Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-17 / 12. szám

XT* *YF. XL SZÁM, „Vájjon maradhat-e megvesztegethetetlen a mai tisztviselői kar, látva, hova jutottunk mi és hova fognak jutni ők is?4* A nyugdijasszövetség alelnökének újabb nyilt levele az uj erdélyi miniszterhez — Szerencseki vénát helyett kérés a miniszterhez (Kolozsvár, január 15.) A nyugdíjasok front­ján még mindig nagy az elégedetlenség. A kor­mány ugyanis az utóbbi időkben megígérte,, hogy az iy32-ik évben minden hónapban lega­lább 20-ig az esedékes nyugdijakat ki fogja fi­zetni, de az elmúlt hátralékokra vonatkozólag nem tett határozott ígéretet. Mindössze annyit, hogy fokozatosan és részletekben a mult évi tartozásait is ki fogja egyenlíteni. Ezzel az er­délyi és bánáti nyugdíjasok sokkal rosszabb helyzetbe kerültek, mint a bukarestiek és a re- gátiak. Ott a nyugdijakat mindig pontosan fi­zették. Habár nyilvánvaló, hogy Erdélyben és a Bánátban sokkal nagyobb a nyomorúság és különösen a nyugdíjasok irtózatos nyomorral küzdenek, nincs betevő falatjuk, nincs fájuk, nincs ruhájuk és nap-nap után előfordul, hogy az állam volt régi tisztviselői az uccán összees­nek az éhségtől és a hidegtől.. Különösen sérelmes, hogy Erdélyt és Bá­nátot, mint nyugdijkontingenst Bukarestben gyarmatként kezelik s nem akarják belátni, hogy az országnak minden nyugdíjasa egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön. A nyugdíjas szövetség állandóan foglalkozik ezzel a Bérei­mé* és áldatlan helyzettel, most egy nyilt levelet küldött be hozzánk, amelyet az erdélyi minisz­terhez címzett. íme a nyilt levél szószerinti szö­vege: Bizonyára emlékszik a Miniszter Ur arra, hogy az utolsó parlamenti ülésszak megnyitása előtt önnél a helybeli nyugdijasegyesület egy küldöttsége jelent meg azért, hogy a szövetség által a képviselőkhöz intézett nyilt levél egy példányát átadja és felkérje, szíveskedjék olyan irányban közreműködni, hogy az erdélyi román képviselők is kollégialitást vállaljanak arra nézve, hogy a kormány végre szüntesse meg az erdélyi és bánáti nyugdíjasokkal szem­ben a múltban tcţnusitott magatartását, azt a magatartást, amely szerint más és más bánásmódban részesíti a szegény nyugdíjas pá­riákat f --látó;ira A kihallgatásnál egy szenátor is jelen volt és mindkettőjüknek nagyon rosszul esett az a kijelentésünk, hogy amíg a magyar és a szász képviselők a mi sorsunkkal törődnek, addig sajnos, a ro­mán képviselők az erdélyi nyugdíjaso­kat figyelmen kívül hagyják és részvét nélkül nézik, hogy csaknem éhen- pusztulnak. Akkor protestáltak a szemrehányás ellen és megígérték, hogy a jövőben képviselői és szenátori tevékenységük kapcsán mindent megtesznek a nyomorgó nyugdíjas társadalom érdekében. Azóta eltelt három év. A parlamenti ülésszak azonban anélkül záródott be, hogy úgy a törvényhozó házakban, valamint más helyen is a megigért közbenjárás valóban megtörtént volna. Azóta sorsunk még rosszabbá vált, a nyugdijastársadalom még nagyobb nélkülözé­seknek néz elébe. Közben képviselő ur erdélyi miniszter lett. Az illemkódex szabályai azt pa­rancsolnák, hogy ebből az alkalomból a Szeren­cseid vánatunkat fejezzük ki. De a nyugdíjas társadalom, az irtózatos nyomor súlyos csapásai alatt annyira elparlagiasodott, hogy csak annak tudunk jót kívánni, aki velünk szemben tettekkel bizonyítja be a jóaka­ratát. Mi azonban újból előlegezzük a bizalmunkat és mégis csak küldjük a szerencsekivánatain- kat, mert erős a hitünk és olyan irtózatos a nyomorunk, hogy biztosak vagyunk abban, hogy ezúttal a beigért támogatás nem fog többé késni. Most hatalmában van a miniszter urnák, hogy az egyenlő elbánás elvét keresztül­vigye. Bizonyára az összes erdélyi képviselők ebből a nagyfontosságu kérdésből becsületbeli ügyet fognak csinálni és 48 órán belül a nyugdíjhátralékok kifizetést nyernek és ezzel sok tízezer család mentesül a nélkülözéstől, rettenetes nyomortól és az éhség­től. Ha ez megtörténik, Miniszter Ur, mi és képviselőtársai örök hálánkkal és szeretetiink- kel és egy nemes cselekedet befeleható jó ér­zéssel lesznek gazdagabbak. Miniszter Ur, nincs a világon egy civilizált állam, ahol úgy bánnak a nyugdíjasokkal, mint nálunk. Románia szégyenfoltja ez a közömbös nemtörődömség, amellyel a nyugdijkérdést ke­zelik. Az állam minden időkben a tisztviselői » Magyar Úrasszonyok Lapja« Legszebb kivitelű szépirodalmi folyóirat. Minden modern kézimunka és divat melléklettel. Színház és társaság, kozmetikai, háztartási és hasznos ta­nácsadói rovatokkal. Megjelenik havonta három­szor. Komoly érdeklődők kérjenek mutatvány szá­mot. — Megrendelhető Romániában, Török János, Baoiu, Judeţul Braşov, u. p. Turches. utján gyakorolja a hatalmat. Amilyen a tiszt­viselő, olyan az állam. Minálunk a tisztviselői kar nem a legjobb hírnévnek örvend. Kétség­telen, hogy nagyon sok becsületes és tehetséges ember működik a tisztviselői pályán és feltesz- szük a kérdést, vájjon a mi tragikus sorsunk, elhagyatottságunk miért demoralizálja ezeket a tisztességes tisztviselőket. Feltesszük a kérdést, vájjon maradhat-e sértetlen és megveszte­gethetetlen a mai tisztviselői kar, látva a mi helyzetünket és látva azt, hogy hova jutottunk mi öregségünkre és hova fog nak jutni ők is. Mi kötelességünket megtettük az állammal szemben, most már az államon a sor, hogy meg­tegye az állam is a kötelességét velünk szem­ben. Ez nemcsak a mi érdekünk, hanem az or­szág jóhimevének az érdeke is. Br. Pocol Victor, a kolozsvári Nyugdijáé Szövetség alelríöke. Ez a nyilt levél kissé éles, mondhatnók nyers, de mentségül szolgáljon a levélíró részé­re, hogy az erdélyi és bánáti nyugdíjasok kely- zete valóban olyan kétségbeejtő, hogy itt gyor­san és radikálisan tenni kell valamit. 1500 márka havi nyugdíj, vagy 100.000 dollár írói honorárium? Csicserin bukásának és By ng< Íjazásának kalandos története LEGME6B1ZHATAB3 ÓVSZER U (Berlin, január 13.) A világsajtóban az utóbbi időben egymásután láttak napvilágot a szenzációs és nem kevésbé romantikus cikkek arról, hogy Csieserint, az orosz szovjetnek ko­rábbi nagyhírű külügyi népbiztosát, mint tel­jesen lezüilött részeges csavargót látták kalan­dozni Moszkva ttceáin, sőt mint ilyet már a rendőrség is előállította. Moszkvai hivatalos körök nem cáfolták meg azokat a hireket, azonban a berlini szov­jet követség köréből érdekes részletek szivá­rogtak ki Csiesenn volt külügyi népbiztos je­lenlegi sorsáról, melynek alapján sikerült egy német lapnak közelebbről is megállapítani.; hogy a Csieserinről szóló meséknek nincs ugyan semmi alapjuk, de a volt külügyi népbiztos története még a részeges csavargóról szóló mesénél Is kalandosabb. Tény az, hogy Csicserin szép csendesen letűnt a külpolitika mezejéről, azonban egyáltalán nem adta magát az alkoholnak. Csicserin csöndesen és nyugodtan éli a nyugdíjasok éle­tét Németország vagy Svájc valamelyik váro­sában abból a bőséges nyugdíjból, melyet a szovje; fizet nc-ki. Természetesen álnév alatt és csak nagyon kevesen tudják tényleges hollétét. Csmstiin nyugdíjaztatása igen érdekes és mulatságos történet. Közte és Litvinov között ugyanis annakidején rendkívül éles harc in­dult meg a külügyi népbiztosi szék bírásáért. Csicserin végre érezte, hogy napjai meg van­nak számlálva és hogy Litvinov marad a győz­tes, akkor elhatározta, hogy külföldre távozik és ezért egy évi szabadságot kért megrongált egészségének helyreállítására. Ezt a külföldi utazását azonban nem hagyták jóvá. Ekkor Csicserin azzal fenyegetődzve, hogy ellenesei­ben valamelyik követséghez fordul és világra­szóló botrányt osap, mégis kikényszeritette a külföldi szabadságot, melyet tényleg el is töl­tött rtszben Berlinben, részben pedig Wiesba- . áeabei.. Amikor szabadsága lejárt, felszólítot­ták, hogy térjen vissza Oroszországba, azonban Csicserin kijelentette, hogy eszeágában sincs, miután a továbbiak­ban egyelőre külföldön kíván élni. Ellenben közölte azt is, hogy ha megélhetésé hez szükséges 1500 márka havi fizetését be­szüntetnék, úgy kénytelen elfogadni egy new-, yorki könyvkiadó cég ajánlatát, mely 100.000 dollárt ígér neki arra az esetre, ha egészen őszintén megírja életrajzát és emlékiratait, melyeket már meg is irt és letétbe helyezett, úgy, hogy csak ki kell azokat szolgáltatni és akkor már nincs is szüksége a nyugdíjra. így tehát a szovjethatóságok jobbnak tartották, ha Csicserin fizetését továbbra is folyósítják és igy a volt külügyi népbiztos nyugodtan élde­gél tovább ismeretlen helyen és ismeretlen né­ven és csupán nóhányan tudják, hogy hol tar­tózkodik. Emésztés iáfás nélkül TJ OGYHA emésztése nem könnyű, hogyha étké­pp*. zé8 után gyomorfájása van, szedje a Magnesia Bisurata t. A gyomorbetegségek eredete gyakran savtultengés és ezért, hogy rendes és fájás nél­küli emésztésünk legyen, meg kelt szüntetni ezt a tulsavasodási állapotot. Ehhez < gy alkalikus só, mint amilyen a Magnesia Bisurata a legajánlato­sabb, mert nemcsak hogy semlegesíti a savtul- tengést, hanem megvédi a gyomor gyenge nyálka­hártyáját a tulsavasodott gyomornedv izgató ha­tása ellen. A Magnesia Bisurata, amely minden gyógyszertárban kapható, szuverén szer a savas marások, égések, gázok, nyomások és mindenféle nehézségek megszüntetésére. — Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában.

Next

/
Thumbnails
Contents