Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-17 / 12. szám

XV. ÉVF. 12. SZÁM. iüajmmsfä Zorocfcó, tornán csenőőr, Hőseiké és Step f)an HeinOécsi szin/jázáűan Molnár és Fodor László után Ináig Ottó aratod szép sikert Bécsben — Egy kis rádió-panama Kézi gránátot gyártottak Becsben üzletszerüleg — itáesi nmr&mtérmritetil. — Jelentein: Patkós Kagy Rózsi, a toroekói menyasszony — „Die Braut von Torozkó, Ko­mödie in 3 Akten, von Otto Ináig“ ahogy itten hivják — megérkezett Béesbe és megnyerte a csatát. Január 13-án volt a premier és pedig a legelőkelőbb színpadon, amit Bécs vígjáték szá­mára nyújthat: Reinhard Josefstädter Theater- jében, amely a bemutatót „deutsche Urauffü- rungnak“ jelezte. Tehát, hála a Reinhard szer­vezetének, rövidesen folytatása következik a széles német nyelvterületen. Útközben, Budapestről idáig, némely vál­tozásokon esett át a Rózsi. Például többek kö­zött keresztnévváltozáson. Klári lett az itteni szinlap szerint. A barátnőja, a Rózái pedig, Böske. És pedig német helyesírással, igv: Böschke. Csinost Még a jegyző ur morcos szol­gáját sem kímélte meg a keresztnév-cserélési epidémia. Mátéból Stephan-ná vedlett. A fásem­ber meg gyors karriert csinált. A fordító jóvol­tából „Holzhändler ré“, fakereskedővé avan­zsált. Szerettem volna megtudni Imiig Ottótól, aki már itt izgul a próbákon, miért estek ezek a névváltozások és miért minősítette át Bécs a vigjátékát Komödie-vé? A premier előtti nagy lobogásban azonban nem kapható az efféle ke­resztrejtvényeknek megfejtésére. Csak egy nó­tát fn. amikor a próba egyik szünetében előke­ld tem : — Mit mondjak Önnek? Boldog vagyok. Bol­dog. hogy Bécsien előadásra kerül a darabom és különösen boldog, hogy ez a nagyszerű együt­tes, ez a színház játsza. — Boldog is lehet, — helyesel neki Gomba- szögi Ella, a pesti előadás nagyszerű Blumnéja, jűdt ime Becsbe importáltak és itt mint Frau Blnm főgja vinni az Ilidig darabját. A szereposztás parádés. Arra vall, hogy a színház, amely ebben a szezonban majdnem ki­vétel nélkül magyar darabokat játszott — a Molnár Jó tündérével kezdte, a Fodor László Ronlette-jével folytatta — nagy reményeket fűz »ehhez a harmadik magyar darabjához. A meny­asszony szerepét a színház üdvöskéje játsza. A kitűnő Wessely. Ugyanaz, aki a másik két ma­gyar szerző darabjainak vezető szerepét ját­szotta. Herskoviesot pedig Moser-re, Bécs nagy komikusára osztották. Ilyen előzmények után el sem maradhatott a teljes siker. Diadala Ilidig Ottónak, aki karrierjének csuesára kapaszkodott fel már egyedül azzal is, hogy ebben a színházban előadásra kerülhet a darabja. És diadala a magyar drámairásnak, mely ime Becsnek, ennek a fejlett igényű é» Íz­lésű színházi városnak ezt az előkelő színpadát valósággal uralni tudja. A próbát, amikor a színházban jártam, már a jelmezekben játszották. így esett, hogy ki­nyitva a színpadhoz vezető kaput, egy pillanat­ra vissza hökkentem. Azt hittem hirtelenében, hagy haza, Kolozsvárra vetődtem. Hatalmas szál román csendőrőrmester áll előttem és kö­rülötte toroekói viseletű legények-lányok, ro­mán egyenruhás katonák. És mindezek ráadá­saként az Tndig ismerős, rokonszenves arca. És valóban úgy van, ahogy az első rápillan- tás mutatja: egy darab Béesbe szakadt Erdély ez a vígjáték. Örülnünk kell a szép sikernek, amelyet a bécsi közönség hangos tetszésnyilvá­nításokkal pecsételt meg. A bécsi rádió szenzációja. Az unalmas egyhangúsággal' mindig ugyan­azt a kitaposott utat járó rádiónak végre szen­zációja van, de nincs köszönet benne. Ebben a szenzációban, ebben a programon kívüli szám­ban valóban senkinek sem telik gyönyörűsége. Elszomorító tünete a közerkölcsök általános le­romlásának és annak, hogy a nagy nyomora-, ság közepette, milyen nevetségesen olcsó árban bocsátják áruba hatalmukat, befolyásukat ve­zető pozícióban lévő köztisztviselők. A botrány központjában a postai vezérigaz­gatóságnak egy osztályfőnöke áll, aki summa- summárum 15 ezer sillinget kért a kötelessége megszegéséért. Árnyékában egy obskúrus rádió- boltos és egy politikai kijáróként ismeretes vi­déki bőrkereskedő húzódnak meg. Mind a há­rom urat az osztrák rádió gyárosok együttes feljelentése juttatta börtönbe. A fura ügyre, mi sem természetesebb a vö­rös Bécsben, csak a történelmi materiálizmus alapján lehet fényt deríteni. A postai vezérigaz­gatóság, illetve az immár lecsukott osztályfő­nök előtt, amerikai ajánlat feküdt, mely rádió- központok felállítását javasolta. Egyes nagy háztömbökben állították volna fel e központokat és ezek aztán speciális rádió berendezkedés nél­kül adták volna tovább ó házak lakóinak a bé­csi leadó műsorát. Az osztrák rádiónak jelentős haszna lett volna a megszaporodott előfizető lét­szám révén ebből a rendszerből. Viszont a rádió gyárosoknak erősen befellegzett volna áltála. Hiszen az előfizetők ezrei — fából vaskarika — rádió készülék nélkül rádióztak volna ezután. Az ajánlattévők az alakítandó részvénytársaság igazgatói etallumának Ígéretével főzték az osz­tályfőnök urat. De ő pénzzavarában, a saját sza­vai szerint, többre tartotta a mai verebet a holnapi túzoknál és a gyárosokkal kereste az érintkezést. Közöltette velük, hogy hajlandó le­venni egyelőre — mondjuk egy évre — a napi­rendről az amerikai ajánlatot, ha a gyáros urak gyorsan megvesztegetik. A gyárosok szépen tárgyaltak, türelmesen gyűjtötték az adatokat és mindent óvatosan és okmányokkal spékelt jegyzőkönyvbe foglaltak. Amikor aztán együtt volt minden adat és azt is kitudták, hogy a mi­niszter amúgy is — az osztrák ipar érdekében —: a központok létesítését célzó javaslat ellen dönt, nem fizettek, hanem megszövegezték a feljelentést... Jellemzi Bécset, hogy közvéleménye na­gyobb undorral emlékezett meg a biztos révé­ből csalafinta játékot játszó gyáros-csoportról, mint a nehéz anyagi helyzetben megtévelyedett tisztviselőről. Gránáthüvelyek és kézi-gránátgyókoriatok Nem múlik el nap, hogy a farkasszemet néző pártok ne lepleznék le egymás fegyverkezéseit. Egyik nap a szociáldemokratákról derül ki, hogy ezerszámra készítik a kézigránátokat. Bi­zonyíték: egy „kályha-gyárban“ egyedül négy­ezer kész, megtöltésre váró hüvelyre bukkant a rendőrség. A védekezés, néhány kényszeredett tréfa a hivatalos munkás-sajtóban: Hogy a rendőrség csak hüvelyekre akadt és ezek tudva­levőleg nem sülnek el, viszont a Heimwehr gép­fegyverei ropogtak és mégsem volt a rendőr­ségnek kifogása ellenük. Magát a tényállást meg sem kísérlik vitatni. Hiszen bejelentették: a munkásság fegyverkezik. A másik nap a szo­ciáldemokrácia leplezi le a Heimwehrt, hogy rendszeresen gyakorlatozik kézigránátokkal és pedig a katonai gyakorló téren. Itt már nem­csak hüvelyek szerepelnek a játékban, hanem jól megtöltött és robbanó kész gránátok, ame­lyek következtében már nem egy ügyetlen ka­kastollas vitéz nyomorodott meg. Hiszen az egyre felhangzó robbanási-dörejen kívül éppen a súlyos sebesülések terelték ezekre a gyakorla­tozásokra a munkásság figyelmét, Bécs tehát vulkánokon sétál, vagy legalább is kézigránátokon. És csodálatosképpen senki sem ijed meg komolyan ettől a vitathatatlan és nem is vitatott ténytől. Hiszen már évek óta igy van. jóformán solisem volt máskép 13 év óta és Bécs mégis él, nem esett baja. Nem lesz baj ezután sem, — igy biztatják egymást, a két grá- náttüz közé szorult polgárai. És a legérdekesebb ebben a biztatásban, hogy valóban és komolyan, töretlen optimizmussal hisznek ennek az ősi vá­rosnak örök életében, amely, igy tartják, már túl van a nagy krízisen, a mélyponton és ezután csak felfelé haladhat. Mi meg azt hisszük, hogy már magában eb­ben az optimizmusban jókora adag életerő rej­lik, amely alátámasztja, komollyá mélyíti a bi­zakodást és a készülő jobb jövendőt. (f. j.) Csalással vádolt aradi ügyvédek A temesvári törvényszék felmentő ítéletet hozott (Temesvár, január 15.) Országos szenzá­cióként hatott ez év tavaszán, amidőn az aradi vizsgálóbíró letartóztatott két ügyvédet: Gher­man Dante dr.-t és Cuciuc Aurélt. Az ügyész­ség azzal vádolta őket, hogy egy ügyfelüket félrevezették és 50 ezer lejes kötelezvényt erő­szakoltak ki tőle. A feljelentést ellenük Szabó Lajosné tette meg, akinek férje az ügyészség foglya volt, mert fiát fejszével leütötte. Az asz- szony 50 ezer lej fizetésére kötelezte magát Gherman Dante dr-ral szemben, ha férjét ki­menti a fogházból. Az ügyvéd megtette a szük­séges lépésekét, azonban fizetés helyett bűn­vádi feljelentést kapott tiszteletdij gyanánt. A vádhatóságok a feljelentő meghallgatása után letartóztatták G he miaun Dante dr.-t és Caeia Aurélt. Ez utóbbit azzal vádolták, hogy ügyésznek ad­ta ki magát. A temesvári tábla vádtanácsa egy hét múl­va szabadlábra helyezte őket, de a vizsgálatot azért lefolytatták. Elfogultsági kifogás követ­keztében a temesvári törvényszék elé került az ügy. Mára halasztották el a főtárgyalást. A kihallgatott tanuk valamennyien az ügy­védeket igazolták és döntő érvként hatott Pé- chy Zoltán dr„ aradi orvos Szabó Lajósnéről, a feljelentőről kiállított bizonyítványa, mely sze­rint agyműködése nem egészen normális és em­lékezete sokszor kihagy. Szabóné a főtárgyaláson iş ellentétes vallo­másokat tett, úgy, hogy az elnök figyelmeztet­te, észszeriitlen állítására. Ellentétbe került a vád másik tanújával, Silber Fülöpnével is, aki­vel kölcsönösen bolondnak nyilvánították egy­mást a szembesítéskor. Nagy derültség tört ki a tárgyalóteremben, amikor Gherman Dante dr. erre megjegyezte, hogy a két bolond miatt kellett őket letartóztatni. A tanúkihallgatások után az ügyész a bíróságra bízta a vád elbiTá­lasát. A törvényszék két percnyi tárgyalás után Gehrman Dante dr. és Guciuc Aurél ügy­védeket felmentette a vád és következményei alól. Az Ítéletben az ügyész is megnyugodott, tehát az jogerőre emelkedett. ElŰIEGVZESI NAPTÁROK ţ 1 zsebágexpákI 5 I ZSEBNAPTÁROK I I NAPI TÖMBÖK (7x10 | ^ j Női ég FÉRFI TÁKCAIVAl»TÁROK| az 1932. évre még kaphatók a Minerva reklámnaptár osztályánál, Cluj-Kolozs- vár, Str. Baron L. Pop (Brassai ucca) 5.

Next

/
Thumbnails
Contents