Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-11 / 284. szám

XIV. ÉVF. 284. SZÁM. 7 a—T«l Hl ......—1^11— GRAZER WAGGON- und Maschinen-Fabriks A. G. Vormals Joh. Weitzer Austria Graz (232) Grazi kétütemű Diesel-motorok 8 lóerőtől kezdve Grazi négyütemű Diesel-motorok 25 lóerőtől kezdve. % Romániai képviselő: 3HGQUES PflUCKER Bucureşti, Str. Brancoveanu 9. — Timişoara-Chişinăo­Már a főnyeremény is rossz üzlet Százharmincháromezer lej globális adóval rótták meg Dóczy Csíkszeredái cipőkereskedőt Elfelejtett válságok * A Vossische Zeitung legutóbbi számában Rudolf Berensohn érdekes cikkben számol be az elfelejtett krízisekről. Az emberi jellemvonás mélységében gyökeredzik — mondja — hogy a pillanat nyomorúsága súlyosabbnak tetszik, mint a múltnak a fájdalma. Mindaz, ami ma nyom bennünket, a munkanélküliség nyomora, az erkölcsi fogalmak zűrzavara, a botrány-affé- rek a köz- és magángazdaságba», széleskörben egy példátlan és még soha meg nem történt eset­nek benyomását élesztik fel. Alapjában véve helytelenül, mert például a német népet már az utolsó évtizedben is nagyobb válságok fenyeget­ték. 1923-ban a francia csapatok a Ruhr-vidé­ken a német gazdasági életet teljesen megnyo­morították. Németország más területén az őrü­letig fokozódó infláció óriási szegénységbe dön­tötte a lakosságot. Nyugaton szeparatisták, dé­len a puccsisták fenyegették a birodalom egy­ségét. A világháború likvidálása — legalább is Németország szempontjából még rosszabb volt. De a múltban is voltak már hasonló nagy vál­ságok. Ilyen volt az 1857-i kereskedelmi válság, amely az egész világon végigvonult. Az Egye­sült Államok akkori elnöke Buchanan azt mon­dotta: A mi pénzügyi helyzetünk példátlan a történelemben — és ezt a kijelentést ő Ameri­kának látszólagos fellendülésére értette. Pár hónap múlva megbukott egy amerikai biztosí­tási társaság kétmillió dollár alaptőkével és az egész országba» teljesen megmerevedett a hitelforgalom, kétszáz nagy cég azonnal be­adta a kulcsot, a börzén oánik tört ki. Hasonló volt az eset a legutóbbi amerikai elnök-válasz­tásnál is, amikor Hoover a prosperity jegyében beült az elnöki székbe és pár hónap múlva feke­tenapok következtek a »ewyorki tőzsdén. Az 1857. évi válság, mint a jelenlegi, átlé­pett minden országhatárt, Anglia, a kontinen­tális Európa gazdaságilag tönkrementeK. Jel­lemző az 1857. évi válságra, hogy például a vasúti részvények ötvenhat és egynegyedről 8.214-re estek. Az akkori angol válság a liwer- pooli Borough bank krachjával kezdődött, ami­kor ez az ötmillió fontos pénzintézet amerikai veszteségek következtében tönkrement. Az ak­kori idő szellemébe kell helyezkednünk, hogy megérthessük azt, amikor Disraeli bejelentette az alsóházban, hogy 85 cég 42 millió passzívá­val kényszeregyezséget kért. Anglia közgazdá­szai szerint a válságnak akkori oka a kereske­delmi hitel mértéknélküli kiterjesztése volt, amely ezután tulspekuláláshoz, váltónyargalás- hoz és teljesen elhibázott bankpolitikához ve­zetett. És még messzebbre visszamenőleg az 1857. évi és az 1931. évi válsághoz volt hasonlatos az 1799. évi európai válság. A helyzet e válságok­kal szemben ma az, hogy mig akkor aránylag rövid időn belül szanálták magukat az egyes államok, addig ma sokkal nehezebb, mert ren­geteg olyan válságra alkalmas robbanó anyagot halmoztak fel az egyes államok, amelyek nem engedik meg, hogy egyszerű eszközökkel lehes­sen véget vetni e katasztrófának. És az akkori időben nem voltak olyan életképtelen állambe­rendezkedések, mint mostanában. A cikk Írója idézi dr. Schüflenak, volt osz­trák miniszternek a könyvét, aki megírta e vál­ságoknak a történetét. Schaf le szerint még ma is van némi jogcim az optimizmusra. A mult tanulságait bizonyítják, hogy a kapitalista gaz­dálkodás tud elasztikus is lenni, ha politikai béklyóktól szabadon bontakozhatik ki. Ha az egyes államok keresztül viszik az elviselhetetlen politikai állapotoknak a revizióját, megrefor­málják a protekcionizmust, leépítik a vámokat és felemelik a bevándorlást tiltó rendelkezések sorompóit, úgy meg van a remény arra, hogy az 1931. évi válságot is nagyobb megrázkódta­tások nélkül fogja kiheverni az emberiség, mint ahogyan kiheverte a kapitalista történeti kor­szakok égyéb válságait. Karácsonyra könyvet" Lepagenál vegyen. — Kérjen jegyzéket — siessen még cserélhet. «SS,­(Csikszererda, december 9.) A napokban ta­lálkoztunk Dóczy József Csíkszeredái cipőkeres­kedővel és megjegyeztük, hogy talán csak ő nem panaszol a rossz gazdasági viszonyokra, hisz nemrégen nyert a kolozsvári mentösorsja- tékon egy millió lejt. Csodálkozásunkra kije­lentette, hogy éppen neki van Oka a panaszra és siránkozva adta elő, hogy az egymillió fő­nyereményből a kifizetés alkalmával az állam- kincstár levont 200.000 lejt, maradt tehát 800 ezer leje, amelynek egy részét adósságaiban fizette ki s kisebb hányadát az egyik Csíkszere­dái bankba helyezte el gyümölcsöztetés végett. Eddig rendben is volna a dolog, azonban a na­pokban az a meglepetés érte, hogy átiratot ka­pott a pénzügyigazgatóságtól, mely szerint a főnyeremény után a jövő évre globális adó cí­mén 132.000 lejjel megrójják és felhívja jóelő­re a figyelmét arra, hogy úgy rendezze a dol­gait, hogy ezzel a körülménnyel számolva, a* adó pontos fizetésére el legyen készülve. Érdekes helyzetbe került most Dóczy, a fő­nyeremény boldog tulajdonosa! A millióból megmaradt pénze egy olyan bankban van elhe­lyezve, amely kényszeregyezség alatt áll, tehát a betétösszegeket csak korlátozott mértékben fizeti ki. A kivetett adót pedig tőle követelik, azonban fizetni nem tud, mert betétjéből kifi­zetéseket nem eszközölnek. Ilyen előzmények után aztán nem lesz csoda, ha a főnyeremény után kirótt adó elviszi egyetlen ingatlanát, a Csíkszeredái házát. Mindent összevéve, megál­lapíthatjuk, hogy az áldatlan gazdasági viszo­nyok miatt odakerültünk, hogy rajtunk már a főnyeremények sem segítenek. a növendékek létszámának megfelelő állapotot. Minden remény meg van hozzá, hogy a mi­nisztérium intézkedésének rövidesen eleget is tesznek. Az egész ügyben van azonban egy ho­mályos pont, amely ma is tisztázatlan; az t. i. hogy kinek állott érdekében közel kétszáz szé­kely gyermek magyarságát ilyen meg nem en­gedett módon eltüntetni. A kolozsvári inspek- torátus az ügyben mindössze hivatalosan el­járt, de az kétséget kizáróan biztos, hogy nem saját magától találta ki a magyar gyermekek kárára ezt az arányszámot, hanem a hozzá be­futó jelentés alapján járt el. Ma még homály fedi, hogy ki informálta igy a tanügyi hatósá­gokat, de az kétségtelen, hogy félrevezette az illetékes hatóságokat, ami súlyos és az állam konszolidációja szempontjából káros sérelemre vezetett. Elsősorban tehát magának az államnak és' az illetékes hatóságoknak áll érdekében, hogy az illetővel szemben törvényes retorziókat alkal­mazzon. Tudtunkkal a hatóságok félrevezetése büntetendő cselekmény. Annyi bizonyos, hogy az illető ötletesség dolgában lepipálta még. a szomorú liirre vergődött névanalizálási eljárást is. Nem vesződött vele, illetve mikor látta, hogy ez nem vezet célra, egyszerűen eltüntette a gyermekek nagyrészének fajiságát és anya­nyelvét. Nem kutatjuk, hogy túlhajtott soviniz­musból, vagy más okokból folyamodott-e ehhez a sajnálatos módszerhez, de megnyugvásul szol­gál a minisztérium eljárása, amely igazságot szolgáltatott az iskolaügyekkel állandó izga­lomban tartott lakosságnak, amely most már azt várja, hogy mikor Hajtják végre a minisz­térium intézkedését s mikor jön el az az idő, hogy az alsórákosi iskola is békésen, minden megzavarás nélkül végezhesse kulturális mun­káját. Ebben a faluban nem ismerték sohasem á' faji gyűlölködést. Három nép találkozik ezen a ponton, a magyar, román'és szász. Az életkö­zösség politikán felüli magasabb szempontjai a a három nép között mindig érvényesültek, tisz­telték és megbecsülték egymást. A hatóságok­nak kell őrködniük fölötte, hogy ez a szellem továbbra is megmaradjon* senki ki ne kezdhes­se, mert ezt a speciális erdélyi viszonyok alakí­tották ki és az állam békességes munkájának, egyik nélkülözhetetlen föltétele. (Alsórákos, december 9.) Részletese» beszá­molt a Keleti Újság arról a súlyos sérelemről, amely az alsórákosi állami iskola magyar szek­cióját érte. Néhány héttel ezelőtt egyik kisebb­ségi tanító, akit szabályszerűen neveztek ki az iskolához és a törvényes következményeknek mindenben eleget tett, minden előzetes vizsgá­lat »élkül pársoros rendeletet kapott, amelyben a revizorátus közli vele, hogy a közoktatásügyi minisztérium 136644—1931 szám alatt kinevezé­sét megsemmisítette. Ezzel az intézkedéssel egyszerűen megszüntették a magyar szek­ció'egyik tanítói állását. Hogy nem a takarékossági elv érvényesült eb­ben az esetben, bizonyítja az a körülmény, hogy rövidesen egy román tanítót »eveztek ki, aki azóta el is foglalta állását. Az egész akciót az ismert névvegyelemzés előzte meg és ennek ered ményeképpen tizenöt református és unitárius vallásu tanulót átkényszeritettek a román szek­cióba. Az illetékes egyházi hatóságok természete­sen a közoktatásügyi minisztériumhoz fordul­tak és az egyszerűen elbocsátott tanító is meg­tette érdekei védelmére a szükséges, törvé­nyes lépéseket. Ezzel aztán fény is derült az egész községet megdöbbentő esetre, amely az iskolák meglepetés történetében is ritkítja pár­ját. A közoktatásügyi minisztériumnál megál­lapítást nyert, hogy a kolozsvári inspektorátus jelentése sze­rint az alsórákosi iskolánál a magyar tanulók létszáma a negyvenet sem éri el. A minisztérium tehát az előterjesztés alapján megszüntette a magyar szekció harmadik taní­tói .állását és kinevezte a harmadik román tan­erőt. A minisztériumot nem volt nehéz a való tényállásról felvilágosítani, hogy Alsórákos lakossága majdnem kizárólag székely és elenyé­sző kevés román lakik benne. Ennek megfele­lően az iskola kétszáznegyvenhat tanulója * közül is alig 18—20 a román gyermek. Ghitescu vezérigazgató nagy meglepetéssel vette tudomásul a felvilágosítást s miután an­nak valódiságáról meggyőződött, '+-3 198227—1931 szám alatt‘elrendelte á ko­lozsvári inspektorátusnak, hogy az al- sótákási'iskolánál azonnal állítsa risüza R Közoktatásig minisztérium visszaadta közel kétszáz gyermek titokzatosan eltüntetett magyarságát %

Next

/
Thumbnails
Contents