Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-15 / 37. szám
4 KELETJ'UJS&G XV. ÉVF. 37. SZÁM. Lelkes magyar nők, kisexisztenciák szerepeinek ma a Diáksegélyakció támogatói között (Kolozsvár, február 13.) A magyar társada lom szive ismét megszólalt. Az alábbi kimutatás kis és nagyobb adományainak beküldői, lelkes magyar nők, közéleti férfiak és kis egzisztenciák nagy tömegben jelentkeztek, hogy az erdélyi magyar diáksággal szemben lerójják az áldozatkészség kötelezettségét. Mai kimutatásunk 17.000 lejnél nagyobb összeggel szaporította a diáksegélyezés alapját, ami a mostani szegénységben valóban tekintélyes összegnek mondható. Külön ki kell emelnünk a székelykeresz- turi ifjúság műsoros estélyét, amely a nagy céllal arányban állóan tizenkétezer lejt mutat ki tiszta jövedelemként. Ezért a szép eredményért elsősorban az est főrendezőjét, dr. Hadnagy Károly ügyvédjelöltet illeti elismerés, akinek buzgalma és kitartása vitte sikerre a szép estélyt. Nagykároly magyarsága szintén fokozott mértékben szolgált rá az elismerésre. Kisebb és nagyobb adományokkal szerepelnek a nagykárolyiak azt dokumentálva, hogyha minden erdélyi magyar tehetségéhez mérten támogatja a diáksegélyakciót nemes feladata végzésében, kitűzött célját végre is tudja hajtani. A Diáksegélyakció javára újabban, a kővetkező adományok folytak be: Február havi 20 lejes adományokból a marosvásárhelyi tagozat 1000 lej Marosvásárhelyt Unitárius Nők Szövetsége 500 ,. N. N. Ermihályfalva 200 ,. özv. Velits Károlyné Torda Felvinci magyarság adománya Szécsl 100 „ Fereno lelkész utján 700 „ Székelykereszturi ifjúsági müsoros-estély jövedelméből 12535 „ Holkó József Kolozsvár 100 „ Dr. Várady János Nagykároly 500 „ Dr. Nagy Gábor Nagykároly no „ B. G. Nagykároly 100 „ Prlnczinger Antal Nagykároly 100 „ Petz János Nagykároly 100 Dr. Tóth Ernő Nagykároly 100 „ Wéber Tibomé Nagykároly Ö0 „ Blaskó József Nagykároly 20 „ Lukácsovits János Nagykároly 50 Sztruhár és Mandl Nagykároly Dr. Tóth Zoltán Nagykároly Dr. Sternberg Zoltán Nagykároly Schiffbeck Károly Nagykároly Gözner Kálmán Nagykároly 'T'aub Mihály Nagykároly Veisz Lajos cég Nagykároly Dr. Schusteritsch Béla Nagykároly Dr. Vetzák Sándor Nagykároly Dr. Kaufman Imre Nagykároly Dr. Sternberg Géza Nagykároly Róth és Komáromy cég Nagykároly Lochmájer Márton Nagykároly N. N. Nagykároly Kisded Sándor Nagykároly Faragó Vendel Nagykároly Dr. Földváry György Nagykároly 50 200 40 100 50 100 30 50 60 60 60 50 10 30 40 20 20 Oros János Nagykároly Janitzky Sándor Nagykároly Gallas Ödön Nagykároly N. N. Nagykároly N. N. Nagykároly Dr. Schweighoffer János Nagykároly Id. Non János Nagykároly Bodola Gábor Nagykároly Pollitzer Ignác Nagykároly Mózes és Kertész Nagykároly Csikós és Czéh Nagykároly Boross György Nagykároly Pénzéi Mihályné Nagykároly N. N. Nagykároly Török Imre kereskedő Nagykároly Balika Sándor Nagykároly Kekéts Gyula Nagykároly Illés József Nagykároly Berger Jenöné Nagykároly Dr. Dohy Albert Nagykároly Juhász Sándor Nagykároly Ifj. Janitzky György Nagykároly 20 „ 40 „ 10 „ 50 .. 20 „ 100 „ 40 „ 40/,, 40 „ 40 „ 50 ., bO ., 50 „ 60 „ 50 „ 50 „ 100 „ 40 ,. 50 „ 50 „ 40 „ 100 „ Eddig begyült adományok összege í összesen: 17345 108195 összesen: 125540 A kereskedősegéd és a boltiszolga hat hónapon át fosztogatták gazdájukat (Dés, február 13.) Dés egyik legjobbmene- telü üzletei közé tartozik a Váradi és Szij gyártó-féle vaskereskedés. A két tulajdonos az utóbbi időben azt tapasztalta, hogy feltűnően gyorsan fogynak az áruk. összeadták a bevételek tételeit, majd a leltárt tekintették át, de mégsem tudták megfejteni a rejtélyt. Mintegy öt nappal ezelőtt aztán Váradi Bányai Ferenc nevű segédjét vette gyanúba, aki négyezer lejes fizetést kapott, de nyugodt polgári jólétben élt. A feltevés nem volt alaptalan, mert a következő nap olyan bizonyítékot produkált, melyek szerint Bányai Ferenc rendszeresen fosztogatja a raktárt. A kereskedő azonban semmit sem szólt a segédnek, hanem az esetről jelentést tettek a helyi rendőrségnek. A detektívek kihallgatták a gyanúsított Bányait, aki eleinte kereken tagadott. A keresztkérdések súlya alatt végül bevallói ta, hogy Pál Marci nevű boltiszolga segítségével együtt, ő követte el a lopásokat. Kezdve a vedrektől, egészen a láncokig, majdnem-az összes árukat megdézsmálták. A vizsgálat során az is hivatalos megállapítást nyert, hogy Bányaiék közel hat hónapja operálnak és mintegy százezer lej erejéig károsították meg kenyéradó gazdájukat. A tények felderítése után a rendőrség őrizetbe vette úgy Bányait, valamint Pál Marcit. Ekkor azonban az ügynek újabb szenzációs fejleményei támadtak. A letartóztatottak előadása szerint hárem orgazdánál helyezték el a jogtalanul eltulajdonított árukat. Végül az orgazdákat is megnevezték három iparos ember személyében, akiket szintén lefülelt a rendőrség. A hőmérő Irta: Nylrö József. Már harmadik napja dühöng a hóvihar. Mig az ember a szomszédba megy, befagy a szája. A házak, fák, hegyek csak sejtésszerüen látszanak a kavargó hótáncban. Este nyolc órára már csendes a falu. mint a temető, csak a farkasok álmodnak az Olt jegén sza • ladgálva a meleg vérről. Színes, Ízes, sajátos, kéjes ital lehet az ilyenkor. Úgy fertály tizkor jött először Rostándi, a cigányunk, hogy istái egy „betegségméröt". — A miaíene Gyuri? — Amivel mérik a lázat. — Hát ki beteg? A cigány megrázkódik. — A legénkém. Mihájka. — A nem lehet Gyuri — társalgók — hiszen pár nappal ezelőtt láttam csicsonkázni az utón. — Nagy baja van! — reszket a cigány. — No itt a lázmérő. — Aztán ha az Isten éltet lemuzsikálom, amiért ideadták. — Nem veszünk össze Gyuri — nyugtatom meg. Találgatjuk pár percig, hogy mi baja lehet a fiúnak. Elsajnálgatjuk s aztán megfeledkezünk rí la. Még egy órácskát elszórakozunk s éppen lefeküdni készülünk, mikor ismét visszadörömböl Gyuri. A konyha kö • zepén megáll és felzokog. — Nem használt! Látjuk rajta, hogy a gyermek meghalt. Az asszonyomnak tele lesz a szeme könnyel. Magam is küzdők az érzékenységgel. — Vigasztalódjék Gyuri! — biztatom szüntelenül. — Jól járt ebbe a mái világba! A cigány tovább tétovázik. Valami baja van még. — A betegségmérő...! — nyögi ki végre. — Talán eltörött? — Nem a — rázza a fejét. — Csak mi nem merjük kivenni. — Miért? — lepődöm meg. A cigány fekete, sápadt arca eliszonyodik. — A halál!... A halál megfogta... Nem eres,síi! Próbáltuk kivenni, de szoritja... Mindjárt tudom, hogy az utolsó görcs, az utolsó lehellet rettenetes rándulása merevítette hozzá a holttesthez. — Tessék átjönni! — sürget a cigány — C3ak pár lépés. Feleségem ijedten suttogja: — Ne menjen! Mosolygok. — Miért ne mennék? A cigány esdödik: — Engedje el a tekintetes asszony. Nem kell félni. Az a szegény gyermek már nem csinál semmit... Oh ha látná, milyen szépen fekszik... Tényleg a halál békessége van már a kis házban. Elernyedt, fáradt minden benne. A szétbontott hajú, szép cigányasszony az ágy lábára borulva siratozza kis halottját, ki olyan, mint egy kedves, élettelen ‘ csokoládé-figura: „Bemeszelem a házamat sóstéjjel — kesereg az anya — s meggyászolom az én fiamat nagy kedvvel...“ A kis testből kiálló hőmérő ezüst Legye ragyog csak a szomorú lámpafényben. Ovatos mozdulattal magamhoz veszem és a lámpához tartom. Gyuri s az asz- szony feszülten várakoznak. — Mit mutat istálom? — rebegi az asszony. Ránézek s a szemem megrebben, önkéntelen gondolatom támad. A lámpához intem mindafcettőt s rámutatok a hőmérőre. — Látjátok ezt a piros vonalat itt? Csak intenek. — No — magyarázom. — Ezen a picos vonalon alul van a földi élet, azon felül a tulvilági élet... — A menyország! — sóhajtja az asszony. — Az! — helyesli az ura is. — Jól tudják — felelem, — ... Ez az ezüstszínű folyadék benne az emberi lélek... Ha a piros vonalon alul van. az azt jelent!, hogy a lélek még a földön jár; a vörös stráfon felül már az égbe igyekszik... A cigány félénken fekete mutatóujját a halott felé nyújtja. Nem meri még kimondani a nevét — O most vájjon hol van? Úgy teszek, mintha figyelmesen a lázmérőt nézném ott, ahol az élet megtörését mutatja. — Még itt van! — súgom sejtelmesen, hogy vigasztaljam. — A lelke még itt lebeg valahol.. — Oh tudtam én azt! — ujjong fel dallamosan az asszony Gyuri Is megbékül. Szegény cigány testvéreim! Hisznek és megnyugszanak. Szentül meg vannak győződve, hogy a lélek láthatatlan aranyszárnya itt repdes, verdes az arcuk körül és? puha érintéssel cirógatja, ,mint a napfény. Érzik és szinte látják is titkos ide-odavillanását. A kis holttest is lassan útalakul, kisimul. Alig észrevehető mosoly dereng rajta, az apró rizskása fogak fehér sörénye világol s a szem fehérje kiles a csukott pillák alul. Olyan ez az öt-hatéves drága purdé, mintha elalvás előtt még az ágyban édesanyjával huncutkodnék... A kis asszony oda is támolyog és megérinti, de mindjárt fel is sikolt. — Csak a testecskéje ne volna hideg! A pillanatnyi álom szétfoszlik és a nö újra visszasüllyed a kétségbeesésbe. Hirtelen lerázom a hőmérőt és rászólok a busongó anyára. — No-no! — Csak azért sírok — reszket fel a hangja — hogy mikor kért, nem adtam neki vizet... De féltem, olyan nagy forrósága volt. Alig nyugtatom meg, arra a férfi keseredik el. Megöklözi a két halántékát. — Jaj, mikor kért, nem muzsikáltam neki!... Szakadjon le minden ujjam, miért is nem tudtam megtenni neki! — Ezen még lehet segíteni — nyugtatom meg. — Mikor szépen felravatalozzák, vegye a klánétáját, üljön oda a fejéhez és fújja e! neki a legszebb nótáit... — Vájjon úgy tegyek? Fogja hallani? — Természetesen — áltatom, hogy jót tegyek vele. Azzal már készülődöm is. Pár jó tan ácsot adok. Az asszony az ajtónál visszatart. — Mutassa meg még egyszer istálom! — Mit? — Az ö lelkit... Az idő nem enyhül. Az ég sötét mélyében súlyos hófelhök torlódnak, csípős szél vág, az erdők fölött komor dallamok zugnak. Mindenki alszik már a faluban, A kis cigányház ablakain át lámpafény vetődik ki a hóra... Hirtelen szomorú dal zendül fel a kis holttest mellett. Gyuri cigány klánétázik a fia lelkének a Jégvirágos ablakok mögött.,,
