Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-02 / 50. szám

4

KtisnUjsSS

XV ÉVF. 50. SZÁM.

Törvényjavaslat az örökösödésiiileték módosításáról és a pénzbírságok leszállításáról

(Bukarest, február 29.) A kamara hétfő délutáni ülésén Argetoianu beterjesztette az örökösödési illeték és a kincstár által kirótt büntetéspónzek módosításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat egy szakaszból áll, amely a következőket mondja:

Felhatalmaztatik a kormány, hogy az örökösödési illeték alapfázisának megszüntetésével rşvizio alá vegye a már véglegesen felbecsült örökösödési javakat és a mai értéket vehesse alapul ott, ahol az eredeti örökösödési illeték behajtása az örökölt vagyont megsemmisítéssel fenyegeti. E kedvezményben részesülnek a jelen törvény szentesítése előtt megindított örökösödési eljárásokban szereplő vagyonok is, de csak ha a becslés és az illeték kiróvása még nem történt meg. Az illeték leszállításával együtt csökken a kamat is. A már kifizetett illetéknél revíziónak nincs helye.

Az uj pénzügyi összeírásig az örkölt ingatlan felbecsülése leszállítható a jelenleg befolyó jövedelem tízszeresének értéke alá is, anélkül, hogy ez az értékelés alacsonyabb lenne annál, amely pillanatban az értékelés megállapitta- tott és revidiáltatott. A végleges pénzbüntetések — kivéve azokat, amelyek szesz és szeszes italok miatt rovattak ki, — leszállíthatok lesznek a pénzügyiminisztérium által, a büntetést szenvedett mai teherbiróképességéhez képest. E leszállítást speciális bizottság fogja eszközölni, amelynek elnöke az amortizációs pénztár elnöke lesz, tagjai pedig a pénzügyiminsz- tériurn egyik jogtanácsosa és a minisztériumnak az az igazgatója, akinek a reszortjába tartoznak a büntetések.

A leszállítás iránti kéréseket a pénzügyminiszterhez kell benyújtani a jelen törvény szentesítésétől számitott 30 napon belül.

 gabonaprémiumot megszüntetik, de megszigorítják a kenyérbélyeg behajtását

(Bukarest, február 29.) Annakidején a kenyérbélyeget azért találták ki és arra a célra törvényesítették, hogy a gabonakivitelt prémiumokkal segítsék elő. A kenyérbélyegből befolyt összegből minden kiszállított vagon gabonaexportőre kapta volna a prémiumot azért, hogy ennyivel olcsóbb legyen a külföldön a romániai gabona. Tényleg sikerült elérni, hogy külföldön potomáron került forgalomba a romániai gabona, de ennek meg volt az a visszahassa, hogy közvetve lenyomta az itthoni árakat is, viszont kedvezőtlen helyzetet teremtett az agrárországok között as árak leverése miatt, Amit aztán éppen nem volt nehéz megjósolni: a kenyérbélyeg árát kérlelhetetlen szigorúsággal hajtották fel, azonban a begyült pénzből nem fizették a prémiumokat. Képzelhető, hogy a kiszállított romániai gabona, amit dumping- áron kötöttek le annak idején, milyen árviszo* Áz uj lakbértörvény román szövege és precíz magyar fordítása kapható, dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 20 lej, portóval 30 lej.

nyok közé került az elmaradt prémiumok miatt a külföldi piacon, ahogyan a prémium reményében az exportőrök lekötötték. Viszont az eredmény az államkassza számára: másfélmil- 15 ái d tartozás az exportőröknek.

A kormány a prémium csődjének további veszedelmét úgy akarja elkerülni, hogy egyszerűen beszünteti a prémiumot.

A kormány törvényjavaslatot terjeszt be a kiviteli prémium meszüntetéséről. A javaslat érvényben hagyja a kenyérbélyegrendszert és szigorú szankciókat

fog tartalmazni annak betartására. A pénzügy- miniszter reméli, hogy e szankciók révén a ke- nyérbéiyegekből sokkul nagyobb jövedelmet fog biztosíthatni az államkincstárnak.

Tehát a kormány a prémium fizetésének további kötelezettségét elintézi egy törvényjavaslattal. De megszigorítja a kenyérbélyeg- rendszert. A gabonaexporttal még meg tudta úgy ahogy indokolni a kormány a konyérbé- lyegeket, de most kenyéradót csinál belőle. Ilyen munkanélküli, nyomorúságos világban a legszükségesebb befaló falatot megadóztatni, páratlan merészség a mai világban.

 kilencedik kenyér

Irta: Dallos Sándor.

Az uccai lámpák ferde fényt vetnek a gyalogjáróra s oly képtelenül elnyújtják az embe- fék és fák árnyékait, hogy azok benyúlnak egészen a piac sötétjébe. Izegnek-mozognak, közelednek, távolodnak s olyan mindez ott a hideg flaszter felett a téli város fényében, mintha sötét és ördögien hangtalan borotvák pat- ; fántak volna ki az emberek és a fák testéből, s nem tudom én, milyen bosszúból, át akarnák metszeni a házak és a bódék falait. Ott állok a járda egyik szélén egy vékony fának támaszkodva, az én árnyékom is benyulik a piac sö- ■tét terére, hallgatom a zajt, ami a vásárlók lépteitől és beszédjétől támad körülöttem s le •nem veszem a szemem a pék bódéjáról. Ott áll a bódé velem szemben, bent ég a lámpa s széthúzható ablak előtt a keskeny párkányon szép barnára sült rozscipók állanak egymás mellett, tetejükön kevés megsült, fehér liszt s egy-egy lyuk, a köldöke a kenyérnek, mint mondják a pékek. Kis pálcával vagy éppen a mutatóujjukká; azért döfik a kenyéren ezeket a lyukakat, hogy a túlságos szénsavat levezessék belőle s össze ne essék a tészta. Ez már szakkérdés, de tudom, mert sokat jártam pékmühelyben.

Ott állnak hát szépen sorban egymás mellett a kenyerek s megszámolom őket: kilencen 'vannak: Nyolcat szépen, megvilágít közülük a belső lámpa fénye, egy azonban, a balszólső, túl esik a világosságon, teljesen árnyékban, a bent dolgozó segéd látóhatárán túl van s azt nézem. Ha a pékmester mindezt úgy látná most, mint én, összeszidná keményen a legényét emiatt az egy cipó miatt, hogy igy a fő nyen kívül állította és nem tudja ellenőrizni s egyszerre tudná, miért támaszkodom én olyan kitartóan a fához, mintha lányt várnék találkozóra s vékony kiskabátomban azért tűrném a hideget. Ojjé, a pék egyszerre kitalálna mindent, odajönne és elkergetne kemény szavak Ital, talán még rendőrért is kiáltana, mert sok

bizalmat nem kelt a külsőm s egy csapásra tisztában lenne velem. Ravaszok már erre az Angyalföld felé a pékek, nagyon kitanultak, olyan szemük van s olyan pszichológiájuk, hogy a legjobb detektív is megirigyelhetné s nem lehet őket becsapni.

Mert igen: el akarom lopni azt a kenyeret ott az árnyékban. Nincs sok dicsekednivalóm vele, de nem is szégyenlem semmiféle társadalom előtt. A társadalom könnyen Ítélkezik, mert sok fejből áll, rendőrei vannak, sok szabó, cipész és éléskamra áll mögötte, kevés a fantáziája s azonkívül meg van győződve önmaga tökéletességéről. En azonban éhes vagyok, gon dolom, tegnap dél óta nem ettem, hevertem a vackomban, hogy takarékoskodjam a fogyó kalóriákkal s ezalatt az idő alatt végigcsináltam minden fantasztikus álmodást, amit csavargó ember csak végigcsinálhat. Voltam pilóta, el- sőosztályn gyorsvonati utas, kétszázkilóméter- nyi autóut után álltam meg egy kávéház előtt, ahol a menyasszonyom várt rám, egyre türelmetlenebbül nézve az óráját, magam sportruhában szaladtam be, kezetcsókoltam neki: Drágám, azonnal jövök, csak átöltözöm! Fent a szállodai szobámban szmokingba vágtam magam, lejöttem, megfogtam a menyasszonyom kezét: Drágám, csak a kisujját akartam látni, ezt az édes kisujját! Hát igy, igy bolondoztam huszonnégy órát végig üres zsebbel, piszkosan és kirugotran, de olyan lélekkel, mint a teremtő Isten szárnya, mellyel végigrepülte a kialakuló káoszt s itt a fánál most elhatároztam, hogy ellopom a kenyeret.

Hát állok ott keményen s bár még sohase loptam, nem dobog a szivem. Nyugodt vagyok, mint egy matematikus, érzem az erőmet és az az elhatározásom bátorságát s még kicsit busz ke is vagyok, hogy ilyen kemény fából faragtak s ahelyett, hogy siránkoznék és fohászkodnék odahaza, kijöttem, hogy kimarjam a világ javaiból azt, ami a jussom. Nem vagyok hát notórius tolvaj, nem is ilyen a vérem, ezt megállapítom magamban, többet el nem vennék,

CSÍKOS

REGIMENTET

Erdélyi nagyszerű operet tej ét, a

Kacagtat, mulattat, felvidít. — Főszerepekben: NEMÉNY1 LILI, Putnik Bálint.

FÉLÁRON

válthatja meg minden előfizetőnk, valamint a Dante elő- i fizetői jegyeit erre azelőadásra aDante kölcsönkönyvtárbán Strada Nicolae I or ga IJókai ucca 5 szám]

mint ami kell, pénztárcát például egy világért se tudnék elemelni, lenézném magam miatta, de ami nekem kell, ahoz jogom van. ezt erősen hiszem s ez a hit megnyugtató, erőt ad, tisztává tesz és fölment. Nyugodtan állok ott és számlálom magamban a lehetőségeket. Úgy tervezem, hogy amikor megérkeznek az esti vevők, közéhük vegyülök, kérek valami lehetetlent a segédtől, mondjuk krémesrétest s persze nincs. Fitymálva odébállok, aközben elcsenem a kenyeret, a kabátom alá vágom, aztán be a sötét bódék közé, a szomszéd uccánál ki és haza. Ragyogok az örömtől, bár éhes vagyok. Keményen fuj az esti téli szél, fázom, rendőr is cirkál itt-ott s ha elcsípnének, holnap bent lennék az újságokban s anyám olvasná, de hát oda se neki, úgy megcsinálom én ezt, hogy csupa gyönyörűség lesz s otthon kinevetem a péket.

Fiatal vagyok, erős és csordultig vagyok hittel s a magam iránti bizalommal. Azt hiszem, nagyon szeretem magamat s úgy tudok magamra gondolni, mintha egy daliás, ragyogó barátomat emlegetném. Folyton nevetek.

Még nem kezdődött meg az esti sürgés-forgás, még a henteseknek és a pacalosoknak is alig van dolguk, a pékhez alig egy-ketten jönnek, azok is jobbára munkásasszonyok, akik hirtelen vesznek, megszámolják aggódva a visszakapott pénzt# aztán sietve osonnak haza, mintha valami nagyon szomorú, szürke bogarak lennének — igen, szinte futnak óvatosan és magukba huzódzkodva, mint a bogarak — várnom kell hát. Nézegetek, mosolygok a házakat borotváló árnyékokon, egy rendőr közel- gett arrafelé, türelmetlen arcot vágok hát s mikor közelembe ér, odafordulok az egyik járókelőhöz. >

— Pardon, uram, nem lenne szives megmondani, hány óra van!

S mikor megmondja, hogy negyed hét, grimaszt csinálok.

— Nem érdemes nőkkel kezdeni! Már több

mint negyedórája várok!

Nevetnek rajtam s bár a gyomrom nem le-