Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-04 / 52. szám

XV. ÉVF. 52. SZÁM. KtitnUtsSG 3 Kötélhalálra Ítélték Tichyt gyújtogatásért A gyilkosságért a statáriális bíróság nem vonta kérdőre a rablógyilkost Tichyt nem terjesztették fel kegyelemre és végrehajtották a halálos Ítéletet (Budapest, március 2.) A pestvidéki tör­vényszék szerda délelőtt tiz órakor, mint sta­táriális biróság kezdte meg Tichy Árpád, a ráckevei gyilkos ügyének tárgyalását. Dr. Oláh János ügyész azt indítványozza, hogy a staíá- riális eljárást alkalmazzák ne csak a gyújto­gatásra, hanem a gyilkosságra is. Kardos dr. védő ellenzi az ügyész indítványát, a biróság ennek ellenéré úgy határoz, hogy a két ügyet együttesen veszik tárgyalás alá. A személyi adatok megállapításánál kiderült, hogy a vád­lott 1907-ben született, román állampolgár és büntetlen előéletű. A tanuk közül az áldozat felesége súlyos lelki állapota miatt nem jelen­hetett meg. Tichy kihallgatásakor elmondotta, hogy 1929-ben ment át Magyarországra, az aradmegyei Máriaradnáról, mivel nem akart a román hadseregben katonás­kodni. Egyideig asztalos munkával kereste meg ke­nyerét, majd a közjegyzői irodába került. Itt január 1-én felmondották állását. Miután nő­vére pénzét is elkártyázta és teljesen pénz nél kül maradt, elhatározta, hogy kifosztja a köz­jegyzői irodát. Belopod ott a helyiségbe, de a kulcsokat nem találta Keresés közben bejött u közjegyző és észrevette, hogy ő az ajtó mögött áll. A nála levő fejszével erre a közjegy­zőre sújtott. Az elszédült és a földre esett, de csakhamar magához tért és reátámadt, amire ő ismét tub' csapást mért Miklós dr.-ra, majd kiment a konyhába, megmosta a kezét, közben azonban hörgést hallott, újból visszament az irodába, ahol a közjegyzőt ülve találta. Bezárta a spa lettát és a baltával még többször az embe> fe­jére sújtott. Elnök: És akkor megszűnt a hörgés? Tichy: Minden csendes lett. Én újra ki­mentem kezet mosni, majd a testet kivonszo! tam a hálószobába, megkerestem a kulcsokat és kifosztottan a szekrényt. Eszembe jutott hogy a nyomokat el kell tüntetni és ezért fel­gyújtottam az iratokat. További vallomása során elmondotta, hogy a gyilkosság után hazament, a háziasszonyán!; megyncsorált és igyekezett nyugodtunk lát szani. Majd kitisztította a nagykabátját és nyu­godtan lefeküdt. Másnap már a csendőrségre vitték. A tanúkihallgatások Az első tanú Bezsoki, akit Tichy biinrészes- séggel vádolt annakidején. Bozsoki hangoz­tatja, hogy semmit sem tudott a gyilkossár előkészítéséből és acm tudja, hgoy Tichy miér< akarta pt belekeverni a bűnbe. Richwaldszki Károlyné, Tieby nagynénje és háziasszonya a következő tanú. Elmondj:1 hogy Tichy hogyan tért haza és hogyan vacso rázott náluk. Neki azonnal feltűnt a véres zsebkendő és meg is kérdezte nyíltan a vádlot­tól, nem ő-e a gyilkos, amire Tichy igy vála­szolt: — Na hát, ha maga is, aki nagynéném, igy beszél, akkor ne csodálkozzék az ember idege­neken. Ring György hentesmester először ért oda a tűzhöz és erről tett vallomást. A két csendőrőrmester, akik Tichyt elősző" hallgatták ki, elmondják, hogy a vádlott háromféleképpen mondotta el a bűntényt és csak harmadizben ismerte be a tettét. A nyomozás kétségtelenül megállapította, hogy a vádlott üldözte áldozatát. Félórás szünet után az orvosszakértőket hallgatták ki. Tóth orvosszakértő szerint hatvanhat baltacsapás állapítható meg az áldozaton, (Arad, március 2.) Amikor a lapok megír-' ták Tichy '■ rpad közjegyzői Írnok letartóztatá­sát, Arad egyik külvárosában, a Rácfertálybar remegő, kétségbeesett férfifej hajolt a reggeli lapok fölé: egy lázban égő, száraz szempár ol­vasta a borzalmas hirt, „Tichy Árpád a rácke­vei gyilkos“... Tichy Béla cimfestő úgy érezte, hogy a betűk lángolnak szemei előtt és tüzes ragyogásuk beleógeti magát szegény, fájó agyá­ba. Az aradi kis külvárosi szobába belopózott a kétségbeesés árnyéka, hiszen az a szőke cim- festősegéd senki más, mint a ráckevei gyilkos Aradon élő f ivére. Tichy Árpád Radnán, a csendes kis község­ben született, Aradon jái1 iskolába és soha sem ártott még egy légynek s< n. A Zrinyi uccában szil le eldugva áll zz a virágüzlet, melynek tulajdonosa E. Mihelyi, bent az üzletben illatos virágerdő között két szomorú asszony fogad, az őszhaju Mihelyinó és a csillogó szemű Mihelyi Duci. Alig hogy becsu­kom magam mögött az ajtót, már tudják, hogy mi járatban vagyok: — A szegény Misiről akar tudni mindent? — kérdez elsőnek Mihelyiné halkan. Hát én iga­zán sokat tudok róla mesélni, hiszen úgy volt nálunk egész rövid nadrágos gyermekkora óta. mintha a fiam lett volna. Most a liatal Mihelyi Duci is megszólal: — Isienkém, ha elgondolom, hogy évek hosz- szu során keresztül, együtt játszottunk, mint boldog gyermekek... — mondja. Nem, nem tu­dom elhinni, hogy... Nem fejezi be a mondatot, hanem gyorsan tovább beszél, szinte lázas igye­kezettel folytatja: — Nagyon, nagyon jó gyerek volt Misi! Még csak a legkisebb csínyét sem tu­dom. Együtt játszottunk rabló-zsandárt. ő min­dig megbagj’ta fogni magát, ha rabló volt. Van valami groteszk abban, ahogy ez a sze­amelyek közül 35 feltétlenül halálos volt. Az áldozat vállán öt szúrt seb is van, amelyekkel Tichy ugylátszik azt próbálgatta, hogy meg­halt-e már a közjegyző. Német orvosszakértő szerint Tiehy teljesen beszámítható. A tanúkihallgatások és az orvosszakértők véleménye ufan a perbeszódeket kezdték mec. Oláh János ügyész halálbüntetést kér a vád­lottra, mivel aki ilyen borzalmas módon gyil­kol, az nem méltó arra, hogy az emberi társa­dalomban helye legyen. Ezután Kardos dr. mondott hatásosan felépített védőbeszédet, amelyben különösen azt kérte, hogy a gyilkos­ságot ne tárgyalja a statáriális biróság, amely­nek még a gyujtogatási eset sem tartozik ha­táskörébe, mivel azt Tichy nem gyujtogatási, hanem nyom eltüntetési célzattal követte el. Az utolsó szó jogán Tichy teljesen össze­törve mondotta: — Tessék szigorúan megbüntetni, mert megórdemlem, legalább kevesebben lesznek az emberek. Kötél! A biróság egynegyed 8 órakor visszavonult ítélethozatalra s negyedórái tanácskozás után hirdette ki az Ítéletet. A statáriális biróság csak gyújtogatás bűn­tettében mondott ítéletet Tichy felett, mert a gyilkosság, mivel nem lőfegyverre^ hajtotta végre, nem tartozik a statáriális biróság elé. Azonban a bűntett miatt igy is kötéláltali ha­lálra Ítélte, Az Ítélet kihirdetése után kegyelmi tanács- csá alakult át a biróság, amely úgy döntött, hogy nem terjeszti fel kegyelemre a gyilkost, akit azonnal átszállítottak a gyüjtőfogbázba. Az udvaron már fel volt állítva az akasztófa s az Ítéletet még éjfél előtt végrehajtották. >ény, csinos fiatal leány mondja: „együtt ját­szottunk tolvaj-zsandárt!“ Most újból Mihelyi­né veszi fel a szót. Nagyot sóhajt, miközben mondja: — Nagyon jómódú, rendes család volt a Tichy-család. Egymás mellett laktunk évtize­deken keresztül Radnán. A gyermekeink örök­ké együtt játszottak, óvodába, iskolába együtt jártak, mintha csak édes testvérek lettek volna. A Tichy-család egyike volt a legjobb családok nak Radnán. Nagy háztartást vittek még az impériumváltozás előtt, két cseléd, szakácsnó volt a háznál. Nagyon jól ment a sora az állami végrehajtónak, úri módon éltek, amig tellett! Heten voltak gyermekek, de az egyik meghalt évek előtt. Nagy sor volt bizony ezeket felnevel­ni. iskoláztatni! Az édesanyjuk Tieby Árpád születése után nemsokára meghalt. Most jó ne­ki... Megszakadt volna a szive bánatában. —A szerencsétlen Tichy bácsi közel járt az őrüléshez, amikor megtudta az esetet! — mond­ja Mihelyi Ducika. Egész nap bezárkózva imád kozik a szobájában. Csak fel ne akasszák! Iste­nem, csak fel ne akasszák!... Én ma jöttem be Radnáról — folytatja a fiatal leáry, remegve egész testében, a kiállott izgalomtól. Elbeszélé­se során élénk színekben elevenedik meg a fel­forgatott, megbolygatott buesujáróhely képe. — Találkoztam az öreg Tichy-vel, megkér­deztem: „Hát elhiszi ezt a Misiről?“ Az öreg csak némán rázta a fejét és ennyit mondott: „Nem, nem tudom és nem is fogom elhinni...“ Senki sem hiszi! Nemcsak Radnán, de Lippán is mindünk' ismerte Tiehy Misit! Általános a megdöbbenés és a részvét az öreg Tiehy iránt, aki nem fogja túlélni ha... A fiatal leány el­hallgat, anyjára néz, mintha tőle várrá a vé­delem folytatását. Az aradi katholikus gimnázium kemény fapadjaiban csaknem tiz esztendő előtt görnyedt az iskolakönyv fölé a fiatal, vézna, vörösfejü Tiehy Árpád. Fischer Aladár, a katolikus gim­názium igazgatója visszaemlékszik még arra a csendes, szelid kisfiúra, aki a III. osztálv leg­magasabb növésű és legjobb magaviseletü nö­vendéke volt. — A lippai polgári iskolából jött be hoz­zánk Tiehy Árpád a harmadik gimnáziumba — mondja Fischer elgondolkozva. Az 1922—23-as tanévben iratkozott be hozzánk. Nagyon szép bizonyítványt hozott, tisztán emlékszem rá: csupa jeles és jó volt. — Mindig csendes, szerény, jó gyermek volt! — fejezte he Fischer igazgató halkan. íSoha a legcsekélyebb csínyt sem követte el, semmi baj nem volt vele. Maga havon ült, hallgatag gyerek volt. talán egy kicsit túl csendes is... A legjobb magaviseletü volt az egész osztályban. Csak a hittanból nem volt jó osztályzata, az sehogy- sem ment a fejébe... Mit tudnak a gyilkos Tichyről Aradon és Radnán ?

Next

/
Thumbnails
Contents