Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-31 / 24. szám

4 KeiETlUjSKG m XV. EVF. 24. SZAM. A gyergyóiak tiltakoznak az ellen, hogy a Jorga-féle pártalakulathoz csatlakoztak volna Gazdasági ürüggyel hívták össze a gyűlést, amelyen nem határozták el a csatlakozást, sőt tiltakoztak ez ellen (Kolozsvár, január 29.) A bukaresti román Igpok igyekeztek minél nagyobb haranggal be­harangozni a.zt az alakuló gyűlést, amit Gyer- gyószentmiklóson magyar szakadárokkal ren- íleztettek s amit lorga miniszterelnöknek a Jgpja olyan tényként üdvözölt, mintha sike­rült volna a magyarságot politikailag két el­lenséges táborra szakítani. Az egész gyergyói gyűlésről most a Magyar Párt ottani intéző­bizottsága megadja a hiteles információt ab­bán a nyilatkozatban, amit közlés végett hoz­nánk is beküldött. A nyilatkozat a következő: A romániai magyar testvéreink szives tá­jékoztatása, a dolgok igaz és helyes megisme­rése céljából, tisztelettel kérjük az alábbi til­takozó nyilatkozatunknak nagybecsű lapjuk ban helyet adni kegyeskedjenek. Folyó hó 10-én városunkban dr. Makkay Domokos ügyvéd, gazdasági egyleti elnök, bu­karesti urak közreműködésével „gazdasági kongresszus“ elnevezés alatt — tárgysorozat előzetes közlése nélkül — gyűlést hivott egybe, amelyen általuk, „Magyar Gazdasági Szövet­séginek nevezett s az erdélyi magyarság előtt eleddig teljesen ismeretlen bukaresti alakulat hoz való csatlakozásra szólították fel a gyűlés közönségét. A jelenlevők nagyrésze az elhangzott fel­szólalásokból látva és meggyőződve, hogy az úgynevezett „Kongresszus“ mozgatói a gazda­sági jelszó alatt politikai tendenciákat rejtegetnek, me­lyeknek félreismerhetetlen célja a ro­mániai magyarság egységének meg­bontása és a Magyar Párt vezetőségé­nek diszkreditálása, (Kolozsvár, január 29.) Budapesti lapokban olvassuk, hogy a magyar állam megvásárolta Thor ma Jánosnak, a nagyhírű és nagytehet- ségü nagybányai mesternek „Aradi vértanuk“ című óriási méretű festményét. Mint a lapok Írják, magyar művészkörökben nagy feltűnést keltett ez a kópvásár, különösen a mai viszo­nyok között, amikor a festőművészet terméke1 majdnem teljesen kiestek a pénzforgalom áramlásának vonalából és ilyen körülmények között az is megmagyarázható, hogy a képvá- sáriás tényét irigy megjegyzések kisérték. Az sem szokatlan, hogy mint ez már történni szo­kott, a kép vételárát a pletyka megnégysze­rezte. Az ügyben aztán Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Muzeum főigazgatójának nyi­latkozata teremtett tiszta helyzetet, aki elmon­dotta, hogy az „Aradi vértanuk“-at, Thorma János főmüvét, , amely művészi becsén felül azért is nagyértékü, mert a magyar történe­lemnek egyik legemlékezetesebb, egyben leg­gyászosabb jelenetét örökíti meg grandiózusán, mindössze tízezer pengőért vette meg a magyar kultuszminisztérium és ezt az összeget is négyévi részletben fizetik. Petrovics elismeréssel emlékezik meg Thormá- ról, aki a festmény árát igen szerényen szabta meg. Az „Aradi vértanuk“-at a magyar közön­ség nagyon jól ismeri, ha máshonnan nem, re­a felszólalások sorozatával tették kritika tár­gyává fennti urak egyéni akcióját s a legha­tározottabban tiltakoztak a csatlakozás kimon­dása ellen. Mindezek dacára Makkay elnök minden formalitás és szavazás mellőzésével a csatla­kozást enunciálta. Ezen megmozdulást a román sajtó „Máso­dik Magyar Párt nálunk“ „Uj Magyar Párt“ néven könyvelték el, félreismerhetetlen örö­müknek adva kifejezést a történtek felett. Tagozatunk a í. hó 23-án megtartott intő zőbizotftsági gyűlésen foglalkozott az úgyneve­zett „Gazdasági Kongresszus“ ügyével es be­ható, komoly vizsgálódás után maga részéről is úgy találta, hogy a fennti megmozdulás mögött a magyar egységre káros pártbontás csirái rejtőznek, mely ellen a gyergyószentmiklósi magyarság nevében a leghatározottabban tiltakozik, fír. Makkay Domokos és társai ez irányú tényke­déseivel nem azonosítja magát és egyidejűleg egyhangú határozatával kéri pártunk központi vezetőségét, hogy dr. Makkay Domokos már beinditott fegyelmi ügyét haladéktalanul tár­gyalja le s őt félreismerhetetlen pártellenes és pártbontó magatartása miatt kebeléből zárja ki. Itt említjük meg, hogy Csíkszeredából Bar- talis Ágoston nyilatkozatot küldött be, mely­ben annak a közlését kéri, hogy ő nem kapott „utiköltségmegtérités“-t Bukarestből, vagy egyebbünnen. Ilyent Bartalis Ágostonról mi nem is állítottunk. prodnk lóból. Az ötméteres, hatalmas vászon a kivégzésre vezetett magyar tábornokokat a ki­végzés színhelyén ábrázolja. Megrendítő, egy­ben pedig felemelő látvány a magyar hősök utolsó perceinek megörökítése. Thorma János 1896-ban a milleneum évében készült el ezzel a munkájával, amelyet ki is állítottak Budapes­ten és a sajtó s a mükritika a legnagyobb lel­kesedés hangján emlékezett meg róla. Beöthy Zsolt lelkes tanulmányban méltatta, Bródy Sándor pedig úgy üdvözölte Thormát, mint Munkácsy Mihály egyenes és méltó örökösét. A képet később Thorma mester hazahozta Nagybányára, 1920 körül pedig Magyaror­szágra szállította. 1928-ban indultak meg Thorma és a magyar kormány közötti tárgya­lások és akkoriban harmincezer pengő körüli összegben állapodtak meg. A vásár azonban az utolsó pillanatban költ­ségvetési fedezet hiányában meghiúsult. Most aztán, úgy látszik, ismét aktuálissá vált a kép megvásárlása, a mai nyomott gazdasági viszo­nyok azonban a monumentális vászon árát is erősen lenyomták, amellett, hogy Thorma Já­nos nem is akart üzletet csinálni a magyar szempontból olyan nagyjelentőségű vásznából s a kép arányaihoz mérten igazán jelentékte­len összegért, tízezer pengőért engedte át. Ez az összeg a lej és pengő mai kurzusát tekintve kétszázötven-kétszázkilencvenezer lej körül mozog. Hát élnek a nyug­díjasok? Bizonyos cinizmus kell ahhoz, hogy minden óv január hónapjában a nyugdíjasoknak ok­mánnyal kell igazolni életbenlétüket. Igaz, hogy csodálkozni lehet azon, hogy a mai mos­toha és szomorú körülmények között a nyugdí­jasok fenn tudják tartani az életüket. Lehet-e egyáltalában életnek nevezni azt a szomorú és kétségbeejtő folyamatot, amelyről hatósági bizonyítvány állítja azt, hogy a nyug­díjas életben van? Nem is az a fontos, hogy a nyugdíjas még életben van, mert az államház­tartás szemüvegén keresztül jó volna, hogyha a nyugdíjasok kipusztulnának, hanem az a fon­tos, hogy a szerencsétlen nyugdíjasok fizetnek-e globá'is adót, vagy nem. Az állam hónapokon keresztül nem fizette a nyugdijat, tehát miféle jogon követeli a nyug­díjasoktól, hogy pontosan fizessék a globális adójukat? Az életbenlót igazoló okmányra pedig múlhatatlanul szükség van, mért a nyugdijosz- tályban nem számfejtik addig a nyugdijköny- vecskéket. amig a nyugdíjas nem igazolja, hogy — globális adót fizetett. Minden nyugdíjas megjelenik a számfejtő tisztviselő előtt, saját­maga viszi a nyugdijkönyvecskójét, látható, megfogható s a szó szoros értelmében effektive érzékelhető, hogy 'Jetben van. Örák hosszat fa- gyoskodik a pénzügyi palota udvarán, zsúfoló­dik a nyugdíjosztály- füstös helyiségében, kór, könyörög, siránkozik és még ráadásul azt is igazolnia ke’l, hogy életben van, mert máskép nem számfejtik a nyugdijkönyvecskójét. Mindezt csak azért Írjuk meg, mert az életbeniétet igazoló bizonyitváuy kiállítása nemcsak költséges, hanem kimondhatatlan tor­túrákat jelent. írásban kell kérni, igazolni kell a globális adó pontos fizetését és ha már ez is meg van, akkor jegyzőkönyveznek, vallatnak s ha nagykésőre kiállítják a bizonyítványt, ak­kor a kerületi kapitányságtól elindul az ok­mány a primáriára, ahol iktatják, aláírják, in­dexelik, a bizonyitvány újból visszatér a kerü­leti kapitányságra és csak hosszú idő múlva kapja meg a nyugdíjas a bizonyítványt. Ha végre kezében a bizonyitvány, megtapogatja sajátmacát és őmiga is kétkedéssel konstatálja, hogy életben van. Még csak ezután jön az igazi tortura. Amíg a bizonyitvány eljut a számfejtő tisztviselőig és onnan a kifizető pénztárig, ad­dig bizony a nyugdíjas elátkozza a bizonyítvá­nyokkal alátámaszt ott szomorú és kál váriás életét. Miért van szükség ezekre a bizohyitványok- ra? Ha a nyugdíjas személyesen jelenik meg és arcképes igazolvánnyal bizonyítja, hogy azonos a nyugdíjassal, akkon teljesen felesleges és in­dokolatlan. nem is szólva arról, hogy költséges dolog ma bizonyítványokat beszerezni. A múlt­ban csak azoknak kellett életbenlétüket igazol­ni. akik súlyos betegen feküdtek, vágy elutaztak és nem tudtak megjelenni a számfejtésnél és a kifizető-pénztárnál. Most azonban mindenkinek meg kell szereznie a bizonyítványt és igazolnia kell azt, hogy nincs adótartozása. Hátha a nyugdíjasok kérnének igazoltatást arról, hogy az esedékes nyugdíj járulékaikat miért nem fizették ki? Különben is hogyan kö­vetelheti a kincstár a nyugdíjasoktól a pontos adófizetést, ha maga a kincstár sem fizeti pon­tosan a nyugdijakat. A kolozsvári kerületi ka­pitányságok egy hónap alatt több, mint tízezer bizonyítványt állítottak ki. Mindenik arról szól, hogy a nyugdíjas életben van. Mi csak csende­den, szemlélődve feltesszük a kérdést: hát élnek a nyugdíjasok? Szombaton lesz a Magyar Párt estélye Szatmáron Szatmáron a Magyar Párt javára nagyobb- szabásu müsoros-estélyt rendeznek szombaton és az ottani magyarság lelkesedéssel készül rá. Az estély műsorán azonban változás történik, mert egyik szám Inczédy-Johsman Ödön, da­losszövetségi elnök énekszáma lett volna, In- czédy-Joksman Ödön dr. azonban betegen fek­szik s igy sem a szombati szatmári estélyre, sem a dicsőszentmártoni magyarpárti gyű­lésre nem utazhatik el. Tflorma János ßata/mas történeti festményét, az „Tirabi vértanuk“-atmegvásárolta a magyar állam Mindössze tízezer pengő a vételár, amelyet Thorma mester nagyon szerényen szabott meg — Pár évvel ezelőtt harmincezer pengőt ajánlottak fel az öt méteres, hatalmas vászonért

Next

/
Thumbnails
Contents