Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-14 / 86. szám
XV. ÉVF. 86. SZÁM. Kmmüjsás s  szerencsét Is számítással kell keresni. A legjobb számítás pedig az, bogy egyetlen alkalmat sem szabad elsza* lasztani, ba a szerencsét meg akarjnk fogni. Kezdjen tebát játszani az Állami Osztálysorsjátéknak már az első osztályára, hogy el ne szalassza azt a 2450 nyerési esélyt, amelyet az április 23-i és 24=i húzás nyújt Unnék. fBMmmsamámmmmmmmmmmmmmmauaammmmmmaam A Maros melletti községek iegnagyobbrésze egy-két hónapig teljesen lakhatatlanná vált A marosilíyei Maros-gát három helyen mégis átszakadt Déván eddig 15 ház omlott össze, de további házomlások várhatók — Több millió a kár a megyében Ozlet és irodalom Irta: Nyiró József. Alig két soros híradás számol be róla, hogy a Magyar írók Egyesületének vezetősége Voi- novich Géza elnökkel az élén lemond, mert az egyesület minden erőfeszítése mellett is képtelen pozitív eredményeket elérni s az anyagi támogatásra szoruló írók na"- táborának segítséget nyújtani. Most az egyesület újjászervezésén gondolkodnak. Az a komoly gondolat merült fel, hogy a színpadi szerzőkéhez hasonlatos gazdasági és szellemi érdekszervezetet alakítanak, amelybe a törvényhozást is bele akarják vonni. Az uj szervezet keresztül akarja vinni, hogy az iró munkája eredményét maga élvezze és ne legyen teljesen kiszolgáltatva a kiadói üzletnek. Ennek a gondolatnak jelentőségével tisztában van, aki ismeri a könyvkiadás üzleti részét is. A magyarországi könyvek átlagos példányszáma 2000-re tehető, aminek ára a legjobb esetben, ha mind sikerül eladni, mondjuk öt pengős bolti ár mellett 10.000 pengő, amiből tiz százalék, tehát ezer pengő, alig 20.000 lei az iróé, olyan munkáért, amelyen félévig, esetleg egy évig dolgozott. Egy hónapi keresete tehát alig éri el az ezer-kétezer lejt. Néhány szerencsésebb és nevesebb iró kivételével ez az átlagos életstandard. Az uj alakulat azt tervezi, hogy minden könyv kiadási joga az egyesületé legyen és a kiadók azt csak az egyesülettől szerezhetik meg. így véget vetnének a kiadói túlkapásoknak, mert minden iró sérelméért az egyesület, mint az irók kollektivitása követel orvoslást. A másik gondolat az, hogy a régi könyvek után, amelyeknek szerzői joga lejárt, a kiadók bizonyos százalékot fizessenek bo az egyesület pénztárába, amihez természetesen külön törvényt kell hozni. Az ily módon befolyt összegeken az egyesület arra érdemes irók müveit adná ki, ezzel is őrködne az irodai mi színvonal megtartása fölött. Jellemző és idők jele, hogy a magyarországi irodalmi bajok, a Pen-Club kebelében dúló háborúság és a Baumgarten-dijak kiosztása miatt évről-évre megújuló elkeseredett civódá- sok stb. mind az anyagi szempontokkal, a ke- uyér irigységgel vannak összefüggésben, ami fölött nem is lehet csodálkozni, ha ismerjük a rettenetes írói nyomort, mondhatni éhezést. Az anyagi krízis mellett az intellektuális krízis különösen az irodalom munkásai közt szedi áldozatait, majdnem az összes kisebb nyelvterületeken. A magyar Írónak a múltban sem volt valami fényes dolga és a szó betüszerinti értelmében wendő Vörösmarty megrázó feljajdulása: Fogytán van a napod, Fogytán van szerencséd Ha volna is minek? Nincs ahová tennéd. Véred megsűrűsödött, Agyvelőd kiapadt, Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt. Fogytán van erszényed, Fogytán van a borod. Mire virradsz te még, Szegény magyar költő! Ma ez a vers nem volna közölhető, mert túlságosan kedvező színben állítja be az irók sorsát. Csak fogytán van? Rég elfogyott erszény, bor, minden. A könyvkiadás nagy üzleteinek még csak a hulladékát se látja. Irodalmat irni sohasem volt üzlet, ma legkevésbbé az, hiszen a közönségnek jó nagy része azt se (Déva, április 12.) Amitől féltek, mégis bekövetkezett, a marosilíyei Maros-gát három helyen átszakadt s ez okozta Marosillye tulajdonképpeni tragédiáját. A községben csak a dr. Haragos-féle istállókban, a primárián s egy pár magánházban van még férőhely s ezért intézkedtek a hatóságok, hogy üres vagonok áll janajc a hajléktalanok rendelkezésére. A marosmenti községek tragédiája ezzel teljessé válik. Ahogy már megírtuk, Stretea és Gyalmár voltak azok. amelyeket a viz teljesen elöntött, de ugyanígy most már Sárfalva is, amely község szintén teljesen viz alatt van. A mostani árviz azonban nem egy napig rongálta a házakat, hanem immár negyedik napja állandóan áztatja őket, úgy, hogy a marosmenti községekben a lakások, azok, amelyek nem fognak összeomlani, még további 1—2 hónapig lakhatatlanok lesznek, ami csak fokozni fogja az amugyis nagy nyoNewyork, április 12.) Lapjelentések szerint Lindbergh már kétszer lefizette az ötvenezer dollárt és most felajánlotta, hogy harmadszor is meg fogja fizetni, akár aranyban is. A rablók állítólag már eladták a gyermeket egy másik bandának, hogy ez is felhasználhassa zsatudja, hogy mi az irodalom. Olvasmány kell. nem maradandó érték, annak van agiója. Ott tartunk, hogy a szellemi devalváció ködében már neves irók is azon töprengenek, hogy hol kezdődik az irodalom, Rég mesterséggé vált a könyvirás és szabad vadászterület az Olimposz. Ma bárki iró lehet, ha pénze, vagy jó összeköttetése van és egy zöldfülű könyvet össze bir írni, amelyben a modern receptek szerint van erotika, kollektivizmus és bizonyos történés, amilyet naponta ezrével szállítanak az újságok. Ha a közönség pszichózisát jól szolgálja még „világhírű“ név is lesz belőle. Ha a megjelent magyar könyveket figyelmesebben átolvassa az ember kilencvenöt százalékáról kiderül, hogy írójuk magyarul se tud, de százszor jobban boldogul, mint a valóban iró öt százalék, mert világnézeti, vagy klikk-érdekeltség áll mögötte. A kiadónak nem kell irodalom, csak üzlet. Az irodalom pedig nem az. A könyvkiadás Nyugaton már kapitalista alapon megy és pontos, szédítő üzleti számítások alapján. A könyvtermelés éppen olyan üzletág, mint a textil-áru, a gabona, a bank. a faüzlet stb. Nem az a szempont, hogy mit fémjelez az irodalom, hanem hogy mi kell a közönségnek. Az iró egyszerű boitossegéd. kit ha alkalmaznak valahogy, valamelyik könyváruházban, azt mondják róla, hftgy „befutott". Ha mondjuk shakesmoruságot. — Déván eddig 15 ház omlott ösz- sze a városban s további házösszeomlások várhatók, mivel a nedves talajon az összes alapokat megrendítette a viz. — A dévai Szentfe- rencrendiek zárdatemplomában kétméteres viz van. Ez a hatalmas kolostor a templommal együtt 1714-ben épült, de ilyen hatalmas árvizet még nem élt meg, lakói az ablakon át létrával közlekednek s kocsival és csónakkal jönnek ki a szomszédos uccába. A segélyezés egyébként megindult, már közel 200 árvizzel sújtott személy kapott eledelt. A készpénz adakozás azonban nem indult meg olyan mértékben, mintahogy azt várták volna, ami a mai nehéz viszonyok között szinte érthető is. A megyében a kár szinte áttekinthetetlen. Nem is lehet számokat mondani, mert a viz még alig apadt s ez a kevés apadás is pénteken délben teljesen megadott. Tegnap estig az apadás 37 centiméter volt, sőt újabban Déva felé még újabb nagyobb víztömegeket jelentettek. rolásra. Hétfőn az egyik newyorki üzletben felismertek egy olyan tizdolláros bankjegyet, amely a Lindbergh által lefizetett csomagban volt. A bankjeggyel egy nő fizetett, aki mikor látta, bogy a pénzt vizsgálgatják, kirohant az üzletből, felült autójára és nyomtalanul eltűnt. pearei magaslatokat kínálna véletlenül valamelyik vevőnek és az fintorgatná tőle'az orrát, a főnök ur azonnal „kirúgná“. Csak e futólag érintett helyzet magyarázza meg és teszi érthetővé a Magyar írók Egyesületének gazdasági alapon való szervezkedését, ami más szavakkal azt jelenti, hogy meg kell alkotni az írók1/ „szegényházát“, egy kis ingyen melegedőt és' munkanélküliek konyháját. Ha ez nem a szellemiség csődje, akkor semmi sem az. Az irodalmi igény hanyatlása, a tö- megizlés elferdüiése, kulturahiány, amelyből üzletet csinál a kiadó. A szerencsétlen irók pedig kénytelenek szakszervezetbe tömörülni, ahol inkább fog a nagy száj uralkodni, mint a tehetség. A jelek azt mutatják, hogy az irodalom lassankint megszűnik nemzet-tényező lenni, magas hivatását, amely különösen a magyar irodalom történetét karakterizálja, lassan el fogja vesziteni. Ez a baj komolyan fenyeget. Ha ez modern fejlődési irány valakinek, akkor Isten őrizzen tőle. Kétségtelen, hogy az irók szervezkedésére gazdasági téren is szükség van, de a Magyar írók Egyesületének elképzelése, amilyen célravezetőnek és elkerülhetetlennek látszik, lényegében éppen olyan szomorú. Erdélyre, magunkra nem is merek gondolni... A Lindbergh-gjerek rablói túladtak a zsákmányon
