Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-17 / 89. szám

rv. ÉVP. 89. SZÁM. KíletiUjsxg 5 A gyilkos tánctanár bírái Vulpeanu elmondja egész életét, vallo­mást tesz abnormális védekezik, hogy védekezés közben, vélet­lenül sült el a gyilkos revolver (Kolozsvár, április 14.) Már jóval kilenc óra előtt alig lehet bejutni a tárgyalóterembe. Vul­peanu Augustinnak, a besztercei gyilkos tánc­tanárnak az ügyét tárgyalja a törvényszék. Két háromszáz ember zsúfolódott össze a hason­lóan nagy tömegek számára szűknek bizonyult teremben s még egyre érkeznek az érdeklődők. A tárgyalást megelőző napokon jegyeket osz­tottak ugyan szét az igénylők között, de most senkitől sem kérik a jegyet s így aztán éppen azok az előrelátók, akik napokkal a tárgyalást megelőzőleg jegyet szereztek maguknak, alig tudnak begyuródni a közönség utolsó soraiba Vntpeauut még a hallgatóság, felvonulása elölt bevezették a fogházból a tárgyalóterembe. Egyetlen fog házőr volt a kísérője, de minden eshetőségre készen, rendőrökről is gondoskod­tak. Az elegáns vádlott. Vulpeanu látszólag^nagyon készült a tár­gyalásra. Egész külsején látszik, hogy sztár szerepét akarja megjátszani. Tetszik neki a helyzet, aliol az ő személye a központ Vadonat uj ruha van rajta, cipője a lehető leggondosab­ban kitakarítva, tiszta gallér s valószínűleg még tánctanárkorából való feltűnő nyakkendő Fris sen van borotválva s frizurája is szabályosan elrendezve. A közönség egyáltalában nem za­varja, sőt örvend az érdeklődésnek, ami külön­ben is tipikus sajátsága a hozzá hasonló indi­viduumoknak. A bíróság kilenc óra után valamivel vonul be. A tárgyalást Andrei Augustin dr., a tör­vényszék első elnöke vezeti, a szavazóbiró dr. Eosu. Az ügyészi emelvényen Colfescu ügyész ft ül s három védőügyvéd dr. Giurgiu János. dr. Munienmt és dr. Láng besztercei jogász képvi­selik Vulpeanu érdekeit. Vita a2 elnapolás körül. Andrei einök a megidézettek listáját olvas­sa. Kiderül, hogy egyedül a vádlott, Vulpeanu van je'en s a huszonnyolc tanú kivétel nélkül hiányzik. Nagyon rosszak Beszterce felől a közleke­dési viszonyok, azért nem jöhettek el a tanuk, mondják a védőügyvédek és ezen a címen kérik a tárgyalás elhalasztását. Colfescu ügyész szerint a közlekedés már helyreállt annyira, hogy megjelenhetett volna mindenki, aki akar. Kéri elővezetésüket, — A tárgyalást különben megkezdhetjük a vádlott kihallgatásával — folytatja az ügyész — s harminc napon belül elő lehet keríteni majd a tanukat s akkor folytathatjuk a tárgyalást. A biróság visszavonul e az ügyész indítvá­nyát fogadja el. Kimondja, hogy Vulpaanut ki­hallgatják. — Vulpeanu Augustin. Vulpeanu feláll a fogházőr mellől s apró graciőz, nőies léptekkel a bírósági asztal elé megy. Felveszik személyi adatait. Harmincegy éves, Besztercén született, hat gimnáziumi osz­tályt végzett. — Nőst — kérdezi azután az elnök. — Nem. — Nem is volt? — Nem is leszek, — feleli Vulpeanu. Előre megfontoltsággal vádolja a tánc­tanárt a vádirat Visszaküldik helyére s felolvassák a vád­iratot. A vádirat az október 7-ikén történt gyil kosság részletes leirása, sürü utalással Vul­peanu abnormális ösztöneire. A vádirat sze­rint előre megfontoltan követte el tettét, amit bizonyít az is, hogy habár soha revolvert nem hordott, a tett elkövetése előtt mégis fegyvert vett magához s útlevelét is készenlétben tar­totta. Külön vádpont az, hogy fiatal áldozatá­ra, Flavius Greavura valósággal ráerőszakolta barátságát, habár a vádirat szerint a fiatalem­ber visszutasitóan viselkedett vele szemben, Vulpeanu annyira és annyiszor megkörnyékez­te, valósággal terrorizálta, hogy a diák végül nem tudott ellentállani neki. — Megértette a vádat? — Meg, de nem érzem magam bűnösnek. Vulpeanu cinikus vallomása-- Mielőtt a bűnüggyel kapcsolatos körül­ményekre térnénk át, néhány kérdést fogok fel-’ tenni — moudja Andrei elnök — figyelmeztetem azonban, hogy ne próbáljon hazugságokkal fél­revezetni, mert mindenről a legpontosabban va­gyok informálva s megtévesztéssel csak saját­magának ártana. Vulpeanu mosolyog. Hogy is lehet ilyet gondolni róla? — Hány éves volt, mikor elkerült az anyai háztól? — Hét éves koromban árva lettem s azután nagybátyámnál és nagyapámnál nevelkedtem. — Milyen iskolába járt? — Elvégeztem az elemi iskolát s azután Szebeube küldtek gimnáziumba, azonban nem tetszett nekem a tanulás, megszöktem Szeben- bő! s visszamentem nagyapámhoz . — Szebenben az internátusbán lakott? — Igen. — Közös szobában háltak a többi fiukkal? — Igen. Husz-harmincan. Mind egy szo­bában. — Sohase vonzódott a nőkhöz?-— Egyáltalában soha. Mindig csak bará­taim voltak. Tizennyolc éves koromban a há­borúin kerül com s Olaszországba vittek. — És itt kik voltak a barátjai? — Nem emlékszem már. A háború után Besz tercén füszerkereskedést nyitottam. 1921-ben át­adtam az üzletet nővéremnek s Béesbe mentem, ahol Vét évig tartózkodtam. Ezalatt elvégeztem a táncakadémiát. Közben filmiskolába is jár­tam, mert szerettem volna eljutni Berlinbe. A három Greavu-fiu, — Hogyan ismerkedett meg a Greavu csa­láddal? — A fiuk jártak az üzletbe s így ismertem meg őket. Mind a három fiúval, Titussal, Ra- duval és Flaviuval intim barátságba voltam. A legjobban azonban Flaviuval értettük meg egymást. De egy idő múlva nagyon szem­telen kezdett lenni. Állandóan pénzt követelt tőlem s mikor egyszer nem adtam, bement a szobámba és 2300 lejt kivett a szekrényemből. Tetreucrtem s követeltem, hogy adja vissza a pénzt. Nagyon dühös lett s ezer lejt odavágott a lábam elé. a többit azonban elvitte. Vulpeanu rapszodikusan össze vissza beszél ezután. Az elnök nem tesz fel több kérdést. Kér­dés nélkül adja elő az eseményeket. Mindent fonal nélkül, bőbeszédüen hadarva s rendkívül unintelligens módon, kapkodva s apróságokat pp— » A kpiÍAJ LEGMEGBÍZHATÓBB óvszer;: ! '.agyra felfújva beszél. —• Egyszer összevesztem Raduvftl s 5 csak agy akart kibékülni .(lem, ha megszakítom az összeköttetést Flaviuval. — Flaviuval nagyon sok bajom volt. Egy alkalommal, mikor megint pénzt kért, s nekem nem volt, azzal fenyegetőzött, hogy bemegy a lakásomra, mindent összeszed és elvisz. Azt vá­laszoltam, hogy feljelentem a rendőrségen, de kijelentette, hogy ő nem fél a rendőrségtől. — Az ősszel, mikor kolozsvári utazásáról volt szó, többször említette, hogy nagyobb ösz- szegre b«z szüksége. Október 7-én, a szerencsét­lenség napján, reggel, beállított hozzám s kérte a pénzt. Nincs pénzem, nem tudok adni, mond­tam. — Mindent összetörök ebben a szobában, ha nem adsz pénzt, kiáltott rám. — Hiába, nincs pénzem, feleltem. Erre egy követ vett elő a zsebéből s az üvegajtóba vágta. Betört még néhány ablakot,: majd felnyalábolt vagy tiz gramofonlemezt és azokat is odavágta a földhöz. Ahogy Yulpeann a gyilkosságot rekonstruálja. — Csinálok itt neked éppen elég kárt, ha nem akarsz pénzt adni — mondotta. Valahogy, megnyugtattam azután s ekkor arra kért, hogy vigyem el Kolozsvárra, ahol azelőtt is már több­ször jártnak együtt, ugyancsak az autón, s mindig a Korona szállodában vettünk ki szobát. Nem akartam autón menni, mert nagyon ösz- sztpiszkitja az embert az ut, nagynehezen azon­ban belementem, hogy délután mégis együtt induljunk e! Kolozsvárra. A néném is megtud­ta, hogy Kolozsvárra megyek. Húszezer lejt adott ide azzal a céllal, hogy valami árukat vásároljak. Mikor Flavius utánam jött, meg­látta az asztalon a pénzt s egy csomót elmar­kolt belőle. Kértem, hogy adja vissza, mert nem az enyém, de rám sem hallgatott. — P’eiültűnk az autóra s elindultunk. Fla­vius vezetett. Désen innen, valamivel úgy e6te hét és nyolé óra között, már alkonyaiban meg­állította az autót s azt mondta, szálljunk ki, mert beszélni akar velem. Itt történt azután a tragédia. — Várjon csak, várjon — szakítja félbe az elnök, Hiszen a bűntény rekonstruálásánál egész más helyre vezette a hatóságokat. Hát most már tulajdonképpen hol történt a gyilkos­ság? — Ott, ahol most mondom, — feleli VuK peami zavartalanul. Tehát kiszálltunk az autó­ból. A magunkkal hozott szőlőt megettük s azután szóltam, hogy menjünk tovább. Flavius ráuikiáitott, hogy ha nem adók pénzt, akkor nem jutok innen élve tovább. Balkezével mell­bevágott, a másikkal pedig a zsebem felé ka­pott. amelybe a pénzt tettem. — Ne csinálj ilyeneket — mondtam egész nyugodtan neki. mert itt embeţek járnak, és a segítségemre jönnek, ha kiabálni kezdek. De annyira vad kinézése volt, hogy ebben a pilla­natban megijedtem s megígértem, hogy adok neki valamit. De ekkor már a kezében volt a revolver, amelyet a belső zsebéből húzott elő. Rám szegezte. A két kezemmel megragadtam s eltoltam magamtól a fegyver csövét. Éppen egy autó közeledett s ekkor abbahagyta a vereke­dést. Mikor az autó elment, beültünk a kocsiba. Flavius újból előrántotta a revolvert s pénzt követelt Rávetettem magam, hogy kicsavarjam kezéből s közben ahogy hátraforditottam a kar­ját. elsült a fegyver s éppen a fejébe ment a golyó. Megfordítottam a kocsit s visszamentem Besztercére. Akkor vettem észre, hogy Flavius mozdulatlan, halott. Bementem a lakásomra s még hatezer lejt kértem a nővéremtől. Fél órát ültem otthon, azután elindultam Kolozsvár felé. Az apahidai vashidon megfogtam a hullát s be­ledobtam a vízbe. Ezután továbbmentem Ko­lozsvárra, a garázsban hagytam az autót, más­nap délben elutaztam Budapestre. A többit már mindenki tudja. — Maga azt mondja, hogy szerencsétlenség történt — szólt rá szigorúan az elnök — ha va­lóban igy van. miért nem jelentkezett a rendőr­ségen s jelentette volna, hogy a véletlen követ­keztében meghalt a barátja. — Annyira meg voltam ijedve, hogy nem is gondoltam erre. — Hát mondja meg mégegyszer, bűnösnek érzi magát vagy nem? — Egyáltalán nem. Nagyon rosszul esett nekem, hogy éppen a legjobb barátom pusz­tult el. Vége a kihallgatásnak. A közönség fellé legzik s Vulpeanu fáradtan leül.

Next

/
Thumbnails
Contents