Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-13 / 8. szám

XV. ÉVF. 8. SZÁM. '• -——----*Trr--Trritr'ri r,iii^r*u,ii!nrwTatlTf,iitiBBfnTnriww”wc^iro*gK-aw'~fai;<%B^MM!iMM—a——wM Szökés közbe« lelőttek a Dnjreszter mentén itat embert a határőrök Mind a hatnia besszarábiai zsidó családok gyermekei voltak Állítólag két sió is áldozatul esett Tíz angol példa * (l.) A közönség úgyszólván megrohanta az adóhivatalt. A rendet csak a' legnagyobb nehéz­ségek árán lehetett fenntartani. Már kora reg­gel hosszú sorokban állottak az emberek a kapu előtt és el voltak keseredve,, amikor azt mon­dották nekik, hogy jöjjenek holnap, meid ma már nem tudnak kiszolgálni annyi ügyfelet. Az emberek adóikat akarták fizetni. E szokatlan kép nem szemelvény valame­lyik utópisztikus regényből, de valóság, az 1932. év szokatlan valósága. Angliában történt. Abban az Angliában, amelyet a sors mostoha­csapásai éppen agy felkerestek, mint Európa számos országát. Januar etso Hetében mtudeonkt szabadulni akart az aaojtuoi. v aj un* miért e imkeseuea t xingiiuuan taian inlcuuu szeremen,/ izem* az emu er etc adót, mint masuti i zutgna. z±z emue­rek mindenütt egy]onnan gyuiouk aijátszani pénzükét saját erejükből az attain zseoeue. ti. a arról van szó, Hogy felemeljek az illetékeket, vagy az adót egy pennyvel is, ősszel og az eg esz elieuzek. Amikor Lloyd George híres 1905. évi koitségvetesében meg akarta adóztatni az or­szág leggazdagabb polgárait, u serf őzöket, a nagytőke forradalomszerüteg el akarta seperni a miniszteri székoőt. Jómódú és proletár egy­formán keserű fintort ölt az arcara, na u fi­náncok a zsebe fele orientálódnak. Ez mar az emberi természetnek a dolga. Vagy talán az->rt igyekeztek úgy az angol polgárok az aáópenztárak felé, mert szabadulni akartak a pénzüktől? Kétségtelen, hogy a font gyakori esése következtében vásárlást düh vett rajtuk erőt és sokan ölték árukba azt u pénzt, amely holnap tovább romolhat. Sokan úgy gon­dolkozhattak, hogy: jobb ha ma esnek cut az adófizetés borzalmain, mint holnap, amikor helyzetem még rosszabb lehet. De az adófizetés­nek ezt a forgatagát kizárólagosan ezzel az öle­kül megmagyarázni nem lehet. Hiszen más államokban is fenyeget a valida leromlásának veszedelme, hirtelen pénzszűke, vagy infláció, az embereknek azonban kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy rendjoe hozzák az állampénztárral szemben fennálló kötelezett­ségeiket. És éppen ez a körülmény, hogy élet- standardjuk ingatag alapon nyugszik, megadja nekik a jogcímet, hogy az adóterheket elsibol- ják. Az angol ember adófizető készsége a conimon-sens-sel magyarázható meg. Nem az embernek, hanem az angol embernek természet­rajzával. Az angol kötelességtudással. Az_ an­gol fegyelmezettséggel. Az angol optimiz­mussal. (Bukarest, január 11.) Sorocai jelentés sze­rint az orosz határon, a befagyott Dnyeszteren a határőrök agyonlőttek hat fiút. Az esetről a belügyminiszter jelentést adott ki, amely a kö­vetkezőképpen adja elő a történteket: A belügyminisztériumhoz érkezett jelentés szerint január 8-án hal egyén Soroca mellett át akart szökni a Dnyeszteren Besszarábiába. A határőrség észrevette a szökevényeket és sza­bályszerűen megállásra szólította fel őket, majd amikor nem engedelmeskedtek, rájuk lőtt. A szökvények közül öt azonnal meghalt, egy pe­dig kórházbaszállitása után szintén kiszenve­dett. Valamennyiéül 16—20 éves sorocai lako­sok, akik közül öten resztvettek a kommu­nista mozgalomban, egy pedig ismert csem­pész volt. Landan zsidópárti képviselő tegnap megje­lent a belügyminisztériumban és az ebben az ügyben Soroca-ból kapott táviratra hivatkozva, kérte a vizsgálat meginditását. Ez a távirat egészen más beállítást ad a történteknek, mint a beküldött jelentés és a lapokat is foglalkoz­tatja. Stefaaescu Amza hadügyminiszter szigorú vizsgálatot rendelt el a tényállás kiderítésére. A sziguranca hivatalos közleményt tett közzé, mely szerint az egész ügyben a szigurancának semmiféle szerepe nem lehetett, mert az kizáró­lag a katonai hatóságok hatáskörébe tartozott. Bukarestben a sorocai magán jelentés, ami Landau képviselőhöz érkezett, sok izgalmakat kavart fel. A legtöbb lap a legerélyesebb vizs­gálatot követeli. Az első hivatalos jelentés sze­rint a fink átakartak szökni a Dnyeszteren és a határőrség futásközben lőtte le őket. Á magán­jelentés szerint, amit Landau képviselő a mi­nisztériumban bemutatott, az áldozatok has-, mell- és szivlövéseket kaptak s igy nem hátulról érték őket a lövések. Ugyan­csak a magán jelentés szerint az áldozatok száma nem hat, hanem nyolc, mert még két nőt is agyonlőt­tek volna. Az egyik nőnek a neve Dichter Róza, a másik Bondar Róza tanítónő. Stefanescu Amza had­ügyminiszter nem fogadta. Landau képviselőt addig, amig Dumitrescu tábornok, csendőrségi parancsnok nem érkezett a minisztériumba, hogy az ő jelenlétében történjék a fogadás. Dumitrescu tábornok parancsnoksága alá tar­tozik ugyanis a határőrség. Landau sorocai megbízottjának jelentése szerint az a hire járja, hogy az áldozatok állítólag nem maguktól mentek volna ki a Dnyeszterre. A hat zsidó fiúnak a neve: Pferdmann Zeida, Rudmann Leib, Mibalas Ion, Sámuel Tziki- novschi, Papis Sándor, Barcanteanu Riva. A belügyi államtitkár kijelentette, hogy a sorocai főügyész utasítást kapott az uj vizsgá­lat megejtésére. Landau azt kérte úgy a bel- iigynél, mint a hadügyminiszternél, hogy olyan vizsgálóbizottságot állítsanak össze, amelyben egy polgári megbízott is részt vehessen. Landan képviselő szerint minden valószínűség amellett szól, hogy egy ilyen újabb vizsgálat derítheti fel a történteket. A külföldi lapok bu­karesti tudósitóit is lázasan érdekli a sorocai eset. Katonaság, csendőrség és tűzoltóság állt készenlétben - az éhező nyug­díjasok ellen vasárnap Jan. 24-én az országrész! nyugdíjas siagygy ülést mégis megfogják tartani Különösen ez utóbbival. Az angol ember nyugodtan adta le szavazatát a munkáspártira, mert tudta, hogy valami nagy baj nem történ­hetik. Nyugodtan adta le szavazatát a konzer- valivekre is, mert tudta, hogy ezek nem élnek vissza a helyzettel. Amikor a font leesett, senki sem veszítette el a fejét. Odaát az aranystan­dardról való letérés miatt nem drukkoltak úgy az emberek, mint ideái. Amikor az angol kor­mány szükségesnek látta, hogy valutavédő in­tézkedéseket léptessen életbe, ezt úgy vitte ké­ké, resztül, hogy nem léptetett életbe 'semmit. Csak figyelmeztette az embereket, hogy ne me­nekítsék külföldre a pénzt, ne utazgassanak ide­genben, vásároljanak honi árut. Ez már is elég volt az üdvösségre. A polgárok saját érde­kükben engedelmeskedtek, nem a börtön, pénz- büntetés, kompromittáló veszedelme miatt, ha­nem önömagukért. Az adót is azért fizetik, mert kötelességük­nek tartják. Igaz azért is, mert még tudják, van miből. (Mi nálunk már rég nincs honnan.) De, hogy legyen valamiből fizetni, ahoz kell egy bizakodó tömegérzés, egy nemzetet átfogó nyu­galom. Ha az ember fejest ugrik a pánikba, azt is könnyen elveszítheti, ami még meg van neki. Ha van lélekjelenlete, még azt is megnyerheti, ami elveszitettnek látszik. Bizalmi válság ott is van és nem nagyon bíznak a világpolitikában, sőt vezéreikben sem. De bíznak önmagukban. Nagyobb mennyiségű gipszkőre volna szükségem Esetleg gipszkőbányát kibérelnék. Ajánlatokat: „Gipszkőbánya“ jeligére Rudolf Mossehoz Cluj- Kolozsvár, Cal. Reg. Ferdinand 8. Jorya megígérte, hogy a sérelmes nyugdijleszállítást visszavonja (Kolozsvár, január 11.) Bukarestben nem szívesen látják, ha az erdélyi és bánáti nyugdí­jasok egyetemes megmozdulással akarják fel­hívni a kormány és az ország figyelmét borzal­mas helyzetükre. Midőn hetekkel ezelőtt a nyugdijszövetsóg elnöksége elhatározta, hogy a nagygyűlést Kolozsváron megtartja, az elnök­ség érintkezést keresett a hatóságok vezetőivel s elsősorban Hodor vezérinspektorral, aki a belügyi kormányzat kolozsvári exponense. Természetesen hosszas tanácskozások foly­tak, táviratváltás Bukarestbe és onnan visz- sza s a nyugdijasszövetség vezetőségét azzal akarták lebeszélni a nagygyűlés megtartásáról, hogy arra nincs szükség, mert a pénzügymi­niszter nagyobb összeget utal ki az erdélyi és bánáti nyugdíjasok illetményeinek a kifizeté­sére. Egy ideig a nyugdijszövétség vezetősége bí­zott ezekben az Ígéretekben és a nagygyűlés megtartását többizben elhalasztotta. Midőn azonban látta azt, hogy illetékes helyen csak Ígérgetnek, de az ígéretüket nem váltják apró­pénzre, meghirdették a mult vasárnapra a nagygyűlést. Az elnökség természetesen? külö­nösen Pop Valér, a nyugdijasszövetség elnöke garanciát vállalt azért, hogy a kongresszus za­vartalan módon fog lefolyni. A belügyminiszter azonban az erős ököl jo­gán a gyűlést betiltotta. ‘És itt átadjuk a szót Pop V'aler nyug. kormánybiztosnak, a nyugdi­jasszövetség elnökének: — Már önmagában az felháborító dolog, hogy a belügyminiszter az erdélyi és bánáti nyugdijasszövetség kongresszusát betiltotta, de még sokkal felháboritóbb és a nyugdijasszövet­ség vezetőségére egyenesen sértő dolog a ko­lozsvári hatóságok magatartása. A legnagyobb meglepetéssel értesültem arról, hogy vasárnap katonaság, csendőrség és tűzol­tóság készenlétben, lábhoz tett fegyver­rel és vizipuskával várta az éhező, sze­rencsétlen nyugdíjasokat, hogyha mégis össze mernének gyűlni, akkor a januári fagyban jeges-vizzel spriccolják a nag-----ülést szét. Ez a cinikus eljárás minden emberi képze­letet felülmúl és alkalmas arra, hogy a polgár­ság s különösen a szerencsétlen, nyugdíjasok tel­jesen kiábránduljanak a mai kormányzatból. — Különben, — mondotta tovább Pop Va­lér, — Hodor belügyi vezérigazgató úrral si­került megállapodnom, hoí*v a nagygyűlést folyó hó 24-én, tehát jövő vasárnaphoz egy hét minden körülmények között meg fogjuk tartani. A nyugdijfronton egyébként az újság, egy újabb Ígéret. A nyugdíjasoknak nagy küldöttsége jelent meg ma délelőtt Creiniceanu tábornok vezeté­sével Iorga miniszterelnöknél. A küldöttség lorgát nem találta odahaza, mire telefonon kértek audienciát. Iorga azt válaszolta a tábornoknak, hogy a nyugdijak csökkentéséről szóló mi­nisztertanácsi naplót hatályon kívül fogják helyezni. A miniszterelnök közlése nagy örömet keltett a küldöttség soraiban. Ezt ígérte Iorga. Pénzt azonban még csak nem is igér.

Next

/
Thumbnails
Contents