beidézését. Beszél a vádiratról, mely sok mindent tartal­maz Magyarországról, de nem a vádlottakról. Jellemző példa, hogy egyik vádlottat azzal vá­dol, hogy a publicisták a befolyása alatt álla­nak. Ilyen delíktumot nem ismer a büntetőjog — Mi tanukkal akarjuk bebizonyítani az ügyész ur állításait, — mondja az ügyvéd — mert ebben az esetben kijelentéseinek a magyar­ságra nézve rendkívül sértő voltát tekintve, j? gossá válik az a kritika, amivel az ügyész sza­vait kisérték azok, akiket vád alá helyezte1 Ezenkivü! kérjük annak a fegyelmi doszárr-1 t beszerzését, amely a Hexner-ügy után Co1 fyscu ügyész ellen inditott ankét eredményé- tartalmazza. lyét megtámadni. Ami a törvényszék előtt tör­ténik, azt beveszik a jegyzőkönyvbe, ami nincs benne a jegyzőkönyvben, az meg nem történtnek számit és ehhez a vádlotak csak végső kétségbeesésük­ben ragaszkodnak. — Ennek az ellenkezőjét csak olyan ügyvédek vitathatják, akiknek sem­mi kapcsolatuk nincs ezzel az országgal, nem tisztelik az áilam tekintélyét és méltóságát s egyetlen céljuk, hogy valamikép megbontsák az ország alapját. A bizonyítást tehát semmi­képpen sem lehet elrendelni. Incidens. Péterffy Jenő dr. beszédét azzal kezdi, hogy mindenek előtt vegyék jegyzőkönyvbe Col­fescu ügyész azon szavait, melyekben azzal vá­dolja meg a védőket, hogy nincsen semmi kap­csolatuk ezzel az országgal, mert ez súlyos in­zultus a védőkkel szemben és amely ellen kellő megtorlásképpen bűnvádi eljárást fognak indí­tani. Colfescu ügyész: Már megint inszcenálnak. Az elnök: De hiszen ezeket a szavakat hasz­nálta az ügyész ur. Péterffy Jenő dr.: Az ügyész nr elmondta ezeket a szavakat, mi feljegyezzük. Colfescu ügyész: En csak a vádlottakról be­széltem és nem az ügyvédekről. Péterffy dr. leszögezi, hogy éppen úgy vo­natkozott reá is, hogy különböző fogásokkal jön a törvényszék elé. Nem a vádlottak folya­modnak különböző trükkökhöz „végső kétség- beesésükben", hanem éppen az ügyész- ur az, aki a Hexner-pörben használt súlyos kifejezé­seinek következményeitől félve, végső kétség­beesésével akarja megakadályozni a bizonyítá­si eljárást. Amint most rögtön letagadta az ügyész ur a védők ellen használt sértő kifeje­zést, mivel ez nincs még jegyzőkönyvre véve^ ugyanígy nem ismeri be a Hexner-pörben hasz­nált és a magyarságot sértő kifejezéseket, mi­vel nincsenek jegyzőkönyvre véve. — Ugyanez történt a Ilexner-perben is — mondja azután. — Az ügyész ur használta a magyarságra nézve sértő szavakat s azok nem kerültek be a jegyzőkönyvbe, most meg nem történteknek kívánja tekinteni. Azt azonban nem hittem volna el az ügyész úrról, hogy sa­ját szavait ne ismerje el. Az ügyész ur szerint szervezett ellenségei vagyunk az országnak, mert kijelentésekre emlékszünk, habár részre- hajlatlan román újságok is ugyanazt jegyezték fel annak idején a Hexner-perből irt beszámo­lójukban, mint az inkriminált cikkek szerzői. Budapest a vádiratban Colfescu ügyész válaszában magyarázatot ad előbbi kijelentésének azzal, hogy ő nem sér­tette a védőket, nem a védőkre értette szavait, hanem a vádlottakra s mivel a védők képviselik a vádlottakat, a vádlottak eljárását a vád szem­pontjából teszi szóvá. Az elnök megkérdezi, hogy a védők tudo­másul veszik-e a magyarázatot, amit a védők tudomásul vettek. Péterffy ez elintézés után folytatta, hogy a sajtótörvény alapján bizonyítási eljárást kérnek. — Teljesen törvényes alapon cselekedünk, mikor tanuk kihallgatását kérjük annak a kö­rülménynek a bebizonyítására, hogy Colfescu ügyész ur valóban használta sértő szavait az ominózus tárgyaláson. Kifejti, hogyha bizonyí­tási nyer, hogy a tárgyalásról irt tudósítás hí­ven adta vissza az ügyész szavait, akkor alkal­mazni kell a sajtótörvénynek a 44. paragrafu­sát, mely szerint hi ven közölt nyilvános tár­gyalás tudósításáért senki ellen semmiféle bűn­vádi eljárás nem indítható. Elmondja, hogy a vádiratnak háromnegyed része Magyarorszá­got vádolja, Budapestről beszél. A védőknek tisztázniok kell, ki van a vádlottak padján. Ami Colfescu ügyész kért újból szót, azonban felszólítja, hogy lehetőleg nemzetiségi kérdésről való előadást s meg a főtárgyalás témája mellett. — Nagyon veszélyes fegyver a hallgatásának elrendelése — mondja ügyész. — Ami a Hexner-üggyel való veszélyes. az elnök kerülje a maradjon tanuk ki­Colfeseu összeköt­tetést illeti, az a véleményem, hogy nem kell megvárjuk az ügy végleges befejezését. Aztán megint a magyarországi irredentiz­musról beszél, majd azt mondja: — Ezek az emberek — folytatta tovább — személyében és teljességében állandóan ki­kezdik az államot. Ez a módszerük. Minden lé­pésük csak a tekintély rombolását célozza. Ha majd érdemi tárgyalásra kerül a sor, megfo­gom mutatni, hogy mit végeznek külföldön ellenünk s hogyan állítanak be minket. Több érdekes közbeszólás tarkitja a beszé­det, melyre a védelem részéről Klein Miksa dr. válaszol azzal, hogy az igazság kiderítése so­hasem lehet veszélyes, az ügyésznek azonban a fantáziája szövi a veszélyes összefüggéseket, amilyenek nem léteznek. Colfescu ügyész: Az újságoknak beszél. Klein Miksa dr: Az újságok az ügyész urat foglalkoztatják, nem engemet. Colfescu újbóli közbeszólásaira, amire Klein dr. válaszol, az elnök egyszer figyelmez­teti az ügyészt, ne kényszerítse arra, hogy rendreutasitsa. Klein dr. azzal fejezi be, hogy a védelem azért kiván bizonyítani, hogy itt is kimutassa, békésen élni és dolgozni akaróknak jószándé­kát ilyen vádakkal csak zavarják. A törvényszék ezután csütörtökre halasztja döntésének kihirdetését két kérdésre nézve. Az egyik elrendelik-e a tanuk kihallgatását, a másik pedig az, hogy szükségesnek tartják-e a liexner-ügyben a jogerős Ítélet megvárását, vagy pedig elég lesz az akták átvizsgálása az informálódás végett. as orosz-lapén háború veszedelme Mandz űriében A szovjet 17 hadosztályt vonulhatott a határra Ami nincs a jegyzőkönyvben Beszéde után Colfescu ügyész hosszasan beszél, visszautasítja ezt a védelmi módszert s beszédében többek között ilyeneket mond: — Az ország tekintélyét ássák alá, egy má­sik ország javára — folytatja az ügyész. — Ez különben az ő rendes viselkedésük. Most itt úgy tüntetik fel, mintha ellenem valami ankét indult volna, pedig erről egyáltalában semmit sem tudok. Egy ügyésznek beszéde semmiféle ankétot nem eredményezhet s ez csak olyan ak­ció, amely csak arra megy, hogy a hatóságok tekintélyét aláássák. Amióta ügyész vagyok, nem hallottam még ilyet, különösen hasonló súlyos vádakkal terhelt emberek esetében. Kü­lönös tünemény, amely különben arra mutat rá, hogy szervezett ellenségei az országnak Megtörténhetik az, hogy egy ügyvéd a törvény szék előtt azt kívánja bizonyítani, hogy a- ügyész ezt, meg ezt mondta? Ez megengedik tetien dolog. így lehet az ügyésznek tekinté­(London, április 19.) A szovjetsajtó szerint újra íeléledt a japán-orosz háborús veszedelem. Mandzsúriában a határvidékeken fehérorosz gárdák merényleteket követnek el a szovjetté- rület épsége s az alattvalók élete ellen s a japá­nok üldözik és fogságba vetik az északmandzsu- riai vasútvonal orosz vasutas alkalmazottait, amit a szovjet nem fog sokáig tűrni. A Praw ía hangoztatja azt a felfogását is, hogy az esemé­nyek megmutatták, hogy Oroszországnak néni szabad tűrnie ütközőállam létesítését a tnvol- keleten, mert Mandzsúria japán protektorátus alatt továbbmérgezi a helyzetet s elkerülhetet­lenné teheti a leszámolást az érdekellentétekbe került két hatalom között. Eltűnt a mandzsuim: kínai hadsereg főparancsnoka. (London, április 19.) Tokiói lapok tnukdeni jelentései szerint Csang-Szan kínai tábornok, a Mandzsúriában harcolt reguláris kínai csapa­tok volt főparancsnoka, aki nehány héttd ez­előtt elismerte a független Mandzsúria uj kor­mányát és Pu-Ji excsászár köztársasági elnök­ségét, most váratlanul eltűnt és Mandzsúriában sehol sem találják A japán lapok valószínűnek tartják azi a feltevést, hogy a kínai tábornok s/.ovjetterületre szökött. Oroszország készenlétben. (London, április 19.) Tokióba érkezett hirek sze int a szovjet a mandzsuriai határvidéken 17 ’’Hd'-LZíáh t összpontosított. A csapatössze­vonások ügyében a japán külügyminisztérium­ban sajtóéitekezlet volt, atnelyen közölték az ujságirókkal, hogy Japán idegeskedés nélkül fogadja a azovjetterületen végrehajtott esapat- mozduiu'uk hírét, de készen éli hogy beleavat­kozzék Oroszország és Mandzsúria ette lieges kon­fliktusába.

Next

/
Thumbnails
Contents