Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-12 / 34. szám
XV. ÉVF. 34. SZÁM. '>Éhl»*MHll''MT"Tlf|f ...-—TIfIDIIIIIIIIIII Kn&Tt'UlSPCG B» „Vagy a piarista, — vagy » Szent ifBI'vály templomot!^ Ghibn leleplezi önmagát: hogyan akarta eSrekiirálni a piarista templomot? Uár miniszteri rendeletét is kierőszakolt az át elekköny vezésre,de az n^olső percben győzőit a józan ész - „Mindenki egy véleményen van“ — csak Erdély magyarsága nem — A. Keleti Újság cikksorozatának Ötödik része — (Kolozsvár, február 10.) Ghibu professzor ur körülbelül azt a metódust követi, mint a liatás- vadászó színész, aki egyre jobban rezegteti a hangját, hogy miinél nagyobb hatást váltson ki. Könyvének végén tér rá voltaképpeni céljára: a kiszemelt templomok, elsősorban pedig a kolozsvári piarista templom elvételének megindokolására. Egy fejezet semmi mást nem tartalmaz, mint epfnek a tervnek a fondorlatos alátámasztását. A vallásháborúk korszakába megy vissza és megállapítja, hogy a magyar és osztrák uralom számtalan esetben égetett fel, vett el és rombolt le román templomokat és kolostorokat. Azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy Erdély századokon keresztül ütközőpontja volt ellenséges invázióknak. Török, német hadak szántották végig Erdély sokat szenvedett földjét, az erdélyi fejedelmek sem tudták tartósan biztosítani a békét, volt rá eset, hogy egy időben két fejedelem is viaskodott az ingadozó trónért és ezekben a csatározásokban bizony a templomokat sem kímélték, csakhogy ez egyformán vonatkozik a román és magyar, kaíholi- kus, protestáns és orhodox templomokra. Ezekben az időkben természetesen a magántulajdont, sőt a köztulajdont sem védték olyan törvényes garanciák, mint az utóbbi évszázadban. Csak ugyan megtörtént, hogy a templomok gazdát illetve egyházat cseréltek. De mondjon Ghibu ur csak egyetlen olyan példát a magyar uralom utolsó száz esztendejéből, amikor valamelyik magyar felekezet akár az államhatalom seait ségével is rátétté a kezét román templomra, Ilyen példát Ghibu ur, aki ezt a kérdést óvatosmi csak nagy általánosságban kezeli, bizony hiába keres. De nincs vélda erre a román uralom alatt sem, amikor csupán a minorita templom jutott a görög katholikus egyház kezére, ez is azonban törvényes és megengedett formák betartásával, pápai engedéllyel. Ki építette a piarista templomot? Ghibu Onisifor az első, aki ezt a kényes cs a vallási türelem szempontjait súlyosan sértő tervet a huszadik század, a vallási türelmesség korszakában fel meri vetni. Lássuk, milyen érvek alapján? Azzal kezdi, hogy már reformátusok és lute- ránusok is felvetették, hogy a kolozsvári katho- likusok a piarista templomot, amelyet Ghibu amiért az egyetem szomszédságában van, egyetemi templomnak nevez, közköltségén építették Tehát — vonja le a konzekvenciát — a templomot nem katholikusok emelték. Ez az elhibázott érv éppen most a legidőszeriitlenebb, most, amikor kormány hatósági engedéllyel állandóan folynak a gyűjtések román templomok számára s az adakozók között mindenféle vallásunk vannak. Amikor szinma^var községek más val- lásu lakosságának költségén épitenek uj ortodox templomokat. Ha tehát Ghibu érvét helyesnek fogadjuk el, akkor visszafordíthatjuk az állítását, mondván, hogy manapság a román templomokat nemcsak románok emelik. Ez az érv azonban otromba é3 nevetséges. Amikor akárki is román temnlomra adakozik, jószivvel teszi ezt és eszeágában sincs jogot formálni a más vallásu templomra. Ez azonban éppen ug áll a Ghibu ur különös álláspontjára is. A király nevében. Ghibu másik pontja, hogy a templomot a király nevében adták a piaristáknak. Tehát — mondja — a király rendelkezett felette. Ur van! Ez azonban nem jelenti azt, hogy a király visszaveszi az adományát. Most tudjuk meg hogy 1019-ben Ghibu az egyetemmel együtt < templomot is át akarta venni. Az akkori jogtisztelő kolozsvári prefektus azonban figyelmeztette, hogy ez a piarista rend tulajdona. Később állapította meg Ghibu — mint elmondja — hogy „telekkönyvi csalás“ történt, mert 1868-ban a tanulmányi alapra telekkömyvezték a tulajdonjogot, 1873-ban pedig a katholikus Státus vette a templomot birtokba. Pedig, hogy ha ez a birtokbavétel törvénytélen lett volna, akkor a tanulmányi alap igyekezett volna ez ellen jogorvoslattal élni. Ezt azonban természetesen sohasem tette meg. Két templom közül az egyiket... 1923-ban az orthodox püsnökség minisztertanácsi megbízást kér, hogy a templom kérdését a Szentszékkel letárgyalhassa. A két templom (a piarista és a Szent Mihály templom) közül legalább az egyiket szeretné. A kultuszminisztérium csakugyan fel is kéri a külügyminisztert intézkedésre. A Státus, amikor megkérdezik, Ghibu szerint „csalással válaszol“ és azt állítja, hogy a templomot ő építette. Aminthogy fnint a fentiekből is kiderül, csakugyan katholikusok építették és mindig kath. templom volt. A kormány jogügyi bizottsága javasolja, hogy a kolozsvári jogügyi igazgatóság egyszerűen „korrigálja a hibát“, tehát vegye át a tempplo- mot. A kultuszminisztérium is elrendeli az át- telekkönyvelést. Lapedatu miniszter megismétli ezt a rendeletet. Az eljárást azonban mégis felfüggeszti, Ghibu szerint addig, amig a tanulmányi alap felett megszerzik a rendelkezési jogot. De Ghibu ur egy pillanatig sem akar várni és hangsúlyozza, hogy az ügy közigazgatási utón való elintézése most már nem kóshetik. „Minthogy mindenki egy véleményen van ebben a kérdésben.“ Csak éppen azok nincsenek egy véleményen, akik ezt a templomot felépítették és a vallásos áhitat gyakorlására ma is használják: Kolozsvár magyar katholikusai. Azok, akiket Ghibu könyörtelenül minden jog ellenére a huszadik század negyedik évtizedében meg akar fosztani kizárólag az erőszak nevében Isten házától. Az angol kormán? London, Liverpool és Newcastle, Southampton és Dower kikötőit szabad ki kötökké deklarálja (London, február 10.) Úgy hirlik, hogy a kormán^ szabad kikötők felállításának tei-vét mórlegeli, hogy a védővámok folytán a transitó- kereskedelemben mutatkozó 64 millió font veszteséget csökkentse. Emlegetik London, Liverpool, Newcastle, Southampton» Dower szabad kikötővé deklarálását. Rövid időn belül várható azon kikötők közlése, amelyekbe szabadon lehet külföldről vámmentes árut behozni, ha azt ismét a varnkülföldnek adják el. Edgar Wallace meghalt (London, február 10.) Edgar Wallace, a világszerte ismert regényíró Hollywoodban meghalt. Wallace egyik darabjának filme- sitésére utazott Hollywoodba, ahol azonban influenzába esett és influenzából tüdőgyulladást kapott. Állapota már három nappal ezelőtt aggasztóvá vált. Felesége hajóra ült, hogy meglátogassa férjét, de a hajón vette az értesitést, hogy férje meghalt. Edgar Wallace élete egyike volt a legérdekesebb írói pályafutásoknak. Már túl volt a negyvenen, amikor írni kezdett, jórészt bűnügyi tárgyú regényeket, amelyek hallatlan népszerűségre tettek szert. A világ minden nyelvére lefordították e könyveket, amelyek kétségtelenül e nemben ügyesek és ötletesek voltak. Wallace sokat utazott, regényeinek exotikus hátteret rajzolt meg és figurái minden légből kapottságuk dacára is: éltek. Páratlan munkabírása volt, két-három nap alatt képes volt egy tiz-tizenotivnyi terjedelmű regényt gépbe diktálni. Megpróbálkozott a szindarab- irással is és egyik-másik színdarabja rendkívül sikert ért el. Gazdag fényűző életet élt, nagy vagyon maradt utána. A legutóbbi angliai általános választások alkalmával, fellépett munkáspárti képviselőnek is, de nagy népszerűsége dacára is kisebbségben maradt. fill Ifill © Vasárnap este 9 órakor a 100 előadást elért kitűnő operetté. Féláron nézheti meg minden előfizetőnk és naponkénti vásárlónk. Előjegyzéseket elfogad Dante kölcsönkönyvtár, Sir. N. Jorga - Jókai u. 5.
