Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-11 / 33. szám

4 KELEflUjSXG 'i'-' XV. ÉVF. 83. SZÁM. A marosvásárhelyi katholikusok tiltakoznak a Majláth püspököt s a Státust ért alaptalan táma­dások ellen (Marosvásárhely, február 9.) A marosvá- sárlielyi róm. kath. egyházközség február 7-én, vasárnap délelőtt tartotta meg évi rendes köz­gyűlését a kath. legényegylet nagytermében. Jaross Béla apátplébános, elnök nyitotta meg az igen népes gyűlést. Simon Gyula ny. pénzügyi főtanácsos mint számvizsgáló bizott­sági tag az egyházközség vagyonának mult évi kezeléséről számolt be. A gyűlés a bizott­ság jelentését egyhangúlag tudomásul vette, a zárszámadásokat elfogadta és jegyzőkönyvileg mondott köszönetét úgy az elnöknek, mint munkatársainak azért a fáradságos és nagy körültekintést igénylő munkásságért, mellyel a mai nehéz időkben az egyházközségi vagyont a veszteségektől nemcsak hogy megóvták, ha­nem még gyarapitották is. Jaross apát sajnálkozással jelenti be Ko­vács Gyula egyházgondnoknak tisztéről való lemondását, elismerését fejezi ki működéséért, majd a közbizalom egyhangúlag Biró Ármint, a kath. legényegylet ügybuzgó elnökét választ­ja meg gondnoknak. Az egyházközségi iroda vezetésére a magas kora miatt visszavonuló és őszinte meleg ovációban részesített Seidel- hoffer Ferenc helyébe Simon Gyula ny. főta­nácsost kérik fel. A közgyűlés ezek után foglalkozott a gróf Majláth G. Károly püspöknek 1931. évi XV. számú körlevelével, melynek megrázó erejű tartalmát ismerik Erdély összes katholikusai. A körlevélben feltárt irányzattal szemben, mely az erdélyi katholicizmus erkölcsi és anya­gi értékeinek tönkretételére, a vádak tengeré­nek gyűlölettől tajtékzó hullámait akarja fel­korbácsolni, a marosvásárhelyi katholikus egy­házközség az alábbi öntudatos határozatot hozta: „A marosvásárhelyi római kath. egyház­község lelki megrendüléssel értesült az erdé­lyi püspök ur 1931. évi XV. sz. körlevelének tartalmáról. A közgyűléstől a Főpásztorához ünnepé­lyesen eljuttatja gyermeki ragaszkodását, nagyrabecsülését, háláját és rendithetetlen bi­zalmát. A Főpásztor személyét ért sérelmeket és alaptalan vádakat úgy tekinti, mint az egész erdélyi egyházmegye római katholikus Inveit ért sérelmeket. Az egyházmegye ősi vagyona ellen indított támadásban legszentebb rendel tetésü magántulajdona elleni merényletet lát, mely a híveket egyszersmind a hitbeli megma­radásukban is veszélyezteti. Bizalommal fo­(Szeged, február 9.) Szegeden óriási érdek­lődés mellett kezdte meg a statáriális bíróság Gyovai Ferenc 19 éves felsőpusztaszeri cipész­segéd ügyének tárgyalását. A vádlott január 30-án nagybátyjával Kiri Ferenccel együtt a Pallavicsini-féle uradalomba ment fácánra va­dászni. A vadőrök észrevették és üldözni kezd­ték őket. Közben Gyoma állítólag hátrafordult és rálőtt a vadőrökre, a lövés azonban nem ta­lált. A tárgyalás iránt olyan nagy érdek­lődés nyilvánult meg, hogy a terembe bejutni szándékozók valósággal eltorla­lyamodik oltalomért memorandum utján az egyház hierarchikus fórumaihoz: az apostoli szentszék romániai nunciaturá iához és egyide­jűleg a bukaresti r. k. érsekséghez. A, marosvá­sárhelyi egyházközség 8000 hívője teljes biza­lommal reméli, hogy legfőbb egyházi hatósá­gai meg fogják találni a módját annak, hogy az erdélyi 'Főpásztor és vele az erdélyi katho­licizmus az amúgy is rendkívül szorongatott idők közepette oltalmat nyerjen, a lelkek meg­zavart békéje visszaálljon s egyházunk továb­bi íemmaradása és fejlődése biztosítva legyen.“ Marosvásárhely nyolcezer katholikusa te­hát ünnepélyes formában, sértett önérzetének tudatában tiltakozó szavát emelte fel azok el­len, kik az alaptalan vádak és komolytalan gyanúsítások könnyű buzogányaival próbál­ják döngetni az erdélyi katholicizmus kapuit, csak azért, hogy az ismeretlenség homályából mint hatalmas Góliáthok kerüljenek nap­fényre. Ugyanígy kell tiltakoznia Erdélyben min­den katholikus egyházközségnek is, legkisebb­től kezdve, a legna-gyobbig, hacsak nem akar­juk azt, hogy beteljesedjenek rajtunk a Szent- irás szavai: „Megverem a pásztort, és elszéled­szolták a bejárást és a bírák csak fél­óra alatt tudták elfoglalni helyeiket. Gyovai kijelenti, hogy nem érzi magát bűnös­nek. A fegyvere menekülés közben leesett és úgy sült el. Egyébként a vadőrök többször utánuk lőttek. Kiri Ferenc teljesen hasonló val­lomást tesz. (Budapest, február 9.) A kispesti Lukács- vendéglőben történt gyilkosság ügyében a hon- védtörvenyszék elkészítette a vádiratot, .amely a három vádlottra halálbüntetést indítványoz. A tárgyalást két héten belül megtartják. nek a nyáj juhai . '—O— Óriási érdeklő «lés mellett • összeüli Szegeden a, statáriális Mráság A. kispesti gyilkossá«1 három vádlottjára halálbüntetést indítványoz a vádirat Tííabriöi notesz Irta: Megyery Ella Akármelyik irányból érkezzék is az idegen Spa­nyolországba, a határállomáson mindenkinek le kell szállnia, mert a vasúti sinek távolsága itt más, mint — Oroszország kivételével — bárhol másutt Európá­ban. Mintha ez az átszállás is jelképezné, hogy valami egészen ismeretlen világba kerülünk. Spanyolország mindenki számára meglepetés — és senkinek se olyan ahogy elképzelte. Lépten-nyomon akad valami, amin csodálkoznia kell, amin mosolyognia kell, — s hol kel­lemes, hol kellemetlen meglepetéssel, helyesléssel vagy hosszan kodással azt mondani: furcsa! Lássunk hát valamit ezekből a spanyol furcsasá­gokból, ezekből az igazi Cosa de Espana-kból, amiket a Fyreneusok kinal falai olyan frissen megőriztek. Cocido a Ia Madrilena. Minden spanyol városban, de különösen Madrid­ban, a hétnek legalább két napján, táblácskák jelen­nek meg a vendéglők ablakaiban, finom nyomtatással vagy kezdetleges kézírással, aszerint, hogy előkelő res­taurantról, vagy egyszerűbb fonda-ról van-e szó: Cocido a la Madrilena, szószerlnt: Cocido madridi módra. Cocido tulajdonképpen: gulyásleves — a lényege a következő: az ember mindenekelőtt kap egy tányér húslevest, nagyon szétfőtt, vékony makarónival és re­szelt sajttal. Külön tálon a húsfélék: főtt marhahús, főtt csirke, egy darab kolbász, egy féltenyérnyi sza­lonna, sonka vagy füstölthus, rajta a zöldségeknek egész hada: íélfej kelkáposzta, káposzta, karfiol, spár­ga, krumpli, főképpen: garbanzo, ez a nagymogyorónyi spanyol sárgaborsó — s külön csészében krémszerüen sürii paradicsompüré. Ez a legnépszerűbb madridi étel — már szórakoztam vele, egyszerűbb embereket — Idegenvezetőt, házmestert, fodrósznőt — sorra kérdez­ni: mi volt ebédre? — Cocido! — felelték mindannyi­szor, mert ennek a leves-potpourrinak föerénye, hogy mindenki a saját ízlése és zsebe szerint késziti el... vi­szont! — árulta el nekm egy előkelő hotel szakácsa — az igazi cooidóba pontosan tizenhétféle hús kell! Paella Valenciana: ez a másik — szerintem sok­kal jobb — specialitás: valenciai rizskása. Erősen sáf- rányos rizs, amibe csirke- és borjuhuskockákat kever­pimiento-t, a haragos-vörös, de teljesen gyenge spa­nyol paprikát. A paella fökelléke mindezeken kivül: a főtt. hal, a krövett, a felvagdalt homár s különösen azok a kis körtekagylók, amiket héjastól együtt főznek bele a rizsbe; — az osztrigaszerü állatot villával kell ki- piszkáini belőlük vagy kihörpinteni, ahogy a spanyolok szokták. Az egész keveréket csőben lepiritják, tűzálló tálaltban szervírozzák s hihetetlen mennyiségeket be­vágnak belőle. A rizs egyébként a legáltalánosabb, legolcsóbb ele­del itt, hiszen annyi terem belőle, hogy öntözésükkor egész DélspanyoloVszág egyetlen tenger; Innen a flanc- ra vonatkozó közmondás is (Blasco Ibanez egy regény­eimé), ami a mi „fenn az ernyő, nincsen kas“-unknak felel meg; Arroz y tartana: rizskása és hintó... Limpia botas. így hívják a cipőpucolót. Annak, aki járt már Af­rikában, vagy Törökországban, nem rettenetes nagy. számuk az érdekes, hanem a rendszer, ahogyan törbe- ejtenek. Egészen felesleges például, hogy az uccán töltsd a drága (nekik ugyan igazán nem drága!) időt a cipőpucolással. Gyanútlanul ülsz az ebédnél, vagy a kávéházban s észre sem veszed a körülted gyanúsan keringő ifjút, alti hol a cipődet fixirozza, hol szemre­hányóan, szuggesztiven néz a szemedbe. Elég egy pil­lanatnyi gyengeséged... az egyén máris földreveti ma­gát előtted, lábadat a magával cipelt zsámolyra helyezi s két perc alatt, potom harminc centimosért, velencei tükröt rögtönöz a legavittabb saruból is. Hem tudnék hit télén olyan helyet mondani, ahol no coorV-v—nék ál­landóan hárem-négy ilyen limpia betas, ■ :-t hóna alatt a kis bársonyvánkossal, amire létén '- k hóna alatt a műszereit rejtő szekrénykével - ;• " , mulatókat is végiginspekciözzák s kasztanyfctt üi :n:-e ! varázsolnak embert belőled... Előkelőbb módja a cipőkarbantartásnak a C: \ c s j Limpia botas. Magas emelvényen bibor trónezó .- ••• ( rakoznak itt, ebben ülnek a kuncsaftok és kényelmesen újságot olvasnak, legtöbbször gramofonszó mellett. Ha várakozni kellene, ne aggódj, mert az Ilyen műterem többnyire escritorlo is, ami azt jelenti, hogy pár fillér­ért kapsz egy Íróasztalt s mindent, ami hozzá kell — lebonyolíthatod akár egész heti postádat. Ami kétség­beejtő, csak az, hogy ezek a cipő-atelierek egyúttal a legveszedelmesebb sorsjegy-árudák is... már pedig a sorsjegy az, ami Spanyolországban az idegen életét elsősorban megkeseriti! Lépésröl-1 epésre — ezt szó sze­--------ZLl_j—t s hosszúkás papírjait lobogtatva, üldöz... ami annál in­kább is elrettentő, mert ezek az árusok mind nyomo­rékok: törpék, sánták, vakok... aggastyánok és csecse­mők, néma gyerekek s már embernek se látszó mú­miák — elképzelhetetlen! Egyébként is: annyi koldust, mint Spanyolországban, sehol se látni! Es milyen ag­resszívek! Kávéházterraszon lehetetlen megmaradni tő­lük, bár hamar rájöttem, hogy valami jó magyar szit­kozódna nagyszerű ördögűző! A spanyol nem ilyen ra­dikális, adni ugyan ö se ad, de előrebocsátja: — Bocsánat, hogy nem adok... Plaza Fernin Galan. Fernin Galan-tér. Éppen Madridban ne lenne, mi­kor az utolsó kisvárosban is igy keresztelték át most a legszebb teret, ami azelőtt Király-tér, Alfonz-tér, vagy valami hasonló volt. KI ez a Fernin Galan? Egy éve még senki, ma mi­tológiai mártírja a spanyol forradalomnak, még Lenin­nél is nagyobb hőssé magasztosulva. Közönséges kva­litású, fegyelmezetlen, fiatal katonatiszt, aki már 192fi-ban, hadnagykorában fellázadt a királyság ellen és várfogságot kap... mikor három évre rá kiszabadul, újra visszavették a hadseregbe s elő is léptették... Spanyolországon kívül azt hiszem, ez aligha lett volna lehetséges máshol! F.z az éretlen fiú — akit életrajziról most miért nem, az ifjú Goethéhez hasonlitgatnak az emlékezetes jacai lázadáskor — röpcédulákat jelentetett meg a köz­társaság kikiáltásáról s arról, hogy minden ellenszegü­lőt agyonlövet. Igazában nem hős, do pehhes ember veit, aki nem tudta, hogy a madridi központi komité közben lefújta az egész akciót, — úgy, hogy a végén is ö maradt a szószban. A hadbíróság, természetesen, halálra Ítélte, mint katonát, aki királya ellen fegyver- ; ;l felkelt. A mai Spanyolország ezt a szimpla Igaz- ógszolgáltatást, közönséges gyilkosságképpen emle- : „íi mist mindenütt: színdarabok, filmek, népies elő­ad sok, zajlanak nap-nap után „Galan megdicsőülésé­ről...“ s igazán szánalmas az agitátorok kezében a gyá­szoló anya, akivel a rádióban bosszúra serkentő beszé­deket mondatnak s akit élő propaganda-bábként ke­resztül hurcoltak már az egész országon... Gálán társa, a vele együtt kivégzett Garda Her­nandez: már kevésbé népszerű. Csak feleséget és gyere­ket hagyott hátra, ami a speciálisan anyaimádó Spa­nyolországban már kevésbé romantikus. Főbűne ezen­kívül, hogy olyan „gyáva" volt s elfogadta az Ítélet vég­rehajtása előtt a papi vigaszt, amit a „republiká” u­r.tk z síindcr.íóle zöld L"’:z..:zI;ocak valami szörnyű ak.x £ ’ ’

Next

/
Thumbnails
Contents