Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-27 / 20. szám
XV. EVF. 20. SZÁM. KUlTiUjSXQ 3 A nyugdijak rendes fizetéséig sorozatos tömegtüntetéseket tartanak az erdélyi és bánsági nyugdíjasok Követelték az álláshalmozás elleni törvény alkalmazását és a vasúti kedvezmény kibővítését Nem huszonöt, hanem negyvenöt százalékos a nyugdijredukció (Kolozsvár, január 25.) A vasárnapi erdélyi nyugdíjasok kongresszusa tulajdonképpen egy kérdésre válaszol: — Mit jelent Erdélyben nyugdíjasnak lenni! A kongresszust igazán széleskörű érdeklődés előzte meg. Azok a vármegyék, amelyek érthető okok miatt nem küldhették delegátust, táviratban jelentették be a határozatokhoz való Pop Alexandru viszont követeli, hogy a nyugdíjkifizetéseket vegyék ki a pénzügyigazgatóság hatásköréből. — Ezeket az állapotokat nem tűrhetjük el minden retorzió nélkül. Hiszen, ha öregek vagyunk is, hadsereg vagyunk. Draghicanu ezredes a feltétlen szolidaritás jelentőségét hangsúlyozza ki. Amint mondja. nem tehetünk különbséget román—magyar és német között, mert mindnyájan román állampolgárok vagyunk. A továbbiakban rámutat arra, hogy a nyugdíjpénztár elnöke tipikus álláshalmozó, akinek bezzeg pontosan fizetnek. Végül a titkár felolvassa a nyugdijkongresz- szus határozati javaslatát: 1. Utasítja a központ a megyei szervezeteket, hogy jövő vasárnaptól kezdve a nyugdijak rendes fizetéséig hetenként tömegtüntetéseket tartsanak. 2. Leghatározottabban tiltakoznak a nyugdijak újabb megcsonkítása ellen s követelik, hogy a redukciók alsó határát ötezer lejben állapítsák meg. 3. Követelik a nyugdijjárulékok pontos fizetését, valamint a nyugdijak egységesítését az egész országban. 4. Az elhalálozott nyugdíjasok utódjai rögtön kapják meg a temetkezési költségeket a nyugdijkönyv és az elhalálozási bizonyítvány alapján. 5. Kérik a törvénytelen nyugdijak revízióját; az álláshalmozás elleni törvény alkalmazását, a vasúti kedvezmény kibővítését. Végül a nyugdíjaztatások olyan értelmű reformját, hogy a nyugdijilletmények végleges megállapításáig rendesen folyósítsák az eddig élvezett javadalmazást. csatlakozásukat. Reggel nyolc órakor kinyitják a városháza dísztermének ajtaját és valóságos népvándorlás indul meg a terem felé. Nyugalmazott táb- iabiró és nyugalmazott végrehajtó egyformán leverten sétálnak fel a lépcsőkön. Arcukra a gond és a megpróbáltatás árnyéka ül ki. — Már nem bírom tovább — jegyzi meg egyik vasúti főtisztviselő, hiszen a nyugdijle- szállitás nem is 25, hanem, 40 és 50 százalékon. — Igen — hagyja helyben Papp Mihály. A napokban elmegyek a vármegyéhez, hogy állítsák ki a minisztertanácsi határozat által megkövetelt bizonyítványt s akkor derült ki, hogy az a bizonyos nyugdijnivellálás milyen katasztrófát jelent. Eddig is tudtuk, hogy csökkentik a járandóságainkat, de azt hittük, csak arra a színvonalra szállítják le, amelyen az utolsó havi fizetésünk mozgott. Ezzel szemben azonban mi történt? Kiszámítják azt. hogyha 1932-ben aktiv hivatalnok volnék, a különböző áldozati adókkal mennyit, kellene kapnom és a nyugdíj, az 1932 es fizetés lesz. Tiz órára még állóhelyet, sem lehet kapni. Megválasztják a tisztikart. Elnök Pop Valér, alelnök Dózsa. Endre, a közigazgatási tisztviselők, Mnndrescu a vasúti hivatalnokok és Draghicanu ezredes a katonai nyugdíjasok képviselője. Főtitkár Pop Sam,oil, mig a titkári teendőket fíácz Dezső látja el. Pocol Victor dr. ny. postai vezérfelügyelő inegrázóerejü beszédében vázolja a kolozsme- gyei nyugdíjasok tragédiáját. Megállapítja, hogy a kiutalások késése nem az adóhátralékoknak tulajdonítható Általános helyeslés közepette javaslatot te>- jeszt elő, mely szerint, a nyugdíjasok követeljék a luxusautók és a több százmilliót kitevő no- pidijak törlését a költségvetésből — Amikor ilyen körülmények között. — fejezi be beszédét. —• a nyugdíjasok helyzetére gondolok, szemeim könnyekbe borulnak és a kezem ökölbe szorul. Szeretnék azokba vágn'y, akik az egyesülés szép eszméjéből, amelyért annyi áldozattal küzdöttünk, ezt a csúnya tragédiát csinálták. Róth György, az aradmegyei nyugdíjasok kiküldöttje a 45 százalékos csökkentést sérelmezi. Chirilovici temesi megbízott azzal az érdekes javaslattal áll elő, hogy vizsgálják felül a nyugdíjpénztár helyzetét. i Sikerünk titka! Bútoraink kiváló minősége. Áraink olcsósága. Kedvező fizetési feltételeink. j Székely és Péti I Erdélyrészi Bútorgyár Részvénytársaság, ; T&rgn-Mureş, Bucureşti, Braşov inttm« nt» mmi um--------------- ——.........................................................................................................................................- | m Korteshadjárat a AI épszövetségben a lemondott Drummond öröké körül Szürke ülésen nyílt meg* a Népszövetség 66«ik ülésszaka (Genf, január 25.) A Népszövetség, hatvanhatodik ülésszaka hétfőn délelőtt nyilt meg, Paul Boncour elnöklete alatt. Paul Boncour először is Brianddal szembeni tiszteletét fejezte ki, majd Lord Robert Cecil mutatott rá a volt francia külügyminiszternek a Népszövetség körül kifejtett nagy érdemeire. Azután a tanácstagok egymásután szólaltak fel és méltatták Briand működését. Végül Pau Boncour mondott köszönetét a felszólalásokért és közölte, hogy Briand Franciaország részéről továbbra is népszövetségi megbízottként szerepel. Felgyógyulását az egész Népszövetség és a béke megalapozását óhajtó Európa kívánja. Rövid, zárt ülést rendeltek el a kinai delegátus kérésére s ezen elhatározták, hogy a kinai- japán konfliktust a tanács délután nyilt ülésen fogja tárgyalni. Népszövetségi köröket rendkívül élénken foglalkoztatja Drummond főtitkár lemondása, amely személyi okokból történt. Drummond minden valószínűség szerint Anglia diplomáciai karában mint nagykövet fog uj szerepet vállalni. A főtitkári állásért egyébként heves harc indult meg. Äpage satanas! Barlails Ágoston magtagad minden közösséget a pártbontókkal — Pénz állott rendelkezésre a gazdasági szövetség elmen pártbontással kísérletezőknek (Kolozsvár, január 25.) Ebben a pénztelen nyomorúságos világban, amikor a legkisebb összegű nyugdijat sem tudják fizetni, valamire mégis van pénz: a magyarság egységének megbontására indított kísérletezésre. Hogy menynyit és honnan szakítottak ki ei’re a célra, azt mi nem tudjuk pontosan, tudjuk azonban azt, hogy pénzt fizettek ki. Az összegről, annak nagyságáról, eredetéről mindenkinek meg lehet a véleménye, valamint arról is, hogy kik szokták az ilyen összegeket lefölözni. Tényként állíthatjuk azonban azt. hogy nem indult az a mozgalom pénz nélkül, amit a Torga lapja, a Neamul Romanesc úgy üdvözölt, mint a Magyar pártból kiszakadt elemek 'sikerét. A Bukarestben megtartott zászlóbontás után Gyer- gyóban tartottak gyűlést és „gazdasági szövetséginek nevezték el magukat. Most a Bánságban igyekeznek a Iorga-zászló alá magyar híveket szerezni. A bukaresti összejövetelre meghívták Bar- talis Ágoston volt csikmegyei főszolgabírót is, aki el is ment és vitte az ő gondolatait. Ugy- látszik, be tudott nézni azokba a szándékokba, amikkel nz egész szervezkedést megiuditották, mert most a Csíki Lapok-ban maga ir figyelmeztetőt, amelyben kijelenti, hogy az egész szervezkedést a magyarság renegát jut karolták fel és be akarják fogni annak a. kormánynak a szekerébe, amely a székely nép életlehetőségeit töri le. E tő! Bartalis Ágoston meggyőződést szerzett. ezért a gazdasági szövetség címen megindult mozgalommal minden közösséget megtagad és ' óva int minden jóindulatú magyar embert, nehogy megtévedjen. — Apage satanasI — mondja Bartalis Ágoston a maga nyilatkozatában és ezzel kifejezésre juttatja, hogy olyan politikai kártyakeverők közé jutott, akiknek minden szándékát ördög- füstöléssel űzi el magától. A bukaresti összejövetelre azzal vittek fel odavibető embereket, hogy a költségeket fizetik. Általában az ilyen meginduláshoz pénz kell. És itt volt pénz. Maurer Béla, a hasonló kísérletekből már ismert hivatásos egységbontó teljesíti ebben az ügyben is a szolgálatokat. Ö irta Csikba azokat a megnyugtató leveleket, hogy a pénz meg van, rendelkezésre áll és vigyenek lehetőleg minél több embert Bukarestbe, mert mindenkinek megtérítik a költségeit. Ilyen ígéretekkel akartak Kolozsváron is magyar embereket fogni a bukaresti utazás vállalására. Vigyenek minél több embert. Ebben a kívánságban csak egyetlen egy betűn múlik sok minden: vegyenek minél több embert. Nem mondják, hogy vegyenek, csak azt, hogy vigyenek. De akiknek „megtérítik“ a költségeit, azoktól nem csoda ha Bartalis Ágoston apage satanas! — kiáltással menekül. Mi tisztában vagyunk az ilyen költségmeg- téritésnek az emberfogdosó jelentőségével s azzal, hogy akik pénzt fogadnak el ilyen címen, azoktól nem kell félteni a Magyar Párt egységét. Csak egy kicsit csodálkoznia lehet a gyer"yói és esetleg bánsági megkörnyékezett embernek azon, hogy amikor annyira nem tudnak fizetni, honnan van pénz az ilyen pártboc- tási kísérletezésekre?
