Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-18 / 13. szám
XV. ÉVE. 13. SZÁM. s CtIKÉLY CIÖEB^ITÉHEC8AeveiS TlUEtlTttillY KifiONBAg \0 TlÁMSiailSf® CEÖVKKKIÜ Ujromániai íiók: Cluj, Calea Regele Ferdinand 14. Felszínre kerültek a vlibotrányolc A kolozsvári vízmüvek igazgatósása ui szabályrendeletet készített, de nem volt figyelemmel a lalsésság érdekeire - Ä ieg§?tM&t- bözfibb elmeken srófolták fel a vizdilakat A vl*éráfef smeteeket megfizettél«, de nem használtak (Kolozsvár, január 16.) Kolozsvár város polgárságának régi sérelme, hogy drága és rossz a vízszolgáltatása, könyörtelen a vizdijak behajtása, rossz a vizmüvek szabályrendelete s különösen sok panasz hangzik el a vizmüvek igazgatósága ellen, ahol még a komercializálás óta sem a légudvariasabb a felekkel való bánásmód. Legutóbb a Magyar Párt kolozsvári tagozatának az intézőbizottságában foglalkoztak a kérdéssel s olyan sulyostermészetü panaszok hangzottal: el, a ki elveket gyorsan és radikálisan orvosolni kell. Ez annál is aktuálisabb, mert a vizmüvek igazgatósága elkészítette az uj szabályrendeletet, amelyet különböző bizottságok most vizsgálnak fölül és rövid időn belül az 1922. évi teljesen rossz, antiszociális s különösen a mezőgazdákat, iparosokat valósággal megnyomoritó, régi szabályrendeletet hatályon kívül helyezik. Ezúttal nem akarjuk a kolozsvári vízmüveknél az utolsó években előfordult visszaéléseket felsorakoztatni, csak nyomatékosan rá akarunk mutatni árra. hogy a régi szabályrendelet rossz volt s mielőtt az uj szabályrendeletet az ieterimárbizottság jóváhagyná, az uj tervezeten meg kell ejteni azokat a módosításokat és szociális könnyítéseket, melyeket Kolozsvár főár asr,tópolgársága tiz évi keserves tortúra után valóban megérdemel. Még a Savu-rezsim idején rendeltették meg a vízórákat, amelyek a közönséget csak auya- g-Ma g vették igénybe, de semmi gyakorlati basKuot jiem jelentettek. Páratlan az egész világon, hogy Kolozsváron vízórákat állítottak be, amely pontosan jelezte a fogyasztást és a közönség mégis sokkal magasabb vizdijakat fizetett, mert ezt a szabályrendelet \gy irta elő. Miért kellett akkor megvásároltatni a drága vízórákat? Bizonyára csak azért, hogy abból egyeseknek haszna legyen, de sammiesetre sem azért, hegy a vízórák beállításával járó előnyöket a fogyasztók élvezzék. Hiába spórolt bárki a vízzel. mert bizonyos kvantum kifizetését, akár elfogyasztották, akár nem, a világ legantiszociálisabb szabályrendelete értelmében ki kellett fizetni. Ennek a rossz szabályrendeletnek a visszásságait különösen a hóstáti földmivesek érezték meg. A szabályrendelet a pausálösszeget lakrészek után szabta meg. Városi bérházakban nem nehéz megállapítani a lakrészeket, annál nehezebb azonban a földészházaknál. A különböző repülőbizottságoktól függött, hogy mit minősítenek, illetve mit értenek lakrész alatt. Mindenekelőtt a szabályrendelet megállapítja, hogy minden lakrész után az évi átalány háromszáz lej. Ebből 150 lej a vizdij és 150 lej a csatornázási dij. Most aztán a hóstáti földészeknél éh- általában a perifériákon lakrésznek minősítettek olyan épületrészeket is, amelyek a valóságban nem lakrészek. Nem lakások. A bizottság például minden esetben a gabonást is lakrésznek minősítette, holott ez mindennek nevezhető, csak lakrésznek nem. Általában minden kisebb helyiséget, legyen az disznóól, gazdasági felszerelések elhelyezésére szánt helyiség, kamara, pajta, istálló stb. a bizottságok mind lakrészeknek minősitették. A régi szabályrendelet értelmében minden illemhely után háromszáz lejt kell évenként fizetni. Nyilvánvaló, hogy vizdijat csak olyan illemhely után kell fizetni, amely valóban modern és vizet is fogyaszt, A hóstátban azonban nem sok olyan na. Mégis könyörtelenül felszámították a háromszáz tejes vizdijat. Hogy mennyire antiszociális volt a régi szabályrepdelet, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy minden állat után 150 lej vizdijat lehetett felszámítani. Ha egy földésznek volt fiz darab juh ja, akkor tízszer 150 lejt szá- ■mitottak fel vizdijakban. Ma egy jrshnák a forgalmi értéke nem haladja meg a 150 lejt, tehát az állat értékéről jóval nagyobb összeget kellett csak vizdijban kifizetni. De ettől eltekintve is a mezőgazdáknál minden négyzet-méter föld után külön két lej vizdijat számítottak fel. Nyilvánvaló, hogy a lakások és mezőgazdasági épületek körül fekvő földeket minden évben csak hat hónapig használták, mert nyáron az állatokat a mezőre és a legelőre hajtották ki, tehát azok vízvezetéki vizet egyáltalában nem használtak. A régi szabályrendeletnek egy másik intézkedése előírja, hogy minden olyan házban, ahol szálloda is van, minden lakrész után a vizdijnak háromszorosát, tehát háromszáz lej helyett 900 lejt kellett fizetni. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy nagyon sok olyan épü let van, amelynek csak egy részét foglalja le a szálloda, a többi részekben lakások, mondjuk magánlakások vannak és ezek után is háromszorosát számították fel a rendes vizdijaknak. A külső városrészekben pedig megtörtént, hogy hónapokon keresztül nem volt vizszolgál- latás, de a vizdijakat az igazgatóság mégis könyörtelen módon behajtotta. Sőt ismerünk uccákat és kisebb városrészeket is, ahol még egyáltalában nincs vízvezeték és mégis a lakók kötelesek voltak vizdijat fizetni. Különösen sok panasz hangzott el a vizdijak behajtása miatt. Itt a legkönyörtelenebbül jártak el. Ha egy nagy lakásban, illetve egy nagy házban egyetlen egy ember nem fizetett vizdijat, akkor egyszerűen elzárták a vizet és még azok sem részesültek vízszolgáltatásban, akik a vizdijat pontosan befizették. Általában meg kell szüntetni ezt a brutális rendszert. Ha valaki nem fizeti a vizdijat, akkor a vizmüvek igazgatósága indítson polgári pert és igyekezzék úgy biztosítani és behajtani a fogyasztóktól a vizdijakat, mint bármely más állami, vagy magánkövetelést. Az uj szabályrendelet megszerkesztésénél mindezeket az anomáliákat ki kell küszöbölni. Különösen kell vigyázni arra, hogyha a fogyasztó saját költségén vízórát állíttatott be, akkor a vizdijak megállapításánál csak a vízóra lehet az irányadó. Minden fogyasztó csak annyit fizessen, mint amennyit a vízóra mutat. Ha pedig pausálérendszerre rendezkedik be, akkor természetesen csak az előirt pausálódiia- kat fizesse. Mire való a vízóra, ha a pausále- rendszer szerint kell fizetni akkor is, ha a fogyasztó takarékoskodik a vizzel és nem fogyaszt annyit, mint amennyit pausáléban kellene fizetnie. Különösen pedig figyelembe kell venni a mezőgazdáknak, iparosoknak az érdekeit és a pausálérendszer mellett a lakrészek fogalmát prerizirozni kell. Csali olyan lakrészek után lehet vizdijat kivetni és fizetni, amely lakrészekben valóban fogyasztanak is vizet. Viszont az állatok után járó pausáléösz- szegeket tetemesen le kell szállítani. Mindezeket azért irtuk meg, mert az uj szabálvrendolet bizottsági tárgyalása most folyik és most kell a régi szabályrendeleten, illetve az uj szabályrendelet tervezetén az összes simitásokat elvégezni és egy valóban modern, igazságos és minden vonatkozásában szociális vizdijfizetési rendszert meghonosítani. illemhely van, amelynek a vízvezetékhez és ál tálában a vízszolgáltatáshoz bármi köze is vol-jos.) Utolső lehetőség !! nem térő alkalom!! KCY.TISÍAI©® FOXYRIiSK»*ÜXY! Harminc darab háromezres Tiz darab tízezres Öt drb. húszezres Ötszáz darab kisebb összegű Tiz darab ötezres Két ötvenezres nagy nyeremény REFORMÁTUS KÓRHAZSORS JÁTÉK Ez az utolsó magánsorsjáték, amelyre méglmgedélyt ,;L* . 4 bocfáíott ki a román állam. Sietve vegyen tehát sorsjegyet a Református Kórház sorsjáték január 2Q.-i húzására. Sorsjegyiroda: Cluj- Kolozsvár, Str. Bratianu 51. MU2KÂS JáMAK SO.-ÁS.
