Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-10 / 6. szám

XV. ÉVF. 6. SZÁM. Nemcsak nyugdijleszállitást, hanem kínos vexaturát jeleni a kormány uj nyugdijrendelete Mindenütt háttérbe szorították az impé- rium változás előtt nyugdíjazott, nagy­részt kisebbségi tisztviselőket — A Moni­torul Ofkiaiban közölt ui nyugdíj megái- lapités részletes ismertetése (Bukarest, január 8.) • Már karácsony előtt rebesgették, hogy a kormány a nyugdijak meg­lehetős mértékű leszállítását tervezi. Kará­csonyra nem jött meg a rendelet, sőt még új­évről is elmaradt, vizkeresztre azonban mégis csak megérkezett. A hivatalos lap keddi, jan. 5-iki száma közölte a minisztertanács 1931 de­cember 22-iki ülésén felvett minisztertanácsi naplót, amely a pénzügyminiszter 72.907—1931. számú jelentése alapján készült és amint a szöveg mondja, a köztisztviselők drágasági pót­lékának szisztematizálását és a szabályozását tartalmazza és az 1932. évi általnos költségve­tésre, valamint az általános nyugdíjpénztár bud­get j éré hivatkozik és támaszkodik. A nyugdíjasokra nézve alaposan kellemet­len rendelkezéseket már sajtóértesülések alap­ján közöltük, most a hivatalos lapban megjelent szöveg nyomán ismertetjük részletesen, mert hiszen az a kisebbségi közönség egy nagy és sa- nyargó osztályát, a kisebbségi nyugdíjasokat életbevágóan érdekli. A minisztertanácsi napló első szakasza sze­rint a drágasági pótlék — mert a nyugdijrende- zésről az egész szövegben ilyen értelemben vaji szó, — csak kivételes módon rendeztetik. A rendelettel kapcsolatban közölt öt táblázat sze­rint, amivel a kormány úgy látszik, ezt a re­ményt akarja nyújtani, hogy később a költség- vetési helyzet javulásával még visszatér az ügyre. Bántó megkülönböztetés. Az egész rendelkezés két csoportba sorozza a nyugdíjasokat. Az egyik csoportban szerepel­nek azok, akiket a román nyugdíjtörvények alapján nyugdíjaztak, a másikban pedig azok, akik a volt oszrák-magyar, illetőleg orosz nyugdíjtörvények alapján kapják nyugdijaikat. Már most jelezzük, hogy a két kategóriában a nyugdijak összege lényegesen különböző és pe­dig nyilvánvalóan nem az utóbbi kategória ja­vára. Egy másik osztályozási alap a nyugdíjazás ideje. Itt a román törvények alapján nyugdíja­zottak táblázata három kategóriát ismer, az A, B. és 0. kategóriákat. Az A kategóriába tar­toznak azok, akiknek tényleges szolgálata 1922 április elseje előtt szűnt meg, a B. kategóriába azok, akik 1922 április 1-e és 1925 október 1-e között mentek nyugdíjba, végül a C. kategó­riába az 1925 október 1-e után nyugdíjazottak. Azoknál, akik nyugdijaikat a volt osztrák-ma­gyar, illetve az orosz nyugdíjtörvények alapján kapják, csak a két első, az A. és a B. kategória szerepel. Különböznek ezenkívül a nyugdijak asze­rint is, hogy hol van a nyugdíjas lakóhelye. La­kóhelynek azt a várost, vagy községet tekintik, ahol a nyugdíjas évente állandóan legalább ki­lenc hónapot tartózkodik. Az első kategóriába tartozik Bukarest, a második kategóriába az er­délyi városok közül Arad, Brassó, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár, Nagyszeben, Marosvásár­hely és Temesvár. A harmadik kategóriába a kisebb városokat sorozták, mig a negyedik kate­gória a községeket tartalmazza. Minden nyugdij két részből áll. Az alap- nyugdijból és a drágasági pótlékból, és a mi­nisztertanácsi naplóhoz csatolt táblázatok rész­letesen feltüntetik az alapnyugdijat és a teljes havi nyugdijat, amely tehát a drágasági pót­lékot is magában foglalja. Akiket a román törvények alapján nyugdíjaztak. Az első számú táblázat azokra vonatkozik, akik nyugdijaikat a román nyugdíjtörvények alapján kapják. Alapelv az, hogy senki sem kaphat nagyobb nyugdijat, mint amekkora annak a ténylegesen működő tisztviselőnek a fizetése, 10 százalékkal csökkentve, aki jelenleg azt az állást tölti be, amelyben a nyugdíjas működött, sőt nem haladhatja meg ennek az összegnek bizonyos százalékát. így Bukarestben a havi 2000—3120-ig terjedő teljes nyugdijösszegeknél a nyugdij lehet akkora, mint a jelenleg mű­ködő tényleges tisztviselőknek adott fizetés, 90%, 3121—4575-ig már ennek az összegnek csak 95%-a lehet legfeljebb a nyugdij, 4576—6195-ig 90 százaléka, 6196—8803-ig 85%-a, 8604— 12.149-ig 80%-a és 12.150—16.860-ig 75 százaléka. Ez a felső határ a többi községi kategóriáknál a táblázatban megállapított és a feltüntetett bukaresti értékeknek megfelelően változik. így a II. kategóriában, amelybe Kolozsvár is tar­tozik, 1800—2870 lej teljes nyugdij az aktív tisztviselő fizetésének 100 százaléka lehet, 2800—4150-ig 95 százalék, 4150—5670-ig 90 szá­zalék, 5670—7900-ig 85 százalék, 7900—11.150-ig 80 százalék és 11.150—15.470-ig 75 százalék. Ezeknek a határoknak a megállapításához a költségvetésben szereplő tényleges fizetéseket az I. kategóriához tartozónak veszik, mig a költségvetési fizetési összegek a II. kategória számára az elsőnek 92 százalékát, a harmadik városkategória számára 85 százalékát és a ne­gyedik kategóriánál 75 százalékát teszik ki. A legmagasabb, telfés nyugdijak az I. ka­tegóriában 16.860, a Il.-osben 15.470, a III. kate­góriában 14.320 és végül a IV.-ben 12.630. Az A., B., C., továbbá az egyes városkate­góriákat úgy egyeztették össze, hogy ugyanazt a teljes nyugdijat kapja például három olyan nyugdíjas, akik közül az elsőt 1922 április elseje előtt nyugdíjazták és alapnyugdija 20 lej, to­vábbá az, akit 1922 április 1. és 1925 október 1. között nyugdíjazták és alapnyugdija 29—39 lej, vagy akit 1925 október elseje után nyugdíjaz­tak, de az alapnyugdija 34—35 lej. Az első táblázatnál a hivatalos lap öt ol­dalt elfoglaló számoszlopából kiemeljük a kö­vetkező példákat: Havi alapnyugdij: ABC 29—30 . 34—3» 102—103 121—122-503 844—852 1021—1039 20 70 500­Havi össznyugdij: I. II. III. IT. 440 400 370 339 1525 1400 1295 1140 4850 4450 4100 3630 és így tovább. Ezeknek a közölt adatoknak péld a kö­vetkező az értelmük: Ha valakit 1922 április elseje előtt nyugdí­jaztak és alapnyugdija busz lej volt, úgy az A. kategóriába tartozik és mivel Kolozsváron la­kik, a II. kategóriába tartozva, havi teljes nyugdija 400 lej lesz, ha nyugdíjazása a román nyugdíjtörvények alapján történt. Ha például 1922 április elseje és 1925 október elseje között történt a nyugdíjazása és alapnyugdija 844^ és 852 lej közé esik és községben lakik, úgy teljes havi nyugdija 3630 lej, A kisebbségi nyugdíjasok legnagyobb része azonban a régi osztrák-magyar törvény alap­ján kapja nyugdiját és ezekre vonatkozólag in­tézkedik az V. táblázat. Ez a táblázat csak A és B. kategóriát ismer, mert hiszen az osztrák­magyar törvények alapján 1925 október elseje után már nem történtek nyugdíjazások. Nin­csenek külön kategóriák azután az egyes váro­sokra sem, hanem csak a polgári és katonai nyugdíjasok között tesz különbséget. Összeha­sonlításul és mutatóba ugyanazokat a kategó­riákat közöljük le, mint amelyeket a román nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazottaknál. Havi alapnyugdij Havi össznyugdij A. B. Polgáriak Katonák 20 29—80 97 109 70 102—103 433 489 500—503 844—852 3380 Ez a táblázat a B. kategóriában csak 1326 lej alapnyugdijig halad, azonfelül a teljes nyugdij bárom és félszerese az alapnyugdijnak, a havi 9000 lejt azonban nem haladhatja meg, az A. táblázatban pedig 1300 lejig halad és azonfelül ötszöröse az alapnyugdijnak, legfel­jebb 9000 lejig. Mindenütt hifrányl szenvednek a kisebbségek Az összehasonlításból azt , olvashatjuk ki, hogy amig valaki, akit a román nyugdíjtörvény alapján nyugdíjaztak húsz lejes alapnyugdij után havonta minimálisan — ha t. i. községben lakik — 330 lejt kap, úgy az, akit a volt osztrák­magyar törvények alapján nyugdíjaztak 97 lejt fog kapni, ha polgári nyugdíjas és 109-et, ha katonai. Ezeknél a nyugdíjasoknál a maximális havi nyugdij 9000 lej, bármely kategóriába is tar­tozna, mig a román nyugdijtörvény alapján nyugdíjazottaknál, amint láttuk a maximális nyugdij 16.860 lej is lehet. Azokra a nyugdíjasokra nézve, akiket a ro­mán nyugdijtörvény alapján nyugdíjaztak, a rendelkezés harmadik szakasza havi 750 lej, ille­tőleg 1250 lej alapnyugdijban állapítja meg azt az összeget, amely alatt a mult évi nyugdi­jakat fogják kapni, ha azok a részletesen emlí­tett felső határokat nem haladják meg. A szö­regből nem tetszik ki világosan, hogy kikre vo­natkozik a 750-es és kikre az 1250 lejes határ. A' 9. szakasz, am4y az osztrák-magyar törvények alapján nyugdíjazottakról szól, nem tesz ilyen különbséget kisebb és nagyobb nyugdijak és leszállitásmentes nyugdijak között, úgy, hogy ezekre a nyugdíjasokra az ötös számú táblázat minden további nélkül vonatkozik. A nyugdíjasok „igazolványa“. Nagy port vert fel a sajtóban az a bizonyos szakasz, amely igazolványt követel a nyugdíja­soktól. Megjegyzendő, hogy ez az intézkedés a második szakaszban szerepel, tehát abban, amely a román nyugdíjtörvények alapján nyugdíjazottakra vonatkozik. A szöveg a kö­vetkező : — Az illetékes hatóság köteles a nyugdíjas kérésére annak bizonyitványt kiállítani, amely­ben feltüntetendő az a funkció és az az alapfize­tés, amelyet a nyugdíjas, vagy az, akinek mű­ködése alapján a nyugdijat kapják, a szolgálat­ból kilépésekor betöltött, valamint az a műkö­dési kör és fizetés, amely közvetlenül, vagy összehasonlítás utján az 1932-ős költségvetés alapján ennek megfelel, arra a lakóhelyre vo­natkozólag, ahol a nyugdíjas ténylegesen la­kik. Arról, hogy ennek a bizonyítványnak a beszerzése kötelező-e, vagy pedig, hogy a be­szerzett bizonyitványt hova kell beterjeszteni, a rendelet nem intézkedik. Külön táblázatok vonatkoznak a román nyugdíjtörvények alapján nyugdíjazott tisz­tekre, a hadiözvegyekre és árvákra, valamint a rokkantakra is. A nyugdijak uj megállapítása leszállítást jelent az egész vonalon s emellett a leszállítás mellett egészen bizonyosan hosszadalmas és ne­hézkes hivatali eljárásokat mindaddig, amig a nyugdijak uj összege minden egyes nyugdíjas­nál ezen az alapon végleges megállapitást és elrendezést kap.

Next

/
Thumbnails
Contents