Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-08 / 31. szám

XV. ÉVF. 81. SZÁM.

KtllTlUjSXG

5

Memelben katonai diktatúra vette

át a hatalmat

(London, február 6.) Az Evening News távirata szerint Memelben litván tisztek letartóztatták Bottscher tartományi kormányzósági elnököt s egy kaszárnyában internálták. A puccs hire az egész autonóm kerületben nagy izgalmat keltett. A tisztek proklamációval fordultak a lakossághoz, melybe bejelentik a polgári kormányzat megszűnését és proklamálják a katonai diktatúrát és az ostromállapotot.

A konverziós törvényjavaslat végleges módosításáról és az uj lakbértörvényről nyilatkozott Tataru erdélyi miniszter

Gyökeres változások történtek a javaslaton — Az uj lakbértörvény százalékos leszállítást nem fog megállapítani

(Kolozsvár, február 6.) Tataru Coriolan erdélyi miniszter tegnap érkezett vissza Bukarestből, ahol hosszabb időt töltött. A kormány jövő terveiről alaposan informálva van és részt vett azon a minisztertanácson, amelyen a konverziós törvény gyökeres revízión ment keresztül. Az utóbbi napokban éppen a konverziós törvény módositásával kapcsolatosan különböző hirek és kombinációk jelentek meg a lapokban, azért felkértük Tataru erdélyi minisztert, hogy a legközvetlenebb forrás alapján tájékoztassa Erdély mezőgazda közönségét a legújabb módosi- tásokról.

— Tény az, — mondotta Tataru miniszter, — hogy a konverziós törvénnyel kapcsolatosan megbizhatatlan híradások jelentek meg a lapokban. Magam is részt vettem azokon a tanácskozásokon, amelyeken a konverziós törvény javaslatának módosítása eldőlt és röviden, tárgyilagosan az alábbiakat jelenthetem ki:

— Az öt hektárig terjedő mezőgazdasági birtokokon levő adósság konvertálása a törvény módosítása értelmében feltétlenül kötelező mindenkire nézve. A mezőgazdasági birtokokon lelotört az utolsó zászló is a Beszkideken s a híres induló akkor még csendes tempójú'akkordjai elnémultak a Kárpátok között. Hóval lepte be a bujdosó kuruc lábnyomát a szél; befagyott körülöttük a világ. Hová lett a dal, mely az eszmét hordozta két országban egy hazáért1? El lehetett azt is úgy fojtani, mint ahogyan a kezet bilincsbe verték? Nézzétek a forrást, amit emberi akarat elfalaz, buvó patakká les2. így az érzelem is lefojtva a felszínről a mélyekben ás medret magának. Megölni egyiket sem lehat, mert mindkettőnek a természet adott életet. A kuruc dalt elnyomta a német szó, a tárogató idegen instrumentumoknak adott helyett, ők maguk tetszhalottként rejtett koporsóban vártáit az uj idők életrohivó harsonáit.

A tizenkilencedik század fordulóján az érdeklődés a természet és annak gyermeke: a nép felé irányul. Az uj áramlatok Éurópaszer- te kiváltják a szabadság gondolatát. Erre felel ismét visszhanggal a magyar dal. Ezidőtől kezdve költők, zenészek, a szinház keresni indulnak az elszikkadt buvó patakot, melynek vizében a magyar nép titkos erői vannak feloldva. A keresők között voltak olyanok is, akiket ösztönük varázsvesszője szűz földrajzi területekre hajtott, ahová mindeddig nem tette be lábát a népművészeteket romboló civilizáció. Szerintük ezekre a mezőkre húzódott az érzelmek árja s a nép lelkületét fűszerezi a régi zamattal. Akik ide indultak, az Ígéret földjére jutottak. Erdélyben a székelység, a csángóvilág,_ Marosmente s a többi elzárt terület népdalain még érezhető volt a családi vonás. A koldusnótákra emlékeztető dallamokon ott rezgeti a kuruevilágban elpattant hegedűnek, szívnek a húrja s a perdülő ritmusokban a ku- ruehumor emberöltőkön átszürödött derűje szivárványozott. A keresők teleszivhatták magukat a motívumokkal és átitathatták, megtermékenyíthették vele a XX-ik század primitivizmusában kibontakozó modern zenét. Sorozatos generációkon át unokákban felismerni az ősöket, természetesen nem mindenkinek adatott meg. Különösen nem azoknak, akik az egyéni lyra egy. magasabb faját, a müdalt kedaa®*e@!«m«ai$iiTOro*Wi

vélték meg, vagy akik az internaeionális zenében annyifelé és oly sokfélét kóstolgattak, hogy ezenközben elvesztették Ízlésüket és Ítéletüket éppen abban, ami sajátjuk volt.

Mikor azonban a világháború után magára maradt a magyarság és érezte, hogy életjelt csak önerején adhat, összeszedte minden szellemi energiáját s e leltározásnál mint hatalmas értékre bukkant reá népi alapokon nyugvó muzsikájára. A világverseny útvesztői között ez volt egyik mankója, mely segítette a haladók sorába belépni. Mint jótevőnk bukkant fel és véd, propagál, barátokat szerez nekünk. Hivatkozom csak arra a sváb emberre, aki a dalosszövetség elnökét következő szavakkal köszöntötte: „a magyar dal áldásosabb munkát végzett önök és miközöttünk, mint a leg- raffináltabb kisebbségi politika“. És ha ezek- után a művészet egy nép értékének fokmérője, ime a szellem, amellyel a magyar dal világit. Nem Lorelay hang, hogy elcsábítson és örvénybe sodorjon, hanem titkos elem, amely jótékony varázslatokban sugárzik körülöttünk.

Mélyen tisztelt közönség! A mai estén bennünket is bűvkörébe von ez a hatása. Mint a kuructábor őrtüzeinél a legkedvesebb hangszeren, a tárogatón felharsan a dal. Szellemszárnyain Önök elszállhatnak az érzelmek legmagasabb régióiból lelkünk legmélyéig. Mert minden művészet között épen a zene az, mely legjobban képes az embert visszaadni önmagának. E földöntúli percekben, mikor az önzés elalszik s legnemesebb indulatok felszabadulnak, talán eszünkbe jut az is, hogy ma ezek a hangok nemcsak önönmagukért, vagy Önök ért keltek életre, hanem azokért is megszólaltak, akiknek ajkán még artikulátlan a hang s akiknek az ajkán hang kél, az csak sóhaj, vagy a panaszdal. És ha ez elmélyülésük közben az emberi szív legszebb dokumentuma, a könny szökkent fel lelkünk mélyéből, szemük ragyogásába ne szégyeljék azt. Ezekből a gyöngyökből lánc fonódik, mely Önöket távol társadalmi rétegekben élő és szenvedő embertársaikkal összefűzi. így lesznek testvérekké velük a szeretet és a magyar dalon keresztül! |

FIGYELEM! FIGYELEM!

ME«WYI]LT A

MAGYAR SZÍNHÁZ

BELVÁROSI PÉNZTARA

Dante kölcsönkönyvtárbán, Str. N. Jorga (Jókai u.) 5.

ahol minden előadásra mindenféle Jegy

elővételben kapható.

6 Ezen szelvény

I a Keleti Újság napján i tartandó előadás jegyeinek kedvezményére jogosít.

— Ha az adósság 1928-ban keletkezett 40%-os,

ha 1929-ben 30%-os, ha 1930-ban 20%-os és végül ha 1931-ből származik, akkor 10%os törlés követelhető. Mindez azonban csak abban az esetben, ha az adós azonnal fizet.

— Más elbírálás alá esnek, — folytatta tovább a magyarázatot Tataru miniszter, — akik nem tudnak, vagy nem akarnak azonnal fizetni, mert azoknak módjában áll kényszeregyezséget kérni. Pontosan precizirozza a törvény a kényszeregyezségi eljárásnak a módozatait. Ha úgy az adós, mint a hitelező hozzájárul a kényszeregyezséghez, akkor annak nihes semmi akadálya, viszont ha bármelyik tiltakozik ellene, akkor felebbezéssel lehet élni. Ha a mezőgazdát felebbezés során elutasítják, akkor

öt éves moratóriumra tarthat igényt, de az öt év letelte után azonnal fizetnie kell s ha nem fizet, akkor a földje a hitelező tulajdonába megy át.

— öt hektárnál nagyobb földterületeknél csak mindkét fél közös megegyezésével történhetik meg a konverzió, amelyet a létesítendő mezőgazdasági bankon keresztül lehet majd csak lebonyolítani.

— A kormánynak, illetve a törvény előkészítőinek a célja az volt, hogy a bankok érdekeit is védje. Éppen azért kétféle csoportra osztja a bankokat. Kisbankoknak minősiti azokat, amelyeknek az alaptőkéje tízmillió lejen alul mozog. A nagybankoknál viszont a konverzió bizonyos előnyöket nyújt. Ilyen előnyök, hogy a mérlegükben a konverzióból származó veszteséget speciális számlán tüntethetik fel. Sőt a veszteségek leírásánál felhasználhatják a tartalékaikat is, anélkül, hogy a kincstár ebbe beleszólhatna. A kisbankok részére szintén előnyöket biztosit a konverziós törvényjavaslat. így például ha a mezőgazdának ugyanabban a bank bap. betétje van, ezt a betétet az adósság törlesztésére lehet fordítani. A kilenc százalékos konverziós kamatból ötöt az állam fizet. Ugyancsak a kisbankok is bocsáthatnak ki látra szóló bonokat, ezek nyolc százalékot kamatoznak. A szövetkezeti központi pénztár, illetve a kisbankok központi szer ve garantálja ezeket a bonokat. Egy másik kedvezménye a törvényjavaslatnak, hogy mindazok a kis- és népbankok ellen, amelyeknél a váltótárca 30 százalékát teszi ki a konverziós kölcsön, nem lehet három évig csődöt kérni, illetve nem lehet a csődöt elrendelni.

Azután az uj lakbértörvénvre terelődött a szó. Itt Tataru miniszter kijelentette, hogy a kormánynak szándékában van még egy újabb lakfcértörvényt is késziteni, azonban

a lakbéreknek százalékos leszállításáról nem lehet szó, mert az ország különböző városaiba?>. a lakbérek különbözőképpen változnak.

— Kolozsvár talán az egyetlen város, — mondotta. Tatai u miniszter, — ahol a lakbérek a műi áresésekkel nem tartanak lépést, máshol igy Bukarestben és Erdély többi városaiban is a lakók szolidaritása következtében a lakbérek már leestek. Az uj lakbér törvényben szabályozzák a lakásrekvirálásokból származó, úgynevezett kötött lakásoknak kérdését is. Itt azonban még részleteket nem mondhatok, mert a törvényelőkészítő bizottságban sem alakult ki egységes álláspont.

Tataru miniszter különben már szombaton este Brassóba utazott, ahol Károly király jelenlétében nagyszabású sportünnepségek lesznek. Kolozsvárra jövő héten tér vissza.

vő adósság és az azok után járó kamatok ötven százalékkal csökkennek. A konverzió idő tartama harminc év, viszont az adósság visszafizetése gyorsabb tempóban is megtörténhetik, ha a mezőgazdának, illetve az adósnak az anyagi helyzete megengedi. Arra az időre, amig a konverzió tart, az adósságok után csak kilenc százalékos kamatot lehet felszámítani. Viszont ha a konverzió kisbankoknál történik, a felszámit- ható kilenc százalékos kamatból öt százalékot az állam és csak a további négy százalékot köteles fizetni a mezőgazda.

— Egészen máskép áll a kérdés az öt hektárnál nagyobb földbirtokokat terhelő adósságok konvertálásánál. Itt csak megengedhető a konvertálás, de nem kötelező. A törvény azonban módot fog nyújtani arra, hogy mindazok a mezőgazdák, illetve adósok, akik ha tartozásaikat hajlandók és ki is tudják fizetni, különböző engedményekben részesülnek. Ilyen engedmények: ha az adósság 1928 előtti időből származott

a hitelező köteles ötven százalékot abból elengedni.