Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-15 / 37. szám
XT. ÉVF. 37. SZÁM. K&míJíS&G 5 Anya és leánya fejszével agyonverték az apát (Déva, február 13.) A hunyadmegyei Cere- cel községben a csendőrség bestiális rémtettnek jött a nyomára. Feltűnt a szomszédoknak ugyanis, hogy az öreg Micleát napok óta nem látják. Emiatt suttogni kezdtek. A suttogás a csendőrség fülébe is elhatott, amelynek első ténykedése az volt, hogy terepszemlét tartott az asszony házánál. Arra a kérdésre, hogy hol van a férje, az asszony azt válaszolta, hogy három napja elment s azóta nem látta, de valószínű, hogy Brádon van s bizonyára leitta magát. A csendőr azonban nem elégedett meg ezzel, átkutatta a kertet s egy elhagyott helyen friss ásásra bukkant. A földben pedig Miclea Ádám 69 éves földműves holtteste hevert, a fején súlyos baltaütésektől származó sebekkel. Ezek után aztán az özvegy is vallani kezdett. Elmondta, hogy nap-nap után veszekedés volt a házuknál és ezért leányával Oncu Flori cával elhatározták, hogy az öreget elteszik láb alól. Egy szép napon, amikor az öreg aludt, fejszével végeztek vele. Az öreg még kiáltani akart, azonban a leánya párnát dobott a fejére s igy sikerült örökre elhallgattatniok. A bestiális nőszemélyeket a csendőrség letartóztatta s bekísérték őket az ügyészségre. SZABAD?! B! KÖZVETÍTÉSRE Uiromániai fiók: Cluj, Calea Regele Ferdinand 14. Miért nem tudja a kolozsvári rendőrség elfogni a rablógyilkosságok tetteseit? Az egyonhajszoît és végletekig leszállított fizetésű alkalmazottaktól nem lehet precíz munkát követelni Rövid idő leforgása alatt két nagyobb bűntény nyomozása maradt eredménytelen (Kolozsvár, február 13.) Bizonyos, hogy Ko lozsvárt bűnügyi krónikája messze van még a világvárosi szinttől, ami voltaképpen örvendetes, mert senki sem vágyik arra, hogy még olyan érdekes és szenzációs riportokat olvasson hajmeresztő kéjgyilkosságokról és rablógyilkos Ságokról. A lakosság nyugalmát azonban ala posan felforgatták azok az utóbbi időben elő fordult rablómerényletek, amelyekről a lapok beszámoltak. Azóta még a belvárosi lakásokban is kétszer fordítják rá az elöszobaajtóra a kulcsot és egyesek talán kémlőlyukakat fúrtak az ajtóra, hogy jól megnézzék, aki bekórezkedik. A külvárosi emberek pedig szinte páni rémületben töltik el mostanában az éjszakákat. Mondanunk sem kell, hogy mindezekben több a rémlátás, mint a pozitiv valóság. Történtek ugyan szürkületi és éjszakai támadások és ezek közül az egyik korán reggel végrehajtott bestiális rémtett csakugyan kioltotta egy szerencsétlen fiatal élet mécsesét, de csikágói aranyokról, Al Coponékról ezideig még túlzás volna beszélni. Nem is az a baj, hogy a rablók és betörők úgy árasztották volna el a kültelkeket, mint mikor a kegyetlen tél szigora a fal vakba hajtja a farkasokat, hanem a* hogy semmi garancia nincs Kolozsvár közrendészetének nagyvárosi mértékben vett komolyságéi illetőleg s a kolozsvári rendőrség inai. szervezete csak vajmi kevés védelmet nyújt az esetleges rabló — és egyéb támadások elhárítására. Kiderítetlen gyilkosságok. Hogy hamarjában példát is hozzunk fel állításunk igazolására, csak a török cukorkaárus uccai megtámadását, egy késszurással való el- némitását és kicsiny árukészletének kifosztását, legutóbb pedig a szerencsétlen Rozsnyai Péter- ke páratlan bestiálitással véghez vitt lemészárlását említjük. Az előbbi bűntény nyomozásának oktái nyilván teljesen lezáródtak már. Erről az ügyről már csak nem is beszélnek. Itt van azonban a Veréb uccai gonosztett, amelyet nem is késő este. nem is éjszaka, hanem korán reggel hajtottak végre, alig egy óra múlva felfedezték és a tetteseknek hirük-nyomuk sincs meg. Íbiszen vannak kinyomozatlanul maradt gyilkosságok Párizsban, Londonban vagy Bécs- ben is, de alig hisszük, hogy ezeket a túlságosan rejtélyeseknek igazán nem mondható bűntényeket egy csak valamennyire szakszerűnek mondható bűnügyi apparátus ki ne derítette volna már. Itt valami hiba van, amin feltétlenül segíteni kellene. Az állam készakarva fejleszti vissza a rendőrségeket. Magyar időkben városi rendőrség teljesített szolgálatot Kolozsváron. Nem mondjuk, hogy a budapesti rendőrség mintának vette volna egy pillanatig is a kolozsvárit, de e sorok Írója nem emlékszik nagyobb szabású bűntényre, amelynek szálait a kolozsvári vicinális nivón mozgó rendőrség ki ne bogozta volna. Most államrendőrségünk van, tehát egy országos organikus szervezet része a kolozsvári közbiztonság védőapparátusa. Az impériumváltozás első éveibe^ legalább a keretet megadták a rendőrség megfelelő kifejlesztéséhez. Azóta, ezt a keretet folytonosan szűkítették, legutóbb pedig végrehajtották» a kolozsvári rendőrségen is azt a brutális leépítési programot, amely a rendőrségi létszámot a lehetetlenségig lecsökkentette, a meghagyott tisztviselők feje fölé kifüggesztette a bármikor való elbocsájtás Damokles- kardját, a fizetéseket pedig úgy leszállította. hogy manapság egy rendőrtisztnek erdőőri javadalmazásból kell élni és „reprezentálniNem csoda ilyen körülmények között, hogyha a rendőrség tagjaiból kiölnek minden ambíciót és az anyagi eszközök szűkkeblű megvonásával a nyomozási munkát is lehetetlenné teszik. Hiszen még a hivatalszobák fűtésére sem adnak pénzt, úgyhogy belekényszeriiik a tisztviselőidet a legkülönösebb furfangokra, csakhogy fát szerezhessenek. • Végre egy letartóztatás! A rendőri nyomozásnak különben úgynevezett „sikere“ is van. Az éjszaka nagyobb szabású razziát tartottak s ez alkalommal 21 foglalkozásnélküli alakot állítottak elő. Mindnyájan alibit igazoltak. Ellenben a Fűzfa uccai állítólagos rablótámadásnak elfogták a „tettesét“, Kaszab Gerő villamosüzemi pénzbeszedő személyében. Ezzel az előállítással kapcsolatban az derült ki, hogy a Fűzfa vccai esetnek vajmi kevés köze van a rablómerénylet címéhez és jellegéhez. Kaszab, akit egyébként tisztességes embernek ismernek, elmondotta, hogy csakugyan járt Csegezán Ferencéknél, prezentálta az otthonlevő asszonynak a villanyszámlát, de ezzel működése véget is ért. Csegezánnó zavaros vallomásában azt Állítja, hogy nem emlékszik rá határozottan, hogy Kaszab Gerő, vagy más járt-e náluk? A valószinüség az, hogy Csege- zánné elköltötte a család egész vagyonát, 200 lejt és a támadás meséjével akart védekezni férje szemrehányásai ellen. Szombaton délután Hossu dr. városi orvos ismételten megvizsgálta Csegezánnét és megállapította, hogy semmiféle külső erőszak nyoma nincs rajta. Szóval a rendőrség csak egyetlen tettest fogott el, az is álmerénylő volt. A kasszafurás vádlottja purlfl káSni akar Csikszanttamáson Ä közbirtokosság! vagyon kezeléséből részt kért magának törvényes vezetőségét, hogy működésükkel a birtokosságnak közel egymillió lej kárt okoztak. Természetesen semmi konkrétumot nem állít, amiként nem is állithat, mert a birtokosság vagyonkezelése teljesen mintaszerű, any- nyira, hogy a bíróság nem is látta szükségesnek a vádaskodások ellenére sem, felfüggeszteni a vezetőséget, csak annyit mond többek között a feljelentő, aki különben a szenttamási milliós lopásnak egyik jogerősen vád alá helyezett gyanúsítottja, hogy „az erdők eladásánál is súlyos visszaéléseik, szabálytalan működéseik a kiderülés küszöbkövére szorultak...“ Ilyenformán Csikszenttamásnak is megvan a Both Ágostona: a kasszafurás miatt vád alá helyezett Albert Lajos személyében. Ő akar a falu erkölcseire vigyázni s a közbirtokossági vagyon kezelésében részt venni. (Csíkszereda, február 13.) A csikmegyei közbirtokossági vagyonok pusztulásához nagyban hozzájárul, hogy azok kebelében gyakran belviszály dúl. Nagyon sokszor a hatalmi vágy és az élrekerülés, de legtöbbször az ix-igység, egyéni bosszú, harag, gyűlölet a rugói annak a hajszának, amely mögött az ilyen lelkiismeretlen emberek mögött minden alkalommal fel lehet találni azt a jogi képviselőt, aki jogi Írásba, feljelentésbe foglalja a rendszerint légből kapott és minden alapot nélkülöző vádaskodásokat. A csikszenttamási közbirtokossági vezető ség ellen is bűnvádi feljelentést tettek a járás bíróságon. A feljelentés okának magyarázatát azonnal megkapjuk, ha eláruljuk, hogy azt Al bért Lajos, szenttamási lakos adta be, aki nem kevesebbel, mint azzal vádolja a birtokosság
