Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-24 / 44. szám
Cluţ-Koloxavar, _ _ 1932. iebruăr 24. * SSGJTÚtl > ----------------------- -----Ktit tiUisxg EI6flzetés belföldön: Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel 0 rs z á g o s Magyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatalt telefon: SOS, 6-94 XV. évfolyam $ 44. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.53 P. Egyes szám ára 20 flIIAí Popovici Mihály boxütéssel leütötte a kamarában Mures képviselőt Az angol külügyminiszter és egy román politikus genfi levele leleplezik TÜulescu hazautazásának titkát Mit mondott Sir Simon a határok revíziójáról? — Branlsieanu szerint Titulescu figyelmeztetni akarta hazáját a közelebb szőnyegre kerülő nagy nemzetközi problémákra — A szűk vámhatárok és a tőkés termelési rend Németország és Magyarország uj lehetőségei A román publicisztikának egyik kiváló képviselője, R Branisteanu most Genfben tar tózkodik s igen érdekes cikket irt a lefegyverzési konferencián és a népszövetség mögött szerzett értesüléseiről, amelyek alászinezik Titulescu hazajóvételének magyarázatát is, A genfi cikk az Ailexmd ban jeleni meg és a kővetkezőket adja elő: Indiszkréció, amely kellő időben jött. — Egy indiszkréció néha kellő időben jön. Kellemetlen színben tünteti fel az indiszkrét embert, de megvilágít egy helyzetet és felhívja a figyelmet egyéb problémákra, amelyek léteznek, noha nem is beszélnek róluk nyilvánosan és amelyek kipattanhatnak egy napon, amikor megoldásuk csak vassal és tűzzel lehetséges. Ilyen hasznos indiszkréció történt itt (Genfben) a napokban, az angol—amerikai sajtó intim dezsönéje után. Ezen a dezsönén Sir Simon angol külügyminiszter bizonyos véleményeket nyilvánított s ezekkel van kapcsolatban az az indiszkréció, amelyről fentebb beszéltünk. Többek között ezeket mondotta: — Nagyon nehéz alkalmazni a népszövetségi paktumot, mivel ellentétben van a történeti fejlődéssel, amiatt a tény miatt, hogy a jelenlegi határokat kristályosítja. Sir Simon nem cáfolt. Nincs szükség semmiféle kommentárra egy ilyen állítás fontosságának kihangsulyozásához és az nagy emóciót is váltót ki, különönsen Angliában. Igaz, hogy Sir Simon ezt intim körben mondotta, ez azonban nem vesz le semmit! súlyosságából, mert egy államférfi belső, intim meggyőződését árulja el, olyanét, aki felelős azon nagyhatalmak egyikének politikájáról, amelyek döntő módon együttműködtek a Versailles; szerződés és igy a paktum kidolgozásában is. Valószínűleg elgondolható, hogy Sir Simon megcáfolhatja ezt az mtim körben tett kijelentését. Nálunk például a cáfolat meg is történt volna. De Angliában más a vélemény a politikai becsületességről és a vélemény-kimondás bátorságáról. Úgyhogy mindmostanáig áz angol külügyminiszter nem cáfolta meg azt, amit egy indiszkréció az egész világnak tudomására hozott. Bizonyos, hogy a külügyminiszter nem akarta a világot megrémíteni ilyen meggyőző désének kifejezésével, mert ha valami ilyent akart volna, nyíltan tette volna a konferencián. De, ha indiszkréció is vezetett ehhez az eredményhez, elmondható, hogy „minden rosszban van valami jó.“ Titalescunak igaza van. Egyébként a beavatottak nem lehettek meglepődve, mert nem tudtak meg semmi újat. A nemzetközi szerződések érinthetetienségének teljes tisztelete és az aláírások szankciója mellett tudják, hogy a szerződések revíziója olyan veszedelem, amelyen Európának korábban vagy későbben át kell menni. Teljes megtartásukért csak Franciaország küzd, amely ma a legnagyobb hatalom a vilá- i gon. Azonban tudjuk, hogy Anglia és Olaszország, valamint a kis államok a revízió hivei, ha nem is hirdetik ezt nyíltan. í Ezt azért teszik, mert a pillanatot még nem lát ják elérkezettnek. Franciaország mellett nem állna más, mint kisebb szövetségesei: Lengyel- ország, Románia, Belgium, Jugoszlávia és Csehszlovákia — ez az utóbbi bizonyos rezervált- sággal. Innen következik, hogy Tituleseunak igaza van, amikor azt mondja, hogy közelebbről nagy nemzetközi problémák fognak felvetődni, olyan problémák, amelyek különösen Románia részéről a legnagyobb éberséget kívánják. Szükségtelen felheviilnünk és izgatódnunk. Szempontunknak nincs szüksége arra, hogy meg világosabban kifejezésre juttassuk, egyébként is az megegyezésben van az uj nemzetköei jog legszigorúbb eszméivel. Éppen ezért nyugalommal, hidegvérrel kell felkészülnünk és kell várnunk a döntő pillanatot. Különösen ke riilnünk ke’l a kicsinyes belpolitikai mesterkedéseket. ami sokat fog használni nekünk, mi vei a belső harcok megszűnése a krízis megszüntetésének lényeges feltétele és ez pedig ma fenyegetőbb reánk nézve, mint a holnapi nemzetközi nehézségek. Ami nem vitathatatlan. Egyébként a szerződősek revíziója nem vitathatatlan kérdés. Legalább, ami a pénzügyi klauzuláit illeti, máris kapott csorbákat. A Young-terv és a jelenlegi moratórium, hogyaii fér össze ezekkel a klauzulákkal? Mi maradt abból a felelősségből, amelyet a versaillesi szerződés hárított II. Vilmosra és a német tábornokokra? Hindenburg a vádlottak egyike, a német köztársaság elnöke és a tegnapi győztesek örvendenének, ha a holnapi választások ebben a méltóságában megerősítenék. De ha szerződések érinthetetlensége már ma sem peálitás, Sir George Simon nyilatkozata tulmessze megy a revízió szándékával. Mert kijelentése, amely a világnak tudomására jutott, nem vonatkozik a közgazdasági klauzulákra, vagy a szerződések pénzügyi és jogi záradékaira. Ez egyenesen a területi záradékokra vonatkozik, tehát a legsúlyosabb és legkényesebb fejezetre. Itt vita tárgyává tétetnék az uj Európa területi statútuma. Kapu nyílna a tegnapi ellenfelek összes igényei számára és ut készülne mindazoknak a lehetetlen és káros kísérleteknek, hogy visszacsinálják mindazokat a nemzeti igazságtalanságokat, amelyek a háború előtti Európát jellemezték. S még, ha ez a revízió csak parciális lenne. Úgy sem lenne biztosított a béke. Sőt feltámadnának mindazok a feltételek, amelyek az 1914. évi háborút tetővé tették. Államok, amelyeknek érdrekük a revízió. Magától értetődik, vannak államok Európában, amelyeknek döntő érdeke az ilyen revízió felé való törekvés. Olaszországot nem számítjuk közéjük, mert nem képzelhető el, hogy a Duce párthive legyen olyan politikának, amely megfosztaná az országát azoknak a területi szerzeményeknek egyikétől, amelyet nagy erőfeszítéssel biztositott magának. De a legyőzött államok, különösen Németország és Magyarország nem tehetik, hogy ne óhajtsák a revíziót abban az értelemben, amelyben Sir Simon azt kikerülhetetlennek hiszi. Ami Németországot illeti, elmondhatjuk, hogy igénye az
