Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-14 / 86. szám
Előfizetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévra 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej Országos Magyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 503, 5-34 XV, évfolyam ♦ 86, szám Előfizetés flagyarorszigov. Egyévre 50 Pangó, félévre 25 Pangó, negyedévra 12.53 Egyes szám ára 20 flll&f Árvíz - alamizsna A kormány egyik minisztere, Tataru Co- ríolan, akinek a jóhiszeműségét és jószándékát egy pillanatig sem vonjuk kétségbe, bejárva az árviz által legjobban sújtott területeket, Rzázmillió lejben állapította meg — természetesen csak hozzávetőlegesen, mert precíz kár- megállapitásra ma gondolni sem lehet — az aradmegyei és aradi árvízkárokat. A kormány tárcanélküli erdélyi minisztere nyomban ki is utalt 150.000 lejt az aradmegyei és aradi károsultaknak gyossegélyképpen. Százmillió kár — százötvenezer lej kormánysegély! Ezt a két számot egymás mellé állítva voltaképpen fölösleges is volna kommentárokat fűzni a mammut szám és a segély összegét jelző liliputi szá- mocska között tántogó szakadékhoz. Beszél ez helyettünk is. A kényelmes álláspont csakugyan az volna, hogy a konzekvienciák levonását rábízzuk a közönségre és tetemesszámu sajtópereink csokrát feleslegesen ne szaporítsuk egy árvíz-kollekcióval is. Mert, hogy az állami rend erdélyi oszlopaként jelentkező Col- fescu ügyész a mi szerény elmefuttatásunkban is az izgatás és lázitás ténykörülményeit fogja felismerni, ezt megjósolni csakugyan nem nehéz. A kisebbségi jogelhatárolás a legújabban kifejlődött gyakorlat szerint azt teszi paran- csolóan a kisebbségi sajtó számára kötelességé, hogy az események elől homokba dugja a fejét, ne lásson, ne halljon semmit, mert akkor semmiesetre sem törik be a feje. Mi azonban nem vagyunk hajlandók a strucc példáját követni. És ha tucatjával is indítják ellenünk a sajtópereket, akkor is megmondjuk a véleményünket a szociális igazságosztásnak erről a módszeréről. Egy amúgy is a katasztrófa meredélyén vergődő, menthetetlen pyomorzónába sodródott országrész nem nyugodhatik bele zokszó nélkül abba, hogy Bukarestben egy arcizomrándulás nélkül nézik halálos vergődését. Százötvenzer lejjel közeledni egy miniszteri vélemény szerint is százmillióra tehető károkat szenvedett szerencsétlen országrész lakosságához, ez már több mint cinizmus, ez már a teljes vakság szomorú beismerése. Tudjuk, hogy az ország gazdasági bajai az államot is csakúgy szorongatják, mint a legutolsó koldust. De amig a koldustól senki sem várhatja a dolgok helyes felismerését, addig az állam sorsát kormányzó politikusoktól, vagy legyünk nagylelküek: államférfiaktól annyit mégis csak elvárhatunk, hogy legalább megkíséreljék az országos ínség veszedelmével vaíó szembefordulást, s ha már pénzt nem tudnak adni, legalább eleven gondolattal mutassanak megértést sok tízezer ember borzasztó szerencsétlenségével szemben. Mert ez a százötven- ezer lej nemcsak, hogy megoldást nem jelent, hanem még megértést, vagy a dolgok, a valóság felismerését sem igazolja. Ez az alamizsna a jószándékot is tagadásba veszi. Mit tehetne a kormány? Mindent, még a mai nyomorúságban is, hogyha valóban tenni akar valamit. Az adó igazán nem szimpatikus előttünk és különösen nem az uj adó. De ha valamikor, úgy ebben az esetben csakugyan létjogosultsága van egy progresszív, mindenkit tehetősségéhez mérten áldozatkészségre kényszerítő árvizadónak. Megoldás volna ez is, de az ellen nem szólhatna senki, hogyha az államnak a külföldi hitelezőkkel szemben megnyilvánuló gavalléros gesztusa — ami a szegénységben olyanformán fest mint amikor a rongyokkal takarózó éhező azon. töri a fejét, bo„Felhívás keringőr©“ — kosárral A Goga-párt napilapja élesen kikel a román képviselők budapesti látogatásának terve ellen — Wilier szerint a magyar parlamenti csoport egy pillanatig sem vette komolyan a társasutazás tervét (Bukarest, április 12.) Valóban időszerű, sőt stilszerü cikk jelent meg a Goga-párt napi lappá alakított lapjában, mintha csak válasz akarna lenni arra a dicshimnuszra, amellyel egy erdélyi magyar lap üdvözölte a legközelebbi kormányelnököt, Goga Octaviant. Az újságcikk ridegen szembehelyezkedik a románmagyar közeledés .gondolatával azzal a tervvel kapcsolatban, mely a román képviselők budapesti látogatásának ötletét felvetette. „Felhívás keringőre a Dunaparton“ a cime a Tara Noastraban, Goga pártjának most Bukarestben megjelenő napilapjában megjelent cikknek, amely szatirikír* o kommentálja a bukaresti lapoknak azokat a híreit, hogy a román parlament tagjainak egy csoportja utazást tervez Budapestre. A lap szerint Budapestről érkezett meghívás a román törvényhozás tagjaihoz aziránt, hogy látogassák meg a magyar fővárost. Ha arról van szó — Írja Goga lapja —, hogy a magyar főváros szépségeit, látnivalóit nézzék meg a román vendégek, úgy könnyű volna a dologról beszélni, a helyzet azonban az, hogy a látogatókat a magyar hivatalos körök, a magyar főváros és a kormány vezetői fogják hivatalosan fogadni s ebben a helyzetben a román képviselőház tagjai Dániel szerepét játszanak az oroszlánok vermében. A budapesti oroszlánok ugyanis még nem változtak meg. Melyik román kormány küldheti el a román parlament delegációját egy olyan országba, amely pontosan és jól szervezett sajtója utján nap-nap után olyan térképeket közöl, amelyek Erdélyt Magyarország integráns ítészének tüntetik fel s ahol a gyermekeket a revizió szellemében nevelik. Lehet, hogy a román delegációt virágokkal fogják fogadni megérkezésekor, hogy azután, amikor távozott, gunyszavakat kiáltsanak utána. Addig, amig hivatalos magyar részről nem nyilvánul meg a lojalitás, addig szó sem lehet ilyen látogatásról. Bukaresti munkatársunk a Tara Noastra cikkéről kérdést intézett Wilier József dr. képviselőhöz, a magyar parlamenti csoport főtitkárához, aki a következőket mondotta: — Teljesen érthetetlen előttem, hogy Goga lapja miért dönget ennyire nyitott ajtókat. Fel kell tételeznünk ngyanis a magyar parlamenti csoportról, hogy annak egyetlen tagja sem vette komolyan egyetlen pillanatig sem a budapesti társasutazás tervét. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a román parlament tagjainak most egészen más gondjaik vannak és aki Budapestre akar menni, megtalálja a helyes utat, amely az ilyen csoportos látogatást közvetítse. Különben is a román parlament tagjai is ugyanott kapják meg a magyar vízumot, mint mi. A leghatározottabban hangsúlyozom, hogy a látogatásra vonatkozóan magyar részről semmiféle ajánlat nem hangzott el. „Ha a konverzió finanszírozása nem sikerül, ez a tervezet is holt betű maradi“ Nagy többséggel elfogadták a szeszmonopólmmot (Bukarest, április 12.) A Lupta szerint a kormány elhatározta, hogy a konverzió finanszírozására törvénytervezetet dolgoz ki. A tervezet célja az, hogy megmentse azokat a bankokat, amelyeknek tárcájában nagy mennyiségű mezőgazdasági váltók vannak és amelyeket ilyen módon a konverzió súlyosan érint. A lap úgy tudja, hogy a javaslat a jelenlegi ülésszakban már nem kerül a parlament elé. Egyébként, írja a Lupta, ha a konverzió finanszírozása érdekében gyan fizesse pontosan régi cilinderszámláját — arra az időre felfüggesztődnék, amig az elpusztult vidékeken megtörténik az újjáépítés. Elvégre mi is hozzátartoznánk az európai civilizációhoz és Európa sem függesztheti föl az emberiesség jelszavának hatályát az egyik állam-testvérrel szemben. Hívják meg a népszövetségi delegációt Erdélybe, hadd lássa: mire jutottunk, hány ember fog itt éhenhalni, hogyha meg nem előzzük a veszedelmet, mint folytatott tárgyalások nem járnak eredménnyel, ez a tervezet is holt betű marad, mint a kormány annyi más terve és javaslata. A konverzió tulajdonképpeni áldozatai a bankok kis betétesei, akik nem tudnak hozzájutni pénzükhöz. Az egész intézkedés s a kormány minden eddigi tervezgetése a lap szerint nem bizonyit egyebet, minthogy a kormány teljesen járatlan pénzügyi és bankdolgokban. (Folytatás a 2 ik oldalon). ahogy — ismerjük be bűnbánóan — az árvízkatasztrófát nem előztük meg. Ez a szerény két javaslat mindenesetre több, mint a már kiosztott százötvenezer lej. De mi nem vindikáljuk magunknak a kezdeményezés dicsőségét. A kormány kötelessége, hogy kieszeljen valamit és megakadályozza azt, hogy Európa kellős közepén pusztuljon el egy jobb sorsra érdemes országrész lakossága, a szeretetlenséa és nemtörődömsén miatt.
