Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-04 / 52. szám
XV. ÉVF. 52. SZÁM. KtitnUtsSG 3 Kötélhalálra Ítélték Tichyt gyújtogatásért A gyilkosságért a statáriális bíróság nem vonta kérdőre a rablógyilkost Tichyt nem terjesztették fel kegyelemre és végrehajtották a halálos Ítéletet (Budapest, március 2.) A pestvidéki törvényszék szerda délelőtt tiz órakor, mint statáriális biróság kezdte meg Tichy Árpád, a ráckevei gyilkos ügyének tárgyalását. Dr. Oláh János ügyész azt indítványozza, hogy a staíá- riális eljárást alkalmazzák ne csak a gyújtogatásra, hanem a gyilkosságra is. Kardos dr. védő ellenzi az ügyész indítványát, a biróság ennek ellenéré úgy határoz, hogy a két ügyet együttesen veszik tárgyalás alá. A személyi adatok megállapításánál kiderült, hogy a vádlott 1907-ben született, román állampolgár és büntetlen előéletű. A tanuk közül az áldozat felesége súlyos lelki állapota miatt nem jelenhetett meg. Tichy kihallgatásakor elmondotta, hogy 1929-ben ment át Magyarországra, az aradmegyei Máriaradnáról, mivel nem akart a román hadseregben katonáskodni. Egyideig asztalos munkával kereste meg kenyerét, majd a közjegyzői irodába került. Itt január 1-én felmondották állását. Miután nővére pénzét is elkártyázta és teljesen pénz nél kül maradt, elhatározta, hogy kifosztja a közjegyzői irodát. Belopod ott a helyiségbe, de a kulcsokat nem találta Keresés közben bejött u közjegyző és észrevette, hogy ő az ajtó mögött áll. A nála levő fejszével erre a közjegyzőre sújtott. Az elszédült és a földre esett, de csakhamar magához tért és reátámadt, amire ő ismét tub' csapást mért Miklós dr.-ra, majd kiment a konyhába, megmosta a kezét, közben azonban hörgést hallott, újból visszament az irodába, ahol a közjegyzőt ülve találta. Bezárta a spa lettát és a baltával még többször az embe> fejére sújtott. Elnök: És akkor megszűnt a hörgés? Tichy: Minden csendes lett. Én újra kimentem kezet mosni, majd a testet kivonszo! tam a hálószobába, megkerestem a kulcsokat és kifosztottan a szekrényt. Eszembe jutott hogy a nyomokat el kell tüntetni és ezért felgyújtottam az iratokat. További vallomása során elmondotta, hogy a gyilkosság után hazament, a háziasszonyán!; megyncsorált és igyekezett nyugodtunk lát szani. Majd kitisztította a nagykabátját és nyugodtan lefeküdt. Másnap már a csendőrségre vitték. A tanúkihallgatások Az első tanú Bezsoki, akit Tichy biinrészes- séggel vádolt annakidején. Bozsoki hangoztatja, hogy semmit sem tudott a gyilkossár előkészítéséből és acm tudja, hgoy Tichy miér< akarta pt belekeverni a bűnbe. Richwaldszki Károlyné, Tieby nagynénje és háziasszonya a következő tanú. Elmondj:1 hogy Tichy hogyan tért haza és hogyan vacso rázott náluk. Neki azonnal feltűnt a véres zsebkendő és meg is kérdezte nyíltan a vádlottól, nem ő-e a gyilkos, amire Tichy igy válaszolt: — Na hát, ha maga is, aki nagynéném, igy beszél, akkor ne csodálkozzék az ember idegeneken. Ring György hentesmester először ért oda a tűzhöz és erről tett vallomást. A két csendőrőrmester, akik Tichyt elősző" hallgatták ki, elmondják, hogy a vádlott háromféleképpen mondotta el a bűntényt és csak harmadizben ismerte be a tettét. A nyomozás kétségtelenül megállapította, hogy a vádlott üldözte áldozatát. Félórás szünet után az orvosszakértőket hallgatták ki. Tóth orvosszakértő szerint hatvanhat baltacsapás állapítható meg az áldozaton, (Arad, március 2.) Amikor a lapok megír-' ták Tichy '■ rpad közjegyzői Írnok letartóztatását, Arad egyik külvárosában, a Rácfertálybar remegő, kétségbeesett férfifej hajolt a reggeli lapok fölé: egy lázban égő, száraz szempár olvasta a borzalmas hirt, „Tichy Árpád a ráckevei gyilkos“... Tichy Béla cimfestő úgy érezte, hogy a betűk lángolnak szemei előtt és tüzes ragyogásuk beleógeti magát szegény, fájó agyába. Az aradi kis külvárosi szobába belopózott a kétségbeesés árnyéka, hiszen az a szőke cim- festősegéd senki más, mint a ráckevei gyilkos Aradon élő f ivére. Tichy Árpád Radnán, a csendes kis községben született, Aradon jái1 iskolába és soha sem ártott még egy légynek s< n. A Zrinyi uccában szil le eldugva áll zz a virágüzlet, melynek tulajdonosa E. Mihelyi, bent az üzletben illatos virágerdő között két szomorú asszony fogad, az őszhaju Mihelyinó és a csillogó szemű Mihelyi Duci. Alig hogy becsukom magam mögött az ajtót, már tudják, hogy mi járatban vagyok: — A szegény Misiről akar tudni mindent? — kérdez elsőnek Mihelyiné halkan. Hát én igazán sokat tudok róla mesélni, hiszen úgy volt nálunk egész rövid nadrágos gyermekkora óta. mintha a fiam lett volna. Most a liatal Mihelyi Duci is megszólal: — Isienkém, ha elgondolom, hogy évek hosz- szu során keresztül, együtt játszottunk, mint boldog gyermekek... — mondja. Nem, nem tudom elhinni, hogy... Nem fejezi be a mondatot, hanem gyorsan tovább beszél, szinte lázas igyekezettel folytatja: — Nagyon, nagyon jó gyerek volt Misi! Még csak a legkisebb csínyét sem tudom. Együtt játszottunk rabló-zsandárt. ő mindig megbagj’ta fogni magát, ha rabló volt. Van valami groteszk abban, ahogy ez a szeamelyek közül 35 feltétlenül halálos volt. Az áldozat vállán öt szúrt seb is van, amelyekkel Tichy ugylátszik azt próbálgatta, hogy meghalt-e már a közjegyző. Német orvosszakértő szerint Tiehy teljesen beszámítható. A tanúkihallgatások és az orvosszakértők véleménye ufan a perbeszódeket kezdték mec. Oláh János ügyész halálbüntetést kér a vádlottra, mivel aki ilyen borzalmas módon gyilkol, az nem méltó arra, hogy az emberi társadalomban helye legyen. Ezután Kardos dr. mondott hatásosan felépített védőbeszédet, amelyben különösen azt kérte, hogy a gyilkosságot ne tárgyalja a statáriális biróság, amelynek még a gyujtogatási eset sem tartozik hatáskörébe, mivel azt Tichy nem gyujtogatási, hanem nyom eltüntetési célzattal követte el. Az utolsó szó jogán Tichy teljesen összetörve mondotta: — Tessék szigorúan megbüntetni, mert megórdemlem, legalább kevesebben lesznek az emberek. Kötél! A biróság egynegyed 8 órakor visszavonult ítélethozatalra s negyedórái tanácskozás után hirdette ki az Ítéletet. A statáriális biróság csak gyújtogatás bűntettében mondott ítéletet Tichy felett, mert a gyilkosság, mivel nem lőfegyverre^ hajtotta végre, nem tartozik a statáriális biróság elé. Azonban a bűntett miatt igy is kötéláltali halálra Ítélte, Az Ítélet kihirdetése után kegyelmi tanács- csá alakult át a biróság, amely úgy döntött, hogy nem terjeszti fel kegyelemre a gyilkost, akit azonnal átszállítottak a gyüjtőfogbázba. Az udvaron már fel volt állítva az akasztófa s az Ítéletet még éjfél előtt végrehajtották. >ény, csinos fiatal leány mondja: „együtt játszottunk tolvaj-zsandárt!“ Most újból Mihelyiné veszi fel a szót. Nagyot sóhajt, miközben mondja: — Nagyon jómódú, rendes család volt a Tichy-család. Egymás mellett laktunk évtizedeken keresztül Radnán. A gyermekeink örökké együtt játszottak, óvodába, iskolába együtt jártak, mintha csak édes testvérek lettek volna. A Tichy-család egyike volt a legjobb családok nak Radnán. Nagy háztartást vittek még az impériumváltozás előtt, két cseléd, szakácsnó volt a háznál. Nagyon jól ment a sora az állami végrehajtónak, úri módon éltek, amig tellett! Heten voltak gyermekek, de az egyik meghalt évek előtt. Nagy sor volt bizony ezeket felnevelni. iskoláztatni! Az édesanyjuk Tieby Árpád születése után nemsokára meghalt. Most jó neki... Megszakadt volna a szive bánatában. —A szerencsétlen Tichy bácsi közel járt az őrüléshez, amikor megtudta az esetet! — mondja Mihelyi Ducika. Egész nap bezárkózva imád kozik a szobájában. Csak fel ne akasszák! Istenem, csak fel ne akasszák!... Én ma jöttem be Radnáról — folytatja a fiatal leáry, remegve egész testében, a kiállott izgalomtól. Elbeszélése során élénk színekben elevenedik meg a felforgatott, megbolygatott buesujáróhely képe. — Találkoztam az öreg Tichy-vel, megkérdeztem: „Hát elhiszi ezt a Misiről?“ Az öreg csak némán rázta a fejét és ennyit mondott: „Nem, nem tudom és nem is fogom elhinni...“ Senki sem hiszi! Nemcsak Radnán, de Lippán is mindünk' ismerte Tiehy Misit! Általános a megdöbbenés és a részvét az öreg Tiehy iránt, aki nem fogja túlélni ha... A fiatal leány elhallgat, anyjára néz, mintha tőle várrá a védelem folytatását. Az aradi katholikus gimnázium kemény fapadjaiban csaknem tiz esztendő előtt görnyedt az iskolakönyv fölé a fiatal, vézna, vörösfejü Tiehy Árpád. Fischer Aladár, a katolikus gimnázium igazgatója visszaemlékszik még arra a csendes, szelid kisfiúra, aki a III. osztálv legmagasabb növésű és legjobb magaviseletü növendéke volt. — A lippai polgári iskolából jött be hozzánk Tiehy Árpád a harmadik gimnáziumba — mondja Fischer elgondolkozva. Az 1922—23-as tanévben iratkozott be hozzánk. Nagyon szép bizonyítványt hozott, tisztán emlékszem rá: csupa jeles és jó volt. — Mindig csendes, szerény, jó gyermek volt! — fejezte he Fischer igazgató halkan. íSoha a legcsekélyebb csínyt sem követte el, semmi baj nem volt vele. Maga havon ült, hallgatag gyerek volt. talán egy kicsit túl csendes is... A legjobb magaviseletü volt az egész osztályban. Csak a hittanból nem volt jó osztályzata, az sehogy- sem ment a fejébe... Mit tudnak a gyilkos Tichyről Aradon és Radnán ?
