Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-21 / 92. szám

KutTlUfsgS SV. BW. 92. SZÁM. Inczédy-Joksman Ödön részvételével nagyszabású műsoros estély volt Nagyanyádén a főiskolai hallgatók Javára (Nogyenyed, április 19.) A szegénysorsu ma­gyar egyetemi hallgatókat segélyező akcióból Nagyenyed magyar társadalma, múltban ta­núsított áldozatkészségéhez liiven, az idén is kivette részét. A na yenyedi kaszinó hölgy­bizottsága Dóczyné Herde Amál, Horváth Jó- zsefné, Kunsch Antalné és özv. V in ezen ti Lajos- né vezetésével és dr. Inczédy-Joksman Ödönnek, a Magyar Párt ügyvezető elnökének közremű­ködésével ápr. 9- J19-én úgy erkölcsi, mint anya­gi tekintetben egyaránt nagyon szépen sikerült műsoros estélyi „?ndezett. A bevezető előadást í). Berde Amál rántottá a tőle megszokott ru­tinnal és könnyed biztossággal a magyar dal­nak a történelem folyamán állandóan ható faji és nemzeti jelentőségéről. Szervesen követte s mintegy illusztrálta az érdekes bevezetőt a mű­sor következő két száma: kuruc élőkép kuruc dalokkal Koncz Albert tárogató-kísérete mel­lett és Inczédy-Joksman Ödön hegedűje és éneke cigányzenekar kísérete mellett. Mind­kettő, de különösen a Joksman népdalai olyan hatást értek el, hogy a közönség, mely mindkét estén zsúfolásig megtöltötte az Iparos önkép­zőkör termét, hosszasan tapsolt minden egyes népdal után s újra meg újra kívánta hallani egykori alispánját. A műsor utolsó száma a Maros-menti magyar paraszt lakodalmat mu­tatta be két képben, eredeti népviseletben, ere­deti rigmusokkal és szójárásokkal. Az életké­pet, melyhez alapos bevezető magyarázatot Cseló Sándor tanitóképzőintézeti igazgató nyúj­tott, D. Berde Amál dramatizálta Alsófehér vármegye monográfiája alapján s olyan siker­rel, hogy a közeli községekből az előadáson meg­jelent nagyszámú falusi magyar azonnal a ma­gáénak ismerte el s kijelentette, hogy ezután ők is aszerint fogják rendezni lakodamaikat, visszatérve régi, már-már elfelejtett szép szo­kásaikhoz, amivel %z estély rendezősége elérte az egyetemi hallgatók segélyezése mellett má­sik célját: a népnek is bevonását az estély ke­retébe s érdeklődésének felkeltését régi szoká­sa.: iránt. Az estély-jövedelmét az arra illetékes bizottság a romániai szegénysorsu magyar egye temi hallgatók közt^fogja szétosztani. 4 A KÖZÖNSÉG ROVATA Árvízsegélyezés a repüli alapból Az árvízkárosultak segítségének problémá­jához szólva, legyen szabad egy ötlettel szol­gálnom, amely érzésem és meggyőződésem sze­rint neu, -•cina minden haszon nélkül való. Az elöntött területek helyreállítása és a tönkretett lakosság felsegitéso elsőrendű és legsürgősebb állami feladat. Unnék megoldása azonban száz és százmilliókat igényelne. Egy dolog biztos. Az tudniillik, hogy a kérdés társadalmi utón meg nem oldható. A társada­lom annyira ki van már merítve, hogy bármi­féle akció eredménye er y csepp volna a tenger­ben. Kétségtelen az. is, hogy az államnak sincs mag az anyagi lehetősége, hogy ezt megoldja akkor, amikor költségvetésbeli folyó kiadásait sem tudja fedezni. .Uj adók bevezetése akár bé­lyegek, akár más formában szerencsétlen ötlet volna, a lakósság újabb megterhelése minden komolyabb eredmény nélkül. Ezeket előrebocsátva, ötletem a következő volna. Itt van aviatikái alapunk, amelynek dotá­lására a repülő bélyegek rendszerét léptették életbe. Milliókkal adózunk naponta ennek az alapnak, nincs a gazdasági, kereskedelmi és jogi életnek az a megnyilvánulása, amely avia­tikái bélyegekkel meg ne volna terhelve, úgy, bogy ez az adó az államnak évente jó egyné­hány százmilliót jelent. Nem vitatva az állam védelmének fontosságát, kétségtelen, hogy az árvízkárosultat felsegitésének pillanatnyi és azonnali szükségessége mellett az aviatikái alap növelése másodrendű kérdéssé válik, miu­tán Romániát hála Istennek ez idő szerint semmiféle háborús veszély nem fenyegeti. Mi volna tehát, ha a törvényhozás egy pár szaka­szos törvénnyel az aviatikái törvénnyel az aviatikái alap egy évi jövedelmét az elpusztí­tott területek helyreállítása és a lakósság felse­gélyezése céljaira átengedné. Ez a törvény még ebben az ülésszakban megszavazható volna és jelentene egy évben mintegy 4—500 millió olyan alapot, amelynek fizetéséhez a lakósság már hozzá van szokva és nem tekintené uj meg- terheltetésnek. A keresztülvitelt úgy képzelném, hogy az alap decentralizálva kezeltetnék, és pedig min­den pénzügyigazgatóság mellett létesítendő ve­gyes bizottságok által a pénzügyigazgatósá­(Szilágycseh, április 19.) A f. hó 7-én délután a Szilágycseh közelében kb. 8 km-re levő és a Szamos folyó partján fekvő Benedek fal va köz­ségbe utazott teherautón egy nagy román tár­saság, — a helybeli alsófoku ipariskola (Şcoala de Meseri) tantestülete, igazgatójának vezetése mellett, hogy Benedekfülva községnek a Sza­mos által elöntött részét megtekintse. Amikor az áradás színhelyét rövidesen megnézték, tel­jesen megbízható tanuk állitása szerint, bemen­tek a falu főuccáján levő korcsmába, ahol olyan mulatságot rögtönöztek, hogy ennek ered­ményeképpen a korcsmába, bejövöket kiutasí­tották azzal az indokolással, hogy most ők mu­latnak, senki se zavarja őket. Azután az árviz- sujtott román lakosság nemtetszésének kihívá­sa mellett n gy zajongássá* autóbuszra ültek és este nyolc óra körül beérkeztek Szilágycseh piacterére. A nagy élénkség, lárma és éneklés, kisvárosi szokás szerint a megálló autóbusz, il­letve teherautó közelébe csalta a piacon lézen­gő néhány legényt és amikor a vig és ittas tan­testület az autóbuszból kiszállott, ahelyett, hogy a fáradalmak kipihenése céljából szépen haza­mentek volna, kiabálni kezdtek „Fuj spurcat ungur, — aj are cu jidan“ — mivel azonban erre a közelben levők közül senki sem reagált, sern­gob vagy egyéb állami szervek ellenőrzése mel­lett. Ezek a bizottságok döntenének afelett, hogy milyen összegeket utalványoznak a közsé­genként összeirt károsultak részére házak ‘el­építése, vetőmagok, gazdasági eszköz ik és a foglalkozás megkezdéséhez szükséges egyéb kellékek beszerzése céljából, terméseztesen csak abban a mértékben, amint azokkal az ár- viz előtt rendelkeztek. A nyújtandó segély csupán kölcsön volta, amelyet a károsult méltányos és kamatmentes amortizációval visszafizetne. Az első részlet öt év múlva volna fizetendő. Ezek csupán nagy kontúrok, a részleteket törvény vagy miniszteri rendelet dolgozná ki, de mindenesetre még ebben az ülésszakban. Fachs Albert dr, (Arad). mi formában és a legkisebb jellel sem, — ezért magatartásuk eredményével meg nem elégedve, az intézetnek egy Gheorgescu nevű tanára és Vasiliu György nevű igazgatója, valamint tár­saik közül néhányan a teherautó közelében levő és bámuló legényeket minden legkisebb ok nél­kül ütlegelni kezdték, — aminek természetesen meg lett a maga reakciója s igy a védekező le­gények a tanférfiakhoz nem méltó támadók kö­zül nehányat megvertek. Ezt a kis városunkban szokatlan és sajnálatos esetet a megérdemelt megleckéztetésben részesült provokálók nem­zetiségi sérelemmé és lázadássá akarják felfújni és úgy tüntetik fel, mintha összefüggésben len­ne a véletlenül ugyanazon napon tartott kincs­tári adóárverésekkel, amelyen az ipariskola tan­testületének néhány tagja is megjelent árverési vevőként és ezért történt volna a magyarság és a zsidók részéről az inzultus. Ennek azonban a leirt esettel a legkisebb összefüggése sincs. Meg csupán azt akarjuk megjegyezni, hogy az évek óta itt lévő ipariskola és a szilágycsehi magyar lakosság között soha disszonancia nem volt, csak a f. iskolai évben idehelyezett Geor- gescu nevű tanár, aki magyargyülöletérő! köz­ismert, zavarja a békés együttélést. —o—«* T A V I B A T CINEMA DACIA - SZINKÖB MOZGÓ, CLUJ Szerdán lélegykox érkezem Bukarestből expresszel PETBOVICH A Lindbergh-g^ermek elrablói most már százötvenezer dollárt követelnek Ötvenezer dollárt már megkaptak, de a megjelölt helyen hiába keresték az elveszett gyermeket — Spitale alvilági vezér szerint a gyermeket a nyilvánosság nagymértékűi felriasztása miatt nem merik visszaadni (Newyork, április 19.) Már több, mint hat hete, hogy az egész világsajtót izgalomban tart­ja a Lindbergh-gyermek elrablásának a hire. Dacára annak, hogy a gyermekrablás Ameriká­ban nem szokatlan, ez az eset kimagasló szen­zációként hatott. És minél inkább tehetetlenné vált a rendőrség a tettesek kézrekeritésóvel szemben, annál nágyobb lett az izgalom és an­nál lelkesebben aknázta ki az eseményt a sajtó. Rengeteg embert letartóztattak, hogy azután újra szabadlábra helyezzék. Lindbergh önként ajánlott fel 25.000 dóllárt, aki gyermekét visz- szahozza. Az összeget később a duplájára emel te. Lindbergh közben átadta az ötvenezer dol­lárt a legfantasztikusabb utón, anélkül, hogy a gyermek visszakerült volna tulajdonába. A leg­utóbbi jelentés szerint a gyermekrablók már 150.000 dollárt követelnek Lindbergh fia visz- szaadásáért. A Lindbergh-gyermek váltságdíját a rend­őrség teljes kiküszöbölése mellett a legnagyobb titokban, a Hudson River egy szigetén adták át a jelentkezőknek. Ennek ellenében egy skiccen megjelölték a he­lyet, ahol a Lindbergh gyermeket megtalálhat­ják. öt ízben szállott a repülőgépével a megje­lölt helyre, de mind az ct Ízben hiába. Pár napja azt hiszik, hogy a Lindbergh- gyermeket áthozták Európába. A Berliner Ta­geblatt legutóbbi jelentései feltételezik, hogy a Lindbergh-gyermek Németországban van és pedig Berlinien. Ugyanakkor más országban merülnek fel nyo­mok anélkül, hogy valami pozitívum következne | utánuk. Spitale newyorki rablóvezér, aki ed­dig is közvetített Lindbergh és a névtelen tette­sek között, azt állRja, hogy a rablók, tudomása szerint vissza is adnák az elrabolt gyermeket, de egyelőre az ügyhöz fűződő nagy publicitás miatt nem merik megtenni. Magyarellenes és antiszemita botrányt rendezett a tantes­tület Szilágycsehen Ittasan belekötöttek a járákelökbe s a megérdemelt lecke miatt „lázadás“«! emlegetnek

Next

/
Thumbnails
Contents