Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-10 / 283. szám
I i&aţzmm XIV. EVF. 283. SZÁM. tás, tekintettel arra, hogy a magántisztviselőknek nincs nyugdíjjogosultsága és kenyérkeresetük csak ideig- óráig van biztosítva. Ez az uj adónem feltétlenül hozzá fog járulni az élet megdrágításához, már pedig a költségvetésbe lefektetett óriási áldozat csak az élet olcsóbbodásával lenne némikép elviselhető. Az állam az árdrágító. — A pénzügyminiszter ur bízik benne, hogy a megélhetés a jövőben még olcsóbb lesz, de elfelejti, hogy ma talán , az egyetlen és a legfőbb árdrágító az állam, mert az állam nem csökkenti sem a fogyasztási adókat, sem a monopolcikkek árát, nem beszélve a postai és vasúti tarifáról. Hogy csak egy példát említsek, teljesen lehetetlen a jelenlegi boradó fenntartása, ami a termelőket sújtja, pedig a pénzügyminiszter ur itt is több jövedelemre számit, mint amennyi az idén befolyt. Nem Vette ugyanis tekintetbe a pénzügyminiszter ur, hogy a bor ára körülbelül 75 százalékkal esett, az adó ellenben a régi maradt. Ezt az aránytalanságot nem lehet fenntartani. A boradó elsősorban a termelőt sújtja. Veszélyezteti ezenkívül az egész szöllötermelésünket. Elsősorban az államnak kellene jó példával előljárni a monopolcikkek árának és a fogyasztási adóknak csökkentésével hozzájárulná a megélhetés ol- csóbbátételéhez. Erre azt mondja a miniszter ur, hogy ez lehetetlen, mert akkor még huszonötmilliárd lej bevételt sem tudnának garantálni.. Álláspontja azonban nem helyes, mert számtalan példát tudnék felhozni a közgazdasági életből, ahol az árak csökkenése folytán a forgalom annyira emelkedett, hogy az olcsóbb árak is nagyobb jövedelmet biztosítottak. A falusiak adóját megkétszerezték. — Ez a helyzet a rendes költségvetés bevételi előirányzatainál. Ha most a kiadási tételeket tesszük vizsgálat tárgyává, itt megbocsáthatatlan igazságtalanságokat látunk. Az ilyen nagy áldozatokat követelő költségvetésnek első és föfeltétele, hogy az áldozat egyenlő mértékben legyen felosztva és a csökkentés mindenkit egyenlő mértékben sújtson. Ez a költségvetés épen ellenkező példáját adja ennek. A legszembetűnőbb az igazságtalanság a közoktatás- ügyi és kultusztárca költségvetésénél. Itt a redukció egy része csak önámitás, ott tudniillik, ahol az elemi iskolai tanítók fizetésének felét áthárítják a községekre, még pedig az állampolgárok azon kategóriáira, amelyeket a gazdasági válság a legerősebben sújt. Ennek a kiadásnak az áthárítása, összesen egymilliárd lej, vagyis annyi, mint az egész földadó, ami azt jelenti, hogy a teljesen elszegényedett és lerongyolódott falusi lakosság egymilliárd lejjel többet kell fizessen adóba, mint azelőtt. A pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy ezzel szemben tehermentesítette a községeket a jegyzők fizetése alól. Ne felejtsük el, hogy amíg négy-öt község tartott el egy jegyzőt, addig egy községre általában két tanitő esik. A számok maguktól is beszélnek. Az állam magára vállalt a jegyzők fizetésével 130 milliót, a községekre viszont áthárítottak egymilliárdot. Ezen intézkedés elsősorban minket kisebbségeket érint legérzékenyebben, mert csaknem az összes kisebbségi községekben kitünően felszerelt és miiködő felekezeti iskolák vannak, amelyeket a községek majdnem teljesen saját erejükből tartanak fenn s az államtól semmi segítséget nem kapnak, annak ellenére, hogy ezt a békeszerződés is kikötötte. Most még az erőszakkal és feleslegesen létesített állami iskolák kiadásait is nekik kell fedezni. Ez a teher teljesen elviselhetetlen. Három bőrt húznak le a kisebbségiről. — Még sokkal elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet a kisebbségi lakosságra nézve az a körülmény, hogy az úgynevezett kulturzónákbaji, vagyis a kisebbségektől lakott vidékeken a tanítók duplafizetést kapnak. A tavalyi költségvetésből Costachescu miniszter ur ennek a tételnek egy részét törölte és kilátásba helyezte, hogy az idén a kulturzóna teljesen megszűnik, a jelen költségvetésben pedig Karácsonyra könyvet Lepagenál vegyen. — Kérjen jegyzéket — siessen még cserélhet. tetszőt visszaküldhet. még mindig szerepel a kulturzóna 3,G09.000 lej többletkiadással, amely összeg felét a kisebbségeknek kell fizetniök, úgy hogy rólunk ilyenmódon három bőrt húznak le egyszerre. Sokkal igazságosabb lett volna a hiányzó egymil- "tiárd lejt az összlakosságra iskolaadó elmén kivetni és ebből fizetni az állami tanítókat, nem pedig ezen kiadásokat igazságtalanul a legszegényebb néprétegre áthárítani. Ha már az állam az állami tanítókat nem tudja fizetni, legalább szüntesse be ott az állami iskolákat, ahol kellő számban felekezeti iskolák működnek. Az egyházakat megrövidítették. — Ennél a tételnél még igazságtalanabb, ahogy a kultuszköltségvetés az egyházakkal eljárt. Amíg az állami tisztviselők a tavalyi áldozati adón kívül csak tizenöt százalékos fizetéscsökkenésben részesültek, addig a papok járandóságait hatvan-nyolcvan százalékkal szállították le. Ez olyanmérvü leszállítás, amely majdnem a szekularizációval határos. Egészen természetes és méltányos, hogy mindenkinek áldozatot kell hozni a Sa<nzéí otthon tartja? Kár. Értéke jobban megmarad, ha világparitáson mélyen alul nemes porcellánt, örökértékü könyvet vesz karácsonyra Lepagenál Kvár. — Kérjen nyomban jegyzéket. — ' mai súlyos időkben. Az egyházak is vállalják ugyanazon áldozatot, amelyeket az államtól fizetett tisztviselők és alkalmazottak viselnek, de teljesen ellenkezik a jogegyenlőség elvével, hogy az állam által fizetett egyik kategória 25—30 %-ot viseljen, a másik ugyanazon fokon levő kategória 60—80 %-ot. Az igazságosság és méltányosság azt követelte volna, hogy amennyiben az állam bevételei nagyobb terheket nem birnak meg, egyenlő arányban vonjanak le mindenkinek a fizetéséből és ha tizenöt és fél százalékot vontak volna le mindenkitől, akkor az egyház szolgálnak fizetése is csak annyival csökkent volna, mint a tisztviselőké. Törvénytelenül támadták meg a magyar egyházak létalapját — Az egyházak államsegélyeinél az egyes egyházak között is óriási aránytalanságot látunk. A pénzügyminisztérium felállította azon tételt, hogy az egyházakat lélekszámaik arányában segélyezi és mégis a költ- j ségvetés szerint az orthodox egyházaknál 34 lej esik I egy lélekre, a katolikusoknál 30, a lutheránusoknál 32, a reformátusoknál 21 és az unitáriusoknál 11 lej. Ezen eljárás beleütközik íi vallásügyi törvény 31. szakaszába, amely világosan kimondja, hogy az államsegélyek szétosztásánál ugyanazon figyelemben kell részesíteni az egyházak vagyoni helyzetét, a tényleges szükségleteket, vagyis az egyházközségek számát, mint a lélekszámot. A költségvetés a törvény ezen intézkedését egyáltalában nem vette figyelembe és nem vette figyelembe azt sem, hogy a mi egyházainktól az agrárreform rendjén több, mint háromszáz- ezer holdat sajátítottak ki és az egyházközségek sehol sem kapták meg a törvényben előirt szessziókat, viszont az ortodox egyház a kisajátított földekből mindenütt részesült. így állott elő az az igazságtalanság, hogy a katholikusok, akik 1930-ban 65 milliót kaptak, a jelenlegi költség- vetésben csak 30 millióval szerepelnek, a reformátusok a régi 69 millióval szemben csak 14 milliót kapnának, de a legmostohábban bántak el az unitáriusokkal, akiknek részére az 1930-ban felvett tizenegy milliót 700.000 lejre csökkentették le. — Ezek az egyházak közötti aránytalanságok épen olyan lehetetlen helyzetet teremtenek, mintha a tisztviselők aszerint kapnák fizetésüket, hogy milyen valláshoz tartoznak. Egy és ugyanazon községben az egyik pap havi 3—4000 lejt fog kapni, a másik vallás papja viszont csak 700 lejt. Ezek a nagymérvű csökkentések csaknem nevetségessé teszik a papok fizetését, hiszen a legszegényebb életnívója alá szorítja azok állását, akik támaszai kell hogy legyenek államnak, társadalmi rendnek és akik hivatva vannak a nép lelki vezetésére. Itt említem meg azt az igazságtalanságot is, amelyet már többször tettünk e helyen szóvá, hogy az 1932. évi költségvetésből szintén hiányzik az aradi lutheránus és a nagyváradi református püspöknek és központi adminisztrációnak államsegélye, pedig ezek a püspökök már rég letették hivatali esküjüket és az államnak ép úgy kötelessége van velük szemben, mint a többi föpásztoroknál. — A hadügyi költségvetésből, amelyet látszólag nagyon lecsökkentettek, hiányzik a gondoskodás hadgyakorlatok alkalmával szükséges lovak és igavonó állatok költségeinek fedezéséről. Ez a hiány azt eredményezi, hogy hadgyakorlatok idején a falusi lakosság a legnagyobb munkaidőben kegyetlen vegzat uraknak van kitéve azzal, hogy igavonó állatait minden ellenszolgáltatás nélkül elhurcolják és tönkreteszik. Civilizált államban az ilyen eljárás csak komoly háború esetén engedhető meg, viszont békében hadgyakorlatoknál a hadseregnek a saját költségén kell gondoskodnia a szükséges állatállományról s egyáltalán nem engedhető meg, hogy ilyen módon esetenként egy-egy vidék lakosságát nyomorítsák meg. Ezek volnának kisebbségi szempontból a rendes költségvetés kiadási tételeinek igazságtalan aránytalanságai. Moratóriumot adtak az államnak — Ha a rendkívüli költségvetés tételeit vesszük vizsgálat alá, úgy szembetűnik, hogy amig a rendes költségvetés .tételeit megközelítően reálisan számították ki, addig a rendkívüli költségvetés bevételi tételei nemcsak optimistáknak, hanem teljesen iégböl- kapottoknak mondhatók. Itt a felsorolt bevételi forrásokból az idén körülbelül 300 millió folyt be, mig a pénzügyminisztérium három- milliárdra számit. Tehát ha a gazdasági viszonyok nem változnak, akkor is legfeljebb tiz százaléka fog befolyni az előirányzatnak, úgy, hogy a kiadási tételek egyáltalában nincsenejt fedezve. E kiadási tételekkel az állam sajátmagának moratóriumot adott, anélkül, hogy likvidálásukat bármiképpen Is garantálni tudná. A legszomorubb, hogy ezen kiadási tételekbe az A) kasszába felvették a hátralékos fizetések és nyugdijak folyósítását. Bármiben adhatott volna magának moratóriumot az állam, csupán a fizetések és a nyugdijak folyósításánál nem. Ez minden emberi jog és szociális gondolkodás ellen való, hogy tudniillik az elvégzett munka dijának kifizetését ad graecas calendas kitolják. Tudjuk, hogy ebben az évben a legtöbb nyugdíjas junius, augusztus óta nem kapta meg járandóságát és csak úgy tudta eltartani magát, hogy teljesen eladósodott a hátralékos nyugdijak kifizetése reményében és most a költségvetés szerint elvesz minden kilátás arra, hogy nyugdíjhátralékát megkaphassa s igy a legteljesebb nyomornak néz elébe. A kormány legelemibb kötelessége, hogy ezen tételnél biztos fedezetet találjon. — Mivel az alkalmazkodónak nevezett költségvetés a viszonyokhoz úgy alkalmazkodik, hogy éppen a mi népünket, iskoláinkat és egyházainkat sújtja igazságtalanul és aránytalanul, a Magyar Párt nevében a költségvetést nem szavazhatom meg. :; művészi, s til us os, modern ™ ^ - «, nui » i: /i/if''LRTjTnf?Ok'> * TRAN SYLVAN Iá“ i iflLJ J 1 A-//V ^ UnfniHrvár fUni-KVdívaováp Strmt«' tJtu ’ i: LESZÁLLÍTOTT ÁRAK MELLETT rÖ’4 Bútorgyár Cluj-Kolozsvár, Strada aíe- morândului 1 szám alatt az emeletem. 1 * Szép lábak, karcsú bokák ? ► Csak ÁDY harisnyában.
