Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

KMJUStfSWrSlfG

XIV. ÄVP. 297. SZÁM.

i=í

fi !t [i ?# [Î (J ;i jl ji jí fi1) ‘i űji ;ni <í n'iiii ţi n'ii ii ij tiijiii»jíti jí ti

njinjmamrnjinnnitiuuiiuijifuiam

1

I DETAIL ELADÁS! LERAKATA.

TT*• ^ I •• 1 I /^î T T T Strada Gen Neculcea 2. (v. KorJT lOA.LIZ10t! L/LUJj niss-ucc«) Renner-palotaA Lyoni központunk által kreált összes újdonságainkat mi is

il egyidejűleg bemutatjuk vevőközönségünknek.

ÁRAINK AZONOSAK A FRANOZIAORSZÁGI ÁRAKKAL,

ül — tehát nagyon olcsók.

Crepe de Chine Lei 130

II

Voile Georgette

il

■I

Crepe Satin . . .

200

SO IE HANGKOR CREPE SUPER MA.ROCAIN

különlegességek.

99

270

>Ţr^îîŢîŢil7ff^l7jî?tţî jîţi'ţî ţîfifî j» j« jî jîlîiilîlîlî j» lî jî jî jî jî ?t jî p li lt jîlîjîB fílt jiff ţîniîjîfi jî!î'fffîj?jîŢîŢî;rŢ>~ŢlTîŢîŢî|î|rjî7î?i jiji *i itţifijî jî jîjifîftiF|îŢî|î7Tplîiî7iiîŢîl|lilîlîj; fi jîjî{î;îţî]îtî]îţîlîu î!'

szómban, környékünkön a kóbor cigányok a közbátorságot fenyegetik és én a rendelkezésemre álló eszközökkel garázdálkodásaiknak nem bírok végett vetni.

Ma este a csendlegények ismét egy szekér cigányt, számszerint kilencet kisértek be szolgabirói hivatalomba.

Minthogy e veszedelmes népen nem fog se jó szó, se enyhe büntetés, azt vélem: intő példára van szükség.

Ennélfogva hivatalos tisztelettel jelentem, hogy holnap reggel 7 órakor a fönt említett 9 cigányt föl fogom akasztatni.

Kelet, pecsét, aláírás...

S a kővetkező percben lóhátas hajdú indult a járás főszolgabirájához a fenti hivatalos jelentéssel.

A vidám vadásztársaság pedig mulatott tovább.

Egyszer csak, úgy reggel 6 óra felé kocsirobogás hallik és beront az ajtón nyakig sárosán: Beöthy Andor járási főszolgabíró és képéből kikelve ront Beöthy Aldzsinak:

■— Áldzsi! Áldzsi! Mit akarsz csinálni te boldogtalan?

— Én semmit, mint tovább mulatni. Ülj le te is, kedves urambátyám s itt a pohár, igyál!

— Mit bor!... Hol vannak azok a szerencsétlen cigányok?

— Sehol kedves bátyám. Azt a jelentést csak azért Írtam, mert meg voltam róla győződve, hogy okvetlenül eljösz a vadászatomra, ha olvasod.

— Én meg arról voltam meggyőződve, hogy tetőled csakugyan kitelik az ilyen — őrültség.

— Épen annak a biztos tudatában voltam bátor azt a jelentést küldeni.

— ördög bújjék beléd, Áldzsi! — Kétszer fordultam az árokba a pokoli sötétségben s a rudas is megsán- tult...

De aztán annál vigabb volt a vadászat. Még az idő is kiderült a vadászok nem csekély örömére.

*

A szolgabiró szüzdohánya.

Beöthy Áldzsi szolgabiró korában nevenapját tartotta. A kedélyes lakomán Fábián László, a bihari pénzügyi főbiztos is részt vett. Vígan szólt a cigányzene, j Csengett a pohár. A vidám társalgás közben a figyelmes házigazda meglepetten látja, hogy a szomszédja előtt érintetlen hever a tömött tajték pipa. S kíváncsian kérdi: — Hát te szomszéd, miért nem gyujtsz rá?

— Hát csak azért, mert a trafik nimetnek, nem magyar embernek való! — volt az elkeseredett válasz.

— No ha csak az a baj, majd segitünk azon is! Köztünk legyen mondva, van még a padláson vagy 3

| zsák fináncnemlátta szüzdohányom a javából...

S csakugyan nemsokára a derék hazafiak egész kéjjel merültek a felséges magyar dohány élvezetébe. Csaptak olyan füstfelleget, hogy mindenikük Jupiternek képzelte most magát az Olympuson, ambra füstjétől körülillatozva.

De nem volt nekik elég a tiltott gyümölcs élvezése: a törvényszegő házigazda még incselkedni is merészelt annak a tilalomnak jelenlevő törvényes őrével: Fábián főbiztos urammal, aki rendíthetetlen nyugalommal tűrte a csipkedő megjegyzéseket legfeljebb olykor-olykor jelent meg bajusza alatt egy-egy pajzán mosoly. Készen tartotta ő már fejében a visszatorlás legerősebb trompf- ját, gondolván, hogy az nevet legnagyobbat, aki utoljára nevet. És folyt a mulatság kiviláglott virradatig.

De a háznép még alig hajtotta nyugalomra fejét, máris döngetni, rázni kezdik a jól elcsukott nagykaput. Jancsi hajdú álmosan dugja ki nagy, buta fejét; de rögtön vissza is kapja félholtra ijedve, rácsukva ismét a nagy kaput az erősen dörömbölőkre és ordítva rohan alvó gazdájához: „Tekintetes Ur, Tekintetes Ur! Nyakunkon a finánc!“

Beöthy kipattan az ágyból. Csak annyit tud mon- | dani: „Jancsi az áldóját! Tüzbe a dohánnyal!"

A parancs teljesítve lön. Most lett már csak füst és hamu a féltve őrzött drága kincsből, a 3 zsák isteni gálócsi muskotály dohányból.

Jöhettek már a fináncok. Amint hogy jöttek is vagy hatan, állig díszbe öltözötten. S a fináncok nevében a szemlész ur vágja ki a rezet: kívánja, hogy az Úristen még számos névnapon át tartsa meg erőben, egészségben a tekintetes szolgabiró urat!

S ezzel sarkon fordulva, ott hagyták a dühöngő szolgabiró urat.

Nem is dicsekedett el a jó Áldzsi ezzel a névnapi üdvözléssel soha. Csak Fábián László főbiztos uramat vágta jó keményen hátba legközelebbi találkozásunk alkalmával.

*

A magyar bank.

Balközéppárti korában járja szorgalmasan Beöthy Áldzsi kortes körútját a keresztesi választó kerületben. Kiséretében van állandóan faluról-falura Nagybajuszu Balogh András keresztesi csizmadia, a kortesek gyöngye. Le nem szakad róla. Talán nem is annyira az elv hajtja, csak az a jó tulajdonsága, hogy mód felett szereti gyantázni ő kigyelme a hamar száradó, italszomjas torkát.

Épen Komádiban csurog a méz a mi Áldzsink aranyos szájából, füt-fát Ígérve megválasztatása esetére, mikor nagybajuszu Balogh András uram recsegve harsogó hangja rámordul mérgesen a beszédjét épen befejezni készülő szónokra:

— Hát a magyar bankkal mi lesz?

— Meglesz az is! vág vissza a mindent Ígérő jelölt, mire bősz Balogh kortes csak annyit mond, harcsa bajusza. alól dörmögve: „Bánja az istennyila, akár lesz magyar bank, akár nem lesz, én csak azért mondtam: mert Puszta-Toldón a választóknak azt is meigérte!“

•

A fnzió.

Ugyanezen kortes-köruton igy talált beszélni a mi drága jó Áldzsink, ki mint tudjuk, haláláig kitartott a generális mellett s aki valóságos bálványimádattal csüngött a „legnagyobb Tiszán“: „Én már halálig kitar-