Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-13 / 60. szám

XV. BVF. 60. SZÁM. KnmUjsXG 5 Lássunk tisztán Irta: Gombos Benő. A vllágduláat befejező szomorú emlékű forradalom alatt kezdődött és az uj impérium alatt^ protekciónált éa prlvilégizált cionista, palesztinai és zsidó nemzeti jel­szavak alatt hullámzott mozgalmak és az ezekből ki­nőtt „Zsidó politikai párt" érdekében beindított akciók kitermelték a „Zsidó fascizmust". — Mert ilyen is van már. Ennek legharcosabb sajtóorgánuma Oradea- Nagyváradon született meg, amelynek szerkesztö-gla- dlatora a névjegye kétoldalún kétféle névre hallgat és pedig az egyik oldalon eredeti német-héber név, ame­lyet az általánosan nagy tiszteletnek örvendő apa máig is változatlanul visel, — a másik oldalon egy tisztes magyar családi név, amelynek megszerzése azt tanú­sítja, hogy hajdanán annak tulajdonosa valamelyest szive, lelke, anyanyelve, kultúrája megbecsülése és az akkori közszellembe illeszkedés miatt más meggyőző­dést vallott. Azáltal, hogy egy idő óta az ányaköny- vébe letörólhetetlenül bejegyzett magyar családi nevét nem használja csalást és bizonyos tudatossággal megté­vesztést követ el. Valami történhetett ott. — Ezt gyanittatja az a leg­utolsó számban megjelent cikk. amely tajtékzó dühvei nekiront az Országos Magyar Pártnak és a Zsidó Párt érdekében oly féktelen hangot és szavakat hallat, amely a 10—12 év előtti cionista és nemzett dervis- őrület kirohanásait is túlszárnyalja. Jogosítottnak ér­zem magamat ezeknek a gyűlöletet okádó támadások­kal szembeszállni, minthogy annak Idején is egész mel­lel álltam ki annak az őrületnek a leküzdéséré, Elöljáróban leszögezem a mi világunk elölt, hogy az inkriminált cikk a legteljesebb beismeréssel igazolja azt a tényt, amit annak idején kifejtettem, hogy Pa­lesztina ügye, a cionizmus, a zsidó nemzetiség és an­nak politikája, valamint az itthoni belföldi ,politika egymástól teljesen függetlenek és a zsidó egySaeft ezek között tagozódott kötelességek teljesítésére í^najk vál­lalkozni. T. i. vannak, akik valamennyi megnevezett feladat- és vannak, akik csak egy-egy rész ^teljesülését vállalják. Az azóta elhaladt evek eseményjbB|i^foljáH,. hogy a felsorolt jelszavak halmozásával kápráztatták éa szédítették a zsidóság egyszerűbb rétegeit, valamint azokat, akik puszta kényelmességből e je!ş«y|p\fjj|âletti propagandát komolyan fontolóra nem vertein«-- A Z3idő népközösségböl tudja Isten hányszor kitagadott zsidók — t. i. azok, akik nem akartak cioríiSUáí’l'enni, vagy nem akartak a palesalinai akciókban venni, vagy nem, akartak az állítólagos zsidó . nemzeti .rene­szánsz — a hebraizálási mozgalomba kapcsolódni, vagy horribile dictu nem akartak a Zsidó Párt taşy^'â válni — íme úgy látom — vilami láthatatlan hatajjmu segít­ségévei felszabadultak a kiközösítés szörnyűséges hely­zete alól. A kisebbségi sorsközösség — ezt a cikkirp1 bizonyo­san tudja — már megszűnt. A privilegizált1 ; és szepa­rált zsidó politika Cuza, Cătuneanu, Codreşnli, Ange- lescu, stb. mézédes angyali támogatása melféOlNftivált- ságos helyzetbe juttatta a romániai zsidó héíSzét, cio­nizmus és zsidó pártpolitika híveit a magyar 'kisebb­séggel szemben. -fit t. \ Azonban, hogy az ügy érdemére térje^í.jj^j^nmely miatt, hosszú idő után a tollat újból kezembe yettejn — az 3 megállapításom, hogy az inkriminált cikk oly vak- inéi őcn támadó az itt élő kisebbségi állampolgári, társa els Imi közösség erkölcsi fogalma ellen és enyhén szólva oly perfid tendenciájú a romániai összmagyargág egye­düli politikai reprezentációja — az „Országos Magyar Párt” — és az annak keretében levő — és a magukat oda tartozóknak érző Z3ldók ellen, hogy ilyen, a leg­szélsőségesebb a Kitártok idejében sem kapoiţ „nyomda­festéket. A romániai zsidók magyarsága ellen ktir.tes eszkö­zül a Zsidó Párt javára kicégérezni a magyarországi állapotokat, ez az ízléstelenség cimborasszója és kéz­zel foghatóvá teszi azt a kaján sátáni kárörömöt, ame­lyet a cikkíró a megingathatatlanul rajongó magyar zsidók ottani sorsa és helyzete fölött érez. Az ily alantas mentalitású cikkíró és elvbarátai lei­kéhez, felfogásához, megértéséhez és megérzéséhez hozzá sem férkőzhet, az a valóság, hogy a magyar föl­dön, magyar földből, magyar állampolgárokként szüle­tett, magyar tejen, magyar anyany elvvel, magyar kul­túrában felnőtt emberek bármily fajunk és bármily vallásnak — nem lehetnek mások, mint magyarok. Ezt az élő valóságot nem változtathatják meg egy szeren­csétlen, elszomorító és elkeserítő zavarosból1keletkezett, de a tisztulás idején kimúlt terror' és egy beteg társa­dalom forradalmi felfordulásának elszomorító, elítélen­dő és mindenképpen sajnálatos eseményei. A cikkíró s elvbarátai közönséges lelkülete meg sem tudja közelíte­ni azt a magas horizontú meggyőződést, hogy a zsidó Mézeshitü magyarok sem a magyarországi, sem az er­délyi, vagy más területen élő keresztyén magyarok miatt magyarok, hanem a születésükkel vele járt adott­ságok miatt magyarok. — Ezeket az adottságúkat a vi­lágtörténelmi változások közvetlenül nem. változtathat­ják meg. Évezredek történelme igazolja, hogy gyűlöl­ködő, erőszakos, barátságtalan körülmények évszázado­kon át sem képesek lelki asszimiláció utján az egyéb emberi -összehasonulást előidézni, elérni. Ezekből ai adottságokból legkevésbé hivatott és képes az egyes Idealisták áltat kezdeményezett — de az Ismert, gyászos mederben folytatott és annyi viszontag­ság irtánrivógre — szilárd meggyőződésem szerint téves vágányon — a zsidó politikai pártba összezsugorodott uj zsidó irányzat a zsidó vallási népközösség ama tag­jait kivetkőztetni, akik az életük valóságaival össz­hangban születési, vallási, kulturális, polgári és egyéni kapcsolataikhoz ragaszkodnak szemben azokkal, akik az életüket folytonos változásoknak kiszolgáltatták és megtestesült valótlanságokként élnek, minthogy a szü- iőanyától. közvetlenül elszakadni merő képtelenség. — Igazolja ezt azok élete, akik a világ minden tájára hosz- szu évtijqgiek óta elszakadtak, elszármaztak és még az első generációban is hűségesen ragaszkodnak a szülő- anyához, az otthoni szülőföldhöz lélekben és nyelvben. Csak a későbbi generációkban hálványulnak el ezek a láthatatlan kötelékek és következik be az átváltozás, átidomulás azokhoz az életviszonyokhoz, amelyek közé a sors fordulatai folytán elhelyezkedett. Ez a megália- pitás nem csupán a magyar zsidó, hanem a világ min­den népére vonatkozik. Mi más köze lehet tehát az erdélyi magyarságtól elvált zsidóknak a felsorolt magyarországi események­hez, mint az alacsonyrendü áruló káröröme. Csakhogy ebben is nagy a cikkíró és elvbarátai csalódása. Mert a zsidó nép vallásos, becsületes lelkülete, undorral uta­sítja el magától a kárörvéndezést é3 meleg, szerető, hittestvéri érzéssel vesz részt abban a nagy bankódéi­ban, amelyet a volt magyar föld zsidói a magyarországi zsidók mostoha sorsa fölött éreznek. A gonoszkodáa ideig-óráig érvényesülhet, de az élő Isten Igazságot tesz. A megpróbáltatás súlyos, de ott, ahol gróf Apponyl Albert, Bethlen István, Balthazár Dezső, Rassay Károly, Sándor Pál és számtalan Igaz emberiséggel telített lelkű férfi és nő küzd a szélsősé­ges elfogultságok ellen — a megnyilvánitott kárörömre ok, de jogosultság sincs. Különben is a lefülelt puccsis­tákkal szemben megnyilvánult közhangulat és a belpo­litikában megindult uj, tisztultabb áramlatok az elfo­gultságok ellen, mint a tavaszi reményt keltő fuvalla­tok virradást jeleznek. Vájjon ezek a silány lelkületüek nem látják-e élő szemeikkel, hogy a' legutóbb átélt sötét korszak gyá­szos emlékű szereplői, faj és felekezeti különbség nél­kül a Magas Gondviselés Igazságtevése folytán miként bűnhődnek életükben és halálukban? Emberek meggyő­ződésén ilyen becstelén eszközökkel, mint az inkrimi­nált cikk is — erőszakot venni akarni, ez nem kisebb bűn. A zsidóság a biblia népe és bízó bittel és önmeg­adással a Magasságos akarataként fogadja a világtör­ténelem eseményeit, azokhoz alkalmazkodik, a legtel­jesebb loyalitá.ssal teljesíti a föléje rendelt hatalomnak kijáró kötelességeket — de ezek ellenében megköve­teli egyéni meggyőződése, polgári, vallási éa kulturális élete szabadságát. HIé§ sent engedélyezik a maggar főiskolás egyesületek létesülését (Bukarest, március 11.) A szenátus csü­törtöki ülésén a magyar egyetemi ifjúsági egyesületek ügyét tárgyalta. 'Sándor József magyarpárti szenátor kimutatta, hogy az egye­temi oktatással kapcsolatban a hábornutáni időkben nyolc' törvény ' váltotta fel egymást, amelyek mind visszavonták az előző törvények intézkedéseit, de/ yalftmennyibőn érvényben maradt az az' 1923; évi íéndcíéttörvény, amely megtiltja, hogy etnikai alapon az egyetemeken ifjúsági egyesületék alakulhassanak. Kéri en­nek a rendelettorvşţrynek már most minél sür­gősebb visszavonását.. Fel%tilii.i, hogy a kolozs­vári egyetem 42o magyar hálígatójá hiába fo­lyamodott azért, hogy egyesületet alakíthasson, az egyetemi tanács erre a rendelettörvényre való hivatkozással megtagadta, az engedély megadását. Előadja a magyarpárti szenátor, hogy a budapesti és a kolozsvári egyeteme­ken a magyar uralom alatt a Petru Maior és Julia román ifjúsági egyesü­letek minden további nélkül létesülhet­tek cs működhettek és Romániában ime a magyar egyetemi ifjúság nem alakít­hat egyesületet. Ez a tény nyilt sebe a magyarságnak és kéri n seb gyógyításáig Jorga miniszterelnök, aki előző napon, ami­kor Sándor József szenátor neki az ügyro vo­natkozó indítványát átnyújtotta, azt elfogadta, válaszolt és a szenátus viharos tapsai között jelentette ki, hogy nem engedélyezik a kisebbségi ifjúsági egyesületeket ezután sem, mivel a kor­mány célja az, hogy az ifjúság a külön­böző etnikai csoportokhoz tartozó egye- deit egymáshoz közelítse. Különben is — mondotta — az ilyen kivánsá got csak a régi generáció tartja fenn. Vegyen példát — mondotta — a magyarság a szászok' tél és felemii tettei hogy nemrégiben a szász if­júság előtte nemzeti ruhába öltözve román tán­cokat járt és román dalokat énekelt. Sándor József szenátor lépett újra a tri­bünre és a következőket mondotta: — A békeszerződés szerint mi Romániában kisebbség vagyunk. Követelhetik tőlünk, hogy az állam céljával és a lojalitással ellentétben ne álljunk, de törvényes jogainkról le nem mondunk. Mi romániai magyar kisebbség va­gyunk és magyarok akarunk maradni örökre Ezt most itt csak egy ember kiáltja, de az uj nemzedék tömegben fogja kiáltani. * A kijelentésre óriási vihar tör ki és Oanea replikázott azzal, hogy Sándor József, a ma gyár’időkben türelmes mérsékletet tanúsított, a nemzetiségek iránt és most így megváltozott Erre Sándor József a következőket mondotta* — Mindig a gyengéket védtem, tehát kő vetkezetes vagyok. Mársius 15.-án, este 9 órakor. Minden előfizetőnk, napon­kénti vásárlónk, valamint a Dante kölcsönkönyvtár előfizetői nézhetik meg ezt a híres revü-operettet, amely Berlin, Bécs, London, Budapest után városunkban is sikert aratott. — A Magyar Szinház elő­adásaira mindenféle jegyet elővételben kaphat a Magyar Szinház belvá­rosi pénztárában, a Dante kölcsönkönyvtárbán, Str. N. Jorga (Jókai u.)5.

Next

/
Thumbnails
Contents