Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-28 / 48. szám
Cîu/’Kaloasavar, 3932. február 27. Előfizetés belföldön; Égyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej Országos Magyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhlvatali telefon: 508, 6-94 XV, évfolyam * 48. szám Előfizetés Magyarországon; Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.53 P* Egyes szám ára 20 Hilft? Huszonöt szavazatta! kisebbségben maradt a német szélsőséges pártok kormánybuktató akciója (Berlin, február 26.) A birodalmi gyűlés mai ülésén elfogadták azt a kormányjavaslatot, amely a birodalmi elnökválasztás első menetét március 13-ára s az esetleg szükségessé váló második népszavazás határnapját április 10-re tűzi ki. Ezután szavaztak a birodalmi kormány ellen beterjesztett bizalmatlansági indítvány felett, A szélsőséges pártok kormánybuktató akciója 25 szavazattöbbséggel vereséget szenvedett és a kormányt támogató többség bizalmat szavazott a Briining-kormánynak. Gépfegyverükön keresztüli újabb román menekültek érkeztek Argetoianu nyilatkozott a kormány nevében a megismétlődő véres esetekről A dicsvágy Irta: Dózsa. Endre „A honvéd kebelét dicsvágy kell, hogy dagassza." A régi magyar honvédség szolgálati szabályzatában ez a fellengős mondat ragadta meg a székely baka figyelmét. Biflázta keményen, elolvasta húszszor is, sehogy sem jutott szegeletre, mit dagaszt, hogy dagaszt az a fránya izé, amit a szabályzat dicsvágynak mond. Odahaza csak a fehérnépek dagasztanak, többnyire csak kenyeret, meg más tésztát, de megesik bizouy, hogy dagasztják a honved ke belét is. De a dicsvágy? Elment az őrmesterhez: „Őrmester urnák alássan jelentem, mi az, hogy a honvéd kebelét dicsvágy kell, hogy dagasz- sza?“ Az őrmester csavarintott egyet torzonborz bajuszán: Az azt teszi bundás, hogy minder ringy-iongy nyavalyával ne ordíts az ezredor vos után, hanem húzd magadra a pokrócodat, koplalj, amig a szemed kéket-zöldet lát, izzadd ki magad, amíg csurog rólad a verejték, kergesd el a nyavalyát a magad erejéből.“ A mi országos ícstrázsamesterünk, Arge toiann miniszter szakasztott igy képzeli el az államháztartás rendbehozását. Megparancsolja, hogy minden román állampolgár kebelét a dics vágy dagassza. Minden ringy-rongy mil- liárdcrt ne járjunk külföldi kölcsön után, mert amint látszik, aligha juthatunk hozzá, ehelyett izzadjunk továbh, amig a verejtékünk kisajtolod ;k. Mert mi az a nehány rongyos millió, amit a tisztviselők áldozati adójaként a dicsvágy behozott és mi az a másik nehány rongyos millió, amit a tisztviselőktől és nyugdíjasoktól az állam visszatartott és ami már különböző csatornákon elcsurgott, amikor az eladósodott nép adósságának konvertálására nem is milliók, hanem milliárdot meghaladó összegek kellenének. Itt van még az a sok nemzeti vagyon, amely a mezőgazdasági vagyonban a százmil- iiárdot, házak értékében hatvan milliárdot, ipari vállalatok tőkéjében harmincnégymilliárdot, állampapírok értékében tizenkétmilliárdot is meghalad. Ezt a több, mint kétszázmilliárdnyi vagyont nemzeti hozzájárulás cimén még nem adóztattál: meg. Volt ugyan már vagyondézs- ma, az agrárreform által végleg elvett és a népnek kiosztott, vagy állami tartaléknak feltartott ingatlanok alakjában, de Argetoianu miniszter is beismeri, hogy a kitűzött célt nem érte el a konfiskálással ez a vagyondézs- ma. Ma is még részben fennáll a háztulajdo- uoknak már évtizeden át történő részbeni lerek- virálásával, de ezekből állami tartalékolás, hogy. hogy nem, de tény, hogy nem halmozódott. A kétszázkilencmilliárdot meghaladó nemzeti vagyon legnagyobb részben immobil. A jövedelme ennek a vagyonnak a gabonaárak, az állatállomány, a kereskedelmi forgalom katasztrofális lesülyedésével szemben az állami követelések minden utón való emelkedésével már igazán ott áll. hogy sem izzadni, sem koplalni már tovább nem tudunk. Argetoianu, mikor Olaszországban volt. büszkén hivatkozott arra, hogy a román nép a „szegénység arisztokratája.“ Igaz is, hogy mind nyáján, román állampolgárok, tűrni tudjuk a szegénységet és bármily nyavalyánkkal nem futunk azonnal orvos után. De más a szegénység és más a nyomor. Dagaszthatja kebelünket bármily dicsvágy gyönyörű elmélet az. hogy a magunk erejével segítjük ki a nyavalyából önmagunkat, de ■-> latin közmondás azt mondja: „A lehetetlenségre senki sem kötelezhető.“ És a latin közmondásnak igaza van. (Bukarest, február 2G.) A bukaresti szigu- ranca újabb jelentése szerint ismét vér folyt a Dnyeszter jegén, a túlsó oldalon. Gépfegyvertüz asszonyokra. A sziguranca újabb jelentése ezt mondja: Tighinában tegnap ismét gépfegyvertüzelést és kézigránátrobbanást hallottak az orosz oldalról. A Dnyeszter partján meglehetett figyelni, hogy főleg asszonyok és gyermekek azok, akikre az orosz határőrök lőnnek. Úgy látszik, hogy újabb román menekülőcsoport akart átjönni Romániába, de valamennyit felkoncolták. Az olanesti vérengzéssel kapcsolatban jelentik, hogy az oroszok által lemészároltak legtöbbje gyermek és nő volt. Tegnap este egy 15 éves leány jött át sebesülten, aki előző nap elbújt az erdőben és most sikerült megmenekülnie. Tighinánál is 10 román paraszt jött át az oroszoktól, egy másik ponton pedig egy szovjet katona szökött át. A román menekültek előadják, hogy Ukrajnában az ottélö románságot a legutóbbi időben borzasztóan kínozzák és üldözik. A kamara és a dnyeszteri hírek. Paraschivescu kormánypárti a Dnyeszter- partján, a szovjet oldalon lemészárolt románok ügyében szólal fel. Azt mondja, hogy azok, akik annak idején olyan hosszú beszédeket tartottak á sorocai hat szökevény leöléséért, most egy szóval sem szólalnak fel. A kormánypárt tapsol, közülök Topa alel- uök ezt mondja: — Soha se fogja őket ott látni, ahol a románságot kell megvédeni, mert ők humanitá- risták! Paraschivescu kéri a külügyminisztert, hogy interveniáljon a Népszövetségnél. Jöjjön létre valami olyan modus vivendi, hogy azok, akik mint oroszok át akarnak menni Oroszországba, oda átmohessenek, viszont a Dnyeszteren tuli románok átjöhessenek Romániába. Taps a kormánypárti és a liberális padokban. — Na Landau és Singer urak, mit szólnak ehhez? — kiáltják a kormánypártról. Singer: Én már az ülés elején fel voltam iratkozva. Élesen elitéli a szovjet rémségeket s követeli, hogy vessenek véget ennek a helyzetnek, hogy a Dnyeszter-part évek óta emberi mészárszék legyen. Argetoianu nyilatkozik. Argetoianu belügyminiszter azzal válaszol, hogy a Dnyeszter túlsó partján lelőtt emberek nem román állampolgárok, hanem szovjet alattvalók voltak és igy az ügy nem tartozhatik a kamara elé. Kéri a képviselőket, hogy az ilyen kényes kérdéseket kerüljék és ne mérgesítsék el a helyzetet a két állam között. Lupii: Nem vagyok önnel egy véleményen. Argetoianu: Ez természetes, mert ön ott ül, én meg ebben a padban. Lupu: Mégis csak románokról van szó, akik velünk egy nyelven beszélnek. Nem engedhetjük, hogy igy ezeket elpusztíthassák. Ha tiltakozunk, úgy kétségtelen, hogy Oroszországban is akadnak tiszteségcs emberek, akik felemelik a mészárlás ellen a szavukat. Állítólag retorzióról van szó. Cazacu .javasolja, hogy a 22 megmenekült ember felscgitésére a képviselői dijakból 100— 100 lejt adományozzanak. Mi résen szociáldemokrata: A múltkor, amikor a sorocai hat egyénről volt szó, azt állították, hogy mi a hadsereget sértegetjük. Most, amikor a túlsó oldalon hullottak el emberek, ime önök is felszólalnak. A legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy az emberi életet ilyen módon lebecsüljék. Paraschivescu: Ami ott történt, következménye azoknak a beszédeknek, amelyeket önök mondottak a kamara szószékéről. Most ott megbosszulták azt a hat embert, akiket önök védelmükbe vettek és helyettük negyven románt csaltak terhe. — Ön túloz — mondta Miresöu és ezzel a vita véget ért.
