Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-07 / 55. szám

XV. ÍVF. 55. SZÁM. KeletiUjsxg 5 MAGYARORSZÁG MODERN VIDÉKI CENTRUMAI Debrecen A debreceni polgármester est feleli Manlu Gyulának, hogy nemcsak Eatíacscnyból lehet látni a nagytemplom tornyát, de Debrecenből is a badacsonyi dombokat — Ahogy ax al­földi falu-sárosból nagysáros lesx I. (Debrecen, március 5.) Hosszú idők után a sors ismét elvetett Debrecenbe, az ősi hajduvá- rosba. Évek óta hallottam, mennyire megszépült Debrecen, olyan lett, hogy aki rég nem járt ott, talán rá sem ismerne már. Tényleg igy is van. Nincs többé a füstölgő kormos kisvonat, nincs többé az álmos lóvonat, helyettük fürge villamoskocsik robognak szerteszét a városban, nem lehet látni többé a történelmi nevezetessé­gű Nagytemplom előtt a hires debreceni talyi- gásokat; a széles fasoros főuceán, a régi Piac uccán nem láthatók az ütött-kopott piaci fa­bódék. A régi Piac-uccán aszfaltburkolat, par­kok, pompás sokemeletes paloták, középületek, a párjátritkitóan szép Déri-muzeum. A városban mindenütt rend, tisztaság és a modern haladás, előrelátó, helyes városvezetés nyomai fedezhetők fel. Mintha az öreg kollé­gium és a nagymultu Csokonai színház is meg­fiatalodott volna. A Nagyerdő mesebeli tündér­világgá alakult. A régi egyemeletes árkádos városháza még áll, de már kész van egy remek terv, amely ha valósággá válik, Debrecennek Felhasználva az alkalmat, megkérdeztük dr. Vásáry István polgármestert, miként volt lehetséges Debrecen város Ily nagyarányú fejlődése és egyúttal arról is, hogy mit tart a román-magyar gazdasági kapcsolatok Intenzív felvételé: ek lehetőségéről, különösen a határ­hoz közel fekvő Debrecen várossal kapcsolatosan. Vásáry polgármester rendkívül érdekesen világí­totta meg ezt a kérdést. Vajha megszívlelnék a román Nesze neked seiyemkendőL. Irta: Donáfh László. 3. Koma mustrálgatja: — Biz ez fáin selyemkendő. Minyabának megrándul a facsaros baju­sza, olyan érzése van, mint a hurokba került verébnek. — Kinek vetted te jóféle, mondd meg ki­nek, de most rögtön! — visit Sári s a tiz körme félelmesen közeledik. — Neked lelkem, másnak kinek vettem vol­ttal — kap észbe Minyabá. — A nevenapjára, — segit koma. — Holnap éppen nevenapja, — tóditják az uceárói is. ' — Nekem!!... Megbolondultatok-e Î... Az enyém télen van. — Az embernek előre kell gondoskodni, — véli koma. — Amikor van miből, — tóditja Minyabá — télen mit adnék el! — Halljunk oda! — akadozik Sári, lesüti a fejét s szégyenkezve nyúl ismét a kendő után. — Hálátlan portéka a fehérnép koma, — sodorint Minyabá a bajuszán, hogy igy kike­rült a vizből — még az embert gyanúba ke­verné. Kár, hogy a férfiú számon tartja az effélét... V Magában meg arra gondol, hogy ma egy li­ter bort nem sajnál a komától a segítségért. Sári szemérmesen babrálja a kendőt. Az utón kacagnak, valaki elszólja magát: — Vénasszonynak piros kendő!!... Sári felüti a fejét. Messzire tartja magától. De még ugyan égő piros. Megint csak észbe kap. — Bolondnak tartasz-e!!... Ki hiszi, hogy nekem vetted!... Vén asszonynak piros kendő!! Hogy a falu csufolkodjékL. Még ha tiszta fe­kete volna se hinném. Eddig bár egy kartont se vett soha s né most egyenesen piros se­lyem!... Kinek vetted, mond meg, kinek vet­ted!!... — Nem haliad, hogy neked!... olyan szép városháza lesz, aminő páratlan lesz egész Magyarországon. Mit jelent az önkormányzal. Debrecen ily nagymérvű haladása körülbelül két évtized óta következett be. A nagyarányú építkezések dr. Magosa György, most már nyugalmazott polgár- mester működése idején kezdődtek, és a jelenlegi pol­gármester dr. Vásáry István idején aki már szintén évek óta vezeti Debrecen város ügyeit, folytatódtak c- fejlődtek ki. A haladás tehát főként Vásáry István pol­gármester nevéhez fűződik, aki a vele együtt dolgozó választott tanácsosokkal, tisztviselőkkel és a már szin­tén megváltozott arcú törvényhatósági bizottsággá! va­lóban olyan munkát végez, amely példaadó lehet, külö­nösen nekünk, akik a városokra oktrojált interimár bizottságok működésére vagyunk utalva, nekünk, akik­nek a város vezetésébe semmi beleszólásunk. Debrecen haladásából megláthatjuk, mit jelent egy város önálló törvényhatósága, milyen Jövője van, vagy lehet egy vá­rosnak, amely a város lakossága által választott és nem kinevezeţt tisztviselők és saját önkormányzata kezé­ben van. — Ép elmével vagy-e, hogy még egyszer kiejted a szádon!.. Doktorhoz viszlek te, mert úgy látszik, háborán vagy... A leányod mahol­nap felcserepedik s neked még a piros kendőn jár az eszed!.. S most még nekem adnád?... Nekem?... Add a földnek, a fekete földnek, mert még az is bűnös, ha az ilyen huncutokat megtűri a hátán... Ledobja a kendőt, a sarkával reá/apos s addig táncol rajta, mig a drága selyemkendő ronggyá válik. Azután felkapja, ezerfelé haso­gatja s szerte szórja az udvaron. Egy-egy fosz­lányt elkap a szél, lebegteti, mintha piros pil- langócskák repkednének. Az ucca hamar megtisztult. Vihar elől ember, állat elhúzódik. Minyabá is igyekezett el hazulról. A komá­val sötét festig hunyorgattak a korcsmán. m. Minyabát még le is ültette a boltos s érdek lődött, szép-e a menyecske?... Az ilyen sűrű vevőnek dukál a tisztesség. Minyabá a bajuszát pödörte s olyan huncutul mosolygott, hogy a boltos már előre felcsapta a kendő árát. Minyabán látszott, hogy semmivel se törő­dik, csak mégegyszer selyemkendőt szoríthas­son a markába. Egykönnyen nem hagyja, ha már egyszer megigérte. — Fehéret-e, vagy pirosat? — kérdezte a boltos. — Se fehéret, se pirosat, hanem kéket, — sunyitott Minyabá — hupikéket. Amazokkal csúful járék. A boltos hát, amint mondá, a legszebbet választotta. Minyabának hazafelé elég ideje volt tépe- lődni, hová dugja, amíg kézbe tudja adni?... Sári mostanság még jobban ügyelt minden lépésére. A gerendán lógó vasárnapi csizmájába?... Nem jó, mert azt Sári takarítja... A kürtőbe?... Őszre hajlott, csípős szelek járnak. Amilyen fázékony Sári, akár holnap tüzet tehet... A pajtába?... Ott a marha gőze járja átal... Nagykésőre megtalálta... Legjobb lesz a hijjuban, a szuszék alatt. Ott csak ő jár, az asszonynak közel se szabad menni a gabonához... A menyecske éppen más faluba időzött va­lami rokonainál. Hetek múltak, amig haza ke­rült. Szerencsére a csábeli tehén éppen akkor kezdett fújtatni a barázdában. Borjuzás előtt áll, éjszakánként hát lesni kell. De oda már az a lámpa szükség, amelyikkel télen szoktak kijárni az istállóba. Az éppen a hijjuban volt s azzal együtt a szuszék alól is lekerült a rej­tett holmi. Vacsora után a pajta küszöbére telepedett. Éjfélig ott szunyókált. Akkor kisurrant a ka­pun. A faluban csendesség volt, bár a kutyák se ugattak... A menyecske két-három koppantás után már nyitotta az ablakot. Két kézzel kapott a kendő után. Sötétben is jól látta a szeme villogását. Lámpát gyújtott, szöszmötölt egy jó darabig. Minyabá az ajtót leste, de ismét csak az ablak nyilt. — Vén disznója, nem szégyeli magát, hogy az embert felveri álmából?! — dohogott mér­gesen a menyecske. —■ Né te, hiszen nappal nem hozhattam: Mit szólna, ha valaki meglátna!.. Nézd meg be szép selyemkendő. — Itt a rongya, takarodjék vele. — Te bolond, te, megnézód-e? El nem tudja hinni, hogy éppen a hupiké­ket ne szeretné. — Menjen a pokolba, vén bolondja! — az­zal becsapja az orra előtt az ablakot s hogy to­vább is ott susmutol, egyeződik, egy fazék jó hideg vizet zuhint a nyakába. — Nesze neked selyemkendő, — kullog el uagybusan — hóbortossá, pedig be jól állott volna a színéhez a hupikék. Otthon nézi a pajtában. Vakarja a feje búbját. Biz azt az egerek alaposan ronggyá rágták... Vége.) Dr, Vásáry István, Debrecen polgármestere a román- magyar gazdasági kapcsolatok felvételéről Illetékesek és a jó szomszéddal való szoros kapcsolat fölvételével, a ml városaink haladását is elősegíthetnék: — Nemcsak a gazdasági életnek hihetetlen gyorsa­sággal bekövetkezett fejlődése — kezdte Vásáry polgár- mester — és az egyes világrészek egymással való ver­senye, hanem az a tény iş, hogy a békeszerződésekkel más Imperium alá jutott területek természet­iist" - -ţ------. rajzi viszonyai megváltoztathatók nem voltak, tenné szükségessé egyrészről Európa nemzetei­nek, másrészt a változott lmperiumok alá esett területeknek szorosabb gazdasági együttműkö­dését. — Kétségtelen, hogy Magyarországnak és Romániá­nak gazdasági életük irányításában való együttműködése mind a két országnak egyaránt hasznára volna. A kül­politikának okszerű vezetése gazdasági vonatkozások­ban más célra nem is irányulhat. — Debrecen mint Keletmagyarországnak már a háború előtti években is gazdasági és szellemi központ­ja, ezt a hatását, a háború utáni években sem veszthet­te el. Azok a területek, amelyek Debrecen felé gravi- táltak. a politikai határok változása dacára is, a termé­szeti adottságuk folytán gazdaságilag Debrecen von­zási körébe esnek. Talán nehezebben megy az érintke­zés a közbeeső országhatár miatt, de a gazdasági élet Kényszerű törvényei követ­keztében ezeknek a nehézségeknek fokról-íokm csökkennie kell. — Az a fejlődés, amelyet Debrecen az elmúlt más­fél évtized alatt fel tud mutatni, a környék szellemi és gazdasági éfetére gyakorolt hatását természetszerűen csak fokozza. — Maniu Gyula, Románia volt miniszterelnöke, ha­zájának egyik legnagyobb fia mondta a minap, hogy a szilágymegyei badacsonyi kúriája mögötti dombról stép időben meg lehet látni a debreceni Nagytemplom tor­nyát, amely nem kardot, hanem kultúrát szimbolliiál. Ha pedig a badacsonyi dombról el lehet látni Debre­cenig, bizonyára a debreceni Nagytemplom tornyából is oda lehet látni a badacsonyi dombi,*... Csuk le®',in szép idő­Hogyan alaktait át Debre­cen Magyarország egyik legszebb metropolisává Dr. Vásáry István Debrecen város polgármesteré­nek e meggondolásra késztető szép szavai után föltet­tük a kérdést, hogy mi volt az a munka, amelyet Debre­cen város vezetősége az utolsó két évtized alatt vég­zett, amely munka a régi Debrecent oly széppé vará­zsolta. Dr. Vásáry polgármester, rendkívül érdekesen és tanulságosan világította meg tárgyilagos adatokkal a kérdést: — Az elmúlt másfél évtized alatt történt építkezé­sek — mondotta Vásáry polgármester — tagadhatat­lan bizonyítékát adják a város fejlődésének. 1900-ban

Next

/
Thumbnails
Contents