Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 10. szám

XV. ÉVF. 10. SZÁM. , r , , . „ . r „ , Napi ápolási és ellátási riij: I. oszt. külön szobában 380 lei, II. oszt. kétágyas szobában 240 lei. Klinikai H»íSrOSVSSárn8'VÍ bZSUStOríUin osztályon 120 lei. Ugyanitt orvosi gyógykezelés napi 60 lei. Műtét ad maximum 200;) lei. Sima szülés *»— 3 ' egy heti ellátással 2000 lei. Röntgen síb. a rendes dij 50 °/o a. Az elhasznált anyag, gyógy-és kötszer külön fizetendő. Quartz, Diathermia, villany-és vizgyógyászat. Szabad orvos választás. Nyilvános szénsavas, kén és egyéb gyógy-, kád- és gőzfürdő. 71 meg nem értett és a szeszélyes Egy megbízható statisztika szerint Fran­ciaországban a nők 42.3, Németországban 35 százaléka maga keresi a kenyerét. Amerikában alighanem még nagyobb ez a százalék. Megál­lapítható, hogy az iskolaköteles korból kikerült nőknek állandaóp nagyobb és nagyobb százalé­ka kényszerül kenyérkereső pályára. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy anyáink korának szeszélyes asszonya s a mi fiatalságunk meg nem érett nője — nem di­vatos többé s igy eltűnt. A mult század végén az asszonytársadalomban uralkodó az úgyneve­zett Nóra-tipus volt, akit mig férjhez nem ment a szülői ház, a férjhezménés után az ura nem értett meg, a család és a gyermek nem elé­gített ki. A háború szele elfújta a női szeszélyt és a szeszélyes nőt... Valamikor az volt a közhit, hogy a gazdaasszonynak illik szeszélyesnek lenni. Ma már csak a hires filmsztárok életét képzeljük el olyasvalaminek, mint aminőnek valamikor a gazdag nők életét képzeltük el. A képeslapok illusztrációi és a színházi újságok cikkei megerősítenek abban a hitünkben, hogy a filmsztárnak van a világon a legboldogabb és legirigylendőbb élete. A filmsztár délig al­szik, az ágyba hozatja a csokoládéból és édes­ségekből álló dús reggelijét, azután felveszi igéző pongyoláját, fürdik, tornászik, játszik a kis kutyájával, fogadja udvarlóit, kikocsizik maga vezette gyönyörű luxusautóján, összevész a rendezőjével, visszadobja neki a nem tetsző szerepet. Közben néhányszor eszik, este pedig gyönyörű to hetiben elmegy az elegáns tánclo­kálba s mulat és pezsgőzik hajnalig. A valóság azonban nem az. A sztárnak is komolyan kell dolgozni, nehéz munkát végez, legtöbbszr annyi ideje sincs, hogy nyugodtan megebédelhessen s nem egy panaszkodik, hogy szeretne életében egyszer igazán jóllakni, pe­csenyét, tésztát, édességet enni, de nem lehet, neki a mérleg a legkegyetlenebb parancsoló ja s jaj, ha öt-tiz deka pluszt mutat a napontai mé­rés. Az ő formáinak modern karcsúságát ezer és ezer kritikus ellenőrzi. Még a filmsztár sem engedheti meg magá­nak azt a luxust, hogy szeszélyes legyen, hát még az a sok százezer dolgozó nő. aki nem sztár. A hivatás komolysága és a munka tempója ma nem olyan, hogy emellett idő maradna a szeszé­lyesség luxusára. Ha kötelező is a nyolc órai munkaidő, még a legközönségesebb kétkézi munkásnő munkája sem ér véget a lecsöngetés- sel. Akkor kell még magával, a maga háztartá­sával foglalkoznia s az, aki figyelemmel kiséri a mai dolgozó asszony életét, száz eset közül kilencvenkilencben megtalálja ezekben az asz- szonyokban az elégedetlenséget, hogy sem a háztartásával, sem gyermekével nem törődhet annyit és olayn intenziven, mint ahogyan ő azt szeretné, de nem találkozik semmiféle szeszély- lyel, .mert szeszélyeskedni annak az asszony­nak. akinek végeredményében két ember munka és kötelességkörét kell kitöltenie, igazán nin-- csen ideje. Azok az asszonyok, akik megértik a mai időket, dolgoznak, mindegyik a maga keretén belül. Dolgoznak, mert nem akarnak senkinek sem terhére esni és önállóak is akarnak lenni. Nem várnak arra a percre, amelyik már bru­tálisan követeli az önállóságot és a munkát, mert nincs más, aki helyettük dolgozna. Na­gyon téved az, aki azt hiszi, hogy csak az utolsó félév eseményei változtatták meg az embereket. Nem, általános a gond és általános az iparko­dás, amelyik az egész életet dirigálja. Vetélke­dések, értelmetlen iparkodások, amelyekkel ezelőtt egyik asszony a másik elé akart kerül­ni, megszűntek, a ma asszonya megérti a kor szellemét és szerinte él és rendezi be életét. Aki nem is dolgozik maga, a házimunkák terén vál­toztatta meg felfogását és még a régebbi, mond­juk idősebb asszonyok is megtanulták a fiatal­ságtól, hogy más a felfogás máma. Fiatal há­zaspárok pedig összeállnak és direkt gyönyörű szépnek találják, hogy mindent maguk végez­nek a kis otthonban. A szűk kis szobákban egy­másra utaltság megtanítja az embereket az j egymásra való figyelemre és enélkül, hogy egy- j másra tekintettel (ne legyünk, nem lehet egy j harmonikus életet elképzelni. 1 Az életmódnak, személyzetek számának va­ló „leépítése“ nem minden esetben a szükséges muszáj parancsa, hanem az asszonyoknak mind inkább arra való törekvése, hogy megszabadul­janak a mult században rájuk kényszoritett luxusbaba szerepétől, amelyiknek a szeszélyek nemcsak hogy jól álltak, lianeni még szinte kö­telezőek is voltak. De kinek jut ma eszébe az úgyis olyan ne­héz viszonyokat hangulatok vagy szeszélyekkel még nehezebbé tenni és az életet ilyen dolgok­kal komplikálni. Mindenki örül, aki legalább a maga négy fala között egy kis nyugalomra és derűre talál és ez az érzés közös, akár férfiről, akár asszonyról van szó, hiszen a ma asszonyát az élet vihara nem kevésbé tépázza meg, mint a ma férfiát. —o— A tiadSrokkantokuak dukál a váré­tere m világossága Kinos botrányt csapott egy izgága, portás a Csíkszeredái vasúti állomáson (Csíkszereda, január 13.) Rongyos ruhás, sánta, csonkakezü, szellős ruhába öltözött kis társaság szállt le ma reggel az állomáson a hat órás vonatról. A ködös, 28 fokos zord időben sietve baktattak az állomás épülete felé, hogy eltöltsék azt az egy és fél órát a váróteremben, ami még hátra van félnyóléig, amikor felme­hetnek a pénzügyigazgatósághoz rokkantsági és özvegyi nyugdijaikért. Mert rokkantak és hadiözvegyek. Kedves József, Böjthe Perene, Bara János, Kosz Já- nosné, és Opra József csikszentdomokosi lako­sok. Bemennek a váróterembe, ahol a Hitetlen szobában meghúzzák magukat a sötétben. Egy­szer csak jön valaki. A forgalmista. Észreveszi a szerencsétlen társaságot és miután tüzet nem gyújthat, legalább villanyt gyújt nekik és el­távozik. Kis idő múlva jön az állomási portás. Rájuk ripakodik, hogy merték a villanyt fel­gyújtani? Mondják szegények, hogy nem ők, hgnem a fiatal főnök ur gyújtotta fel. Zúgo­lódva oltja el Pál uram a villanyt s hagyja sötétben a rokkantakat. Opra bátrabb ember, mint a többi. Odamegy a kapcsolóhoz és fel­gyújtja a villanyt, úgy okoskodván, hogy a „fiatal főnök“ ur csak nagyobb ur, mint a por­tás, tehát neki semmi baja nem lehet... Mégis csak könnyebben lehet elviselni a hideget is, ha világosság van. Jön a portás ur. Éktelen káromkodással esik neki az embereknek, hogy merték felgyújtani a villanyt!? Opra megje­gyezte, hogy a főnök ur gyújtotta fel s hagyja úgy a portás ur is, hogy könnyebben szenved­hessék a hideget. Erre a portás nekiesett a 80%-ban rokkant embernek, ütötte, verte, po­fozta, úgy, hogy a szerencsétlen ember a föl­dön fetrengett... Aztán, mint aki a dolgát jól elvégezte, kinyitott minden ablakot és kiker­gette a 28 fokos hidegbe a szerencsétleneket, akik egy és fél óráig sírva, könnyezve didereg­tek az állomás előtt. — Hol vannak az ujságiró urak? kérdi ép-; pen tőlem az egyik falábú rokkant az uceán. — No, mondom, szerencséje van magának bácsi. Mi a baj? így került ez a jellemző eset a nagy nyil­vánosság elé és azért, hogy folytatása legyen, az ügynek és a brutális vasutas méltóképpen elvegye a büntetését. Kilenc évi fs® házra ítélte a hadbí­róság a szökött katonát, aki rabló­bandát alakított Biharban Százezer lejétől fosztották meg a bthanneggel vendéglőst — Elítélték azokat Is, akik elősegí­tették a szökést (Kolozsvár,' január 13.) A hadbíróságnálI százezer nem ritkák a súlyos Ítéletek. A katonai törvé­nyek igen szigorúak s bármilyen kis fegyelmi vétségért, mely a polgári bíróságnál talán nem is számítana bűnügynek, kijár egy-két év, nem is beszélve a súlyosabb esetekről, amelyekben négy-ötéves Ítélet egyáltalában nem megy meg­lepetésszámba. Szerdán délelőtt is súlyos Ítéle­tet hozott a hadbíróság, kilencévi fegyházra ítélt egy szökött katonát, aki ebben a minőségben egy se­reg rablást és utonállást követett el Nagyvárad környékén. Egri Bálint a szökött katona s néhány tár­sával együtt került a hadbíróság elé. Egri a kolozsvári 83-as gyalogezredhez volt beosztva s már civilélete sem volt éppen zavartalan me­netű, mert éppen három alkalommal ült kisebb lopásokért. Bevonulása után nemsokára meg­szökött a Honvéd-utcai kaszárnyából s azok a katonatársai is vád alatt vannak, akiknek éber­ségét kijátszva hgyta el a kaszárnya épületét. Szökése után Bihar megyébe tette át szék­helyét s ott alakította meg háromtagú rablóban­dáját, amely rövid idő alatt nagy hirhedtségre tett szert s valósággal rémületbe ejtette a megye lakosságát. Legvakmeröbb tettük egy rablótá­madás volt, amelynek áldozata egy vendéglős lett, akitől revolverekkel kényszeritették ki lejét. A jól sikerült üzlet után Egri Nagyváradra ment be ünnepelni s ez volt a veszte, mert Nagyváradon részeg állapotban botrányt csinált, amelynek következtében el­fogták. Csak a csendőrségen derült ki, hogy tulajdonképpen kit is sikerült letartóztatni. Át­tették a kolozsvári hadbírósághoz. Egri elfo­gása után tartóztatták le a banda többi tagjait. A hadbiróság szerdai tárgyalásán Egri nem tagadta bűnét, csupán annyit hozott fel védel­mére, hogy megszökvén a katonaságtól, nem sikerült munkát kapnia s ezért alakította meg rablóbandáját. A hadbiróság rövid tárgyalás után hozta meg súlyos Ítéletét, amelynek kirovásánál te­kintetbe vették Egri büntetett előéletét. Kilenc­évi fegyházra Ítélték, a többi vádlottat pedig nyolc-, négy- és kéthónapi elzárásra. A mezőgazdasági tartozások konverziójára és a mezőgazdasági kényszeregyezségről szó! törvényjavaslat teljes és preciz magyar ford' tása kapható Dr. Mandel Forditó Irodába' Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 100 lej. minőségileg utánozhatatlan. teljes garanciát nyújt.

Next

/
Thumbnails
Contents