Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-10 / 32. szám

r sv. err. n szám. KElETiUjsKG s Fényesen siket ült a Magyar Diák-bál Szombaton éjjel tartották meg a hagyomá­nyos Magyar Főiskolai hallgatók bálját. Mind­járt hozzátehetjük: az idei hál is fényesen si­került. Ragyogó, szines és hangulatos báli éj­szaka volt. Hatalmas tömegek hullámzottak és táncoltak a Newyork összes termeiben. Ott volt a magyar társadalom szine-java, ott volt min­denki, a magyar társadalom mindéin rétege, mert a magyar diákbál nemcsak a hagyomá­nyos farsangi kedvet, mulatozást, táncot jelen­tette, hanem mélyebb szociális célokat is szol­gált. A báli jókedv mögött szinaranyké|nt csil­logott a magyar társadalom meleg szeretető, ál­dozatkészsége, segítő jótékonysága az emberfe­letti nélkülözésekkel küzdő magyar diákság iránt. Még a mai rettenetes gazdasági és lelki vál­ság közepette is egy éjszakán keresztül ragyo­gott és mulatott mindenki, mert érezte és tudta, hogy a báli siker a magyarság egymásra talá­lása és a diáksegélyző akciónak szép sikere. A tánc, a zene és a jókedv, mint csak reflexe volt a szociális segélyezés spontán módon való, egye­temes magyar megnyilatkozásának. Szombaton este kilenc órakor már valósá­gos népvándorlás indult a Newyork felé. A ruhatárakat valósággal megrohamozták. Az előcsarnokban ember, ember hátán tolongott. Tiz órakor már a rendes ruhatár nem volt ele­gendő és a szállodában három helyiséget kellett hirtelen berendezni ruhatárnak. Percek alatt a Newyork termei megteltek s attól lehetett félni, koí*-" a különben tágas helyiségek nem fogadják be a nagy sokaságot. Tiz óra után nehány perc­cel a zenekar rázendített a hagyományos ma­gyar csárdásra: Nem ütik a jogászt agyon!... És ettől a perctől fogva a zenekar szakadatla­nul szólott, a csárdás után keringő, fox-trott, tangó és a legújabb rumba uralta az egész éj­szakát. A zenét a táncteremből mikrofonon köz- vetilettek a melléktermekbe. Természetesen a fiatalság szokatlan ambícióval táncolt, a nagy tumultusra való tekintettel lehet, hogy a mo­dern táncok esztétikai kivitele nem érte el a táncművészet magasabb csúcsait. A jobb tánco­sok a niellélctermekbe, — az asztalok közé és fo­lyósokra vonultak vissza, de a fiatalságnak meg volt az a vigasza, hogy a bálon táncolhatott mindent, mert a nagy kavarodásban egyetlen hullámzás és áramlás volt az egész táncoló tö­meg. A zenekar előtt pedig mindig négy-öt kitű­nő énekes és hangulatcsináló diák emelte forr- pontra a jókedvet. A szokásos báli tudósítások­ban a báli ismertetést névsor zárja be. Ezúttal elmaradt a résztvevők névsora, mert a diákbá­lon olyan hatalmas tömegek vettek részt, hogy a jelenlevők névsora egy egész lapot betölthet­ne. A hangulat az első perctől fogva az egész éjszakán keresztül nem lankadt. Mindenki azt hitte és azt várta, hogy mások mennek el és a hajnali órákban jobban lehet táncolni. Ezúttal azonban mindenki a helyén maradt és a másik­tól várta, hogy bazainenjen. Sőt, a reggeli órák­ban is újabb társaságok jelentkeztek, akik más bálon mulattak, de részt akartak venni a diák­bálon is. Még délelőtt 10 órakor szólott a muzsi­ka és a nagy táncterem hangos volt a jókedvtől és a tánctól. Végre egy bál Kolozsváron, amely­ről elmondhatjuk, hogy úgy anyagilag, mint erkölcsileg pompásan sikerült. Kémvilág Magyarországon. Takáts Sándor hallatlanul érdekes, ragyogó uj müve két kö­tetben, hófehér papiron, 350 oldal 270 lei Le- pagenál, Kolozsvár. Póstán utánvéttel franco. Kérje az uj könyvszenzációk jegyzékét Lepa- eetól.________________________________ k IOSEPH DOUILLET szenzációs könyve: aszta álarc óéiul Minerva könyvesbolt 115 lei Cluj-Kolozsvár Borzalmas dráma a Vcréb-uccában Hajnali vendégek rablógyilkos merénylete egy kisfiú ellen Amíg a mészáros-család a városban Járt, idegenek hatoltak be a 1 akásba és összeszurkálták az egye­dül maradt Péterkét (Kolozsvár, február 8.) Hétfőn reggel nyolc órakor a mentőállomás szolgálatos orvosa tele­fonon jelentette Draghiciu Aurel bűnügyi osz­tályfőnöknek: — A Veréb ucca 13. szám alatti lakásból a klinikára szállítottuk Rozsnyai Péter, tizenhá- roméves gyermeket. Fején késnyomok látha­tók. A következő pillanatban Draghiciu igaz gató a bűnügyi osztály teljes detektivgárdájá- val a helyszínére sietett. A hivatalos vizsgá­lat alapján aztán az alábbi, rémregénybe illő helyzetkép alakult ki: — Az Árpád ut egyik mellék-, úgynevezett Zsák ucca, a Veréb ucea 13. szám alatt lakik Rozsnyai Péter ötvenéves Széchenyi téri mé­száros. A ház két szobából és konyhából áll. Az első szoba egy Pap György nevű, állásnél­küli ácsmesternek van kiadva, mig a másik kettőben Rozsnyai lakik a feleségével és tizen­hároméves hasonló nevű unokaöccsével. Rozsnyaiék hétfőn a hajnali órákban kel­tek fel. A házigazda odaszólt a legénynek, hogy csomagoljon. Fél nyolcra utrakészen állt a ház előtt a szekér. A mészáros feleségével és a szol­gával elindult. Otthon csak a fiúcska maradt, akit elláttak a megfelelő jó tanácsokkal. — Csukd be az ajtót és senkit se engedj be a házba. Az ötödik elemista, szőke fiúcska hiven be­tartotta az intelmeket. A konyha ajtajára rá nyomta a reteszt, elővette könyveit, hogy ta­nuljon. Alig olvashatott azonban öt percig, amikor léptek zajára lett figyelmes. — Nyisd ki az ajtót. A zár nyikorgása helyett mélységes csönd. — Nem érted? Nyisd ki az ajtót — ismé­telték. A következő percben aztán három negyven év körüli férfiú vállal nekiesett az ajtónak és azt majdnem sarkostól együtt kinyomták. A rablók seregszemlét tartottak a szoba berendezése fölött, az egyik a megrongált ajtót igazította meg. A gyermek ijedten figyelte a különös látogatók magatartását és félelmében megpróbált az udvarra kimenekülni, de az egyik marcona kinézésű ember megragadta. Ezalatt az idő alatt a másik kettő munkához látott. Rendre átkutatták a szekrényeket. A párna alatt háromezer lejt találtak. Közben a kis Péter sikoltani kezdett, mire a három bandita lefogta a szerencsétlen fiúcskát, késeikkel összeszabdalták a fejét, majd a vérző gyermeket a földön hagyva, eltávoztak. Mindez fél nyolc és háromnegyed nyolc óra között történhetett. Nyolc óra előtt pár perccel hazaérkezett a gazda, de hiába szólí­totta otthonhagyott unokaöccsét. — Mi az, elaludtál? Rátette kezét a kilincsre. Hogyan lehetsé­ges az — gondolta magában, hisz az ajtó nincs bereteszelve? A konyha és a szoba között levő ajtó kü­szöbén ott hevert a gyermek mozdulatlanul. A fejére párnát dobtak, a fehér vásznot már teljesen pirosra festette a vér. A mészáros a borzalmas látványra azonnal telefonhoz sietett és a mentőket hívta. A hentesmester meg volt győződve afelől, hogy a kisfiú már halott, az orvos azonban injekciókkal magához téritette. Koponyáján tizenkilenc sebhely. Nem is szólva arcáról, amelyen valóság­gal barázdákat hasított a gyilkos szerszám. A tizenhárom éves elemistát, mintha a szó igazi értelmében, megskalpolták volna. A mentőautó azonnal a klinikára száliitotta. Draghiciu rendőrigazgató pedig a fénykép- felvétel elkészítése után a még mindig alvó la­kót szólította elő. A hatvan év körüli, kecskeszakállas, vézna emberroncs egy szélire roskadt. — Én aludtam, semmit sem hallottam — he­begte. A szomszédok ellenben sokkal érdekesebb adatokkal szolgáltak. Az egyik asszony pél­dául ezeket mondja: — Hét óra körül három züllött külsejű 40—50 év körüli férfiúra lett figyelmes, amint a Rozs­nyai ur házát figyelték. A nyomozó közegek ebből a kijelentésből ar­ra kövotkeztetnek, hogy a merénylők alaposan ismerték a terepet. Bizonyára hosszabb ideje tervezték a rablást. A legalkalmasabb időpontnak pedig a családfő távollétót gondolták. A személyleirás megadása után tíz detektív indult el a város különböző részeibe. A Keleti Újság munkatársa ellátogatott a sebészeti klinikára. A harmincötös teremben fekszik a súlyos beteg. — Délben megoperáltuk — mondja az ügye­letes orvos. — Állapota? — Nincs kizárva, hogy megmarad, de fején nagyon súlyos természetű vágások vannak. A kés hegye a koponyát is betörte. A gyermek nagyon sok vért veszített, Közvetlenül utánunk egy rendőrtiszt érke­zik. Beszeini óhajtana a fiúcskával, hátha visz- szaemlékezik a bestiális támadók külsejére. — Sajnos, nem lehet vele beszélni — jegyzi meg az orvos. Olyan rosszul van, hogy mégcsak meg sem lehetne kisérelni a kihallgatását. Veréb ucca 13. Az egész ucca lakossága ide- gyült össze és izgatottan tárgyalják a reggeli eseményeket. A szerényen bútorozott szoba egyik sarkában zokog az asszony. A mészáros valamivel csöndesebb. Draghiciu igazgató alapos helyszíni szemlét tart. Az egyik szék alatt megtalálja a párna alól kihúzott háromezer lejt. Ugylátszik, hogy a gyermekkel folytatott viaskodás közben ki­hullott az egyik rabló lyukas zsebéből. — Mikor hazajöttem — szólal meg Rozsnyai Péter — ott feküdt a szerencsétlen gyerek — s itt a hatalmas vértócsára mutat. A bámészkodó tömeg pedig lassan eloszlik. (—er.) FIGYELEM! FIGYELEM! MBCiSnrULT A MAGYAR SZÍNHÁZ BELVÁROSI PÉNZTÁRA Dante kölcsönkönyvtárbán, Str. N. Jorga (Jókai a.) 5. ahol minden előadásra mindenféle jegy elővételben kapható. 7 I Ezen szelvény a Keleti Újság napján tartandó előadás jegyeinek kedvezményére jogosít.

Next

/
Thumbnails
Contents