Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-27 / 20. szám
4 KmnUjsXi G XV. EVF. 20. SZÁM. Felavatták a Szent- Vmcések uj Szent-JézseS kórházát Nagyváradon (Nagyvárad, január 25.) A paulai Szent- Vincés Irgalmas Nővérek, akik tudvalévőén részint leányneveléssel, részint pedig betegápolással foglalkoznak, Nagyváradon szanató J riumrsndszerü magánkórházat létesítettek, amelyet Szent Józsefről neveztek el. Ez a kórház úgy imponálóan szép palotaszerii épületével, mint legmodernebb orvosi berendezéseivel méltán keltheti fel a legszélesebbkörü ér deklódést, a fáradozás és áldozatkészség pedig, amely lehetővé tette ennek az altruista intézménynek létesítését, a legnagyobb elismerést érdemli meg. Kétségtelen, hogy a modern hy- giena minden követelményének megfelelő pazar berendezés és ragyogó tisztaság ennek a kórháznak az ország hasonló intézményei kozott első helyett biztosit. Ez a szép, modern kórház közel 8 millió lejbe került és pontosan egy évi munka után épült fel- Október 5-én már felvették az első beteget, de az ünnepélyes, hivatalos megnyitás csak tegnap, vasárnap folyt le, a város legelőkelőbb társadalmának részvételével. A felavató ünnepségen a város orvosai csaknem teljes számban megjelentek, azonkivül a jótékonyin- tézeíek is képviseltették magukat. Megjelent Fiedler István megyéspüspök, a klérus előkelő tagjaival. Fi edier püspök már vasárnap reggel be- szenteite a kórházat. Délelőtt fél tizenkettőkor pedig a kórház szép, díszes kápolnájában misét celebrált, majd imaszerü beszédet tartott. lj táua megkezdődött a tulajdonképpeni ünnepség. Dr. Kovács Sándor, a Szent-Vineések romániai tartományi igazgatója előbb román, aztán magyar nyelven üdvözölte a megjelenteket. ' — A mai napon — úgymond — először léAz uj ügyvédi törvény teljes magyar for ditásr megrendelhető dr. Mandel Fordító Iro dábi- ■ Oluj, Str. Memorandului 24. ................. pünk, mint kórház ünnepélyesen és hivatalosan a nyilvánosság elé. Ez a kórház Isten jóvoltából és az irgalmas nővérek takarékosságából épült az egészség helyreállítására és a lelki üdülésre- A Szen'-Vincés irgalmas nővérek, akik több, mint 40.000-en vannak, a kórházakban kezdik pályafutásukat, szükség volt tehát itt Romániában is egy kórházra, ahol a társulat uj tagjait kiképezhessék. Ezt a célt is szolgálja ez a kórház, amelyet e szavak után dr. Kovács Sándor tartományi igazgató ünnepélyesen megnyitottunk nyilvánítót:. Dr. Meer Samu, a bíharmegyei orvoskamara, dr. Verzár István, a bíharmegyei orvosegylet, Rácz Rezső, a gyógyszerészek, ion- scu 1; ezredes-orvos a román srvosegylet és katonai kórházak, dr.Maior László vár fi. ti.azcifoorvos, a városi orvosi hivatal és dr. Inár Vilmos, a zsidó kórház nevében üdvözö'te meleg szavakkal az uj intézményt. A látványosságba menő szép kórház Krause Tivadar müépitész tervei szerint épült fel és úgy az építkezés, mint a berendezés körüli gondoskodás körül dr. Kovács Sándor tartományi igazgató hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Telise felfordulás előtt áll a spanyolországi helyzet A fezsisíta vagyon külföldre menekítésének ürügye alatt oszlatták fel a spanyol jezsiita rendet Sztrájkok, tüntetések és véres összeütközések (Madrid, január 25.) Spanolországban úgy látszik a helyzet a teljes felfordulás előtt áll. Barcelonában mondhatni állandósultak a súlyos és véres zavargások. A sztrájkolok szét- oszlatnsára kivonult rendőrséget a tüntetők megtámadták, úgyhogy a karhatalom kénytelen volt fegyverét használni. Az összeütközésnek egy halottja és sok súlyos sebesültje van, 160 egyént pedig a rendőrség letartóztatott. Az ostromállapotot az egész országban kihirdették és a legszigorúbban végrehajtják. Szerteszét bombavető-repülőgépek cirkálnak és katonai csapatok vonulnak fel. A helyzet még véresebb alakulása szinte pillanatonként várható. A pápai nuncius nyilatkozatában megcáfolta azt a hirt, mintha a spanyolországi jezsuiták vagyonukat külföldié menekítették volna. Nem tették ezt, noha a lázongások következtében a rendet óriási, mintegy százmillió angol font értékű kár érte. A nuncius a leghatározottabban hangoztatta, hogy a jezsuita-rend politikai kérdésekbe egyáltalában semmiféle befolyást nem gyakorolt. Hirek szerint a spanyolországi jezsuiták Belgiumba teszik át működési helyüket. (Párizs, január 25.) Barcelonában újabb letartóztatások förUptek. A rentbontő szélsőségesek egy rendőrt lelőttek. Sevillában sikerült a forradalmi sztrájkbizottságot ártalmatlanná tenni. Több ízben megkísérelt tömegtüntetéseket a karhatalom szétkergetett. A város felett repülőgépek köröznek s felülről adott helyzetjelentésekkel igyekeznek megkönnyiteni a rendesinálók munkáját. Az összes fontosabb stratégiai pontokon és a középületek előtt gépfegyveres osztagok örködnek. Madridban a kormány kiadta a jezsuitarendet feloszlató rendelkezést. A rend vagyona teljes egészében az allamra szállt át. A rendtagok megmaradhatlak magánszemélyekként továbbra is Spanyol- ország területén. * Uj jövedelemszerző utiuutató. Gyerkes Mihálynak: A legújabb gyümölcstermelés c. most megjelent könyve, Odoráéin. Ara helyben 50 lej. Postán küldve, vagy bolti ára 6C lej. Gyárkémények Irta: Dékány András. Vairságns felhőkarcolóban lakunk, a nyolcadik emelet fölött, melyet már nem emeletnek, hanem padlásnak hívnak. Egy apró szobánk van, egy fülke hozzá és ezzel már kész is a lakás. Kicsi, alig lehet benne járni, de azért mégi3 rendes kis szoba és ez a fő. Ha nagyon alacsonyan járnak a felhők, akkor az ablakot megsuroíja valamelyik, megdörzsöli kevéssé és kicsit beárnyékolja a fényt. Elling rendesen azt szokta mondani, hogy köd van odakint — pedig ez nem is köd, hanem a felhők legalsó szegélye. A nyolcadik emeleti magasságban élünk tehát, alattunk rengeteg lakás, fölöttünk már semmi, csak a padlás, mely lapos és alacsony, úgy, hogy nem is lehet semmire használni. A szobánkban éppen, hogy elférünk — de nem vagyunk nagyigényüek és ezért egy szót sem szólunk, vagy panaszkodunk, hogy ilyen kis kóterben kell eltölteni az életünket, A munkások áitalábsu nem gazdagok, nem szoktak vastag pónsd' reákkal járkálni és amióta itt dolgozom, a Yviihelmsdoríi vasmüveknél, pláné nincsen valami sok pénzünk. Nálunk a gyárban nehéz viszonyok vannak és igy az életünk sem rózsás. Ma elbocsájtanak száz embert, holnap négyszerannyit, de sohasem vesznek fel újabbakat. Mindig csak ez az elbocsájtás; örökösen visszaadni való munkakönyveket cipelnek magukkal a hivatalnokok és ha feltűnik valamelyik a munkabérosztás napján, akkor megdobban a szivünk, összeszorul a gégénk és a szánk, hogy hátha mi vagyunk azok! Innen az r Mákból végiglátni az egész környéket. Elling a multkorában megszámolta, hogy hány kéményt is látni ebben a mérhetetlenül nagy határban. Egész délután számolt és amikor az este hazajöttem, nevetve mondta: — Képzeld, háromszázhetvenöt kémény Iái haló innen az ablakból! Egész délután számoltam, de megérte, mert legalább tudjuk, hogy hány kémény ontja itt a füstöt... No, s,<ta7: nem mindegyik doigomlr. mind a háromszázhetvenöt. Vannak, amelyek már egészen bemohosodtak, Istenem, manapság a kémények is befogják a szájukat, mint az emberek és céltalanul merednek a világba. De azért egy csomó dolgozik még: nappal fekete füstöt eregetnek az ég fele és nagyon komorak, van bennük valami fenséges és eg rí en ijesztő is. Mi például nem szeretjük nappai < zekét a kéményeket, mert ha kinézünk az ablakon cs látjuk százával előttünk a füstcsóvákat, a szürkébe borult vidéket, a magasba emelkedni nem tudó gomolyagokat, az egész fekete és ijesztő Wíihelmsdorfot, akkor elszorul a szivünk és egymásra nézünk. Elling nem szék én se, de azért mind a ketten tudjuk, Fogy .mire gondolunk... Az elmúlt esztendőre, a nyárra, araikor még egy faluban éltünk és hajnalban kakasszót hallottunk, nappal fénysugárban fürdő erdőben jártunk, madarakat figyeltünk, a szivünket figyeltük, tavakat néztünk, patakokat, ahonnan ránkterült a szépség, uz élet és a napfény, minden. Akkor még nem gondoltuk, hogy' eljön egy tél, mely' egy felhőkarcolóra szőrit fel bennünket és a felhőkarcoló ablakából háromszázhetVenöt kéményt fogunk ţâtni. Háromszázhetvenöt kéményt, füstölgő szörnye* két, sudár, jegenyére hasonló téglaépitménye- ket. Es azt sem gondoltuk volna, hogy az erdei levegő helyett, a fenyő és az avar meleg szaga helyett, ilyen füstös, tüdőt elszoritó levegőt kell szívnunk. De nem szólunk és csak hallgatunk egyre, mert lia szólnánk, Istenem, talán az nagyon rossz is lenne!... Igaz, reggeltől-estig a gyárban vagyok és mindössze nappal, az ünnepnapokon láthatom a kéményeket. Éjszaka azonban: megszépül a vidék, eltűnik a füst és a magasból csillagok szórják le a fényüket. Ha pedig felhős az idő, akkor mint mondom: néha felhő árnj ékolja he az ablakunkat, végigdörzsöli az üveget és ha ott állunk az ablaknál, akkor Elling felkiált: — Köd van odakint! Az éjszakai kémények szépek és csodásak. Ügy válnak el a távoli égbolt hátteréből, mintha fejedelmi ablakok lennének, égi, vagy mesebHi rlnlroV, rnplyoVhnf V pr* r^U-, 1 röppennek ki és úgy hencegnek, hetykélked! nek egymással. Az egyikből na : -óbb, a másik- í bői kisebb szikra pattan ki, • obh és ! kisebb fénycsóvát ereszt a ma} sság k .* mi I nagyon jól tudjuk itt ketten, a nyolcadik emuiét magasságában, közvetlenül a padlás alatt, Fi Heg és én. hogy ilyenkor a kémények beszélgetnek. Ilyenkor a gyárkémények önálló indi- ! vidumokká válnak, egyéniségek lesznek és nem egyszerű gyári alkatrészek. Nappal fenyegető rémek, melyek alatt mi dolgozunk, a szivünket, az egészségünket, az életünket adjuk abba a kohóba, vagv kazánba, melyből a kémény szívja a füstöt es dobja magából ki azt, amiből összetákolt bennünket, az élet. Ha megjövök és lemosom magamról a piszkot, a kormot, az olajat, a gyári szemetet, akkor már Elling régen vár a vacsorával. Leülünk az asztalhoz és beszélgetni kezdünk. Azelőtt — ott a távoli, napfényes, hegyi faluban — egészen más témáink voltak. Egyedül csak mi voltunk, vagy mások, de mindig szépen és feldiszitve, a szí vünk muzsikájával. Ott nem voltak árnyak és árnyékok, nem voit az étel és a pénz kérdése, de mióta igy alakult az életünk, hogy nem vagyok több az egyszerű wil- helmsdorfi munkásnál, más kérdéseink vannak. — Lesznek elbocsátások? — kérdezi Elling. — Hallottam, a tejcsarnokban — beszélték, hogy csak a felét kapjátok meg a munkadij- nak. De miért van ez a kínlódás, hiszen becsületesen dolgoztok és még akkor se pihentek, ha betegek vagytok! Miért?... És hogyan telt el a mai nap?... Az asztalunk kicsi, alig fér el rajta az étel és lábunk összeér. Sőt, ha előrehajolunk, akkor a hajunk is összeborul. Talán ez a szerencse, itiert ha nagy lenne az asztal és kiesi rajta az étel és távol lennénk egymástól, akkor egyszer taián rákiabálnánk egymásra. De igy jók vagyunk, tele szivvel egymás iránt, éppen úgy, mint ükkor, műikor a faluban éltünk. Ott is csak ilyen kicsi asztalunk volt és még azt is nagynak találtuk és amikor hónapokkal ezelőtt idejöttünk, nagyon megörültünk ennek a kis asztalkának. (Tkivetkezik.) 7T őri
