Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-06 / 29. szám
i ♦ Cluf-Koloxsvár, 1932. iebruúr 6. * SSBOID.a&(Im .iá* \r^yÁfy&/ ---------------------v v—' ^nnp . >* miELETIUiskg Előfizetés belföldön: Egyévrs 800, filivre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 ■•] Országos Magyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 608, 6-94 XV. évfolyam $ 29. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér Astátusvagyon elvétele lassan, de biztosan véget vet az ezeréves román-magyar pörnek... Szint vallott Ghibu professzor, aki az erdélyi magyarság megsemmisítését szeretné elérni A státus-ügyben kiküldött bizottság ezt javasolja, hogy bírói ítélet nélkül kobozzák el a magyar kathollkus vagyont r A Keleti UfsAg cikksorozaténak első része — Négyszázhatvajnhat oldalon, nagy oktáv alakban jelent meg pár nappal ezelőtt Ghibu Onisifor kolozsvári egyetemi tanár könyve az erdélyi római katholikus Státus „problémájáról“, amely hogy egyáltalában probléma lehet, csak annak tulajdonítható, hogy megindult az erdélyi római katholikus egyház vagyonának elkobzására irányuló tervszerű és következetes kampány. Ezt a kampányt támasztja alá Ghibu ur könyve. Akadt egy román professzor, aki egyrészt feltűnési vágyból, másrészt az erdé'yi magyarság iránti olthatatlan és engesztelhetetlen. gyűlöletből élete eéljának tűzte ki, hogy az agrárreform által amúgy is alaposain megtépá- szott magyar katholikus vagyont, formaságokba belekapaszkodva, akciójának legális szint kölcsönözve elkonf isis áltatja és ezzel halálos döfést ad nemcsak az erdélyi katholikus egyháznak, hanem az egész erdélyi magyarságnak, amelynek körülbelül fele római katholikus. Mindebben pedig az a legmegdöbbentőbb, hogy a nyilvánvalóan kisebbségellenes és Kolonics módjára a magyarság teljes elszegényesitését célzó hadjáratot úgy állítja be Ghibu, mint amelyet a magyar katholikusok provokáltak ki irredenta akcióikkal, holott azok az idézetek és adatok, amelyekre támaszkodik, semmi mások, mint a megujuJó támadások elleni védekezés, öntudatos, do mégis lojális táviratok királyhoz, kormányhoz, minisztériumokhoz: egy védelmi vonal kiépítése azokkal a megismétlődő ostromokkal szemben, amelyeknek az impériumvál- tozás óta Ghibu professzor volt a hadvezére és amelyekhez az államhatalom erejét szerette yolna megnyerni — mindeddig sikertelenül. Itt áll tehát szemben egymással a két fél: agy sovinizmustól elvakult professzor, akinek elhivatottsága a humánista eszmék szolgálata volna 8 akinek, mert egy több százmilliós magyar vagyon elvételéről van szó, a kultuszminisztérium segédkezik, másik oldalon pedig az erdélyi magyar katholikus egyház félmilliónál jóval több hivével, akik valamennyien becsületes adófizetők, munkás és szorgalmas polgárai Romániának és akik erkölcsi igazságuk erejében is ki vannak téve anhak a veszélynek, hogy a soviniszta demagógia a rabulisztika fegyvereit szegezze mellüknek. Még sem tudjuk elhinni, hogy Ghibu Onisifor akcióiéinak majdnem másfél évtizeddel az impérium változás után sikere lehessen. A Iorga-kormány egy gyönge pillanatában megadhatta a könyv kiadásával, különböző vizsgálatok elrendelésével a hátvédet a kolozsvári akciónak, de ahogy még egyetlen előző korn ány sem akadt, amely végső fokon hozzájárult volna a státusvagyon elkonfiskálásához, úgy megingathatatlan most is az a meggyőződésünk, hogy Ghibu professzor ezúttal is kudarcot fog vallani és meg kell elégednie a magyarság ellen intézett engesztelhetetlen támadásból ráváró mártirkoszoruval. Az alábbiakban megkezdjük Ghibu profesz- szor könyvének ismertetését, hogy az egész világ szeme elé állítsuk a Státus ellen inditott rágalomhadjáratot és az újabb vagyondézsmára irányuló tervet, amelynek meggyőző dokumentuma Ghibu Onisifornak lexikonkötet-vastag- ságu most megjelent könyve. Bizottsági jelentés a Státus haladéktalan feloszlatásáról Ghibu professzor könyvének első részéből tudjuk meg azt, hogy a Státus elleni kampány legújabban honnan indult el. A közoktatásügyi miniszter 1931 április 30-án küldte ki a Státus ügyeit napirendre tűző bizottságot. A (Bukarest, február 4.) A parlament csütötöki ülése délután fél 4 órakor kezdődött. Trifu dr. cuzista kéri, hogy a szabadkőmives páholyok i romániai működéséről szóló interpellációját pénteken mondhassa el, mivel szerinte a LÁNC híveinek nem adtak karzati jegyet, arravaló tekintettel, hogy Pangal, a szabadkőmives miniszter száznál több jegyet vett el a maga hivei részére. Isac, a kamatellenes liga képviselője sérelmezi, hogy a liga elnökének, Antonescunak, a konvertálási javaslatot szövegező bizottságba való részvételét kifogásolták, noha Antonescu jelentés természetesen Ghibu professzor információi alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Státust (mint Ghibu professzor könyve egész folyamán gúnyosan nevezi: Starot) haladéktalanul fel kell oszlatni, sem törvényes, sem kánonjogi alapja nem lévén. A „visszaélés“ utján kezelt javakat az államnak át kell vennie és azoknak a faktoroknak: átadni, amelyek birtoklásukra jogosultak s ezek között első helyen a kolozsvári egyetemnek. Ezek a javak pedig a még megmaradt Státus-birtokok, továbbá a kolozsvári piarista templom, a katolikus gimnázium és a vele szemben levő Báthory- szeminárium, tehát a mai viszonyok mellett szinte megfizethetetlen és pótolhatatlan értékek, A bizottság mindjárt meg is jelöli a módot a Státus-vágyon elvételére. „Mivel hogy — mondja — csupán a konkordátum végrehajtásáról van szó, nincs szükség a 'jogi személyek legfőbb tanácsának meghallgatására, bírósági Ítéletre, vagy törvényre, sem pedig más formaságra." Most egy unalmas passzus következik, amely azt mondja el, hogy a múltban Ghibu szerint hogyan lehetett volna ezt a vagyon- objektumot még könnyebben megszerozni. Folytatólagosan pedig azt a cinikus megjegyzését iktatja be a jelentésnek, hogy a Státus feloszlatása a kisebbségi kérdésre is megnyugtató hatással lenne, mert az egyetem ezeknek a hatalmas eszközöknek a birtokában lassan, de biztosan véget vethet az ezer esztendő óta folyó román-magyar pörnek. Vagyis magyarul, megindítaná ezzel azt a folyamatot, amely előbb-utóbb az erdélyi magyarság teljes megsemmisítésére vezetne. Azt hisszük, egyelőre ennyi is elég lesz Ghibu professzor könyvének ismertetéséből. Ez azonban csak a kiinduló pont, mutatvány, amelynek következő számainkban hajmeresztő folytatása következik. igazán illetékes arra, hegy ebbon az ügyben nyilatkozzék. Leanca, a Stere-csoport képviselője emelkedik must szólásra: — Mirescu és Landau képviselő urak interpellációja után nem szólaltam volna fel a soro- cai ügyben, de mert személyesen jártam lent Sorocában — mondja — lelkiismeretlenség volna hallgatnom. Óriási zajban folytatja: Csak arra szorítkozom, hogy felolvasom a pártom deklarációját: „A demokrata parasztpárt képviselőit megakadályozzák, hogy véleményüket a * --■--- ' Soroca, a magyar Himnusz és a lakbértörvény a Kamarában Egy denunciáló felszólalásra Jorga kijelentette, hogy mindenki ott énekelheti a Himnuszt, ahol akarja A lakbértörvény kritikájánál Jorga szentimentális és,szubjektív hangú válaszban kelt ki az ellenzéki támadások ellen
