Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-10 / 6. szám

XV. ÉVF. 6. SZÁM. Guiilotin alá kényszerítették az erdélyi és bánáti rendőrtisztviselőket Kolozsváron hatvan tisztviselőből negyvenhármat helyeztek B. listára — Mikor az erdélyi miniszter megfeledkezik az erdélyi érdekekről (Kolozsvár, január 8.) Többször irtunk róla, hogy az erdélyi és bánáti rendőrtisztviselők­rint nem nagyon vette védelmébe az erdélyi és bánáti és különösen a kolozsvári rendőrtiszt­nek, különösen a kolozsváriaknak, súlyos és indokolt sérelmük van. A Iorga-konnány gyorstalpaló törvényhozási műhelyéből egy olyan egyszakaszos került ki, amely az erdélyi és bánsági s elsősorban a ko­lozsvári rendőrtisztviselők egzisztenciá­ját valósággal nyaktiló alá hajtja. Az egyszakaszos törvény tulajdonképpen puri fikáim akart. Rosta alá akarta venni a rendőrtisztviselőket, meg akarta nemesíteni a rendőrfoglalkozást és ki akarta tessékelni az oda nem való elemeket. Romániában a jelsza­vak korszakát éljük. Minden törvénynek er­kölcsi aláfestést adnak, de a valóságban, a gyakorlati megvilágitás fényénél mindig ki­derül, hogy a magasabb szempontok elsikkad­nak és sok esetben éppen azokat gázolja le az uj törvény, akik valóban komolyan fogják föl rendőri hivatásukat. Már maga a törvény meg­fogalmazása rendkívül ravasz volt. A törvény egyik paragrafusa ugyanis kimondotta, hogy a jogvégzettséggel bíró rendőrtisztviselők nem esnek a törvény guillotinja alá. De van egy másik passzus is, amely azt mondja, hogy azok is kíméletben részesülnek, akik 1916-ban tiszt­viselők, városi, vármegyei vagy’ állami üzemi alkalmazottak voltak. Mindazok, akik az itt megjelölt kategórián kivid esnek, a törvény megjelenése után rendelkezési állományba kerülnek és bármikor a közszolgálatból elbocsát­hatók. Mit jelent ezt Nem mást, mint azt, hogy még azok a rendőrtisztviselők is, akik már tizenhat esztendő óta teljesítenek szolgálatot, végleges tisztviselők, nyugdíjjogosultságuk van, máról-holnapra ideiglenes tisztviselőkké válnak és ha a változó kormányoknak úgy tet­szik, bármikor elbocsáthatják a szolgálatból. Ez különösen az erdélyi és a bánáti rendőr- tisztviselőket sújtja, mert nyilvánvaló, hogy ezek csaknem mind 1916 után léptek rendőri szolgálatba és hiába van érettségijük, hiába voltak a háborúban tartalékos tisztek, most mégis ideiglenes állományba kerültek és bár­mikor elbocsáthatók a közszolgálatból. Mig az ókirályságbeli rendőrtisztviselők mentesek a törvény szigora alól, mert habár legnagyobbrészt nem bir az előirt kvalifikáció­val, annyit mindegyik tud bizonyítani, hogy 1916-ban valamiféle közszolgálatot teljesítet­tek, bukaresti villamoskalauzok, egyetemi pe­dellusok és hasonló nagy rangot képviselő tiszt­viselők voltak 1916-ban és ma már a rendőri ranglétrán a legmagasabb polcokig jutot­tak fel. Különösen megdöbbentő módon hatott a kormány uj intézkedése a kolozsvári rendőr­ségen, ahol hatvan tisztviselő közül egy csapásra negyvenöt rendelkezési állományba ke­rült, máról-holnapra ideiglenes tiszt­viselő lett és attól félhet, hogy holnap, vagy holnapután egyszerűen elbocsát­ják a szolgálatból. Tehát csak Kolozsváron negyvenhárom rendőrtisztviselőt fosztottak meg biztos, nyug- dijképes és véglegesített állásától. Nem bocsá­tották el őket ugyan, de bármikor elbocsáthat­ják. Alkalmunk volt végignézni azt a listát, amelybe régi kolozsvári rendőr tisztviselők ke­rültek és nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a legnagyobb igazságtalanság történt, mert éppen a legarravalóbb, legszakképzettebb és legmegbízhatóbb rendőrtisztviselők kerültek indexre, illetve B-listára. És itt is érvényesült a protekció. Akik jó- előre értesültek, hogy az uj törvény milyen intézkedéseket fog tartalmazni és lementek Bu- kareetbe, * protekcióval és más eszközökkel sike­rült magukat a véglegesek listájára fel­vétetni, habár arra még a szigorú és igazságtalan törvény szellemében sem voltak jogosultak. Tudunk eseteket, hogy olyan rendőrtiszt- viselőket véglegesítettek, akik jelenleg vizsgá­lati fogságban ülnek, vagy olyanokat, akiket már többször elbocsátottak a rendőri szolgálat­ból és újból visszavették őket. Ugyanakkor pedig a legképzettebb és legmegbízhatóbb tiszt­viselők B-listára jutottak. Midőn az egyszakaszos megjelent, a ko­lozsvári rendőrtisztviselők intervencióra kérték Pop Valér erdélyi miniszter urat, aki immel- ámrnal Ígéretet tett, de a legjobb források sze­(Párizs, január 8.) Fennáll a kormány együttes lemondásának lehetősége. Politikai körökben úgy hirlik, hogy a kormány lemon­dása esetére újra Layal kapna kormányalakí­tási megbízatást s a Poincaré nemzeti egység- kormányához hasonló nemzeti koncentráció (Tokió, január 8.) Pénteken reggel merény­letet követtek el a japán császár ellen. A mikádó fogata éppen a császári palota rácsos kapujá­nál haladt el, amikor egy koreai kommunista bombát dobott a lovak elé. A bomba explodált és az egyik lovat da­rabokra tépte. A császárnak semmi baja sem történt és emberéletben egyáltalá­ban nem esett kár. A tömeg, amely a császár érkezésére várako­zott, összegyűlt, megrohanta a koreait és a rend­őrség a merénylőt csak nagynehezen tudta meg­menteni a meglincseléstől. A merénylőt elvezették a rendőrségre, ahol megkezdték a kihallgatását. Amikor megvizs­gálták, még egy bombát és több iratot találtak nála. Tiho Seot-nak hívják, harminckét éves koreai származású ember. Valószínű, hogy egy koreai titkos társa­ság tagja. A merénylet közelebbi irditó okairól azonban nem volt hajlandó semmiféle felvilágosítást adni. A merénylet az egész országban nagy meg­döbbenést keltett, de a japán lapok nem Írhat­nak a merényletről, mert a rendőrség minden­féle közlést betiltott. Egy lap még a rendelet kiadása előtt rendkívüli kiadást adott, ezt azon­ban elkobozták. A merénylőnél talált adatok alapján több letartóztatást eszközöltek. A japán császár jelenleg harminc éves és eddigi uralkodása alaltt ez már a negye­dik merénylet ellene. A merénylet után részben ennek hatása alatt és következményeként a japán kormány, amely csak december 13-án alakult, lemondott. Az első híreket még cáfolták, később már japán hi­viselőket. Mindenesetre csodálkozunk a kormányon, hogy éppen a rendőrtisztviselőkkel szemben járnak el igazságtalanul és méltánytalanul, éppen azokkal a rendőrtisztviselőkkel szemben, akik arra vannak hivatva, hogy az országban rendet tartsanak, az igazságot védelmezzék és a zavargásoknak elejét vegyék. Ilyen lelkiálla­potban maguk az erdélyi és bánáti rendőrtiszt­viselők is elégedetlenek, elkeseredettek lesznek s nem végezhetik fontos hivatásukat nyugodt lelkiismerettel, mert nem tudják, hogy holnap, vagy holnapután nem kerülnek-e az utcára, éppen azok közé a munkanélküliek közé, akiket ma még féken kell tartaniuk. Véglegesített tisztviselőket csak fegyelmi utón lehet elbocsátani, vagy ideiglenes álla­potba helyezni. Ez egy olyan alaptörvény, az alkotmánynak egy olyan pillére, amit még egy újabb törvénnyel sem lehet megváltoztatni. Mi kisebbségi lap létünkre is legnagyobb kész­séggel állapítjuk meg, hogy az erdélyi és bán­sági rendőrségen a legnagyobb, szinte jóváte­hetetlen sérelem esett, amit gyorsan korrigálni kell. —o— létrehozását, kísérelné meg. Ezt igényelnék a küszöbön álló nagyfontosságu nemzetközi gaz­dasági és politikai tárgyalások, amelyeket sok­kal könnyebb eredményhez vezetni, ha a kor­mány széleskörű alapokra támaszkodhatik. —o— vatalos közlés is megerősítette a kormány le­mondását. Amerika döntő lépése. A japán-kínai konfliktus ügyében különben az Egyesült Államok kormánya döntő lépésre szánta el magát. Jegyzéket intézett úgy Japán­hoz, mint Kínához és ebben felhívja a figyel­müket arra, hogy mindketten elfogadták a Kel- log-paktum határozatait, amelyeket most túl­léptek és nem tartották be az ebből folyó köte­lezettségeket. Az Egyesült Államok különben egyesült demarsra szólította fel a Mandzsúriá­ban érdekelt hatalmakat. Fel Pekingbe! (London, január 8.) A japán csapatok meg­szállották Szang Hai Kvvant s ezzel elérték a kinai Nagy Falat. A Rengő távirati iroda je­lenti Tokióból, hogy Inuki japán miniszterelnök táviratot intézett Briandhoz, a népszövetségi ta­nács elnökéhez, melyben közölte, hogy a japán kormány tudomásul veszi a Mandzsúriába kül­dendő népszövetségi bizottság összetételét s a bizottságot elfogadja. A moszkvai Tass távirati iroda jelenti Sanghaiból: A jelek arra mutat­nak, hogy Japánnak az a titkos szándéka, hogy Pekinget birtokába vegye; Csapatösszevonások vannak Kin-Csau környékén és Tiencsin hely­őrségét is megerősítették tüzérséggel, tankokkal és repülőkkel. A Peking elleni offenziva kiin­dulási pontja Kin-Csau lesz. Laval rekonstruálni akarja kormányát Negyedízben követtek el merényletet a japán császár ellen Egy koreai kommunista bombát dobott a disz- bintórafde a császárnak semmi baja sem tör­tént — A merénylet hatása alatt a japán kormány beadta lemondását

Next

/
Thumbnails
Contents