Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-08 / 31. szám
KeutiUjsxg XV.. ÉVF., 81- SZÁM. KS Varieté-előadást rendeztek egy amerikai fegyházban a női foglyok Rovotímuliu görlök — Űnagysága, a rablógyilkos kuplékat énekelt (Newyork, február 6.) Az aúburni női fegyintézet igazgatója elhatározta, hogy varieté- előadást rendez az intézetben s azon kizárólag a büntetésüket kitöltő fegyencnőket lépteti fel. így született meg az Auburn-Follies. A női foglyok körében természetesein óriási ölömet keltett az igazgató ötlete és hamarosan megkezdődött a műsor előkészítése. Először a szólistákat válogatták ki, csupa volt szinésznőt és artistanőt, aztán tánckurzushoz a girl-öket, sőt a zenekar is a foglyok soraiból került ki. Az előadás a nyilvánosság előtt folyt le: a fegyházigazgatóság meghivta rá Auburn lakosságát. A vendégeket a meghivó figyelmeztette rá, hogy újságokat és leveleket tilos magukkal hozni, továbbá tekintettel arra, hogy a nézőtéren helyet foglalnak a műsoron nem szereplő fegyencnők is, nem ajánlatos ékszereket láthatóan viselni, sőt a leghelyesebb értéktárgyaikat és pénztárcát otthonhagyni. Felkérte azonkívül a fegyházigazgatóság a vendégeket, hogy ne álljanak szóba a fegyencnőkkel és hogy az előadás befejezése után maradjanak ülve a helyükön addig, amig a fegyencnők visz- szavonulnak celláikba. A varieté-előadás különben óriási sikert ara tott és a közönség több számot megujráztatott. Legérdekesebb az egész előadásból az egyes szereplők — előélete. Az első szám egy énekesnő volt, Lilian Reizen, aki az „Indian Love Call“-t adta elő zajos tapsok mellett. A szőke lány vagyonos newyorki családból származik, énekesnőnek készült és azért került Auburnba, mert agyonütötte a háziorvosukat, dr. Glücksteint. Az előadáson Bickford Denneney asszony konferált s azonföliil ő fújta a zenekarban az alt-szaxofónt. Azért került börtönbe, mert egy 21 éves fiút, akivel viszonya volt, leszúrt. A szerencsétlen szakítani akart őnagyságával és a konferánszió ezt vette tőle rossznéven. A kosztümöket Mari Maye tervezte, aki a háborúban betegápolónő volt s azután divatrajzoló egy nagy cégnél az ötödik Avenuen. Mellékfoglalkozásképpen megcsalta férjét egy Devola nevű fiatalemberrel, de amikor ez a Devola viszont őt csalta meg, akkor könyörtelenül agyonlőtte. Egy táncszámmal nagy sikert aratott az egykori Ziegfeíd-girl: mrs. Boell. A feltűnő szépségű nő háromszor volt férjnél és mindhárom alkalommal csinos végkielégítés fejében mondotta ki a boldogító igent a válni akaró férjnek. Boell asszony ezt a pénzt elkártyázta és el- lumpolta s amikor megint nem volt pénze, kölcsönkért valahol egy csecsemőt és volt férjétől a babyre való hivatkozással kísérelt meg egy újabb negyedmilliót kivágni. Zsarolásért és okirathamisitásért került börtönbe. Az egykori szépségkirálynő, a vöröshaju Chadwick kisásszony úgy került abba a helyzetbe, hogy az Auburn-Follies előadásain fölléphessen, hogy barátja lakásából az összes bútorokat 'megszöktette és eladta. Az előadás sztárja Sally Jocie Richards volt, a buííalói „tigrislány“, aki egy rablóbandának volt a vezére. EgTr ékszerészüzlet kirablása alkalmával konokul tagadott és azt állította, hogy véletlenül sétált az ékszerészbolt előtt, amikor a rablótámadás történt és nem volt benn a rablókkal az üzletben. Amikor a főtárgyaláson .az ékszerész ezt a védekezést megcáfolta, Sálív kisasszony kést rántott elő és beleszurta a tanú nyakába. Az előadáson a tigrislány mint komika vett részt é3 vicceket adott elő. Az egyetlen életfogytiglani elitéit a szereplők közt Ruth St. Clair volt, aki arról is nevezetes, hogy Amerika asszonyai közt ő tartja a rekordot az elitéltetések terén. Rablógyilkosságért ül. Clair asszony kuplpékat énekelt: a közönségnek legjobban tetszett számai közül a „Nem találok rá szavakat...“ refrénü dal. A rablógyilkosnő ebben a kupiéban a közéleti visz- szásságokat ostorozta... • Török Andort átkisérték az ügyészségi fogházba Négyszáztizenhatezer lej elsikkasztását ismerte be a Columbia sikkasztó üzletvezetője — Nincs szó a feljelentés visszavonásáról (Kolozsvár, február 6.) A rendőrség bűnügyi osztálya már lezárta a Columbiával kapcsolatos vizsgálat dossziéját. Török Andor, a sikkasztó üzletvezető mindent magára vállalt. A hatszázezer lejes hiányból négyszáztizenhatezer lej elsikkasztását ismerte be. Arra vonatkozólag azonban nem nyújt felvilágosítást, hogy milyen célokra fordította a tekintélyes összeget. Szombaton reggel olyan verziókról hallottunk, melyek szerint a vállalat visszavonja a Török Andor ellen fett feljelentését. A hir azonban komolytalannak bizonyult, amennyiben szó sincs a feljelentés visszavonásáról. A. benyújtás előtt ugyanis kérdést intéztek Törökhöz, nem tudná-e visszafizetni az eltűnt összeget? Csak a negativ válasz elhangzása után lépett akcióba a Columbia ügyvédje. Török Andort szombaton délben már át is adták az ügyészségi fogházjnak. A törvényszéken Pastia vizsgálóbiró hallgatta ki. fl magyar dal és Jelentősége Irta és elmondta az „Anya és Csecsemővédő Egylet" 1932. február 3-iki estélyén Dóczyné Berde Árnál. Abban a bábeli zűrzavarban, miben ma az emberiség él, van egy nyelv, melyet mindenki megért. Ezen szól az édesanya zsendülő értelmű csecsemőjéhez. Ezen nyilatkozik meg a szerelmes szív. Ez szószólója az elnyomott népek fájdalmának s ezzel indul világgá éther hullámokon a tehetség. Ez a dal. Honnan jő és hogyan jő? Olyanformán, mint mikor a megduzzadt anyaföld legérzékenyebb pontján felfakad a telitett emberi lélek is adott pillanatban az érzelmek közvetítésére legalkalmasabb szervén, — a hangon át megnyilatkozik. Ha őszinte volt az érzés és egyszerű a kifejezés, kész a dal. Minden művészi alkotás a külső világ és a belső, a láthatatlan ember ölellfezéséből születik. S valamint a testi szerelem gyümölcse magán viseli alkotóinak tulajdonságait, úgy a művészi termés is hordozza összetevőinek karakterisztikus vonásait. Sokszor egész vidékek és fajok egybeolvadása szemlélhető benne s ilyenkor beszélhetünk egyes vidékek, vagy fajok művészetéről. Minket magyarokat általában muzikális fajtának tart a világ. De miként minden izünkről, úgy erről az oldalról is, hiányosak az ismereteink. Elismeri ugyan, hogy sajátságos felépítésű skáláján és befejezései közben egyéni ritmusában mozog. De mindezt csak egy bizonyos fokon akceptálja: a csúcson, a mámor stádiumában, ahol pergő tűzben pattan ki a ritmus szikrája, de fogalma sincs az érzelmek skálájának arról a végtelen sorozatáról, melyen a magyar kedély végig fut, amig odáig elérkezik. Nem tudja, hogy a magyar temperamentum alaphangja mély, borongó színezetű. Amit az ázsiai puszták nyomott atmoszférája alól hozott magával s mely nem akklimatizáló- dott teljesen az európai légkörben és melyet nem patinázott he végképpen a keresztyén kultúra sem. Ott lappang énünk alatt és valahányszor egy zseni válik ki közülünk, ebben az eredetiségében adja magát. Gondoljunk Ady költészetére, vagy mint kollektiv jelenségre: a székely nép balladás stílusára. Az érzelmek mélyen szunnyadó tavát ősidők óta könnyen hullámzásra tudta hozni a húr, a duda, a sip. Krónikák bizonyítják, hogy őseink Istentiszteletének és tivornyáinak kiegészítő része volt a zene. A regősök és igricek azonban inkább az általános érdekű dolgokat, nemzeti hőstetteket zengették ez időben. Az egyéni érzelmek a törökvilág virágdalaiban kerültek lantjaikra. A keresztyén hit fordulatot hoz a magyar zene struktúrájába. Idegen papok ajkáról idegen dallam és forma jut a nép füléhez és általában a középkor befelé, a lelkieket kihangsúlyozó életfelfogása elömlik a magyar zenén, sőt, ahol szigorú vallásos életet él a nép, mint például Csíkban, ma is állandó folyamat. vragy a protestánsoknál, hol még ma is szokásban van tórokon, sőt ennél profánabb mulatságokon is zsoltárokat énekelni. Viszont később a magyar eredetű papság révén a nemzeti dal vonul be a templomainkba és ezért van az a rendelet, hogy vallásgyakorlás közben csakis egyházi éneket szabad énekelni. A magyar nóta életfolyamatára azonban nem áll a közmondás, hogy csatazajban hallgat a múzsája, ellenkezőleg, a csatazaj éltető momentuma. E tekintetben párhuzamot tart a nemzet politikai életének lázgörbéjével. Ezer éven át, mihelyt valamely eszme hevítette, emelte a temperamentumát, melegétől azonnal kihajtott a nemzeti költészet. A virágdalok rózsaszín bimbói piros rózsává hasadásának a kuruc idők izzó levegőjében és hosszas hallgatás után ismét a 48-as szabadságharcban és a világháború katonadalaiban hajt friss ágakat a magyar nótafa. Mindezen periódusok között legszebb tavasza a virágzásnak a kuruckor. Kurucvilág! Mikor ezt a szót kiejtjük, mintha a mindennapi élet szürke színpadára a süllyesztőkből egy fényes, tarka világ bukkanna fel. Sohasem láttuk szemmel foghatóan sem méltóan megörökítve és mégis élethübben áll elénk e fogalom, mint egy átélt néhány élmény képzete. Gyújtó hangok és parázslatos színek közepette fenkölt eszmék inditják be a játékot. Hőse a szabadság, akinek zászlója köré mint kórus tömörül a magyar föld minden sanyargatott lakója: magyar, román, tót, német. Vakmerő harcba szállanak az intrikussal, a meg- nem értő magyar német-labanccal; és a vég — a szokott magyar tragédia; a hősnek, az eszmének buknia kell, hogy élete árán váltsa meg a beléje vetett hitüket. A főmotivum mellé nagy egyéni bravúrok és emberfeletti önfeláldozások tömörülnek. Ezeknek dús cselekményeit mintegy melodrámaszerüen ldséri az alkalmi zene. Ezért olyan szivbe markoló, ezért olyan életteljes emlék nekünk ez a korszak. Annyira öss::e van forrva a muzsikájával, hogy gondolatára hamarabb jut eszünkbe az, mint maga a történelmi esemény. Ez azért is van, mert a kuruc dalban lobbant fel először a nemzeti érzés. A századokon át pogány ellen küzdő magyar egyszerre nyugat felé fordul aggodalmával. Ebben a helyzetében őmaga válik keletivé: céljaiban. Miként harcmodorában a rajtaütés az elv, úgy válik a zenéjében a gyors közvetlen élménytárggyá s ehhez pillanatok alatt teremt aláfestő muzsikát. Egyházi formában, ha poétája deákos ember, népies elemekbe öltözik, ha közvitéz hajdú faragja. Hiszen ne feledjük, hogy a kurucdalt mindannyian költötték, formálták a legegyszerűbb fegyverforgatóktól kezdve egészen a nagyságos fejedelemig. A daloknak sarkantyupen- gető ritmusa nemcsak a kedélyeket izgatta fel, de nem hagyott békét a lábaknak sem. A Csínom Palkó dallamára sokat és fortélyosan táncolt a kuruc, amitől nem győzi óvni a lányokat a nagyszombati tót alispán s ez a fürge dallam maradt ősképe a táncnótáknak 150 esztendőn keresztül, míg a körmagyarból és a verbunkos táncból kialakult a csárdás. De ugyancsak fennmaradtak motívumai mindazon népek zenekultúrájában, akik a kuruccal együtt küzdöttek, együtt vigadtak. Másik sarja a kuruc zeneművészetnek a fájdalom zenéje: a hallgató nóta. Ez többnyire a kálvinista zsoltárok remi- niscenciáján épül fel. Szép példa erre a Hej Rákóczi Bercsényi cimü hallgató. És mikor a legregényesebb nemzeti vállalkozás ravatalra kerül, temetési hangulatban fogamzik meg: az őszi harmat után cimü kesergő. Ekkor már
