Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-07 / 55. szám
XV. ÉVF. 55. SZÁM. KeletíUjskg 7 FEHÉR HÉT! MEGKEZDŐDÖTT A NAGY ELÁRUSÍT AS Felén HÉT 1 HAGY ELÁRUSITÁS NAGY ELÁRUSITÁS 1 m. mosott ^ . vászon .... 11 u ■ m. ágynemű vászon .... L. 1 1 m. házi . vászon .... 1 .5 K m. schroll I schiff on . . . ^LiP MJP L. 1 m. fehérnemű . vászon .... K m. I-a vászon aUg. . alsó lepedőre L. 1 m. 180 sz. I-a paplanlepedő vászon .... m, i *ja*ss®ErK3EZ8snin*s«i m. alsó nadrág 1 jie| cöpper .... jffîMW L | ® 1 m. ágyneműi /M P^jk damaszt . . . L. J». drb. kávés abrosz . . drb. damaszt ajouros abrosz L. drb. 6 szem. damaszt garnüur . . A székelyek genfi pőrének aktáihoz kozásról a kormánynak jelentést tesz és további xitáskást kér. 1931. augusztus 25-én a Nemzetek Szövetségének beadványban jelentettük a junius 19-iki tanácskozás lefolyását és azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a kormány részéről nincs komoly szándék megegyezés létrehozására, hanem csak az ügy elhúzása a célja. Aztán jött egy ajánlat. A kormány megbizottaival folytatott tárgyalások résztvevői beszámolnak a csíki népnek A cél az volt: lemondatni a székelyeket a tulajdonjogról — Titulescuék milliárdos ajánlatának hazug meséje A csíkmegyei székely nép pőre elhúzódott Genfben, a Népszövetség előtt, mert a kormány egyezkedő tárgyalásokról tett mindegyre előterjesztést. Azok, akik a vagyonuktól mgefosztott lakósság nevében ilyen tárgyalásokon resztvettek, most ez utón is felhívást intéznek Csikmegye székely lakósságához s e felhívás rendkívül érdekes adatokban rögzíti le a történteket. A következőket adja elő: Csikmegye székely lakósságához! íonyitékokat a Nemzetek Szövetségéhez benyújtott panaszban és az azt követő pótbeadványokban részletsen már kifejtették és ezért ezeknek újból való vitatása nem lehet az egyezségi tárgyalásnak feladata, hanem csak ama feltételeknek és módozatoknak kölcsönös jóindulattal való keresése, melyek megegyezéshez vezethetnek. . Egyidejűleg azon álláspontunknak adtunk kifejezést, hogy olyan megoldáshoz, mely megegyezés szerint visszaadás tárgyát képező javakra nézve is a csíki székelységet a tulajdonjogtól végleg megfosztaná és a vagyon előbbi rendeltetését megszüntetné, hozzá nem járulhatnak. Az állami bizottság erre közölte velünk, hogy a tanács1931. augusztus 29-ére vagyis junius 19-étől 69 nap múlva a külügyminisztérium ismét tanácskozásra hívta meg a petíció aláíróit, kik már előző alkalommal az állami bizottságnak bejelentették, hogy további tanácskozások esetén azokon csupán alólirottak fognak részt- venni a „Csiki Magánjavak" képviseletében. Az állami bizottság ekkor a megegyezésre vonatkozó javaslatait írásba foglalva, de aláírás nélkül átadta nekünk, mely javaslat a következőket tartalmazta: Az 1923. évben a román állam által elvett összes javak tulajdonjoga a magyar államot illette és az utódlás jogán a román állam vált azoknak tulajdonosává. Mégis a kormány nagylelkűségből hajlandó arra, hogy az épületek azon rendeltetésre maradjanak, melyet jelenleg szolgálnak é3 az állam költségvetésébe felveszi ezen épületek fentar- tási költségéit, valamint Csikmegye egész lakossága érdekében a megyei hivatalok és más hatóságok, valamint a megnem jelölt iskolák és egyházak részére valamelyes összeget, 2. Csikmegyei, bármely nemzetiségű tanulók segélyben való részesítésére az állam és megye költségvetésébe meg nem határozott összeget vétet fel és 3. a Magán javak volt alkalmazottainak nyugdíjjogosultságát elismeri „a létező törvények értelmében.“ Pocsékolják, lopják, elajándékozzák a vagyoni A Népszövetség tanácsának Genfben ez évi január 29-én tartott ülésén a „Csiki Magánjavak“ ügyének tárgyalása során Románia képviselője azon nyilatkozatot tette, hogy a kormány a petició benyújtóival folytatott egyezkedési tárgyalásokat beszüntetni volt kénytelen, mert a petidlonálók a kormány jóakaratát teljesíthetetlen követeléseikkel visszautasították. A román állam nevében világfórum előtt elhangzott ezen nyilatkozat és azóta a román lapokban terjesztett valótlanságok egész sorozata mellőzhetetlen kötelességünkké teszi, hogy ml, alólirottak, kik az összes egyezkedési tárgyalásokon a petició aláíróinak megbízásából résztvettünk, megyénk székely lakosságának tudomására adjuk a valóságot az alábbiakban: A Nemzetek Szövetsége előtt Genfben 1931. május 21-én a román állam képviselője kérte a „Csíki Magánjavak“ tárgyalásának elhalasztását arra hivatkozással, hogy a petíció aláíróival egyezséget kisérel meg és bejelentette, hogy e célból már ki is nevezett a kormány hattagú bizottságot. A Népszövetség Tanácsa a kérésnek helyet adott és elnapolta a következő ülésszakra az ügy tárgyalását. Az első tárgyalás. 1931. junius hó 19-ére Bukarestbe a külügyminisztérium az egyezségi tárgyalások megkezdésére meg is hivta a petíció aláíróit, kik közül az életbenlevök mind megjelentek Bartalis Ágoston és T. Nagy Imre kivételével, aki akkor már súlyos betegen feküdt. A hattagú állami bizottság a tanácskozást nagy meglepetésükre azzal kezdette meg, hogy a petició aláírói a Csíki Magánjavak képviseletére nem jogosultak, amely vagyon különben soha sem volt a csiki székelység tulajdona. A bizottság semmiféle javaslatot nem tett a megegyezésre vonatkozólag, arra hivatkozva, hogy ilyen irányú felhatalmazást nem kapott. A peticionálók azon kijelentést tettek, hogy a Népszövetség előtt az állam képviselője a petició aláíróival való tárgyalások végett kért halasztást és igy a vagyon képviseletének kérdése e tárgyalások során nem képezheti vita tárgyát, továbbá hogy a csiki székelység tulajdonjogaira vonatkozó biAz állami bizottság felhívott e javaslatok elfogadására és a Nemzetek Szövetségéhez benyújtott panasznak a visszavonására. Minthogy a csiki székely határőrezred feloszlatása után a magyar király 1869-ben a „Csiki Magánjavak" néven ismert összvagyont örökre tulajdonjoggal a csiki székelység jólétének előmozdítására adta vissza és annak Jövedelmei 1923-ig kizárólag ezen célra szolgáltak, — az erőszakkal elvett és békeidőben hivatalosan 105 millió 820 ezer aranykoronára becsült vagyon tulajdonjogáról le nem mondhatunk és az állami bizottság által tett javaslatot elfogadhatatlannak jelentettük ki, mely az elvett javakat az állam tulajdonául akarta elismertetni és a jövedelemnek is csak egy meg nem határozott részét segélyekre fordítani és azt sem kizárólag a csiki székely lakosság céljaira. Hivatkoztunk arra, hogy az erdőkből és legelőkből felénél többet az állam 98 százalékban román lakósságnak osztott ki és az állami rezervaképpen kezelt erdőkből is potom árén többszáz millió lej érték" faanyagot adott át román egyházközségeknek, román szövetkezeteknek, melyek nemcsak Csikmegyéből, hanem Erdély és a Regát számos községéből jelentkeztek továbbá az egész ország különböző részeiből tízezrével kérelmező magánosoknak, kik kivétel nélkül román származásúak voltak s mindezek felbecsülhetetlen értékű nemzeti ajándékot kaptak a minden ellenérték nélkül elkobzott székely vagyonból. Újból halasztást kértek. Az erdők kihasználása során az állami felügyelet hiánya miatt a visszaéléseknek és tolvajlásoknak olyan sorozata vált lehetővé, mely mérhetetlen károkat idézett elő és amelyhez hasonló Sehol a világon meg nem engedtetett volna. Mindezeket tudva soha jóvá nem tehető bűnt követtünk volna el, ha elfogadjuk azt a javaslatot; mely a még megmaradt vagyonra nézve is a csiki székelység tulajdonjogáról való lemondást jelentette volna. Az állami bizottság a mi válaszunk után közölte velünk, hogy a kormánytól újabb utasítást kér. 1931. augusztus 31-én kelt beadványunkban a Nemzetek Szövetségének jelentettük, hogy az augusztus 29-én tartott tanácskozás nem vezethetett megegyezésre, arra kilátás nincsen és az ügy tárgyalásának újra való kitűzését kérjük. A Nemzetek Szövetsége 1931. szeptember 4-ére ügyünket ismét tárgyalásra tűzte ki, melyen a román állam képviselője az egyezkedési tárgyalások folytatására ismét halasztást kért, mely kérése teljesítést nyert. 1931. október 10-ére a külügyminisztérium újból Bukarestbe hivta meg alólirottakat. Az állami bizottság ekkor azon álláspontjának adott kifejezést, hogy a tulajdonjog és a vagyon előbbi rendeltetésének visszaállítása tekintetében általunk az előző tanácskozások során megjelölt igényekre addig nem nyilatkozhatik, míg nincs tisztában azzal, hogy mit kellene az állam visszaadjon az elvett, vagyraból. Tudtunkra adta, hogy az egyezkedési tárgyalások folytatását céltalannak látja, ha a részletes tárgyalások rendjén előbb nem tájékozódik arról, hogy a vagyonból mit igényelünk visz- sza. Erre azt a választ adtuk, hogy hajlandók vagyunk a részletes tárgyalásokra is, de hangoztattuk, hogy végleges egyezséget nem köthetünk a csiki székelység tulajdonjogának elismerése nélkül. Amit visszaadhatnak. Az állami bizottság kiküldöttjei november 4-ére Brassóba, a prefekturá helyiségébe tűzték ki az újabb tanácskozást, melynek során ismét az állam tulajdonjogának elismerését kívánták, amit semmi esetre sem teljesíthettünk. A bizottság felhívására azután a megegyezés lehetővé tétele érdekében az épületekre, pénzalapokra, birtokokra és egyéb vagyonra vonatkozóan általánosságban előterjesztést tettünk.
