Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-15 / 37. szám
Clut-Koloxsvăr, EÍfffízctés belföldön: Egyévre 800, fiiévre 400, negyedévre 200, egy hőre 70 L. Egyes szám ára 3 lej Országos flagyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508, 6-94 XV. évfolyam $ 37. szám Előfizetés Megy Írországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér Titulescu megérkezett utjának rejtélye egyre izgatóbb Averescu cikke éles parlamenti vihart kavart fal ás dinasztikus megnyilatkozásra késztette a pártokat Zajos felekezeti vita támadt a kolozsvári prefektus egy rendeletéből — Ismét Soroca Bolsevizmus Ha nem is teljes sebességgel, de rohanva haladunk a bolsevizálódás felé s a tempót hivatalosan diktálják. Az a mesterségesen feluszitott roham, ami a római katholikusok erdélyi státusa ellen mindegyre felujulni igyekszik az utóbbi hónapokban, módszereiben is, céljában is teljesen, rávall arra a végeláthatatlan következményű hivatalos bolsevizmusra, amely minden téren felidézi a zűrzavart. A sok keserűség és ködös bizonytalanság kitermelte az emberekben a hamis jelszavak iránti könnyühivőség fogékonyságát s ez a kormány, amelynek se pártja, se gyökere nem volt a polgárság körében, ilyen jelszavak kidobálásával igyekszik foglalkoztatni a közvéleményt. Nem nagyon régen a parlamentben a román közéletnek egyik elismert reprezentánsa hangsúlyozottan jelentette ki, hogy az ország forradalmi hangulatban van. Egy ilyen hangulatot a gytílöletszenvedólyek szitásával, az éhesek étvágyának a mesterséges növelésével nem lehet a közmegnyugvás felé irányítani. A jogtalanoknak jog az igényük, a munkanélkülieknek a munkaalkalom, a dolgozóknak a munkahoza- dék és mindenkinek a tulajdonjog biztonsága. Aki az élet természetéből folyó jogos követeléseket hamis játékokkal akarja kielégíteni és inkább izgat, mint megnyugtat, annak nagyon veszélyesek az eszközei. Az a közmondásos játék a tűzzel, naiv embereknek a politikai eszköze. Most, amikor az ország költségvetése és a polgárság életlehetősége között áll fenn az v súlyos ellentét, amely az egész mai életünk nehézségeinek az alapja, a kormányzási tevékenységnek minden aggódó gondja e kritikus ellen tét harmónikus áthidalásában kellene hogy kimerüljön. Embereknek, népességi csoportoknak, társadalmi rétegeknek, termelőérdekeltségeknek az egymás elleni kijátszása, uszítása éppen az ellenkező irányba tereli az állapotainkat, mint amprre haladni és vezetni kellene. Magának a státusnak az erőszakoltan felvetett kérdése sem egyéb, mint ősi tulajdonjognak a vitássá tételére vonatkozó igyekezet. Sok magán- vagyont meg lehetne igy támadtatni azokkal, akiket erre a felcsigázott étvággyal rá lehet venni. A közbirtokossági népvagyon elleni kezdeményezés, az ipari és kereskedelmi vállalkozások kiszolgáltatottsága, a konverziónak a lehető legveszélyesebb irányba terelése, a köz- igazgatási illetékes testületek helyén működő kinevezett közegek ellenőrizhetetlen uralma, a minél nagyobbra foltozott pénzügyi zűrzavar és a hitelviszonyok teljes feldulása mind alkalmas eszközt szolgáltat arra a célra, hogy az emberek figyelmét elterelje arról a fő életproblémáról, amelyben tehetetlenség uralkodik. De alkalmas mindez arra, hogy a chaotikus állapotok a feszültség légkörében nagyon magasra nőjjenek. Ha az állami költségvetést sikerült volna ennek a kormánynak valamennyire összhangba hoznia a polgárok egzisztenciális biztonságával, hivatását teljesítette volna. Ennek a nehéz feladatnak a megoldására képtelennek bizonyult s ennek a bevallása helyett — mert hiszen nem olyan kis feladat az, hogy szégyelnie kellene magát — olyan rakétákkal dolgozik, amelyek csak tápot adnak az elégedetlenség téves irányú megnyilatkozásainak. Majd ember legyen a gáton, aki itt a nyugalmat helyre tudja állítani. Addig, amig a társadalmi berendezkedésünk alapja a magántulajdon, a rendnek a magántulajdon biztosítására kell felépülnie. Ha ezt megbontják és jelszavakkal megtarkitják, akkor a bolsevizálódást segítik elő. Ha hivatalos helyről csinálnák ezt, akkor hivatalos bolséviz- mussal állunk szemben. (Bukarest, február 13.) Szombaton délután háromnegyed öt óra helyett, háromnegyed hatkor futott be az Orient Express a bukaresti pályaudvarra. Ezen a vonaton érkezett haza Titulescu. Argetoianu miniszter Brassóig elébe utazott a londoni követnek. A pályaudvaron óriási tömeg jelent meg, amely lelkes tüntetést rendezett Titulescu mellett. Ott volt Ottescu belügyminiszteri államtitkár, Lugoseanu volt államtitkár, Filotti sajtófőnök, sok képviselő, ujságiró, Titulescu barátai. A rendőrség alig tudott rendet tartuni, a kordont többször is áttörték. Amikor lefényképezték, Titulescu nevetve mondta az újságíróknak és fényképészeknek: — Önök a legborzalmasabb modern diktatúra harcosai. Egyebekben semmiféle nyilatkozatot sem volt hajlandó adni. Akikkel együtt utazott, azoknak kijelentette, hogy genfi és londoni missziójával kapcsolatban jön az országba és minden egyéb hir hamis. A pályaudvarról a lakására hajtatott s felkészült a királyi audienciára. A képviselőhöz ülésén Fuiora az uj naptárról beszól. Szerinte a görög katholikus és a görög keleti egyházi érdekek kellemetlen összeütközéseket idézlek elő. Fáj neki, hogy a naptár kérdés két részre szakítja a román nép lelkét és ezt egyesek ellentétek szitására használják fel. Vaiiu kolozsvári orthodox esperes kormánypártiképviselő Colbazi kolozsvári prefektus ellen mond éleshangu beszédet. Azt mondja, hogy a prefektus beavatkozik egyházi vitás kérdésekbe és az ellentéteket csak erősiti. Felolvassa a prefektus egyik rendeletét. Szerinte a rendelet érvénytelennek winősit áttéréseket. Ez jogtalan beavatkozás lelkiismereti kérdésekbe. Man lelkész megy a szószékre, a kormány hivei azonban nem akarják szóhoz engedni, végül hozzákezdhet a beszédhez. — Én nem provokáltam ezt a vitát, mondja, de nem hagyhatom szó nélkül, mint görög katolikus lelkész, hogy az áttérők az egyházi vagyont is magukkal vigyék, mert ezt a törvény is kifejezetten tiltja. Felhívja a kormányt, hogy tegyen intézkedéseket a törvény betartására. A kormánypárt tüntet a görög katolikus Man kijelentései ellen. Cantacuzino tábornok sten tori hangon kiáltja: Bizantinusok vagyunk, az ellenség betör a határon és mi itt veszekedünk. Man hivatkozik a konkordátum rendelkeAnnak ellenére, hogy Titulescu nem nyilatkozott, politikai körök meg vannak győződve, hogy audienciája és itthon tartózkodása során belpolitikai kérdésekről is szó lesz. Abból a tény bői, hogy Argetoianu elébe utazott, Titulescu—Argetoianu kormányt jósolnák. ^ Bukarestben azt beszélik, hogy abban a pillanatban» amikor az audienciát kérte, a Londonba szóló vasúti jegy már a zsebében volt Titulescunak, ami azt jelenti, hogy Qenfből mindenképpen el akart utazni- Minden cáfolat ellenére tartja magát az a Mr, hogy közötte és Ghica között nagy nézeteltérések vannak. Titulescu nem helyesli a kormány külpolitikáját, különösen nem abban a formában, ahogyan azt Ghica képviseli. A londoni követ szerint a fontos külpolitikai alakulatokkal kapcsolatban Romániának készen' kell állania. Hazatérésével kapcsolatban Duca kijelentette, hogy a liberális párt, ha a körülmények megkívánják a nemzeti kormányt, vállalja azt a szerepet, amelyet ebben a tekintetben neki i szánnak. zésére. Cuza igy kiált közbe: — A konkordátum nem érdekel ben* nünket. Man: önt nem érdekli, de érdekel engem, a kormányt és az egész Házat. Marin Constantinescu újból a csehszlovákiai tengeri import-tilalom ügyében interpellál. Mihálache beszélni akar, de a többség zaja nem engedi szóhoz jutni. Végre kihallszik a hangja a lármából: — Hetedszer vagyok képviselő, de megállapítom, hogy ez a többség a legttirelmetlepobb, pedig illő volna, hogy legalább utolsó órái ban belátásra térjen. Mihalache szavaira heves vihar keletkezik, majd éles szóváltások zajlanak le. Áverésen cikke nagy vihart kavar. Ottulescu szóváteszi az Indreptarea-han, a néppárt hivatalos lapjában a szombati számban megjelent vezércikket, amely alatt megint a XXX. Aláirás van és amely szerinte perfidiát jelent az uralkodó személyével szemben is. Az averescanusok élénken tiltakoznak Ottulescu beállítása ellen. A cikkben Averescu történelmi visszaemlékezést ir Cuza Sándor fejedelem idejéből egy olyan periódusról, amelynek körülményei megegyeznek a mai viszonyokkal és a cikk minden sora Ottulescu szerint (Folytatás a 3-ik oldalon). Vallási vita a kamarában a kolozsvári prefektus egy rendelete körül
