Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-24 / 44. szám
VX. ÉVP. 44. SZÁM. KeletiUjsxg 5 Élőszóval követtem el hatóság elleni erőszakot Példa arra, hogy az újságíró, ha pechje vant nemcsak sajtópörberu hanem hivatása teljesítése közben, a városházán is kifoghat három hónapot és ötezer lej pénzbüntetést Pillanatokra elült a lárma, lecsendesedett a közgyűlés és a magyarul elhangzott replikámat mindenki meghallotta és megértette. Ekkor a blokkisták a jobboldali padsorokból felém rohantak. Én is kiugrottam a pádból és az elnöki emelvény előtt a nagy lármában és kavarodásban szembekerültem a blokk tagjaival. Ismét magyarul kezdtem beszélni. És még egyszer elismételtem, amit már az előbbi inzul tusra elmondottam. Megpróbáltam a magam módja szerint védelmezni a magyar nyelvet, Kétségtelen, hogy izgatott és ideges percek voltak ezek és beszéd közben a kezemmel élénken gesztikuláltam. Egyéb azonban nem történt. Az elnöki emelvényen ülő Mihali Tivadar polgármester megrázta a csengőt és öt percre felfüggesztette az ülést. De sem az incidens alatt, sem később nem bélyegezte meg az eljárásomat. Nem utasított ki. A jelenlevő rendőrséget nem szólította fel, hogy vezessenek ki a közgyűlési teremből. Sőt tízperces szünet alatt hozzáfordultam és arra kértem, hogy az ideges atmoszférára való tekintettel küldjön ki a közgyűlési teremből, nehogy az legyen a látszata, hogy a blokk tagjai megfélemlítettek. A polgármester azonban kijelentette, hogy ő engem nem utasit ki. Később eltávoztam a teremből s a közgyűlést ugyanolyan atmoszférában, ugyanolyan lármával és veszekedéssel folytatták tovább. Kétségtelen, hogy mint újságírónak nem volt jogom felszólalni. De nem ón terrorizáltam, hanem engem terrorizáltak. Később a blokkisták követelték a városi tanácstól, hogy az ügyet az ügyészség elé terjesszék. Mihali polgármester azonban erre nem volt hajlandó. A közgyűlési incidenst később kiadta dr. Pop Dénes városi tiszti főügyésznek jogi vélemény- adás végett. A t iszti főügyész megvizsgálta az esetet és azt a jogi véleményt terjesztette be, hogy nincs semmi jogalapja annak, hogy ellenem bármiféle eljárást indítsanak, tehát annak sincs, hogy az egész ügyet az ügyészség elé terjesszék. A blokkisták azonban ragaszkodtak hozzá és máig sem tudom mi történt, de tény az, hogy egy későbbi közgyűlésen dr. Pop Ionel, a nemzeti parasztpárt tagja azt az indítványt tette, hogy az ügyet tegyék át a bírósághoz. A közgyűlés többsége hozzájárult az indítványhoz. Maga Pop Ionel jelentette ki előttem, hogy mindez csak formalitás s az egész ügyet csak azért tették át az ügyészséghez, hogy kihúzzák a méreg fogát, mert az ügyészség minden bizonnyal el fogja ejteni a vádat. Pop Ionelnek azonban csak annyiban volt igaza, hogy az ügyészség úgy ejtette el a vádat, hogy engem háromhónapi fogházzal és ötezer lej pénzbírsággal sújtott fejbe. Hétfőn délelőtt 9 órakor ültem a vádlottak padjára. Az ügyet az első szekció Decusare tanácsa tárgyalta. A vádat Filipescu vezetőügyész képviselte. Szabályszerűen történt minden. A bíróság kihallgatott és én a viharos közgyűlés eseményeit és az incidensemet úgy, ahogy történt elmodottam. Azután kihallgatták Bornemisa Sebastian interimárbizottsági elnököt és Candrea interimárbizottsági tagot. Két blokkistát. Pontosan azt a két, embert, akik annak idején, mint politikai ellenfelek állottak szemben velem a közgyűlési teremben is. Bornemisa Sebastian jóindulatúan vallott. Candrea interimárbizottsági tag, aki az egész kampánynak az élén állott, sem kért halálbüntetést. Azután elhangzott a vádbeszéd, amely szerint hatósági elleni erőszakot követtem el. A védelem csak röviden azt hangoztatta, hogy itt hatósági erőszakról nem lehet szó, mindössze egyszerű széksértésről, amelynek a legnagyobb büntetése rendbírság lehet. Azután a törvényszék tanácsa visszavonult és tízperces tanácskozás tán kihirdette az ítéletet, amely szerint ^ hatóság elleni erőszakot követtem el, amiért háromhónapi fogházra és ötezer lej pénzbírságra ítéltek. Az Ítélet után is csak azt mondhattam, hogy nem érzem magamat bűnösnek és az ítélet ellen fellebbezést jelentettem be. Filipescu vezetőügyész az Ítéletben megnyugodott. Olajos Domokos, ^ ’ ..........ui — — - -------------- — —I IMI A nagy hőtömeg miatt nem okozott katasztrófát a székelyföldi vonatkisiklás (Kolozsvár, február 22.) Az újságíró csak ritkán és kivételes alkalmakkor részesül abban a kiváló szerencsében, hogy önmagáról irhát riportot. Pedig ilyenkor nem kell futkároznia, nincs szükség arra, hogy az eseményeket felkutassa, az egész riportanyag könnyedén az ölébe hull. A kivételes alkalmat felhasználom és beszámolok az önmagam ügyéről és az önmagam „büné-“ről. Hétfőn délelőtt, mint vádlott a kolozsvári törvényszék előtt állottam. Egy óráig izgultam a sajátmagam ügyében és végeredményében kifogtam háromhónapi fogházat és ötezer lej bírságot. Ez az ujságiró szerencséje. Az Ítélet kihirdetése után tudtam meg, hogy „hatóság elleni erőszakot“ követtem el, mert másfél évvel ezelőtt a városi közgyűlésen pillanatra megfeledkeztem arról, hogy az újságírónak csak írásban és nem élőszóval lehet védelmezni a magyar nyelvet. A legtöbb újságírót s — köztük jómagámat is — legtöbb esetben sajtó utján elkövetett izgatás, vagy rágalmazás miatt ítélik el. Az én esetem rendkívüli, mert szóbelileg követtem el „hatóság elleni erőszakot“. Azt hinné az ember, hogy élőszóval nem követhet el erőszakot. Én legalább mindezideig azt hittem, most azonban véleményemet revízió álá kell vennem, mert törvényszéki ítélet mondotta ki, hogy élőszóval követtem el erőszakot. Kezdjük azonban legelején a dolgot. 1930 novemberében a kolozsvári városházának a közgyűlési terme viharos napokat látott. A magyar nyelv használata került szőnyegre. A Magyar Párt kolozsvári tagozata paktumot kötött a nemzeti parasztpárttal, munkásokkal és zsidókkal, s a paktumok pontja biztosította a városházán a kisebbségi nyelv használatát. Midőn a közgyűlést dr. Mihali Tivadar, akkori polgármester megnyitotta, szítén olyan értelmű kijelentést tett, hogy a kisebbségi tanácstagok, amint az a múltban történt, használhatják az anyanyelvűket. Sőt, hogy a tabló tökéletes legyen, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a kormány képviseletében jelenlevő dr. Moldovan Vaier, akkori tartományi igazgató is ilyen értelemben nyilatkozott. A magyar nyelv biztosításának ilyen, hogy úgy mondjuk, tüzérségi előkészítése után a törvényhatóságnak egy kisebb csoportja, az úgynevezett román blokk a költségvetési vita tárgyalásánál, amint ők maguk is többször hangsúlyozták, „taktikai okokból“ obstrukciót kezdett a magyar nyelv ellen. Midőn az egyik magyarpárti tanácsos magyarul akart felszólalni, a közgyűlési teremben a blokk vezénylete alatt fülsiketítő lárma tört ki, a padokat verték és a blokk által felvezényelt karzati közönség valósággal leterrorizálta a közgyűlést. A magyar felszólalás elhangzott ugyan, de abból az irtózatos lármában egyetlen szót sem lehetett érteni. Ez a jelenet többször megismétlődött. Az egyik alkalommal, mint ujságiró magam is részt vettem a közgyűlésen. A baloldai széksorokban a magyar tanácsosok között ültem. Elemi erővel viharzott a közgyűlés. Felbomlott a rend. Egy színész, a román Nemzeti Szinház- nag tagja, aki szintén nem volt városi tanácstag, hatalmas filipikát mondott a magyar nyelv használata ellen. Az elnök tűrte. Hátul a karzati közönségből ugyancsak felállott egy kortes, szintén nem választott tag, ő is beszélt. Beszélt ott mindenki. Tiz percenként függesztették fel a gyűlést az irtózatos lárma és folyton megismétlődő kavarodások miatt. Iiyen atmoszférában magam is megkockáztattam egy közbeszólást. Az egyik blokkista felém rohant és sztentori hangon kiáltotta felém: — Maga fogja be a száját, nincs joga itt beszélni! Erre az inzultusra elöntött a méreg és idegesen ugrottam fel a helyemről. Azt kiáltottam a blokkista felé: — Ön még csak néhány napja van itt, de én már húsz éve dolgozom mint újságíró a városházán, önnek nincs joga engem rendreutasi tani, csak az elnöknek! (Csíkszereda, február 22.) Bikszád és Tusnádfiirdő között újabb vasúti szerencsétlenség történt, aminek közvetlen okozója ugyanaz, amint az első, néhány nappal ezelőtt történt kisiklásnál fenforgott. Ezen a vonalon az Olt miatti állandó fagy és nagy hideg miatt mintegy hat kilométeren keresztül, ahol a pálya közepes emekedest mutat, a sínek alja any- nyira meglazult, hogy azon azokkal a mozdonyokkal, amelyeket a nagy hóesés miatt Brassó és Mádéfalva közötti 100 kilométeres szakaszon is üzembe helyeztek, közlekedni hatvan kilométeres sebességgel nem lehet, már a Tus- nádfürdő felőli éles kanyar miatt sem. Szerencsére egyik kisiklásnál sem történt kár emberéletben, azonban több kocsi megrongálódott és a közönség most már csak nagy ijedtséggel utazik ezen a szakaszon. nattal történt s annak kocsijait a kisiklásnál a hatalmas bótömeg annyira felfogta, hogy igy nagyobb kár nem származott belőle. A kisiklásnál jelen volt mintegy ötven főnyi vasúti munkáscsapat nem hozhatta addig rendbe a pályát, mig Brassóból bizottság nem szállott ki, hogy megvizsgálja a gyakori kisiklás okát, amelyet a bizottság is abban lát, hogy a pálya földmunkája a sínek alatt összeesett, amelyket megfelelő módon, vagy kő betétekkel kellene kipótolni, vagy a menetsebességet ezen a hat km-en lefékezni, addig is, mig a tavasszal az egész pályát rendbe lehet hozni. Ilyen körülmények között nem látszik valószínűnek a CFR vezérigazgatóságának az a terve, amely szerint Brassó és Mádéfalva között is március 1-től kezdődőleg gyorsvonat járatokat létesítene, amire pedig közérdekből is igen nagy szükség lett volna. Az újabb vasúti kisiklás a 414. számú voVÁSZON-VÁSÁRLÁS BIZALOM DOLGA!!! Cégünk szolidsága garantálja állandó minőségeink megbízhatóságát és olcsóságát. MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRAK A „GÓLYA“ ÁRUHÁZBAN, Cal. Reg. Férd. 11
