Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-13 / 60. szám
4 KeletiUjsxg XV. ÉVF. 60. SZÁM. Andorka és korunk beteg társadalma Kiről lehetne másról szó, mint Kun Andorról? E pillanatban ismét a kolozsvári ügyészség fogházában csücsül a jeles ifjú. Családi nevén Kohn. A magyar időkben, midőn a konjunktúra úgy hozta magával Kun lett. később a magyarság konjunktúrája Erdélyben lejárt és njból nevet cserélt, és a román impérium alatt Candea lett. Barátai azonban és a nők — Audorkának becézték. Andorka mindig az élet felszinén úszott. Mindig kitűnő és elegánssza- básu ruhákat hordott, duzzadó pénztárcája volt s ha egy éjjeli lokálban megjelent, a tulajdonos eléje rohant, mély alázattal hajolt meg, a pincérek sorfalat állottak, a cigány tust húzott és a nők szeme felcsillant és az elegáns retikülből előkerült az ajakpirositó. — Megérkezett a rezsi — súgta a főpincér a tulajdonos fülébe. És Andorka már beült a részére fentartott píMjrba, rendelés nélkül került az asztalra a lagfX&mabb sampaner, hatalmas baráti kör vette körül, mindenki dédelgette, becézgette és csodálta Andorkát. mert napjainkban a pénznek szaga nincs s ha valaki gavallérosan tudja dobálni a pénzt, különösen az éjszakai életben, kivételes tisztelet és csodálat lengi körül. Pedig Andorka egyszerű szamosujvári kis italmérőnek a fia és sem végzettsége, sem előnyös külseje, sem műveltsége nem volt nagyobb, mint a bárokban kiszolgáló személyzetnek. A háború, a forradalom és a nyomukban járó konjunktúra és dekonjunktúra azonban Andorkát a ma „hősévé“ avatta. Mert valóban hősi bátorság kell ahhoz az erkölcstelen vakmerőséghez, s szemérmetlen szélhámos tempóhoz, amellyel ez a körmönfont csirkefogó évek hosszú során keresztül a felszínen maradt s az igazságszolgáltatással vakmerő bujócskát játszott. Még Oroszországban is megfordult, saját hintója volt, ünnepelt szépségű barátnőt tartott, amig a talpa alatt forró nem lett a föld. Akkor hazajött. Megérezte a szélhámosleheíő- ségek konjunktúráját. Egyszer csak Debrecenben tűnt fel Andorka. Akkor volt ott a román megszállás. Spicliszolgálatot teljesített. Ezen a eimen nagy üzleteket kötött, ártatlan embereket juttatott fogságba és a Bika szállóban, ahol Andorka régi mondáin életét tovább folytatta, rettegett hatalom és ugyanakkor bőkezű gavallér szerepét játszotta. Azonban itt is a hatóságok megsokalták Andorka meglepő bravúrjait és szélhámosságait és akkor hazajött Szamosujvárra. A tékozló fiú megtért szüleihez. Azonban a becsületes otthon melege nem sokáig elégítette ki szélhámos kalandokra vágyódó lelkét, beteg és nyughatatlan temperamentuma a feketeszesz dzsun- geljébe kergette, ahol több éven át a legveszedelmesebb vad szerepét játszotta a feketeszeszesekkel szemben. Itt is besúgott, a hatóságok előtt ő volt az okos és jólinformált Andorka, akinek inspektori rangot akasztottak anyakába. Csalt, zsarolt és széíhámoskodott. Ismét ötalött feléje a pénz, ismét felvette gavallér tempóit, ismét voltak barátai és egyidőben olyan tekintélynek örvendett Kolozsváron, hogy az emberek félő respektussal mutattak reá: látod azt az elegáns fint, az Kun Andor, aki az éjszaka a bárban ötvenezer lejt mulatott el. Még a cutragerek is pezsgőt ittak!... Pedig előkelő barátai, akik éjszakákat dőzsöltek vele együtt az éjjeli lokálokban, tudták, hogy Andorka milyen módk»* szerzi a pénzt. És mégis körülrajongták cs a legjobb társaságokba vezették be. Az aranyélet konjunktúrája aztán elmúlt. Kipattantak a feketeszesz-panamák, rájöttek a zsarolásokra és Andorkát vizsgálati fogságba helyezték, de akkor már az egész ország sajtója megirta róTa, hogy szélhámos, zsaroló, csalásért és sikkasztásért börtönben ült. És mégis Andorkát továbbra is ugyanabban a társaságban lehetett látni. Előkelő bankfiuk és zsurokra járó szeladonok nem szégyelték vele végigmenni az uccán. Sőt Zöldhelyi Anna, az ismert primadonna az egyik kolozsvári előkelő kávéházban együtt vacsorázott vele. Az igaz, hogy ez a vacsora sokba került, ezúttal nem Kun Andornak, hanem — Zöldhelyi Annának... Társadalmi jelenség, illetve társadalmi betegség, hogy ma az emberi értéket semmi sem járatja le. Bizonyos körökben ma nem számit, ha valaki szélhámos, csirkefogó, börtöaviselt, csak jó ruhája és pénze legyen. Ma a besúgóknak, agentprovokatőröknek, szélhámosoknak és zsarolóknak a napjait éljük. A szerény, dolgozó, tisztességes emberek értéke devalválódott. A szegénység, elesettség egyenesen megbélyegző bűn. Kun Andor legutóbb Filipescu vezető ügyész nevét hamisította egy felhatalIsmeretes, hogy milyen visszás helyzetet tor«»tatt az a rendszer, amellyel majdnem sdaffezta kisebbségi vidékekre, különösen a SsflttlyfSldre olyan tanítókat és tanítónőket küMStt a közoktatásügyi minisztérium, akik egyáltalában nem értették és nem beszélték tanítványaik nyelvét s akiknek a tanításából a székely gyermekek semmit sem értenek. Most a Curentul-ban egy csikmegyei román tanító Írja, hogy a Székelyföldön nagyon sok olyan tanitó és tanítónő működik, akiket az ókirályságból vittek oda és akiknek természetesen fogalmuk sincsen tanítványaik nyelvéről. A tanitók megtartják az előadásokat az előttük ülő gyerekek előtt, akik csalt a száj mozgását látják, a hangot hallják, anélkül, hogy egy szót is értenek. — Kinek beszél az ilyen tanitó? — kérdi. A cikkíró föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a tanítóképzőkbe melléktantárgyként mazásra, hogy azzal újabb zsarolásokat kövessen el. Ma még börtönben ül, de nem mernénk megesküdni rá, hogy egy év múlva Kun Andoi ismét előkelő barátai körében, pezsgős vacsorán, a rettegett és respektált gavallér szerepéi fogja játszani. Beteg ez a kor és romlott ez a társadalom amely kitermeli és vállára emeli a Kun Am dórokat... (—jós) vezessék be a kisebbségi nyelvek tanítását. A tanitó nem akarja egészen őszintén meg’ mondani,. hogy e mesterséges erőszakoskodásnak nincs értelme, küldjenek magyar tanítókat. E helyett különböző indítványokat irí Csak akkor vegyék fel a gyermekeket az állami iskolába, amikor már meglehetősen beszéli aa állam nyelvét. Feltétlenül szükségesnek tartja ezenkívül az elemi iskolai tanítási programra és a tankönyvek megfelelő átalakítását. Nem tartja lelkiismeretesnek, hogy a tanitók beírják a maguk osztálynaplójukba, hogy valamilyen anyagot elvégeztek, noha azt a növendékek, nem értve a nyelvet, egyáltalában nem tanulták meg. Meg kell tanulniok, bármilyen kevéssé is, növendékeik nyelvét, mert "hiszen ebből nem les* semmi baj. Elevenen tették sírba a rónaszéki sóbánya népét Ezerkétszáz lélek jaj kiáltása az éhhalál kilátástalan nyomorából — Egry kis munkát, egy kis Ínséges kukoricát kérnek, mert a gyermekek az éhség miatt nem tudnak iskolába menni (Kolozsvár, március 11.) Rónaszékről, a Kárpátok alján meghúzódó évszázados bányatelepről és ennek ezerkótszáz lelket számláló magyar népétől megrázóerejü develop hozott a posta. Egy hajdani virágzó falu halálkiáltása ez, mely támogatást kér a kormánynál, de amely megrázó szavakban tudatja annak a népcsoportnak a sorsát, az erdélyi magyarsággal. Vó^ső elkeseredésünkben, elhagyatottsá-gunk- ban ék halálraítélt voltunkban hozzátok fordulunk! Tudjuk, hogy nektek is elég bajatok van au önmagatok bajával, de mert kérelmünk teljesítése rúnknézve létkérdés, segítsetek, ha valahogy is tudtok segíteni. A rövid bevezető után már sejti az olvasó, hogy nem a jólét adta kezükbe a tollat. De hadd beszéljen a levél: — A mult év november elsején megszűnt á sómunka. Beszüntették a termelést. Gépeink nagyrészét átvitték az üzemben tartott regáti sóbányákba. Ezzel kezdetét vette a mi nagy tragédiánk, í — Nem kell hozzá nagy fantázia, sok magyarázat, hogy elképzeljétek testvérek, mi lehet itt ezután a nagy leépítés után. Megható ez a levél, megrázó' ennek a tömegnek a sorsa. Szinte könny szökik az ember szemébe, amikor tovább olvassa: — Ha azt mondjuk: temetés van itt, kévését mondunk. Mert a halott leg■ alább már nem érzi, nem tudja mi van vele. — De mi eleven tétettünk a sírba. Setü>föl- diiuk, sem keresetünk, sem ruhánk, sem kenyerünk... A legszomorubb a mi keserves sorsunkban még az, hogy sem közel, sem távol nein Jön segítség. Rqnaşzckcn azonban komolyan temetésre készülnek, mert az a terv ugyanis, hogy a 900 vagon só kiszállítása után — amely a bányában már ki van termelve — elviszik a -sziyjaíty- tyut. a gépeket cs ezzel kapcsolatosan beoüífgsnak és soha ki nem javítható pt&ztulásnak dobják oda a bányát. Más helyeken legalább háza és kertje van e nyomorgó embernek — mondja az Írásuk — egy kis told, amely megmenti művelőit az éhenhaláptól, de nekünk még ez sincs, mert a telek, melyen szerény viskóink vannak, m sem a mienk, hanem a kincstáré s még inkább a földek és a rétek Még ezeket a sovány má’ramarosi hegyoldalakat is felsrófolt árendák és értékükön felül való tullicitálás után juttatják használatunkba. A sülyedő hajón maradottak kétségbeesésével Írják: — Hisz még csak öt hónapja haldoklunk még van valami rajtunk a múltból s máris borzalmas az ínség. Legtöbb házban már nem ismerik a kenyeret, egy kis kukoricamáié, vízben főtt paszuly, üres krumpli az élelem. S ha ez is volna. De ott tartunk már, hogy az isko lás gyermekek közül, kiket délután négy órakor megkérdeztünk, többen semmit sem ettek. — Mert saját szavaikat idézve: spóroljuk a krumplit, ami még van... Fánk sincs, pedig erdőben vagyunk, de a kincstár még a hulladékfát sem engedi felszednünk. Ilyen siralomvölgy lett a régen rendes, tisztes életű Rónaszék, ahonnan a nép nevében ezt a levelet Írják. A gyermekek, éhező, sorvadó felnőttek azt kérik s ahoz a kérésükhöz keresik a támogatást, hogy a bányaüzemet legalább részben cs a re- gáti bányák mértéke szerinti folytatását tegyék lehetővé s addig is Ínséges kukoricakiosztás által legalább egy időre mentsék meg az embereket a végső pusztulástól... Az Országos Magyar Párt parlamenti képviselői utján minden lehetőt el fog követni, de.... És addig is, aki tud valami módon terménnyel segítségükre lenni, életet ment. OPEL és DAIMLER kocsikhoz gyári raktárról szállít A. KÁLMÁN Autó it Motorabfeilung, Arad. A kulturzóna román tanítója is lehetetlennek mondja a működését Autóalkatrészeket;
