Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-11 / 58. szám

XV. ÉVF. 58. SZÁM. Kutnujsm s Találkoztam az ötezer tejessel Manapság ünnep a számomra, ha nagy- néha a kékhasu ezerlejessel is találkozom. Pe­dig valamikor, különösen elseje táján az ezer­le jesek pontosan jelentkeztek. Az utóbbi idők­ben azonban mindnyájunknál kezdenek kima- radozni. Ha a kávéházbctn, vagy étteremben a tárcából előkerül egy rirpogós ezres, feltűnést kelt. A legjobb barát könnyedén dobja oda: — Hol törtél be? A főpincérnek pedig felragyog az arca, elő­veszi hatalmas bugyellárisát, amely mindig harmonikát juttat eszembe, végignézi az összes rekeszeit, összeszámolja az összes pénzkészle­tét és végül is a pikoló-fiut, ha a bankok nin­csenek nyitva., a trafikba küldi. Máshol ma már alig található ezer lejes. És a bölcs kormány gondolt egy merészet s na­gyot s forgalomba hozta az öteaer lejest. Már hónapok óta imák róla a lapok. Csak felülete­sen olvastam az uj ötezer tejesről a híradáso­kat. Azt hittem, valami kövér hírlapi kacsáról van szó. Ma aztán találkoztam az uj ötezer tejessel. Nem törtem be sehova. Az uj ötezer lejes csak gúnyosan rám mosolygott és visszavándorolt a boldog tulajdonosa zsebébe. Bankember a tu­lajdonos. Ki lehetne más? Unottan nyúlt be a zsebébe és úgy vette ki, mint én hajdanában a papirhuszlejest. Es meg­mutatta az asztaltársaságnak. Nagy szenzáció volt. Mindenki akarta látni az uj román mam- mut-pénzt, amelyet a Banca Naţionala nem a hétköznapi forgalonútiak szánt, hanem csak a felső tízezer, a pénzarisztokrácia számára. Bár­milyen nagy az értéke, maga az uj ötezer lejes nem nevezhető parádés kiállítású bankjegynek. Jóval kisebb, mint az ezerlejes, a nyomása bar­na, papírja közép finom s grafikai megoldása csöppet sem artisztikus. Az asztaltársaság alaposan megvizsgálta a román valuta uj, de ritka példányát és egy­szerre, minden előzetes összebeszélés nélkül spontán tört ki a közös megállapítás: — Akárcsak a Honfoglalás! Az ötezer lejes hátán mozgalmas kép dísze­leg. Mihail Viteazul, a hires Mihály vajda be­vonulása Gyulafehérvárra. Ezt a jelenetet örö­kítette meg a román grafikus. Valóságos mes- temiü, de csodálatos véletlen, hogy a román festőművésznek az ötezer lejes hátára felraj­zolt képe feltűnően hasonlít Munkácsy Mihály­nak, a nagy magyar festőművésznek a „Hon foglalás“ cimü világsikert aratott képére. Mi­hail Viteazul büszke magatartása, a gyönyörű fehér ló, a kopjás vitézek és a hajlongó figu­rák mozdulatokban, konstrukcióban, festői megoldásban megszólalásig hű másai a Mun­kácsy képnek. Néni fotografikus hűség ez. A ruházat és az arc más. A zászlók színe más, a háttérben is van kevés eltérés, de az összbenyomás csodá­latos hasonlóságot árul el. Nem akarjuk az előttünk ismeretlen és kiváló román festőmű­vészt plágiummal megvádolni, hiszen a. nagy Szellemek irodalomban, művészetben gyakran találkoznak, mindenesetre az impresszió az, hogy csalhatatlanul különös utánérzéssel ál­lunk szemben. Valahol és valamikor látnia kellett a ro mán piktornak Munkácsy világhírű képét, az­tán elfeledte és most öntudatlanul is felidé- ződtek lelkében a kép kontúrjai. Ez azonban semmit sem von le az ötezer lejes értékéből. A Banca Naţionala bármikor hajlandó az uj pénz­jegyért ötezer lejt leszámolni... Különben is merő véletlen, hogy a feltűnő hasonlatosságra rájöttünk. Ha még a, száz te­jesre, vagy az ezerlejesre rajzolta volna: a pik­tor ezt a képet, akkor a kisebbségieknek mégis gyakrabban lett volna alkalma a hasonlatos­ságot megállapítani. így azonban, mikor lát kisebbségi ember ötezer lejest!... « E sorok Írója azok közé a boldog halandók közé tartozik, akik az uj ötezer lejest látták, de azok közé a boldogtalan halandók közé, akiic az ötezer lejes birtokába, sohasem fognak jutni. Ezek után érthető is, ha kissé epcs az uj ötezer le je sekkel szemben. Amikor a,z élet írja a Ilimet Szepessy Zoltán főszolgabíró megrendítő szerelmi drámájának újabb részletei Putty Liát szerette még akkor is, amikor családiénak megtiltotta, hogy e nevet ajkára vegye — Nem bírta el volt felesége halálát és ezért lett öngyilkos Titokban Budapestre utazott és hetekig a Putty Lia filmet nézte minden előadáson (Kassa, március 9.) Jelentettük már, hogy Szepessy Zoltán földbirtokos és főszolgabíró, Putty Lia, a nemrég elhunyt nagy filmsztár volt férje öngyilkosságot követett el. Szepessy égy búcsúlevelet hagyott hátra, amit azonban még nem bontottak fel. Barátai biztosra veszik, hogy Szepessy volt felesége, Putty Lia utáni bánatában követett el öngyil­kosságot, A földbirtokost ugyanis elvált fele­sége halála rettenetesen lesújtotta. Azóta állan­dóan sirt, búskomorságba esett és bizalmas ba­rátai előtt többször hangoztatta, annak dacára hogy felesége megszökött, nagyon szerette az asszonyt és tragikus halálának hire nagyon le­sújtotta. Halálos szerelem. Véletlenen fordulnak meg embersorsok. Sze­pessy Zoltán dr., a fiatal szolgabiró vőlegény­sorban volt, mikor a megyebálon megismerke­dett Putty huszárezredes ragyogó szépségű 16 éves leányával. A csúnya, himlőhelyes fiú bele­szeretett a tündöklő szépségű fiatal leányba. Nagy meglepetés volt mindenki számára, mi­kor SzepKhsy Zoltán dr. és Putty Lia eljegyzé­se megtörtént. A fiatal pár sehogyse illett egy­máshoz. A menyasszony diadalmas szépsége mellett még jobban szembe tűnt Szepessy Zol­tán szürke igénytelensége. — Túlságosan szép neked ez a menyasszony! — mondogatták a jóbarátok, mikor a himlőhe­lyes fiatal szolgabiró áradó boldogsággal beje­lentette, hogy nemsokára megtartják az eskü­vőt. Lcánykérés revolverrel. Gyerekfővel ment férjhez Putty Lia és im­ponált neki, hogy 16 éves korban már menyasz- szony volt. Senki se hitte komolyan, hogy a leány szereli jä&epQssy Zoltánt, Inkább megha­totta a fin rajongó csodálata és szerelme, azért mondott igent. Meg egyébért is. Szepessy Zoltán di. egy átmulatott éj­szaka után elővette revolverét és azt mondotta Puttiy Liának: — Ha nem jön feleségül hozzám, agyonlö­vöm magam! Akik Szepessy Zoltánt ismerték, tudták, hogy nem tréfál. Es nemsokára megtörtént az esküvő. Hogy a házasság nem volt boldog, azt ha­marosan széliében beszélte mindenki. Putty Liát jobban érdekelte a délceg, gyönyörű huszárfő­hadnagy, mint Szepessy Zoltán és kikezdte a pletyka a szolgabiróék házasóletét. Egy nap a fiatalasszony váratlanul, bejelentés nélkül el­utazott hazulról és otthon hagyta 2 apró gyer­mekét. A fáma szerint nem egyedül ment el. Ötödnapra hazaérkezett a fiatalasszony, de la­kásába bejutni nem tudott. A férj komor arc­cal fogadta a veranda bejáratánál. — Ide többet be neió teszi a lábát! — mon­dotta keményen és hajthatatlan maradt a fiatal asszony minden könyörgésével szemben, A gyér mekokhez sem engedte be Szepessy Zoltán Putty Liát, akinek fel kellett ülnie a rá vára­kozó kocsira és visszatérni anélkül, hogy saját otthonába bebocsátást nyert volna. Putty Lia, a művésznő, akinek kalandos életéről annyit Írtak a lapok, már nem volt Sze­pessy Zoltánná: Szepessy Zoltán nem ismerte. A szolgabiróből mulatós ember lett, aki cigány- muzsika mellett nótázta át az éjszakákat. Volt felesége nevét kiejteni se volt sza­bad előtte, de mikor Putty Lia első filmje szinrekerült. Szepessy Zoltán dr. titokban felutazott Pestre és addig nem jött hasa, amig a film műsoron maradt. Beült a nézőtérre és nézte, nézte a filmet, amely Putty Liát vetítette eléje... Tudta mindenki, hogy halálos szerelem fűzi Szepessy Zoltánt elvált feleségéhez és örök kol­dusa maradt ennek a végzetes szerelemnek. A feje megderesedett, az élte megszürkült, de a felnőtt két leány előtt az anya még mindig mint halott szerepelt. Pedig a két leány már tudta, bogy a hires, gyönyörű filmszinésznő az ő édes­anyjuk és a virágos sírnak nincs lakója. Egy revolvergolyó, amely mindent meggyógyít Szepessy Zoltán összetört abban az órában, mikor Putty Lia halálhírét, hozta a rádió. Ha­talmas fehér rózsaésökrot küldött a tengeren­túlra és a leányoknak szabad volt sírni anyjuk halála miatt. Szepessy Zoltán elvesztette a talajt lábai alól. Nem volt többé célja az életének, nem volt kit gyűlölni, nem volt kin bosszút' állni és nem volt kit szeretni többé. Estétől reggelig Putty Lia régi kedvenc nótáit húzta a cigány és a főszolgabíró ur fejét kezére hajtva, cigánymu­zsika mellett zokogta át az éjszakát. A muzsikás éjszakák és a pezsgő nem hoz­ták meg a megnyugvást, feledést. Mardosó ön­vád kínozta Szepessy Zoltánt, hogy talán ő a hibás, ő az oka mindennek. Ra azon a végzetes napon nem utasítja ei magától a könyörgő, zo­kogó bűnbánó fiatalasszonyt, aki esküdözött, hogy nem vétett a hitvesi hűség ellen, ártatlan és csak az emberek gonoszsága költötte rossz liirét, talán minden, minden • másként történ­hetett volna, — Én űztem el, én vagyok oka mindennek! -- mondogatta a főszolgabiró, akinek utóbbi időben már nem volt más témája, mint Putty Lia. Már nem szégyelte, már nem tagadta, hogy sose szeretett mást és sose fog mást sze­retni, mint az elűzött asszonyt. Tudták, hogy másként nem lehet, revolver- golyó Iff íz a vege. Szepessy Zoltán számára ez az élet Putty Lia nélkül nem jelentett többé semmit. A keze nem reszketett, mikor homlokához emelte a revolvert. Biztosan célzott és egyet­len revolvergolyó rendbehozott mindent... És most elbúcsúzom az uj ötezer tejestől. Isten veled, gyönyörű bankjegy. Vonulj vissza a gazdag emberek pénztárcájába s a Banca Na­ţionala trezorjaiba. Megjósolom, hogy sohasem, leszel népszerű. Sohasem fogsz örülni közked­veltségnek. Magamfajta emberekkel ritkán fogsz találkozni az életben, nem fogsz soha megfordulni nyárspolgári zsebekben, fejedelmi pénz vagy, tisztán és kizárólag pénzarisztokra­ták számára. A remélt, de soha be nem telje­sedő viszontlátásra. Olajos Domokos. JiiitéalkatrésEeket 2 OPEL és DAIMLER fţccs'Ufsoz gyár? raktárról szállít A. KÁLMÁN Autó & Moiorabieilfing, Arad.

Next

/
Thumbnails
Contents