Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 10. szám
4 XV. ÉVF. 10. SZÁM. Az udvarhelymegyei gyüm clcsíermelési akció Megalakult a„Siculia“ Gyümölcs- termelő és Értékesítő Szövetkezet Uj könyv a mozgalom szolgálatában i (Alsórákos, január 13.) Beszámolt már a Keleti Újság arról a nagyszabású akcióról, amelyet az udvarhelymegyei mezőgazdasági kamara indított meg a modern gyümölcstermelés bevezetésére, ami által súlyos milliókra menő u.j keresetíorvás nyílik a nép számára. A szervezkedés a legmodernebb alakon u. n. gyümölcsközségek alakulása utján történik s az önzetlen, kitartó felvilágosító munka eredményeképpen ez a szervezet ma készen áll és a gyümölcstermelés ma már komoly gazdasági tényezőnek tekinthető a vármegyében. Az elindulás méreteire jellemző, hogy pld. Petek község egy 300 holdas legelőjén állít be gyümölcsöst, mintegy 60.000 darab gyümölcsfát, Kápolnásfaluban pedig 40.000 darab gyümölcsfa ültetését vették tervbe, ami pár év múlva az egyes falvak lakosságának 4—6 millió lejes bevételt fog jelenteni. Ma tehát nincs az a gazdasági ág, amely jobban fizetné, mint a szakszerűen végzett gyümölcstermelés. A pete- kiek érdekében Csiszár Dénes jegyző, a kápolnásfal- viak ügyében pedig Szabó János esperes-plébános buz- gólkodik. A kamara a Chinoin-gyárral kötött megállapodásával hosszú időre biztosította az udvarhelymegyei gyümölcstermelés jövőjét is és az akció már odafejlődött, hogy december 6-án meg is alakult a „Sieulhi“ Gyümölcstermelő és Értékesítő Szövetkezét, amely mint Gyiimöicsközségeket legalább egy-egy darab 500 lejei üzletrész jegyzéssel, amelyen keresztül mindenik gyümölcstermelő élvezheti a szövetkezet előnyeit és a szövetkezeti törvény kedvezményeit a termelésnél, kivitelnél, stb. Az egészséges akcióra egyébként nemcsak a szomszédos vármegyék figyeltek fel, hanem még Miskolc környéke is és hasonló alapon kívánják beindítani a gyümölcstermelést. Minden remény megvan hozzá, hogy néhány év elteltével a Székelyföld lakossága összehasonlíthatatlanul többet vesz be a gyümölcséből, mint a gabonájából. Természetesen a kamara vezetősége azzal is tisztában van, hogy csak a szakszerűen kezelt, a piaci versenyt álló tökéletes produktumokkal lehet az anyagi sikert fokozott mértékben biztosítani és a székely gyümölcs jövőjét a világpiacon is biztosítani. Evégböl gondoskodott róla, hogy képzett szakemberek, vándortani- tók végezzék a nép felvilágosítását, állandó vezérfonálképpen pedig a napokban jelent meg „A legújabb Gyümölcstermelés“ cimü könyv, amelyhez egy véka alma árából (40 lej) könnyen hozzájuthat a szegényebb anyagi viszonyok között élő ember is. A mindössze kilenc Ívre terjedő kitűnő munka nélkülözhetetlen mindenki számára, aki — akármilyen kis mértékben is — gyümölcsöt termel. A legmodernebb tudományos eredmények alapján egy élet tapasztalatain átszűrt kiváló szakember munkája, amely felöleli az összes tudnivalókat. Fölöslegest semmit nem mond, csak amit mindenkinek tudnia kell. Theoriákkal nem kísérletezik, hanem a kitapasztalt és bevált, az erdélyi viszonyoknak megfelelő, biztos módját adja a gyümölcstermelésnek egyszerűen, világosan leírva, hogy azt bárki, a legegyszerűbb falusi ember is magyarázat nélkül megértheti és kiváló eredménnyel alkalmazhatja is. Megbecsülhetetlen és nélkülözhetetlen, rendszeres és mindenre kiterjedő. Annak is jóleső meglepetést nyújt, aki a gazdasági irodalomnak e szakmába -vágó összes munkáival egyébként tisztában van. A könyv jelentősége pedig az ismertetett akció szempontjából, mint annak kiegészítő része, igen nagy horderejű. Jólesik látni, hogy az egész akció milyen tervszerűen, reális alapokon, mindenre kiterjedő figyelemmel, _ szakértelemmel és milyen komoly gazdasági tényezőként indult meg a legaltruistább, a legmodernebb alapokon a nép érdekében. Kétségtelen, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Eseménynek kell mondanunk az udvarhelyi megmozdulást, amelyhez gazdasági téren az utolsó évtizedekben kevés fogható van. Aki csak valamennyire ért is a kérdéshez és a viszonyokkal tisztában van, az előtt tisztán áll, ceruzával kiszámíthatja, hogy a nép számára a legjelentősebb anyagi forrás nyílik meg a csöd- bejutott mezőgazdasági élet jelenlegi körülményei között is. Vegyük például csak az alábbi reális számítást. Egy hold kitünően megművelt föld a mi vidékünkön legjobb esetben tíz métermázsa búzatermést ad, ami ma 480.lej értéket képvisel (sokhelyt sokszorosan kevesebbet) mázsánkint, tehát — 500 lejre kikerekitve 5000 lejt. Almával beültetve 100 fának kapunk jó elhelyezést egy hold földön. Nyolc-tiz év elteltével mindenik oltvány legkevesebb 60 kg. termést ád, ez 100 fa után 6000 kg., ami 4 lejes kilogramonkénti árban is 24.000 lejt hoz, tehát a búzatermés — mondhatni — ötszörösét. Vegyük hozzá, hogy Erdély területe rendkívül alkalvmmmammmm» mernimmssmmmmmmmmmimKmm más a gyümölcstermelésre és minőség, zamat, iz és forma tekintetében a világpiacon bárhol állja a versenyt. Túltermeléstől, dumpingtől hosszú évtizedekig nem kell tartani, hiszen a fokozott termelés se képes kielégíteni a szükségletet. Minden eszköz adva van tehát, hogy a gyümölcstermelés egyik legjelentősebb gazdasági tényezőnk legyen, ami beszervezés esetén mil- liárdokat hozhat. — Viszont a tétovázás minden évben nagy összegek elmaradását jelenti. Mindenkinek felhiv-' juk a figyelmét tehát az udvarhelyi példára, aki népe és saját maga érdekében tud is és akar is dolgozni. Nyirő József. t* - —~ ~T~-Ü .—Var—V, Karácsony éjjeli gyilkosságért két évre iteltek egy székely legényt (Csíkszereda, január 13.) A törvényszék ma tárgyalta azt a virtuskodásból származott gyilkosság' ügyét, amelyet annak idején lapunk is megirt. András István és Kovács Lajos verebes i lakosok testi, lelki jóbarátök voltak. Együtt jártak társaságba is. 1929 karácsony estéjén is együtt voltak Simon Lajos lányos házánál, ahol ünnepi italozás közben megindult a virtuskodás. A két legény veszekedni kezdett, ami a leány előtt még jobban elmérgesedett és Kováéi Lajos szó nélkül elhagyta a házat és kint a kapuban kinyitott bicskával* várt Andrásra, aki nemsokára szintén kijött az utcára és hazafelé készült. Ekkor Kovács Lajos előrohant és megtámadta Andrást, aki szintén nem volt rest, bicskát rántott ás úgy szúrta Karács Lajost nyakon, hogy a vérereket átvágta és pár órai kínlódás után vérbefagyva meghalt. A törvényszék ma tárgyalta az ügyet és a gyilkos legényt kétévi súlyos börtönre Ítélte. Megható jelenet következett az Ítélet kihirdetésénél. András Lajos sírva fakadt, hogy ő nem akarta megölni a jó barátját, akit nagyon, szeretett... De azért az ítéletben megnyugodott. A fegyverrel való Játék közben Jövendőbeli sógorát lőtte le egy piskii fiatalember (Déva, január 13.) Egész Piskit megdöbben-1 tette az a tragédia, amely csak a napokban folyt le s amelynek egy jóérzésül fiatalembei lett az áldozata. Betea Joan mechanikus egy este együtt volt Jenega Joan barátjával. Beszélgetés közben a fegyverről esett szó. ami a Jenega tulajdona volt. Szokás szerint megnézték, hogy nincs-e benne töltény s játszadozni kezdtek vele. Jenega figyelmeztette barátját, hogy a fegyver elsülhet. azonban az nem Hallgatott reá s tovább játszott a fegyverrel, amely a következő pillanatban eldördült s Je- negu holtan fordult le a székről s egy fél óra múlva kiszenvedett. Betea Joan azonnal jelentkezett a csendőrségen. A vizsga- í lat megindult. Az enyészet — Az elhunyt író irodalmi hagyatékából — Irta í Sebesí Samu Rosszakaratú lövésről vágy gyilkosságról szó sem lehet, hiszen az égés község tanú amellett, hogy a két jóbarát milyen barátságos viszonyban élt egymással s az is köztudomású volt, hogy Jenegának éppen halála utáni napon kellett volna, hogy legyen az eljegyzése Betea leány testvérével. Üzenet az időrés embernek. Dr. Völcyesi Ferenc egvik 1 e<*nagyóbb gyakorlati és elmé'eti szakember, 312 oldalas na oy uj könyvében mindent megmagyaráz, mindenre tanácsot, utasítást és segítséget ad. A hatalmas könyv ára 204 lei Lepagenál, Kolozsvár, ; postán utánvéttel franco. Kérje az uj könyvek ! jegyzékét Lepagetól. Mikor a hideg őszi szél végig suhan a vénült lombokon; mikor a letarolt.íü kocsányán Jászokként friss hajtást megrázza fagyos lehel- leiével és a megkésett virág finom szirmaiban elhervasztja az élet színét; mindig úgy tetszik, mintha e'bus zizzenésben a haldokló zokogását hallanám. Mikor csendes lesz az erdő; mikor a mező illatos párázata helyén sötét nyirkos köd gomolyog — mikor nincs madár-dal s a bogár zümmögése elhaló neszét nyomasztó csend váltja fel: mindig úgy tetszik, mintha e félelmetes némaság a halál csendje volna. Még fülembe cseng a feltámadás dala, s már hallom a halál gyászindulóját. Még látom a rügyből kipattanó levél friss zöldjét, puha selymes gyuródását s ime, szemem előtt van a megvastagodott erek közt a halál sápadtsága. Még itt bolyong az elröppenő illat, mintha csak most szállt volna ki üde virágcsoport nedves tölcséréből s ime élettelenül hull alá a megkapott szirom. Még visszhangzik a dal, még zug a nyári éjek csodás zsibongása, de a madár délvidékre szállott s a zsongó lepkék táborát megölte a hosszú éjjelek hidege. Még csali egy pillanat s ha ez is elröppent: aláhulltok ti is sárguló lombok, elhervadtok halovány fűszálak, szétmállotok színtelen virágok. A napsugárnak nem lesz többé melege, a föld kérge megkeményedik, megdermed a szaladó patak s a langyos éltető harmat, gyilkosdérré változik, melynek ragyogó pikkelyei megfagyasztják a keringő nedvet s megfojtják az életet. Aztán, mintha gyászt öltene a természet, — a kék eget szennyes szürke felhők takarják el, melyből a hó fürtös gyapja keresz- tül-kasul hull alá s bevon titeket vastag lepellel. Tovább semmi sincs. Ameddig ellátok, hideg, unalmas fehér pusztaság terül el. A csendet, a halál mélységes csendjét nem zavarja semmi. Hát a dal, amely elhangzott, hát a pompa, amit kisugároztatok, hát az illat, amivel megbalzsamoztátok a nyár levegőjét? Ha elszállít a madár, ha elhervadt a lomb, ha meghalt a virág: — miért keresitek a dalt, a pompát, az illatot? * * * Egy örökkévalóság előzte meg életünket és utána is egy örökkévalóság következik. A bölcsőtől a koporsóig egy röpke pillanat van a végtelen időhöz képest, amelyben nei» voltunk s amelyben nem leszünk. Még jól emlékszem a gyermekkor bohókás örömeire. Most is tudnáim szeretni az angyalt és most is tudnék remegni az ördögtől olyan elevenen állanak képzeletemben. Ki ne emlékeznék élte tavaszára. Egy örökké vig lélek öröme, boldogsága és szerelme va» benne. Ki ne gondolna a nyárra a lélek küzdelmes időszakára, midőn tenni, dolgozni a legnagyobb erény és legszebb kötelesség. És ki ne hinné el, hogy a derék munkának az ősz hozza meg a gyümölcsét. Az ősz... midőn már az ifjú szemek csillogó tüze kialszik, a fekete fürtökre az évek száma fehér zúzmarát rak, s az egyes vállakat meggörbíti az idők súlya. Az izmok elvesztik acélosságukat. Még csak egy pillanat s amidőn ez is elröppent — az ember, ki szeretetével egy világra hatott, ki munkájával egy világot boldogított, puszta anyag lesz, mint az elhervadt lomb, mint a szétmált virág. Többé nem különböztet meg semmi... Megnyílik a sirgödör s a beleomló testre ráborul a föld, a sötétség, a csend, a halál örökös csendje. Hát hol van a lélek, amely szeretett, amely küzdött, amely lelkesedett, s örök eszméket vetett fel? Ha az agy nem működik, ha az ideg neut érez, ha a vér meghűlt, miért keresitek ezeknek titkait?
