Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-10 / 32. szám
9 KtmiUjsXG XV. ÉVF. 82. SZÁM. Irredenta röpirat-e Jancsé Benedek munkája, az Erdély Története? (Tudósítás eleje az első oldalon) rasztok lesznek azok, akik átkozni fogják a törvény megalkotóját, mert egy bani hitelt sem fognak többet kapni, aminek pedig beláthatatlan következményei lesznek. A nemzeti parasztpárt központi bizottsága Mironescu lakásán értekezletet tartott. Duca kedden délután a király elé megy audienciára, hogy a konverziós aggodalmait élőadja. Forradalmár, vagy diktátor? A Lupta a konvertálási javaslattal kapcsolatban éhes támadást intéz Argetoianu pénzügy- miniszter ellen. Emlékeztet arra, hogy Argetoianu a kisajátítás ellen szavazott annakidején és most forradalmárnak akarja feltüntetni magát. Kötelező jellegű Ígéreteket tett arra, hogy a konvertálást március 1-ig törvényerőre emeli. A lap szerint Argetoianu szovjet-mintára dolgozik, mint egy pénzügyi népbiztos és valóságos ukázokat ad ki. A technikusok kormánya olyan szerepet szánt a román parlamentnek, mint amilyen az orosz dumának volt. Készen van a Kereuski-diktatura, — fejeződik be a Lupta cikke. A konverzió módosításai. Radian alminiszter nyilatkozott a sajtónak a konverziós javaslat legújabb módosításairól. A kisbirtokok_ felső határát 10 hektárra emelték fel és a birtokok adósságainak 50% át törlik. Ha az adósság nem tesz ki többet hektáronként 300 lejnél, úgy az kifizetendő. A közép- és nagybirtokok adósságait a szerződés kelte szerint csökkentik és pedig az 1931. évben létrejött adósságokat 10%-al, az 1930-ban kö- töttöket 20, az 1929-ben 30, az 1928-ban 40 és az 1927-ben, vagy annakelőtte keletkezett adósságokat 50%-al csökkentik. A mezőgazdasági adósságok fennmaradó része az adóslevélben megállapított eredeti időpontban kifizetendők. Ha valaki azért tartozik, mert a kölcsönért földet vásárolt és még nem fizette azt ki teljesen, úgy a volt tulajdonosnak joga van a birtokot visszavennie, ha az eddig kifizetett összeget visszafizeti. Tiz hektár tizenhét és egyhaimad erdélyi holdnak felel meg. A módosítás ellen. Duca kedden délután 4 órakor audiencián jelenik meg a királynál, aki előtt kifejti állás pontját a konverziót illetőleg. Tegnap délután Dúca lakásán fogadta A.r- getoianut, akivel hosszabb megbeszélést folytatott a konverzió problémájáról. Duca közölte. a pénzügyminiszterrel, hogy a kisbirtokosok adósságának 50%-Oo leszállításához a liberális párt hozzájárul, de a nagy- és középbirtokok adósságainak radikális csökkentése megrendítené a hiteléletet, sőt a Banca Naţionala alapjait is és ezért pártja ezt nem fogadhatja el. A nemzeti parasztpárt részéről Mihalache azt közölte Argetoias uval, hogy pártja fenntartja a konverziós javaslattal szemben mindazokat a kifogásokat, amiket memorandumba foglalva adtak be a javaslatot tárgyaló bizottsághoz. A közigazgatási reform is megakadt. Az Argetoianu uj közigazgatási törvény- tervezetét sok pontban alkotmányellenesnek minősítette a törvényelőkészítő bizottság is. Aietnii-!'u belügyminiszter ebben a kérdésben is felkereste úgy Mihalache, mint Duca pártvezéreket s azt kérte, hogy tegyék lehetővé a javaslat keresztülvitelét. Mihalache azt válaszolta, hogy a nemzeti parasztpárt a demokratikus alapelvek megváltoztatásához nem járulhat semmilyen formában hozzá és a legélesebb harcot fogják indítani az Argetoianu terve ellen. Duca is kijelentette, hogy a liberális párt sem fogadja el a közigazgatási törvényjavaslatot, mert ő is szélesebbkörü decentralizációt kiván és az autonómiák nagyobbmérvü biztosítását, Argetoianu még tegnap este összehívta azt a bizottságot, amely a közigazgatási javaslatot készítette, közölte a liberálisok követeléseit és elhatározták, hogy több módosítást fognak keresztülvinni. A módosításokat a kamara jogügyi bizottságának szerdai ülésén fogják beterjeszteni. A „Cuvântul" legutóbbi (febr, 2. és 3-i) számaiban Jancsó Benedek Erdély története, vagy ml jelenhet meg Romániában hangzatos címmel egy szokatlanul éles cikk jelent meg, melynek ugjMátszik az a célja, hogy a román közvéleményt a magyarság ellen hangolja. Sok mindenhez hozzászoktunk már, olvastunk már sok igaztalan, erős támadást, de ez a cikk ezeken is túltesz, mert a Cuvântul cikkíróját a megszokottnál is tulzottabb sovinizmus füti, ami még attól a csekély történelmi tudásától és még csekélyebb Ítélőképességétől is megfosztja, amival talán máskülönben rendelkeznék. Ilyen gyarlóságai dacára hozzá mert fogni egy tudományos mü bírálásához de úgy, hogy a tudományból politikai kérdést, meghamisított kifejezésekből súlyos nemzeti sérelmeket kovácsolt. Tudományosnak ós szakszerűnek hitt „bírálatát" azzal kezdi, hogy a kolozsvári Minerva Müintézet kiadásában megjelent Jancsó Benedek Erdély története c. munkája, ez a budapesti „Irredenta röpirat", melynél „szemérmetlenebb könyv még soha sem Jelent meg Romániában". E bevezetés után már nem lehet csodálkoznunk, ha fölh&nytorgatja, hogy mennyi liberalizmussal és türelemmel kezelik Romániában a kissbbsé- geket és azok sajtótermékelnsk vakmerőségeit! Tolan I. ur, így hívják ezt a kivaló kritikust, nem a Jancsó értékes munkáját Ismerteti, mert, ugylátszik, nem képes annak tudományos megállapításait megérteni, vagy esetleg megfelelő, hiteles adatokkal megcáfolni, hanem egyik-másik lapról kiragad egy-egy mondatot s azt elferdítve, céljának megfelelően átalakítva és kiszínezve olvasói elé tárja: botránkozzatok meg, Romániában az irredenta magyarok ilyen szemenuet- lcn módon gyalázzák a román nemzetet! Es hogy a vélt sérelmeknek, nemzetgyalázásnak még nagyobb súlyt adjon, hivatkozik egy szerinte igazán vérbeli értelmiségre, ritka független fölfog* su faj- magyarra, Kós Károlyra, aki az Erdélyi Helikon 1931 dec. 3-i számában tiltakozott Erdély történetének „hamis szemszögből" való megírása ellen, stb., stb., mort szerinte Jancsó könyve egy „halott krónika élő történelem helyett". Kós Károllyal ez alkalommal nem kívánunk vitatkozni, de nett) hisszük, hogy nagyon c iszke lenne Tolan ur fenntjelzett vállveregetésáro. Kós Károlynak azonban figyelmébe kell ajánlanunk, hogy ne dobálózzék olyan könnyelműen a hang zatosnak tetsző kifejezésekkel és ne szimbolizáljon, mert könnyen kellemetlensége lehet ebből. Ugyanis Kós Károly még azt is Írja, hogy Jancsó könyve: „Egy szimbolumos végrendelet az erdélyi magyarok számára." Tolan ur aztán ezt a különben divatos, de nem mindig a maga helyén használt „szimbólum” szót így értelmezi: Jancsó munkája nyílt irredentizmus. Kós szerint is szimbolikusan izgat arra, hogy „milyen területeket kell visszahódítani az oláhoktól!" Ezt Trilan ur egész világosan megírja, nem szimbolikusan. El lehet képzelni a Cuvântul olvasóira gyakorolt hatás*, megerősítve egy erdélyi magyar kiválóságra való hivatkozással! De térjünk rá a magát szaktekintélynek hitt Tolan ur tudományos fejtegetéseire és különleges ismertetés módszerére. Sajnos, helyszűke miatt nem foglalkozhatunk azzal, hogy nagyon rzukkörü olvasottságra ét csekély helyes Ítélőképességre valló hibáit, szándékos tévedéseit mind megcáfoljuk, ez azonban szükségtelen is, mert az alább közölt néhány ferdítése cikkét a keik', színvonalra szállítja le, ha ezt ugyan fenotiel: után még színvonalnak lehet nevezni, mert cikke nem a mü bírált a. nem ismertetés, hanem izgatás és uszitás a magyarság ellen. Állításunk igazolására kiragadunk egy pár bizonyítékot. Például Jancsó azt írja: „A kenézeit (telepítési vállalkozók) között nagyon sok erőszakoskodó ember volt. Emberölés, gyújtogatás, idegen Jószágon való pre- várlkálás napirenden van köztük." Tolan ur a kenéz szót egyszerűen kihagyva, meghamisítja a szöveget és a legnagyobb fölháborodással állapítja meg, hogy c- munkában a románokat általában tolvajoknak, banditáknak, gyilkosoknak, stb. tüntetik föl. Jancsó szerint „az erdélyi magyar é3 székely hadak alkották mindenkor magvát annak a hadseregnek, amelyet (Hunyadi János) a török ellen vezetett". To lan ur olvasóinak azt hirdeti, hogy Jancsó könyve szerint „Hunyadi hadjáratait kizárólag a magyart kkal és székelyekkel folytatta". Tehát Jancsó meghamisítja a történelmet és gyalázza a románságot, mert elhallgatja a románok vitézi tetteit, pedig ók vívták k! azokat a fényes győzelmeket, amiket Jancsó a magyarok számára lop el. Tolan ur égbekiáltó igazságtalanságnak tartja, hogy Jancsó, mint magyar eszményi nost magasztalja Hunyadi Jánost, — bár elismeri román származását, — csak azzal az indokolással, hogy a magyarok Így tudták akkor. Tolan urnák meg kellett volna tiltania az egykorú macedo-román históriáé énekek szerzőinek is, hogy ne nevezzék Hunyadit „Iencso Ungurul"-aak, mert szegény tudatlanok ók Is magyarnak tudták Hunyadit. Tolan ur szentségtörésnek tünteti föl azt, hogy Jancsó Basta korát szomorú emlékezetűnek tartja. Hát ugyan ki örvendett volna annak a sok rablásnak, zsarolásnak, várospusztitásnak, ami abbém az úgynevezett Basta-korában tortent : Még csak azt a nevetséges vádat kellett volna fölhoznia Tolan urnák, hogy jobban Izgathasson a magyarság ellen, amit mlrl.i/te- rileg engedélyezett tankönyv tanít, hogy Mihály vajdát magyar nemesek ölték meg. Pedig vallonok voltak a gyilkosok, viszont Mihály vajda védelmére egy fiatal magyar tisztje ragadott fegyvert, míg saját, r< alán „katonái közül senki sem mozdult meg -- amin*, lorga is elkeseredetten írja —, hogy megbosszulja azt az i3- tentelenséget". Talán ennek Is Jancsó Benedek volt az oka? Még csak egyet. Kiváló kritikusunk kellő felháborodás mellett gúnyosan ír az erdélyi fejedelmek azon törekvéseiről, melyekkel a románokat a rét. egyházba akarták áttériteni. A már vérévé vált ferdítést módszerével azt állítja, hogy Jancsó szerint ez az „első lépése a románoknak a barbárság lépcsőjéről a művelődés küszöbéhez", amivel meggyalázza és vérig sérti a románságot, Mondanunk sem kell, nogy jancső távolról sem mond Ilyet. Ellenben mond egy nagy tektn*é- lyü román Író valamit, amit Tolan urnát is meg Kellene jegyeznie és pedig azt, hogy: „I, Rákőczy György erdélyi fejedelem neve a román irodalomtörténetben arany betűkkel kellene legyen feljegyezve, mert e téren soha el nem enyésző érdemeket szerzett." Es miért? Mert, amikor a két román vajdaságban a román származású vajdák görög és szláv iskolát állítanak föl, az erdélyi magyar fejedelem romannyelvú iskolák létesítését rendeli el és románnyel'ü könyveket nyomat. Sőt Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony is Bogarason románnyelvü iskolát állíttat föl, hogy ne csak a románok, hanem a magyarok is tanulják meg a román írást és olvasást! Vájjon a fejedelemasszonynak a magyarokat és románokat egymás megértésére buzdító intézkedése is gyalázza a román nemzetet? Amikor a bukaresti román metropolita szigorú parancsot ad ki, hogy a roman nyelvet „oárdolatlansága" miatt ne merészeljék használni az Istentisztelet nyelvéül, az erdélyi magyar fejedelem elrendeli, hogy a román templomokban csak román nyelvet szabad használni, ami által megadta az első lökést a romáp nyelv kiművelésére. Olvasott-e ezekről Tolan ur? Ha nem, ajánljuk, olvasson még sokat, nagyon sokat; nem fog ártani; hátha egy újabb ismertetésig mégis csak tanul valamit. De nem folytatjuk tovább, hiszen a fennti néhány szemelvény mindenkit meggyőzött arról, hogy Tolan ur cikke nem tudományos bírálat, nem komoly könyv- ismertetés, hanem egy fogyatékos tudásu, elvakult soviniszta uszítása a magyarok ellen, akiket túlzottan liberálisan kezelnek. Ez a cikke pedig semmit sem fog ártani Jancsó könyvének, mert ez a mü a Tolan ur kirohanása dacára is megmarad egy tárgyilagosan megirt, a mai tudomány színvonalán álló történeti munkának, amely vonzóan, Erdély iránti rajongó szeretettel megirt elbeszélő történelem, amiért Is megérdemli, hogy minden történelemkedvelö ember asztalán ott legyen. Dr Görög Ferenc. Gyakorlati Röntgentankönyv jelent meg az Orvosi Szemle kiadásában, melynek cime „Tratat practic de Röntgenologie Medicala", szerzői dr. Herskovits Izidor, dr. Herskovíts Jenő és dr, Hers- kovlts Ferenc ismert kolozsvári, Illetőleg bukaresti röntgenszakorvosok. A 320 oldalt meghaladó gondos kiállítású és gazdagon illusztrált kötet ára fűzve 480 lel, mely összegért e hó végéig portómentesen küldi a Szemle kiadóhivatala (Str. Juliu Maniu 23.) A LOii/n LEGMEGBÍZHATÓBB ÓVSZER!!
