Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-14 / 86. szám
KtimUjsm XV. ÉVF. 86. SZÁM. Tataru miniszter megállapi- tása szerint százmillió Arad és Aradmegye árvízkára „Egyes községek telfesen eltűntek a föld színéről” Százmilliós kár és százötvenezer lejes kormányalamizsna (Arad, április 12.) Az Aradra érkezett Ta- taru Coriolán dr. erdélyi miniszter nyilatkozott azokról az impressziókról, amelyeket né-, hány órai otttartózkodása után az ujaradi, zsigmondházai és mikelakai borzalmakról kapott. — Az első benyomás — mondotta — amelyet megérkezésemkor nyertéin, inost, hogy az árvizsujtotta környéket beírtam, elannyira fokozódott, hogy aláhuzottabblp^ismétlem meg: az aradi árvizveszedelem okozta csapás minden elképzelést felülmúl. Inspekc'ós körű tani folyamán bejártam az árvizsujtotta Ujaradot, Zsigmondházát, Radnát, Lippát, Glogovácot, Ujmikelakát, Omikelakát, Magvarpécskát, Péeskát és Sajtényt. Megállapítottam, hogy egyes községeket teljesen elöntött az ár és itt a viz magassága befedi a házakat. Mintegy kétszáz ház elpusztult, de ezeken a teljesen romhalmazzá vált házakon kívül, minden valószínűség szerint a viz elvonulása után még rengeteg ház fog össze- omlani, mert nem tudnak ellentállni a viz nyomásának. A tönkrement községekben, az épületeken kívül, természetesen az egész gazdasági felszerelések is elvesztek és nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyes községek az árvíz folytán teljesen eltűntek a föld színéről. Különösen mély benyomást • tett rám a lippai Kína izgalmas drámája: Russel China és a kínai probléma, fűzve 90 lei, Kreitner: Hinter China steht Moskau, fűzve 160 lei, Helfen: Chinas Weltpolitik, 200 lei, Katz: Funkelndes fernen Osten kötve 232 lei, utánvéttel küldi Lepage Cluj. kórház, ahol a földszintig hatolt az árviz és a lippai kórház első emeletén teljesen izoláltan maradtak a betegek, akiket az orvosok és ápoló személyzet csak csónakokon közelíthettek meg. A kormány, a már kiutalt aradvárosi százezer és aradmegyei ötvenezer lejes gyorssegélyen kívül, rövidesen újabb nagyobb gyorssegély- összeget folyósit. Ami a károkat illeti, hozzávetőleges megállapítás szerint Aradmegye kára a várossal együtt, százmillió lej. Figyeiembevéve az állam súlyos pénzügyi helyzetét, meg vagyok győződve arról, hogy a város és megye jómódú lakossága átérzi a súlyosan komoly helyzetet és megfelelően tekintélyes adományokkal siet a segítségére. — Végül, ami az árviz jelenlegi állását illeti, információm szerint túl vagyunk a kulmi- nációs ponton, Arad felől elmnlt a veszély. A Maros Marosvásárhelyen és Gyulafehérvá- rott visszatért medrébe, Marosillyénél 54 centiméteres apadást jelentenek, az aradi gátak pedig megbízhatóan erősek. A katonai és polgári hatóságok erőkifejtését a legnagyobb elismeréssel látom, a karhatalmi szervek pontos megbízhatóságáról csak dicsérettel emlékezhetem meg. Sajnálatos, hogy a lakósság nagy ré- ;ze neru ismerte fel a veszélyt és kényelmes nemtörődöm állapotra helyezkedve, nem sietett a munkára. De nem csak a városban fordult ilyen eset elő, hanem például Sajtény községben nevetve fogadták a lakósok a figyelmeztetést. Természetesen ez a nevetés sajnálatosan változott át sírássá. A legnagyobb elismerés hangján emlékezem meg Magyarpécska négyezer derék magyar nemzetiségű lakosairól, akik ójt nappallá téve dolgoztak a fenyegető veszedelem elhárításán. Autósok figyelmébe! A gumimegtakaritás kérdését, mely az ösz- szes automobil köröket foglalkoztatja, sikerült megoldani. Sikerült ugyanis megszerezni egy külföldön teljes sikerrel bevált szabadalmat, mely lehetőséget nyújt a gumik költségeinél több mint 60%-ot megtakarítani. Ez a megtakarítás lekopott gumijainak re- kaucsukálása (ujragumizása) által érhető el.^ A rekaucsukáiás áll a futófelületnek teljes újraöntéséből, amit üzemünkben tökéletesen ezt a célt szolgáló szabadalmazott speciális gépekkel állítunk elő. Ezen eljárásnál az uj nyersgumi melegen és cm'-ként 20 kg. nyomás alatt komrimáltatik, mikor is az vissza nyeri az uj gumi minden tulajdonságát, valamint ugyanazt a formát kapja meg. A rekaucsukáiás után a gumi ép oly ruganyos és ép oly antiderapáns lesz és mivelhogy a legjobb nyers anyagot használjuk, ugyanazon tartósságot is garantáljuk, mint az uj gumié. . Külföldön a rekaucsukáiás a legkitűnőbb eredményeket adta. A mi kísérleteink ép oly fényes eredménnyel váltak be. Ezt bizonyítják a mindég szaporodó megbízások, valamint a sok elismerő nyilatkozat, amit kapunk. Vannak általunk rekaucsukált gumik forgalomban, melyek már 15.000 km.-t futottak be és még mindig kitűnő állapotban vannak. A rekaucsuk eljáráson kívül vállaljuk törött drótperemek uj dróttal való kicserélését és mindenféle külső és belső gumik javítását, meleg eljárással mérsékelt árak mellett, mely munkák tartósságáért szintén teljes garanciát nyújthatunk, mert abszolút modern és perfekt vulkánizáló berendezésünkkel a legkényesebb igényeket is kielégítjük. Minden autótulajdonos saját érdeke, hogy; egy próbával meggyőződjön. Címünket tessék jól megjegyezni és forduljon bizalommal hozzánk. „Ballon“ F. Angustich vulkanizáld mQhelya CluJ>Kolozsváry Cal. Dorobanţilor (Honvéd u.) 16 SZÉKELY és RÉTI bútorgyár rf. Marosvásárhely alkalmaz még néhány elsőrendű, szakképzett asztalos csoportvezetőt hosszabb gyakorlattal, valamint politurorő munkás és munkásnőket. Ajánlatok eddigi működés megjelölésével április 15-ig kéretnek. A TIGRIS Irta: CSflTHÓ KAbmAn Valami hivatalos tárgyalásom volt vidéken. Késő lett, mire elkészültünk, vonat már nem indult, ott kellett éjszakáznom a kisvárosi hotelben, sőt az estémet is agyon kellett ütnöm valahogy. A moziban olyan filmet mutogattak, amit már Pesten sem birtam végignézni, hát bementem a színházba. Hogy a színpadon mi történt, arról talán ne beszéljünk. Semmiesetre sem az, amit az iró képzelt, mikor a darabot irta. A háromnegyed részben üres nézőtéren azonban csakhamar felfedeztem valakit, akin megakadt á szemem. Ne tessék azt hinni, hogy az odavaló strandszépét. Nem! Csak egy urat, egy szürkülő halántéku, kövérkés, evikkeres urat, aki. az első sorban ült, egyedül, félig hátat fordítva a színpadnak és a közönséget mustrálta. Nem akartam hinni a szememnek: Ungváry Menyus! Nem láttam ugyan már vagy húsz esztendeje, de azért azonnal megismertem. Pedig ak- 'kor még karcsú volt és a haja is fekete volt egészen. De hát hogy kerül Erdély legnagyobb i tré facsináló ja és párbajhőse ide az Isten háta ; mögé? Addig bámultam rá, amig ő is észrevette. ;Egy-két pillanatig fürkészve nézett velem farkasszemet, majd hirtelen csodálkozva tárta ki a két karját és megcsóválta a fejét mosolyogva , jeléül, hogy megismert. És nyomban rá, nem törődve vele, hogy zavarja az előadást, felállt, intett és a következő percben már ott yolt a páholyomban: — Né, te né! Cimborám! Te vagy az csakugyan? Hol jársz itt, ahol a madár se jár? — Én csak én vagyok, — feleltem — de te? Mit csinálsz te itt? Hogy kerülsz ide? — Én? — csodálkozott. — Hát uem tudod? Itt lakom, mióta el kellett jönnöm Erdélyből! — Ne mondd már! Valami hivatalban vagy? — Isten őrizz! így se érek rá semmire! Hát még akkor!... Egy kis földem van itt a közelben. — Gazdálkodói? — Nem én! Kiadtam árendába. Unom én a falut. — Hát akkor meg élhetnél Pesten is! — Á fene! Abban a ménkű nagy városban? Már annál csak jobb itt, ahol én csinálom az időjárást... — Persze megházasodtál? — Hogy gondolsz olyat? — felelte ijedten. — Talán, hogy legyen, aki veszekszik, ha későn megyek haza? Isten őrizz! — Hát még mindig későn jársz haza? — Mikor hogy! Többnyire korán. Mikor hajnalodik! Hehehe! Jóízűen nevetett s megtapogatta a hátamat: — Na, ez nagy öröm! Erre nem számítottam, hogy ma veled találkozom! Van is egy pár éve, hogy nem láttalak! Hát beszélj már! Mit csináltál azóta? öreg cimbora! Te! Érezni lehetett a hangján és az egész viselkedésén, hogy örül a viszontlátásnak, kérdezett is sok mindent, a feleleteimre azonban csak szórakozottan hallgatott, mint akinek az esze egész másutt jár. Néha el is mosolyodott titokzatosan. — Hát komám, — bökte ki végül, — de ma a jó sorsod hozott! Mert olyan mulatságban lesz ma részed, amilyet még nem pipáltál! Megvallom, erre a biztatásra megszeppentem. Jó emlékeztem még a Menyus mulatságaira, amikben magam is részt vettem annakidején sokszor, akkoriban nem kis örömet találva bennük, most azonban már egy kicsit lelve gondoltam rá, hogy elölről kezdjem. Huszonöt év alatt mégis csak kivénül az ember egyből-másböl. De óvatosan feleltem, mert tudom, hogy ilyesmiben nehéz vele ellenkezni. — Mi az ördög? Talán tigrist akarsz csinálni valakiből? Nevetett: — De még milyet! Majd meglátod! — Hát még mindig űzöd ezt a nemes sportot? — De űzöm ám! Nincs annál nagyobb szórakozás barátom! Hehehe! Pláné, ha valaki úgy ért hozzá, mint jómagam! Mit felelhet az ember erre? Azt amit én: — Hát az már igaz, öregem! — Emlékszel még? — csillant fel a szeme. — De sokat röhögtünk akkoriban!... Tigrist csináltam az egész városból! Rákerült a sor mindenkire! Emlékszel? A tigriscsinálás, ha valaki nem tudná, mindennemű ugratásnak közös gyűjtő neve és annak egyik legegyszerűbb fajtájától vette nevét, attól a szellemes tréfától, mikor a kiszemelt áldozatnak az arcát mulatság közben csikósra kormozzák, anélkül, hogy ő maga tudna róla. Az ilyen tigrisen aztán nevet az egész város, mikor reggel csikós ábrázattal megy végig az uceán és sejtelme sincs róla, hogy miért nevetik. Ez azonban a legenyhébb tréfái közé tartozott Menyusnak. Csinált ő ennél szellemesebb dolgokat is, de bizony akadt a viccei közt akárhányszor vastagabb is, amiből nem egy affér, sőt párbaj is származott. De hát bánta is ő azt, Annál nagyobb volt a virtus. — Emlékszel még, mikor... Belémelegedett régi dicsőségének vidám emlékeibe, még pedig olyan hangosan, hogy a földszinten pisszegni kezdtek. Először gorombán visszamorgott, később azonban legyintett: — Egye fene! Hagyjuk itt őket! Úgyis ideje már, hogy odamenjünk... — Hová? — kérdeztem aggódva. — Vacsorázni!... Gyere csak bátran! Útközben majd beavatlak... * (Vége következik.)
