Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-24 / 44. szám

4 KeietiUjsicg Hegedűs Nándor képviselő Sevele a tanárok nyelvvizsgájáról (Kolozsvár, február 22.) A tanárok nyelv­vizsgájával kapcsolatban kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Caliani vezérgazgató ur a Keleti Újsághoz intézett levelében azt irja, hogy a közoktatás- ügyi minisztérium nem adott ki rendeletet a felekezeti tanárok nyelvvizsgájára. A vezérigazgató urnák igaza van. A Keleti Újság bukaresti tudósítója téve­sen közölte, hogy a felekezeti tanárok nyelv­vizsgáját halasztották el. Nem a felekezeti, ha­nem az állami kisebbségi tanerőkről volt szó, tehát Jorga miniszter az állami professzorok­nak a vizsgáját halasztotta el. Nagyon sajnálom, hogy a tudósításba olyan hiba csúszott be, amely éppen Caliani vezér­igazgató ur resszortját érintette, mert mind­nyájan tudjuk, hogy a felekezeti iskolák ügyét Caliani Augustin megértéssel és jóindulattal intézi. Éppen azért, mert a vezérigazgató urnái, valahányszor jó magam 'is nála interveniálok, — ami pedig elég sűrűn történik, — mindig tá­mogatásra találok, nehezemre esik az, hogy vele polemizáljak. Mindamellett kénytelen vagyok megállapítani, hogy a kisebbségi állami iskolai tanerők tény­leg állandó félelemben élnek az inspek­torok miatt, akiknek jogukban áll az ő nyelvtudásukat kifogásolni. Ismerek tanárokat, akik már négyszer is letették a nyelvvizsgát és most mégis újból vizsgára kellett volna menniük, ha ezt a vizsgát el nem ha­lasztották volna. Megtörtént már a prakszisomban, hogy szemé­lyesen vittem fel ezelőtt két évvel Bukarestbe az államtitkár elé egy kisebbségi tanárt, akit a román nyelv nem tudása miatt emeltek ki az állásából és kértem az államtitkár urat, győ­ződjék meg személyesen, hogy az illető hogyan beszél románul. Nem mertem volna ezt meg­tenni, ha a dolgomban biztos nem lettem volna. Nem állitom, hogy minden kisebbségi tanár egészen perfektül beszél románul, de valameny- uyien tiz éve románul tanítanak és igy — lég- alábbi a szakmájukban — minden bizonnyal ki­elégítően kezelik az állam nyelvét. Sokat enyhítene a helyzeten, ha ezek a ta­nárok — amennyiben mégis kifogás alá esnek —- legalább nyugdijat kapnának, de fájdalom egy-egy inspektori jelentés, vagy nyelvvizsga, egzisztenciájuk teljes rombadőlését jelentheti. Hegedűs Nándor képviselő. Magyar diáknap ké Bukarestben Pár évvel ezelőtt még csak azok mentek Buka restbe tanulni, akik máshol nem kaptak fakul­tást, vagy akik lemaradtak más egyetem sza­badversenyéről. Újabban a helyzet lényegesen megváltozott. A Dámbovita melletti román fő­városban, melyre Erdélyből még ma is az erköl­csi nivókiilönbség szent borzalmával tekinte­nek, összeverődött évek folyamán közel két­száz törekvő magyar diák, akik uj otthonfog­lalásra készülnek idegen földön és idegen em- rek között. Más ez a diákság, mint a kolozsvári, azzá teszi sajátos társadalmi helyzete s a környezet amelyben tanulmányi idejét eltölti. Minden el­képzelhető fakultásbeli van közöttük egy fél emberöltő korkülönbséggel a nosztrifikánstól a gólyáig. De ami szétszórt és kisszámú össze- tartuzókra jellemző, a „diáktestvériség“ erős szolidaritásba fogja össze őket. Ilyen össze­állításban természetszerűleg az idősebbek gár­dája tartotta kezében egyetlen lestületük: a s,Kós Ferenc-kör“ vezetését, de az utolsó év­ben a fiatalok tömeges bevonulása volt ész­lelhető. A bukaresti diákság azonban csak al­kalomszerű önképző kulturmunkát végezhet, mert tagjai közül sokan maguk keresik ke­nyerüket, másokat pedig tanulmányaik foglal- hak le száz százalékosan. Érdeklődési körük ÍS ennélfogva sokkal inkább gyakorlati kérdé­sekre van beállítva, ami az egyéni exisztencia megteremtésén túl a Diákotthon teljesen auto­nóm vezetésében és adminisztrálásában talál közös megvalósulásra. Az önnevelés és az ifjú­sági önkormányzat nagyszerű iskolája volna ez az otthon, ha nem fenyegetné az a veszéy, hogy tetemes házbérhátraléka miatt jövőre nem tud­ja megnyitni kapuit és 64 magyar diák az uc- cán marad Bukarestben. Pedig a bukaresti diákság különös helyze­I jmninmnriniminnimtwininimiiiiMinwiminirnmiimwinmmmiiinaimiimtwii'iiimuiiiiii! Itt az olcsős%i hullám 2 | I »KALLA« j I óriás Bückling?«! j 1 darabonként 200—250 gr. súlyban csak 1 j LEI 14-be I I kerülnek. Mindenütt kapható. Utasítson | I vissza silány utánzatokat, minden Iá- g I dika „Kalla“ felírással van ellátva. — | I 1 iiiminucmummnniiuiiiinBniminnmaiimnimiamnumuuimiminisniimuninmiiiiiiiiitiiimiiir téből különös nehézségek következnek. Egy­felől a magyar diákság, mint általában a diák­ság Bukarestben, nem társadalmi tényező, vagy legalább is kisebb mértékben az, mint Kolozs­várt, Nagyváradon vagy Temesvárt. Itt nem érzik úgy a háborúval elment generációk hiá­nya, mert pótolta őket a tizenhárom év alatt végzettek és az idegen bevándorlók nagy tö­mege. A diák itt nem a jövő reménysége, akit tárt ajtók várnak, hanem inkább kitaszított, lekicsinyelt valaki, egyszóval torzó. Másfelől a bukaresti magyar diákságnak nincs olyan „Him terland“-ja, mint az erdélyieknek a magyar társadalom. Erdélyben nem szabad gyüjteniök, mert a kolozsvári segélyakciókból kellene ré­szesülőtök, amelyek az idén csak természetbeli segélyt adtak, azt pedig nem lehet átutalni. A regáti magyarság pedig nem elég erős ahhoz, hogy az ott tanuló diákokat kellő anyagi tá­mogatásban tudná részesíteni, Igv született meg a sok nélkülözésből és reménytelenségből az évi fényes és költséges bál helyett a szerény diáknap gondolata, me­lyen feltárja a bukaresti diákság mai helyzetét, jelentkezni kíván a nagy világ előtt gondjaival és örömével s még egy kísérletet tesz arra, hogy az öt éves Diákotthon megmaradhasson. A február 28-iki diáknapra sikerült megnyerni a diáksegélyezés megindítóját és vezetőjét, dr, Inczédy-Jocksman Ödönt is, akinek a közre­működésével a diáknap programja a követke­zőképpen alakult ki: Február 28. d. e. Diákmegbeszélés. Mai helyzetünk. Ismertetik: Bukarest: Kiss Dezső. Kolozsvár: Mikó Imre. Az önsegélyezés kérdé­se. Előadó: Serester Zoltán. Az elhelyezkedés problémája. Ismerteti: Mikó Imre. D, u. elnöki megnyitó, tartja Rákossy Ist­ván. A romániai magyar diákmozgalom kiala­kulása. Előadó: Dóczy Zoltán. Képek a buka­resti magyarság életéből. Előadó: Nagy Sándor ref, lelkész. Este. Magyar dalest. Bevezető, Tartja: Ká- nyády Béla. ref. lelkész. Énekel a Bukaresti Magyar Dalárda Bitay Sándor vezetésével. Sza­val: Serester Zoltán Hegedül. Lukács László, zongorán kiséri: Benedek Kálmán. Magyar da­lokat ad elő: Dr. Inczédy-Jocksman Ödön. Öt­vös Lajos ciigányzenekarának kíséretével. Tudjuk, hogy a magyar társadalom nem képes éppen ma erején felüli támogatásra, de szeretnők, ha azok, akik az erdélyi medencét befelé építik s akik otthon legalább egymásnak panaszolhatják el bajaikat,; meghallanák a kint- maradottak S. 0. S. jelzését. M. I. VX. ÉVF. 44. SZÁM. Olcsó falatozót állít be a Központi Szálló, mely hétfő­től kezdve bevezette a mér­sékelt áru penzió-rendszert (Kolozsvár, február 22.) A Szociális Testvérek ál­tal már évek óta bérelt Központi szálloda, illetve Ho­tel Central a szálloda és étteremiparban uj ritmust honosított meg Kolozsváron. Mindenekelőtt a szállodá­ból és az étteremből kiküszöbölte a zenét és a lármát. Békét, nyugalmat, családias otthont s főképpen tiszta­ságot és rendet teremtett, ami rövid idő alatt az egész országban népszerűvé, kedveltté tette a Szociális Misz- szió otthonát. Szándékosan nem Írjuk, hogy hotel és étterem, mert aki a Szociális Testvérek által fenntar­tott otthonban száll meg, az valóban otthonos kénye­lemben érezte magát, nagyszerű ki szolgálat ban része­sült, tiszta és olcsó ételeket, kényelmesen berendezett szobákat kapott és csak a legkellemesebb emlékekkel és benyomásokkal távozott a — „Kötél CeDtral“-ból. A Szociális Testvérek megértik az idők szavát. Az utolsó években a gazdasági nívó a társadalom minden rétegében leszállóit. A pénz, illetve a pénztelenség bu- jócskát játszik az emberekkel. Ma már mindenki, még azok is, akik valamikor magasabb életnívót igényel­tek, spórolni akarnak. Minél kevesebb összegért, mi­nél jobbat! — ez az uj jelszó. A Szociális Testvérek ennek figyelembevételével ismét újat, meglepőt s kétségtelenül népszerű rendszert vezetnek be a Központi Szállodába. Az ideális csönd, béke, tisztaság, a feltétlenül megbízható és változatos ételek, pompás kiszolgálás továbbra Is megmarad, de úgy az éttermi, valamint a szállodai árak a mai visaonyekhoz mérten leszállanák. A Szociális Testvérek mindenekelőtt egy finom és ol­csó Falatozót állítanak fel, amely habár szélesebb nép­rétegekre akar támaszkodni, mégis meg akarja tar­tani azt a finomultabb és tisztultabb légkört, amely a múltban mindig közkedveltté tette a Szociális Testvé­rek hajlékát. A Központi Szálloda „Falatozójában mindazok a finom és delikát ételek kaphatók lesznek, amelyek a nagy külföldi Falatozók menükártyáin szere­pelnek. A különbség mindössze csak annyi lesz, hogy minden étel háziasabb, lzletesebb és megbízhatóbb lesz, mint más Falatozókban, ahol tömeggyártásra és ki­szolgálásra vadnak berendezkedve. Az uj „Fa’aiozó1'- ban az összes ételek egységes árban, tehát kilenc ' lejben kaphatók. A „Falatozó"-ban tésztanemüeket, sót különböző italo­kat is szolgálnak ki s ezeknek az italoknak U egysé­ges lesz az ára. Ugyanakkor bevezetik az úgynevezett zónarend­szerü étkezést is. Feltűnően olcsó árakkal lehet zóna­reggelit, ebédet és vacsorát kapni. Ez a zónarend- szerü étkezés délelőtt tiz órától és aste bét órától kez­dődik. Ezenkívül hétfőtől Uezdödöleg ugyancsak megho­nosítják a penziórendszert, tehát olcsó pénzért mindenki kap tetazésszerinti szobát és teljes ellátást. Hogy az étkezésből Ízelítőt adjunk, felsoroljuk, hogy reggelire kávét, teát vajjal, vagy jammel, eset­leg csokoládét; ebédre négy tál és estére pedig két tál ételt szolgálnak ki. A napi pensió ára 280 lej. A Szociális Testvérek nemcsak az étkezés árát szállítják le, hanem a szállodai szobák áránál is hét­főtől kezdődőleg húsz százalékos árredukclót vezetnek keresztül, A Szociális Testvérek az uj rendszer bevezetésével kapcsolatosan kijelentették, hogy minden marad a ré­giben. A cst ’ádias melegség, tiszt ság, pontos kiszol­gálás, abszolút csend és \z a megbízhatóság, ami & szo­ciális testvérek munkáját az egész országban ismertté tette Bizonyára hétfőtől kezdve a Központi Szálloda Kolozsvárnak egyik leglátogatottabb és kedveltebb he­lye lesz. i Sikerünk titka! Bútoraink kiváló minősége. Áraink olcsósága. Kedvező fizetési feltételeink. Székely és Rét Erdólyrészi Bútorgyár Részvénytársaság, I Târga-Mareş, Bucureşti, Braşov m fWI IH11 Hl« l>tn IC miim

Next

/
Thumbnails
Contents