Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-20 / 41. szám

4 KELETSUJsm XV. ÉVF. 41. SZÁM. Tarnóczy lelkész és Zöld István tanító harca nagy izgalmat váltott ki Bihar községben  csendőrség az iskolából távolította el a felfüggesztetl tanítót, aki személyi bosszút látott a fegyelmi ítéletben (Nagyvárad, február 18.) Elszomorító aktus játszó­dott le a határmenti Bihar község egyik református elemi iskolájában. Zöld István tanitó körülbelül 13 éve tanit Biha­ron, 48 éves, négy, vagy öt apró gyermekes családapa, aki tanítói hivatása mellett kántori funkciót is végez. Igen képzett ember, akinek az összes klasszikus zenei hangszerre megvan a képesítése és ezt a képesítést Bécsben nyerte el. 1918-ban meghívás folytán került Kismarja községből a bihari református iskola élére. Az utóbbi időben éles ellentétbe került közvetlen fel­jebbvalójával, Tamóczi Lajos, bihari lelkésszel. Az évti­zeden át tartó jó viszonyt, a legélesebb antagonizmus váltotta fel a lelkész és a tanitó között, aminek ter­mészetesen úgy a magánéletben, mint hivatalos funk­ciójukban kellemetlen nyomai mutatkoztak. Tarnóczi lelkész, volt esperes egyre több mulasz­tást fedezett fel a tanitó működésében, amelyekről azonban Zöld Istvánnak az volt a meggyőződése, hogy' azok mögött csupán egyéni bosszú és Igaztalan hajsza rejlik. Hogy ezek a mulasztások tényleg oly súlyosak voltak-e, hogy azok miatt Tarnóczi lelkésznek folyton kellemetlenkednie kellett az öreg tanítónak, több te­kintetben lehet vita tárgya, tény azonban az, hogy a Tarnóczi által felsorakoztatott vádpontokra nézve, Zöld István tanitó ellen elrendelték a fegyelmi vizsgá­latot és az egyházi törvény értelmében felfüggesztet­ték állásától. A fegyelmi bíróság ez év január havában hozta meg döntését, amely szerint Zöld Istvánt az ellene felsora­koztatott vádpontokban vétkesnek találta és azért 2000 lej pénzbüntetésre és néhány száz lej költség megtérítésére Ítélte. Zöld István, ártatlansága tudatában megfellebbezte az Ítéletet, amely igy nem válván jogerőssé, a felfüg­gesztés továbbra is hatályban maradt. Többször megkísérelték csendöri asszisztenciával Zöld tanitőt kitelepíteni, de a karhatalom mindannyi­szor visszavonult. Bölcsen tudja, hogy Tarnóczi lelkész a bihari egyházközségben nem örvend osztatlan nép­szerűségnek, maga mögött érezvén tehát Tarnóczi „el­lenségeit" (akik, őszintén szólva: igen szép számmal vannak), kijelentette, hogy a község lakosságának jó­része mellette foglal állást és már csak azért is meg van elégedve működésével, mert Tarnóczival helyezke­dett szembe, megtagadta katedrájának átadását és ezzel nyíl­tan szembehelyezkedett felettes hatóságaival, Illetve egyházával is. Körülbelül három héttel ezelőtt Nagyváradról maga I’opa csendőrörnagy, szárnyparancsnok szállt ki Bi­harra a rendelet végrehajtása céljából, azonban az őr­nagy nem foganatosíthatta a Zöld István eltávolítását, mert meghallgatta a tanitó álláspontját és a melléje tömörültekét és annak alapján fölfüggesztette a végre­hajtást. Tegnap délelőtt kiérkezett Biharra dr. Sarkady Sándor egyházmegyei tanácsbiró, hogy Zöld Istvánt eltávolítsa az iskolából. Zsebében volt a központi fő- szolgabiró3ág újabb rendelete, amely szerint a bihari csendőrséget Zöld István eltávolítása céljából karha­talmiul igénybe veheti. Zöld István nyugodtan tanított iskolájában, ami­kor a községházára kérette a bihari csendőrörmester, aki felszólította, hogy hagyja el katedráját. A tanitó újból kijelentette, hogy nem adja át és távozott a községházáról. Dr. Sarkady erre a csendőrőrmesterrel és Tarnóczi lelkésszel együtt egy, éppen Biharon tartózkodó csend­őrezredeshez fordult, aki erre parancsot adott a csend- őrőrmestemek a rendelet végrehajtására. Dr. Sarkady erre a csendőrörmesterrel együtt Zöld István iskolájába ment. A növendékek jelenlétében nem akart feltűnést, azért megkísérelte mégegyszer a tanítót feltűnés nélkül eltávolítani. Kihivatta az iskola udvarára, ahol a csendőrörmester újból felszólította, hogy azonnal hagyja el az iskolát. — Nem hagyom — felelte a tanitó és visszatért a tanterembe. A csendőrőrrnestemek végül jóindulatú fellépésé­vel sikerült a tanitőt jobb belátásra bimia, hogy ne he­lyezkedjék szembe a hadizónán belül fegyveres karha­talommal és igy sikerült Zöld István tanitó felfüg­gesztésének érvényt szerezni... ötvös Béla. * Az nj nyngdijrendelet teljes és precíz magyar fordítása az összes táblázatokkal kap­ható dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ara 100 lej. 9.5a Jöl akar étke*­ni, úgy keresse fel a „Vörös torony“ ven* déglőt, (Ideggyógyászati klinikával szemben) 1 ebéd (3 fogás) 20 lei, 1 vacsora 14 lei, havi abonoma (ebéd-vacsora) 900 lel. A Keleti Újság előfizetői 10 % kedvez­ményben részesülnek. Uj vezetés! Elsőrangú konyha! Társas vacso- rákhoz külön terem. üilaflÍMI jel kölcsönt keresek 2 évi lefizetésre. — Ajánlatok .• „15°/o mellett“ a kiadóba kéretnek. MINDAZOKNAK, kik magúkat gyen» géknek és kimerülteknek érzik, a »I Ne u£ életerőt ad, Vérképző, izomerősitő, idegerősitő, étvágygerjesztő és élénkítő szer. — Kapható a gyógyszertárakban, vagy a készítőnél: FABRITÎUS GUIDO „MEDVE“ gyógyszertára, Nagyszeben—Sibiu dókái és a Cigánybáró Irta: Dr. Eristől György. A kolozsvári román Opera vezetősége sze­rencsés érzékkel kezdte el ez évi premier előadás sorozatát a Cigánybáróval. A helyes választást az események igazolták. A Cigánybáró első elő­adása fényesen sikerült s azóta is a hétről-hétre legalább egyszer megismételt előadást minden­kor zsúfolt ház hallgatta végig. A közönségnek nem csekély részét a magyarság alkotta. A da­rab tehát amellett, hogv kitűnő kasszadarabnak bizonyult, arra is rávillant, hogy hogyan és hol kell és lehet munkába venni azt a mostanában sokat emlegetett hidépitést. A Cigánybáró ko­lozsvári sikere arra is indokolta az Opera veze­tőségét, hogy a nagyváradi, temesvári és aradi vendégjáték három-három darabjai közé egyik­nek szintén a Cigánybárót vegye föl. Ebben sem csalódott, mert mint az odavaló lapokból olvastam, a Cigánybáró sikere ott is teljes: telt ház, telt kassza járt vele és emellett még va­lami, csendes, bár öntudatlan, békességet te­remtő hídépítés is, pedig... Pedig a Cigánybáró tartalmilag is — a ben- he dalban és szövegben kifejezett valóságot ille­tőleg — s mint műalkotás is — értve a szöveg és a zene eredetét és keletkezését — csak közve­títéssel, egyes messzire nyúló elágazásában te­kinthető magyarnak. De akkor is csak halovány és nem gyökeres, jellemző magyarságu alkotás. Annyi kétségtelen, hogy az Európa vala­mennyi színpadán, sőt a tengerentúliaknak is nagy részén immár több mint negyven éve ismeretes és nagyon népszerű Cigánybáró ősforrása Jókai Mórnak, a legbájosabb ma­gyar mesemondónak , bűbájos fantáziája, te­remtő képzelete. Sőt, akik szeretik s helye­sen teszik, ha szeretik, a helyi elemeket is nyilvántartani és megfigyelni, tudják azt is, hogy a Cigánybáró első felbukkanása és megje­lenése éppen Erdélyben, a Székelyföldön tör­tént. Jókai ugyanis a nyolcvanas évek elején két cikluson is (1881. és 1884-ben) a háromszéki ilyefalvi választókerületben keresett és nyert országgyűlési képviselői mandátumot. Hogy a kerület érdekeit hogyan képviselte és szolgálta, azt nem tudom, nem tárgyalom. Közönségesen ismert dolog, hogy Jókai választóinak minden kérésében biven és készséggel eljárt. Ekkor, a nvolcvanas években még a politikában is tekin­tély. Ezért valószínű, hogy jó képviselője volt az ilyefalvi kerület érdekeinek is. Mint iró azonban fejedelmi bőkezűséggel viszonozta szé­kelyföldi választóinak bizalmát. Külön kötetben is kiadta Háromszéken mondott politikai be­szédeit. Ekkor irta a Bálványosvár (1882) és a Domokosok (1882) c. székely regényeket és a Puskás Kalári c. székely verses elbeszélést. Ez utóbbit először éppen a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nemzet c. hírlapban adta ki. Ugyancsak a Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzet hasábjain jelent meg először (1883.) a Cigánybáró alakja is. Ekkor még csak novella volt s a cime is másként hangzott: Szaffi. E Szaffi eimü novellát szélesítette ki s dolgozta át Jókai 1885-ben regénnyé, de cimét is most már megváltoztatva: A cigánybáró-ra. A Jókai Cigánybáró c. regénye a megjele­nés után nyomban kedvelt, keresett és újabb meg újabb kiadásban is (Nemzeti diszkiadás 84 köt.) mohón fogyasztott olvasmánya lett a ma­gyar közönség számára. Nemcsak, de alig telt el egy év s a Cigánybárót német nyelvre is le­fordították s 1886-tól a német olvasóközönség­nek is kedvelt olvasmánya lett, amit az is igazol hogy csakhamar egy másik német fordítója is akadt s három kiadásban forgott közkézen. Megjelent cseh nyelven is a kiváló Brabek Fe­renc és lengyelül is a Mitkowsky fordításában, Már csak ez adatok alapjain is megállapítható, hogy a Cigánvbáró, mint regényhős is szép da­rab földet járt meg. A regény népszerűségének oka és magyará­zata a romantikus mesegazdagság, a keleti szí­nezet és a temesi bánság betelepítésének még a magyar közönség előtt is nagyjában ismeretlen története. Tehát erotikum egészben véve. Olyas­valami. ami a magyar léleknek nem sajátja, csak nézni való gyönyörűsége lehet. A regény főhősének, Botsinkay Jónásnak az atyja ugyan magyar nemes, ki a kuruc ügy miatt birtokát veszti s mint Rákóczi Ferenc bujdosó társa hal meg Törökországban. Anyja azonban már nem magyar, hanem keleti, georgiai lány. Hősünk, a későbbi, Cigánybáró, mint kis gyermek any­jával keletre, a Balkánra kerül, ott nő fel £ megtanulja anyjától a keleten divatos bűvész­kedés, szemfényvesztés és más varázsos tudomá­nyok mesterségét. Azt tudja jól, hpgy ő magyar nemes ivadék. De egyéb nemzeti, egyéb magyar elem alakjában egyelőre nincs s kenyerét is a bűvészkedéssel keresi. Majd amnesztiát kap ő is Mária Teréziától, haza jön Botsinkára elfoglal­ni ősi, de elkobzott vagyonát. Itthon, a Bánság­ban magyarnak, német tiszteknek inkább gú­nyolódás tárgya az uj birtokos, akinek házttiz- nézőben is azt feleli a megkért lány atyja, hogy hozzá adja lányát, ha báróvá lesz. Botsinkay Jónás pedig, ha már egyszer a Jókai képzele­tének sodrába került, természetesen elnyeri, ki- - vívja magának a báróságot és pedig cigány job­bágyainak a segitségével, no meg a pénzével. Ugyanis Szaffinak, ez a regény hősnőjének a neve, az anyja azt jövendölte meg Jónásnak, hogy ha megtartja és végrehajtja majd felesé­gének a mennyegző éjjelén álmodott álmát, hi­res, nevezetes és gazdag nagyur lesz belőle. Szaffit anyjával együtt a vidék cigánynak is­merte és nevezte (holott atyja török kán, anyja keresztyén nő volt). Jónás és Szaffi megszeretik egymást, titokban, de pap előtt annak rendje és módja szerint cgybekelnek. Felesége nász­éjszakai álmát megtartva, rátalált az anyjától elásott tömérdek aranykincsre s lesz dúsgazdag ur és persze báró is. Mert birtokára cigány job­bágyakat telepitett volt s ezekből a Mária Te­rézia háborúban kovácsdandárt állított ki, akik szétlőtt ágyút, tábori szekeret, másnapra újra harcképesnek kalapáltak ki. Mindezen érde­mekért Mária Terézia bárói rangra emelte s Botsinkay az udvari bolond furfangos segitsé­gével azt is kivitte, hogy a vallásos és kegyes Mária Terézia mindeddig titokban tartott há­zasságát is jóváhagyta s Szaffi is mint fejedel­mi vér — kitudódván származása — jelenhetett meg az udvarnál Bécsben s szépségével ott is diadalt nyert. A regény meséjének e rövid váza is sejteti, hogy a Cigánybáró népszerűségének oka és ma­gyarázata a különösség, a keleti szin és fordu­lat, az exotikum. Magyar és nemzeti elem alig van benne... De a Cigánybáró is, mint Jókainak annyi más kevésbé nemzeti jellegű és esztéti­kailag rendszerint nem a legkiválóbbak közé tartozó regénye, ismeretlen, bűbájos világba visz, amelyben az olvasó egyik ámulatból a má­nk gyönyörűségre ébred. Ennek következtében a regény — nemzeti elem és esztétikai érték ide vagy oda — hat. elterjed, olvassák. (Befejezése következik.).

Next

/
Thumbnails
Contents