Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-17 / 38. szám

KV. 3SVF. 85. SZÁM. MULiznujaxa 3 A debreceni templom tornyának szimbóluma „Ha az országot megakarjuk menteni a gazdasási rom­lástól, rövid idén beiül meg keli teremteni a keleteuró­pai államok szövetségét“ Manlu Gyula nagy beszéde az erdélyi román ifjúság Badacsonyba utazóit küldöttségéhez (Kolozsvár, február 15.) Néhány nappal ez­előtt megirtuk, hogy a román fiatalság egy csoportja akciót inditott Maniu Gyula vissza­hívásáért. Ennek az akciónak az eredménye­képpen több mint ezer erdélyi román vezető ember és a chemaristáknak egyik frakciója irta alá a memorandumot, amelyet vasárnap Badacsonyban egy harminctagu küldöttség adott át. A már hónapok óta visszavonult párt­elnök a badacsonyi kastély nagy szalonjában fogadta a küldöttséget, amelyet Bianu Cornel kolozsvári ügyvéd vezetett. A memorandumban az erdélyi fiatalság teljes szolidaritásáról biz­tosította a pártelnököt és arra kérte, hogy rö­vid időn belül térjen vissza a párt élére és a legkíméletlenebb harcot inditsa meg a mai kor­mányzati rendszer megbuktatására. Ezt a me­morandumot Bianu olvasta fel, utána pedig dr. Solomon Virgil segesvári orvos, Leucotiâ Aurel bánáti ügyvéd, Suciu Coriolan balázsfalvi ta­nár, Lázár Imre volt képviselő, Pavel Pavel volt sajtóattasé. Popa Augustin teológiai tanár és mások beszéltek. Maniu meghatottan hallgatta végig az üd­vözlő beszédeket és az alábbiakat válaszolta: — Nem nekem szól ez a megtisztelő felhí­vás, hanem annak a generációnak, amely hosz- szu évtizedeken keresztül harcolt az egyesülés­ért. A pártunk erőssége a múltban is abban ál­lott, hogy a fiatalság mindig együtt haladt és együtt harcolt az öregekkel és ez a szolidaritás vitte győzelemre 48-ban és a Ratiu idejében is a párt zászlaját. Ha valaha szükség volt a fia­talság lendületére, úgy különösen szükség van ma. Köszönöm a gondviselésnek, amely buzdí­totta önöket a mostani akció megindítására. Nem mondok uj dolgot ha azt állítom, hogy ma a nemzet meg van fosztva az alkot­mány jogaitól és úgy vezetik, mintha kiskorn volna. valósitani a nemzeti szellem fenséges törekvé­seit. I. Károly király megteremtette a függet­len román királyságot, I. Ferdinand király a nemzeti egységet és II. Károly királynak meg kell valósítania a modern román államot, be­vezetve a keletuerópai államok szövetségébe. — önök keresik az embert, aki ezekért az eszmékért a pártunk segítségével harcolni tud. Azt hiszem nem lesz nehéz megtalálni az em­bert, ha az eszme már kialakult. Maniu válaszbeszéde rátságosan eldiskurált után még sokáig ba- a küldöttség tagjaival és az alábbi rendkívül érdekes kijelentést tette: , — Badacsonyi villám mögött fekszik egy domb. Nyugodt óráimban ide szoktam kijárni. Erről a dombról látom Erdélyt, látom Buko­vinát, látom a Kárpátok kéklő ormait. És lá­tom Debrecen nagy templomának a tornyát, amely napsütésben csillog felém. Én a debreceni templom tornyában nem kardot Iátok, hanem a vallásosságnak és a kultúrának a szimbólumát. Én a szomszédos államokkal és elsősorban Magyarországgal is békés harmóniában akarok élni. Erre kérem az erdélyi román fiatalságot is. A' debreceni templom tornya vallásosságot, kultú­rát és az erkölcsöt jelenti. Ez legyen szimbó­luma, a román ifjúság is a vallásosság, erkölcs és a kultúra fegyvereivel vegye fel a harcot. A küldöttség azután visszatért Szilágy- somlyóra, ahol gyűlést tartott, amelyen azt a határozatot hozták, amelynek értelmében nem nyugszanak bele Maniu Gyula nemleges maga­tartásába és követelni fogják, hogy rövidesen térjen vissza a párt élére. Egy bizottságot vá­lasztottak meg, amely az egész országra kiter­jedő kongresszust fog összehívni, amely foly­ton sürgeti Maniu akcióba való lépését. Bombamerényletet kíséreltek meg a nizzai express ellen (Póris, február 15.) A Nizza—párisi express ellen Marseille állomás közelében bombame­rényletei kíséreltek meg. A robbanás korábban állott be, hogysem a szerelvény a bomba el­helyezésének helyére jutott volna és az explozió bekövetkezése után a mozdonyvezetőnek sike­rült a teljes menetsebességgel haladó vonatot lefékeznie s igy elhárította a vonat katasztró­fáját. A szerelvény mozdonya és egy vagon igy is kisikíott. A vasúti személyzet soraiból nyolc sebesült je van a vasúti szerencsétlenségnek. íi’ejjHádött a tesíi»ti halspácsgyilbos- süg üpnelt főtárgya ása Fischl azt mondja, hogy csak azért gyilkolt, mert becsület szavát adta Steinherznek minden kívánsága teljesítésére Az erkölcsi és anyagi csőd szélén állunk. A román állam hajója az idegen államok jeg- szikláitól és azok bizalmatlanságától van kö­rülvéve, de a legnagyobb baj, hogy itt a pár­tok és különböző frakciók egymással szemben is bizalmatlanok és egymás ellen is irgalmat­lan harcokat folytatnak. Ilyen körülmények között — mondotta tovább Maniu — az erdélyi fiatalság akciója a legalkal­masabb pillanatban indalt meg és alkalmasnak látszik arra, hogy a nemzetet felrázza a tespedéséből.. Minden erőnk megfe­szítésével nemzetünket fel kell emelni a böl­csesség és heorizmus magaslatára, vissza kell állítani az erkölcsiség uralmát, meg kell terem­teni a jogbiztonságot és egészen uj gyakorlati megoldásokat kell találni a fennálló problémák megoldására. Meg kell győzni a többi nemzete­ket arról, hogy mi békében akarunk élni, szolgálni akarjuk az emberi fejlődést, de nemzeti vagyo­núnkat minden körülmények között meg fogjuk őrizni. Ezelőtt nyolcvanöt évvel a román nemzeti párt ébresztette fel a nemzeti öntudatot és ez a párt fogja megvalósítani a demokratikus és al- j kotmányos életet és a társadalmi igazság min­den ittélő népre való kiterjesztését. Azután Maniu érdekes politikai vonatko­zású nyilatkozatot tett. Többek között azt hangsúlyozta, hogy ha az országot meg akarjuk menteni a gazdasági romlástól, rövid időn belül meg kell teremteni a keleteurópai álla­mok szövetségét. — Szerencsénk van, — mondotta tovább Maniu Gyula, — bogy egy fiatal és tehetséges király uralkodik az országon, aki remélhetőleg meg fogja hallani a nép szózatát és meg fogja (Kecskemét, február 15.) Nagy izgalmak között kezdődött meg Kecskeméten a kalapá­csos-gyilkosság főtárgyalása. A törvényszék épületét már kora reggel nagy tömeg vette kö­rül és a csendőrsóg csak alig birta fenntartani a rendet. A tárgyalást reggel 9 órakor nyitották meg. Ismertették a vádiratot, amely szándékos emberöléssel vádolja Fischlt, a kalapácsos gyil­kost. A vádirat nem ad hitelt Fischl azon állí­tásának, hogy Steinherz, az áldozat felbérelte volna a gyilkosság elkövetésére, hanem Fischl egyszerűen tudta, hogy a borkereskedő melyik vonaton szokott hazautazni, megleste az áldo­zatot, meggyilkolta és kirabolta. A vádirat felolvasása után Fischl kihall­gatását kezdték meg. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, igy válaszolt: — Bűnös vagyok, de nem szándékos ember­ölésben, mert az áldozat rávett arra, hogy meggyilkoljam. Én vagyok a tulajdonképpeni áldozat. Ezután elmondotta, hogy gyermekkora óta ismerte Steinherzet, aki a mult év márciusá ban kereste fel és munkát Ígért neki. Nem tudta, hogy miről van szó, elősz rr azt gondolta, hogy valamilyen kom munista izü vállalkozásnál akarja fel­használni. A borkereskedő becsületszavát vette, hogy megtesz neki mindent. Második találkozásuk március 21-én történt. Steinherz ekkor nagyon ideges volt Együtt utaztak Budapestre és a borkereskedő egy zsebórát adott neki, hogy azt Bécsben egy megadott címre adja le. Hu­szonöt pengőt is kapott, hogy Hubertus kabá­tot vegyen. Az elnök megjegyzi, hogy ezt a kabátot a bűnjelek közül ellopták. Amikor Kecskemétre visszautaztak azt mondotta Steinberz, bogy most nem lehet azt a bizonyos dolgot megcsinálni, menjen haza Félegyházára, majd jöjjön vissza és az állo­másnál találkoznak. Másnap igy is történt. Újra Budapestre utaztak, egy napot töltöttek ott, majd újra vonatra ültek s körülbelül Ceg- lédbercelnól járhattak, amikor Steinherz ki­rukkolt vele, hogy mit akar. ö — mondja Fischl — egész testében reszketni kezdett, ami­kor megtudta, miről van szó és kérte, hogy adja vissza becsületszavát. Végül azonban Steinberz nógatására minden­be belement. — Talán még meg is hipnotizálta magát Steinherz? — kérdi gúnyosan az elnök. Fischl elmondja, hogy kezébe vette a kala páesot és arra a pontra sújtott vele, ahova Steinherz mutatta, a halántékára, majd le akart ugrani, Steinherz, aki nem is szédült el, vlss- szaintette és ő még két ütést mért az emberre, majd be­zárta az ajtót és leszállt a vonalról. A kalapá­csot és a kezét egy olyan papírba törölte bele, amelyet a borkereskedő előre elkészített, majd a gyilkos szerszámot az állomáson egy szemétládába dobta. A gyilkos kihallgatása után Steinherz öz­vegye következett. Az özvegy véleménye szerint teljesen kizárt dolog az a történet, amelyet Fischl ad elő Ezt csak a biztosítótársaságok és a lapok ta­lálták ki — mondja. Nem tudott róla, hogy férjének kommunista kapcsolatai volnának. Adám József vasúti kalauz volt a hétfői tárgyaláson a legutolsó tanú. Azt mondotta el, hogy hogyan találta meg a haldokló borkeres­kedőt. Szembesítették Fischl-el és a kalauz ha­tározottan felismerte benne. Steinhera utitáx- sát, A tárgyalás folyik, ^

Next

/
Thumbnails
Contents