Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-22 / 43. szám

9

KmriUjsXG

XV. EVF. 43. SZÁM.

MQnneu^A^Hkaluí Napi ápolási és ellátási clij: I. oszt. külön szobában 360 lei, II. oszt. kétágyas szobában 240 lei. Klinikai

,,maruSVaSarn8!y! uZcHISlOniim osztályon 120 lei. Ugyanitt orvosi gyógykezelés napi 60 lei. Műtét ad maximum 2000 lei. Sima szülés n. ,, . ... ... . ®8? heti ellátással 2000 lei. Röntgen stb. a rendis di] 50 ®/o a. Az elhasznált anyag, gyógy- és kötszer külön

tizetendo. Quartz, Diathermla, villany-és vlzgyógyászat Szabad orvos választás. Nyilvános szénsavas, kén és egyéb gyógy-, kád- és gőzfürdő.

Hogy él a pápa?

A katholikus egyház feje rendkívül munkás és egyszerű életmódot folytat s állandóan segélyezi a szegényeket

XI. Pius pápa trónralépésének tízéves évfordulója alkalmából a külföldi sajtó nagy cikkekben emlékszik meg a Szentatya életéről.

A pápa környezete és ismerősei érdekes részleteket hoztak nyilvánosságra a Szentatya egyszerű életmódjáról.

XI. Pius pápa mielőtt a katolikus egyház élére került, Aechiles Batti nevet viselte, rendkívül egyszerű és munkás életet folytatott. A Szentatya egyetlen szórakozása a hegymászás, a turisztikát rendkívül szereti, nehéz hegymászócipőbea, erős szövetből készült ruhákban indult neki a legmagasabb hegyeknek, nem riasz ,otta vissza a távolság, a hideg és a [fenyegető nehézségek. Alighogy visszatért az ilyen kirándulásokról, nyomban leült az Íróasztala mellé és folytatta félbeszakított munkáját. A Szentatya tizenkét nyelven ir és beszél és a világ legjobb nyelvészei közé tartozik.

A kővetkező eset sok év előtt Mantovában történt.

Kora reggel volt, az óramutató még nem érte el a hét órát. A püspöki palota előtt egy fiatal lelkész állott. Többször a villanycsengőhöz nyu,lt, megnyomta a gombot, de senki nem akart ajtót nyitni. Hosszas várakozás után végre egy idősebb lelkész mégis ajtót nyitott. Az öreg lelkész kezében egy feketekávés kanna volt és kétségbeesetten érdeklődött a fiatal lelkésznél:

— Kicsoda maga és mit akar ilyen korán tőlünk?

— A püspöki katedrádban misét hallgattam és nem akarok anélkül a községből eltávozni, hogy a püspök urnák meg ne köszönjem a szentbeszédjét.

Ekkor kiderült, hogy a lelkész, aki még

mindig a kezeiben szorongatta a feketekávés kannát, maga a püspök, aki a következőket

válaszolta:

— A püspök én vagyok — válaszolta a fiatal lelkész nagy meglepetésére, — de ha már misét hallgatott nálunk, jöjjön be, kávézzon meg velem. Előbb azonban a konyhába kell mennünk, hogy megfőzzük a kávét.

Az egyszerű püspök Sarto Giuzeppe, a ké sőbbi X. Pius pápa volt, a fiatal lelkész, aki hajnali misét hallgatott. Acchiles Ratti, a katolikus egyház mostani feje, XI. Pius pápa.

•

A pápa már püspök korában hires volt arról, hogy anyagi erején felül gyakorolja a jótékonyságot. A szükölködők, akik hozzá fordultak, soha nem távoztak tőle üres kézzel. Már mint fiatal pap kivette részét a jótékony ság nemes munkájából és mint püspök csak tetézte buzgalmát. Mint milánói biborosnak, az olasz viszonyokhoz mérten meglehetős nagy jövedelme volt, azonban Acchiles Ratti állandóan pillanatnyi pénzzavarban szenvedett, mert mindig többett adott a szegények segítségére, mint amennyi a jövedelme volt. A bíboros azonban ettől nem rettent vissza, mert szegényei számára mindig tudott pénzt szerezni.

Ezzel kapcsolatban érdekes eseményt mesélnek el a pápaválasztást megelőző napokból.

1922. februárjában Ratti biboros a pápaválasztásra Rómába utazott, azonban nem váltotta meg a térti jegyet, hanem csak Milánóig váltott jegyet. Ennek oka korántsem az volt, mintha Ratti biboros biztosra vette volna, hogy őt választják meg pápának, hanem az. hogy nem volt annyi pénze, hogy a retour- jegyet is megvegye. Két órával a bibornok elutazása előtt ugyanis egy öreg házaspár jelent meg a bíborosnál és elpanaszolták, hogy nagy szükségben vannak, Ratti biboros elhatározta, hogy segít rajluk. Azonban ehhez nagyobb összegű penzre volt szükség. Minthogy pedig a későbbi pápának n i volt pénze, elkérte titkárjától a római mazásra szánt összeget és azt adta oda a szükölküdőknek.

, *

Tiz évvel ezelőtt Acchiles Ratti XI. Pius pápa néven beköltözött a Vatikánba. Mint pápa is megőrizte azt a nemes egyszerűséget, amellyel ázelőtt élt.

A Szentatya reggel korán kel és magánkápolnájában misét hallgat. Kilenc órakor kezdődnek a kihallgatások, először a pápai államtitkár, vagy ennek helyettese jelenik meg, azÉletkép

Irta: Mados György.

A kaszinó báltermében pattogó csárdást játszott a cigány, a szomszédos szobában meg sok bor mellett, anekdótáztak, vitatkoztak s ugratták egymást az urak.

ilajnaltájban, kicsit már italosán csillogó szemmel, prémes bundában, jeges bajusszal állított be Csiszár Pali, a bibarszegi földbirtokos:

— Szervusz Gazsi bátyám, no, nyelitek, nyakaljátok! — kiáltotta át a lármán és vastag füstön.

Hertelendy Gazsi, a tespedten mozduló, kövér, nagy darab ember hátra sem nézett, csak úgy a hang irányába nyújtotta a karját s invitáló mozdulatot tett:

— Gyere no, nyomujj ide mellém, osztán öntsed magadba te is — mondta szuszogós rekedtséggel s mindjárt tele is loccsantott egy poharat.

Csiszár Pali a nyitott ajtón bekukkantott a bálterembe, rápillantott egy-két lányra s asszonyra, aztán fanyarul legyintett s leült Hertelendy mellé. A pohár bort mindjárt kiitta s nem szólt semmit. Hallgatott.

Hertelendy tréfásan meghúzta a bajuszát:

— Monggy mán valamit, úgy hallgacc mindig, mint a küszent. Hunnét jöttél?

Pál balfelé biccentett a fejével:

— Csak innét a Koronábul?

— Hát oda hunnét mentél?

Pál most jobbfelé biccentett:

— Csak innét a Kik Fácánbul.

— Osztán idebenn vacsoráltál a városba is, ügyi?

— Csak itt a Kis-Pimaszba, osztán hogy jó

zsíros volt a túrós derelye, há rálöttyintettem vagy öt lityi bort.

Hertelendy dünnyögve s lekicsinylőleg csóválta a fejét:

— Nem szíveled te mán az italt, vinülsz, savanyoce, jobb is vóna mán, ha magad mellé ragasztanál valami feliircselédet, osztán otthon szuszognál a firhang megett.

Csiszár Pali felvágta a fejét, amúgy félig gőgösen:

— Ráirek én még hékás, akad nékem ötven esztendős koromba is egy jókipü kis kecsege.

Hertelendy újra telelocesantotta a poharakat s közben olyant szippantott a virzsinájá- ból, hogy a parázsa lángot vetett:

— Látom én, hogy elébb-utóbb beleugrassz a csalános gödörbe. Mán csak annyi a bajod, hogy még válogacc, mint a jóllakott kutya a máj közt... igyál nőj

Pál nagyot ivott s eltörölte a bajuszát:

— Válogatni ugyan még nem válogatok, de rágódok rajta. Nem tagadtam én sose, tudod jól Gazsi bátyám, hogy tiz esztendő óta avval eszem magam, hogy beugorgyak-e vagy ne ugorgyak? Lekössem-e magam, vagy ne kössem le magam. Érdemes-e vagy nem érdemes? Ha igen, akkor szőkét-e vagy inkább koromfeketét? Gömbölyüt-e vagy inkább karcsút, hajlékonyát? Nizzem-e, hogy párnát hoz magával, avagy csak az én zsebemre vegyek véle terhet? Tiz esztendő óta fekszek-kelek én evvel az asszony-problémával!

Hertelendy kaján mosolygással szürcsölte a bort, de pillanatra elvette szájától a poharat:

— Te beléd mán jól beléd esett. De hát azir’ mondgyák, hogy hadd hulljik a firgese!

Csiszár Pali nem válaszolt. A cigány játékát figyelte, s a lábával ütötte a taktust, majd jókedvűen dúdolta a csárdást. Közben el-eipiiután sorra jönnek a bíborosok, akik reszort- ügyekről referálnak. Ha ezekkel végzett őszentsége, akkor magánszobájában fogadja a kihallgatásra jelentkező társadalmi és politikai kiválóságokat. Egy ilyen privát-audiencia rendkívüli kitüntetésszámba megy. Dél felé a pápa udvarmesterének és a pápai udvar többi illetékes személyzetének kíséretében a nagy kihallgatási terembe megy, ahol a világ minden részéből Rómába összejövő zarándokok várják.

Az audiencia után ebédhez ül őszentsége. Régi vatikáni szokás szerint a pápa egyedül étkezik. Ezt a szokást már 300 évvel ezelőtt VIII. Urbán pápa honosította meg. X. Pius pápa változtatott ezen a renden és ő titkárával együtt ebédelt. XI. Pius azonban a régi rendet állította vissza. Ebéd után a pápa a kertbe megy és rövid ideig sétál.

Amióta a vatikáni rabság megszűnt, azóta a legendás fehér autón ki is kocsizik. Ez a fehér autó a Vatikán újabb történetében nagy szerepet játszik. Három évvel ezelőtt egy ügyes autóügynök azt az ajánlatot tette, hogy vegyenek a pápa számára egy Limousine-autót. Már ez az ajánlat is nagy feltűnést keltett, mert hiszen a Vatikán falai közé nem igen jutottak be a modern technika vívmányai. Most is az volt a vélemény, hogy a Vatikán „fogolyénak nincs szüksége autóra. A bibornok, akivel az ügynök tárgyalt, meg is mondotta, hogy a vatikáni kert nem elegendő arra, hogy autó- utakat tegyenek benne. Az ügyes ügynök azonban nem hagyta magát. Igaza van Eminen- ciádnalt — mondotta — a rövid utakat azonban meg lehet hosszabbítani és addig is, amig a vatikáni fogság megszűnik, a kertben körbe lehet autózni. Olyan rábeszélő ereje volt, hogy megvették tőle az autót, amelyet a pápa ma is használ.

őszentsége napi programját délutánonkint is az audienciák töltik ki. Az audienciák befejezése után a pápa dolgozószobájába vonul vissza és rendszerint éjfélig dolgozik.

KÖZPONTI FŰTÉS

uj építkezésekhez a kályhafűtéssel azonos áron. Már a tervezéskor forduljon hozzám,

MARKO V. OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK CLUJ, STR. N. JORGA li.

— TELEFON: 453. lantott a bálterem felé s azt a két leányt figyelte. aki az ajtóban tereferélt. Az egyik lángoló szőke volt, karcsú, magas. A gyönyörű kék szeme kacérnn csillant hol erre, hol arra.

Csiszár Pali nézte. Sokáig nézte. Szinte itta magáíia a szépségét. A csárdás is jó volt, amit a cigány húzott. Vérforraló, szédítő, tüzes. Csiszár Pali hirtelen odafordult Hertelen- dyhez:

— Gazsi bátyám... nékem ugyan viszketni kezd a talpam.

— Hát csapkodd oda a padlóho’, ha viszket.

— Mond, Gazsi bátyám, ismered te azt a jányt, azt a jegenyeformát ott, azt a szőkét?

Hertelendy lomhán íoiditotta arra a fejét:

— Ütei nem, de az apját igen. Annak a Zálóczki vizimaimusnak a jánya, aki most kötözött ide.

Csiszár Pali felhajtott egy pohár bort:

— Gazsi bátyám... tudod mit? Mutass be engem annak a vizi démonnak. Nem baj a’, hogy nem ismered, ü biztosan ismer téged. Ki ne ismerné ebben a városban Gazsi bácsit?

Hertelendy már nagy szuszogva tápászko- dott is fölfelé s nyújtózott vagy kettőt:

— Hát persze, no persze. Gyere, osztán kapd el a derekát.

S karon fogta a cimboráját, odalötyögött vele a leány elé s bemutatta.

A következő percben már a banda előtt forgatta a rózsaszínű csipkékben lángoló szőkeséget Csiszár Pali s félkarját magasra lendítve, belekiáltotta a forró zsivajba:

— Hejre tyutyutyu, de boldog vagyok, drága Emma nagysam!

A leány nagy, nyilt okos szeme megütődve ránevetett:

— Miért mondja nekem úgy, hogy nagy- sám. Mondja egyszerűen azt, hogy Emma. Kimentek már a divatból ezek az antik szólamok,