Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-03 / 277. szám
« pTnrnmufg XIV.ÉVF. 277.7 SZÁM, Tárogatószó a börtönablak előtt Tárogatómüvész járt mostanában Kolozsváron s azok közül, akik az estélyét meghallgatták, a legtöbben valószínűleg őt magát egy egzotikus vándornak, különös liangszerszámát pedig egy történelmi múzeumból előkerült emléknek tekintették. Pedig valamikor a tárogató közelebb állt a magyar szívhez, a magyar érzéshez, mint bármely hangszer: Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt volt olyan fontos, mint maga a kard, mert lelkesíteni, felejteni, bátorítani, megvaditani tudott. Tanulmányokat, sőt könyveket írtak már a tárogatóról, amely a legújabb időkben újonnan konstruált formában érte meg reneszánszát, de ma, amikor néger zenekarok a divatosak s a feketék harci indulóira táncolnak hölgyek és urak, ma, amikor a rossz idegeket ilyen zenével kell csillapítani, bizony ritkán harsan fel mindenen áttörő, mindent elnémító hangja. Ritka a tárogatómüvész, de megritkult az igazi közönsége is. A tárogatómüvész rövid kolozsvári szereplése juttatott eszembe egy megható históriát, amely Kolozsváron játszódott le — úgy tetszik már — nagyon régen, még abban az izgalmas és várakozásteljes időben, amikor nem tudtuk, hogjr mit hoz számunkra Trianon. Az impé- riumátvételt csupán formailag megelőző megszállás első hónapjaiban a kolozsvári hadbíróság börtönébe hoztak Nagyváradról hat magyar urat: Jankovics Elemér járásbirót, Csécsy Nagy Imre huszárezredest, Birtha Sándor alezredest, Szúnyog Albert huszárőrnagyot Lukács Ödön városi főjegyzőt, örley György királyi közjegyzőt. Hogy mi volt ellenük a vád, azt most nincs miért részletezzük, felvágjuk, hiszen ilyenkor csak magunkba vágunk bele. Remélhetőleg örökre elmúltak az ilyen idők, amelyekre mi, békességgel ittmaradt magyarok min dig csak fájdalommal gondolhatunk vissza. Ezekben az időkben minden második ember szi- guranca detektív, besúgó, vagy gyanúsított volt. A váradi urakra is ráfogták, hogy kémkednek és összeesküvést készítenek elő. Az akkori körülményekhez méltó dokumentuma is volt a vádnak: Nagyváradon az uccán egy ismeretlen egy levelet adott át Csécsy Nagy Imre ezredesnek s amilyen gyorsan átadta, olyan gyorsan eltűnt. Éjszaka persze, házkutatás volt az ezredesnél és megtalálták nála az otromba módon összeesküvésre buzdító levelet. Ha ma megpróbálkoznék valaki ilyen együgyű beugratással, mindenütt; kinevetnék, de akkor gyanús volt mindenki, aki magyar. A levél és az ezt követő nyomozási „eredmény“ elég okul szolgált arra, hogy a kolozsvári hadbiróság börtönéhe szállítsák Csécsy Nagy Imrét és régi — kártyapartnereit, akikkel nyilván alsós közben tárgyalta meg az összeesküvést. Mondom, most lehet erről tréfásan Írni, de akkor bizony nem volt ilyen tréfás sem a mi hangulatunk, sem az ő helyzetük, mert rettenetes tortúrán mentek keresztül és kétszeri halálra- itélés után mentették fel őket. A hadbiróság börtöncelláiban várta a hat magyar ur sorsának jobbrafordulását s már az is öröm lehetett számukra, ha a szűk rácsos ab- lakokoh néha besütött a nap. Szigorúan ügyeltek rájuk, mint a veszedelmes emberekre s nem volt semmi kapcsolatuk a külvilággal. De este különös dolog történt. Tárogató szót hallottak a bebörtönzött magyar urak. Azt hitték először, hogy hallucinálnak, de nem: kuruc nóták édes-kesergős hangja szűrődött fel hozzájuk a börtönablak réseip át. A hadbirósági börtönnel szomszédos ház kertjében tárogatózott egy magyar ügyvédjelölt, dr. Farkas István, aki polgári foglalkozása mellé bátran odaírhatná, hogy tárogatómüvész. ömlött a panasz, a fájdalom, a régi magyar hangszerből, egyikmásik beiig imává magasztosodott, biztatást reményt küldött az elzárt magyar testvéreknek. A tárogató hangja betöltötte az egész börtönt, foglyok, őrök, megrendültén hallgatták, lekötötte, lefogta őket, mint ahogy ennek a tárogatónak primitiv őse éles harcba, oknélküli, reménytelen csatákba küldte mégcsak nem is rézgarasokért Rákóczi Ferenc rongyos, éhes kurucait. És aztán napokon, sőt heteken keresztül minden alkonyaikor felharsant a kert felől a tárogató. Egyre békitőbben búgott s nem szórakozásuk, nem mulatságuk, hanem imájuk lett a halálraítélteknek. Végre mégis győzött az igazság: elhangzott a felmentő szó s kinyíltak a cellaajtók. Néhány óra, egy-két nap letörölt az arcukról minden szenvedést. Mindent elfelejtettek, csak a tárogatót nem, amely a börtön magányában surrant fel hozzájuk, mint a titkos jóbarát, aki .............................. némán kezet szőrit s máris továbbmegy. A kiszabadult nagyváradi urak meglátogatták ismeretlen tárogatós magyar testvérüket. S mert megköszönni kevés lett volna, egy emléket adtak a kurucok tárogatósa késői utódjának. Egy egyszerű facigarettatárcát, amelyet unalmukban ők véstek, faragtak a börtön napjaiban. A kis fadobozt ma is legszebb emlékként őrzi a Kolozsvárról elkerült ügyvédjelölt, most bánsági ügyvéd, de én hiszem, hogy ennek a tárogatónak szavát ma sem felejtették el a hatok közül azok, akik még Isten rendeletéből véres és könnyes földi birodalma inkább meredek, mint sima útjait járják. Tóth Sándor. Rags megdöbbenést Keltett Széitelgadvarhelgen a törvényszék áthelgezésénen híre (Székelyudvarhely, december 1.) Ellenőrizhetetlen forrásból ma itt az a hir terjedt el, hogy a székelyudvarhelyi törvényszéket megszüntetik és a megyét a segesvári törvényszék joghatósága alá utalják. Nem lehet tudni, mennyiben alapos ez a híresztelés, de feltehető a jelenlegi kormánytól ilyen szándék, mert ez beleillene abba a kisebbségellenes prograinmba, amelyet a Ţepes-liga következetesen megvalósít a Székelyföldön s amelybe beletartozik az erőszakos választásoktól kezdve minden, amit azóta csináltak: közigazgatási testületek feloszlatása, inte- rimár bizottságok kinevezése, magyar jegyzők és tisztviselők tömeges elmozdítása, állami iskolák terhének a községekre való áttétele, adózási rendszer stb. A törvényszék áthelyezése jogszolgáltatás szempontjából és gazdaságilag végzetes lenne e megye lakósságára, mert 100—260 kmteres távolságokról lenne kénytelen Segesvárra utazni és elsorvasztása lenne Székelyudvarhely város központi minőségének. Ha a hir valóra válna, ez csak egy további akció előjelének tekinthető, nevezetesen tartani lehetne attól, hogy az igazságszolgáltatási leépítést a közigazgatási fogja követni, nevezetesen a vármegye szétdarabolása és a szomszédos román lakosságú megyékhez (Nagykiiküllő, Csik-Neamt stb.) való csatolása. A': hir, bár ellenőrizhetlen forrásból eredt, mély benyomást és megdöbbenést keltett a közönségben. Szenzációkat várnak a csikszenttamási milliós lopás pőrének főtárgyalásán (Csíkszereda, december 1.) Szakáli István rejtélyes és titokzatos halálával megbolygatott közvélemény csak nem tud napirendre térni é3 most inkább, mint valaha, egyöntetűen követelik, hogy a marosvásárhelyi táblai ügyész azon nal inditsa meg a csendőrség ellen a vizsgálatot annak tisztázása végett, hogy milyen sze repe volt a nyomozó hatóságoknak ebben az ügyben, miért vannak még most is a sajtó követelő fellépésével szemben is bizonyos felderítetlen körülmények és halogató szándék az exhumálást illetőleg. Miután pedig a sajtó kötelesség- szerüen addig foglalkozik ezzel az üggyel, amig teljes világosság derül Szakáli halálának a kétségtelen okára, s miután még eddig a hatóságok vajmi keveset tettek még abban az irányban, hogy az exhumálás megtörténjék, célravezetőnek Játszik, ha a napisajtó állandó rovatot nyit a Szakáli-ügy számára és -abban mozaikszerben megemlékezik arról, hogy mit, illetve mit nem tettek ebben a bűnügyben a hirtelen bekövetkezett halál ötödik hetében. Álljon itt legelső helyen egy gyergyói lap legutóbbi cikke, amelyből sokat lehet olvasni a sorok között is. Minden kommentár fölösleges hozzá, beszél az magától. „A Szakáli-ügy. Ismét eltelt egy hosszú hét, anélkül, hogy valami hatósági intézkedést foganatosítottak volna az exhumálás iránt, az ötödik, amióta Szakáli meghalt. Nem kell még öt és a gyilkosok, ha meggyilkolták, nyugodtan al- hatnak: eltűnnek a nyomok, nem lehet megállapítani semmit. Azért nem lehet azt mondani, hogy a hatóságok tétlenek az ügyben! A Csíkszeredái törvényszék vizsgálóbirája, Crean gá Ovidiu, egész sereg szenttamásit idézett maga elé éppen mára és megidézte vádlottképpen államellenes izgatásért valamennyi újságírót, aki csak le merte egyszer Írni a Szakáli nevét. Az ujságirókongresszus a vizsgálóbíró várószobájában december 2-ikán lesz, ugyanaznap, amikor a szenttamási közbirtokosság milliós lopásának ügyét tárgyalják. Az idézések célja nyilvánvalóan az, hogy az emberek unják meg már egyszer az esettel való foglalkozást és hagyjanak békét neki. Nem fogja célját elérni. Továbbra is érdeklődtünk a kérdés iránt és érdeklődésünknek minden valószínűség szerint igen pozitiv eredményei lesznek, amelyek a furcsa és hirtelen halál körülményeire talán még világosságot is derítenek. Az, akinek érdekében áll a nagy hallgatás és halogatás, semmiesetre sem a csendőrőrmester. Mások, nagyobb urak kell legyenek érdekelve az ügyben, akiknek nem tiszta a lelkiismeretük és akik az idő mindent elsimító és efeledtető jótékony hatásában remélnek. Mi is reméljük, hogy csalódnak.“ Amint már közöltük is, a csikszenttamási milliós lopás bűnügyének főtárgyalása december 2-ára vaip kitűzve. A vád gyanúsítottjai Albert Lajos, Guzdrán Béla, Albert Béla és Sándor Mihály Miután a vádlottak kihallgatása már megtörtént és a vád anyaga már tárgyalásra elő \an készítve, nem lesz érdektelen a birtokunkban lévő nyilatkozat egy részének szószerinti ismertetése, ami érdekes mentalitást árul el a kasszarablást illetőleg. A nyilatkozatot Albert Ágoston tette s annak bevezető sorai a következők : „1930 február 7-én este hozzám jött, délután 5—6 óra között, még lámpagyujtás sem volt, Albert Lajos s hivott, hogy a közbirtokosság pénztárából az ottlévő egymilliókettőszáztizennégy- ezer lejt lopjuk el. Feleségem figyelmeztette Albert Lajost arra, hogy: „ugyan bizony Lajos bácsi, volna-e lelke, hogy annyi szegény embert úgy bekárositson?“ — Miért ne, — mondotta Albert Lajos, — a miniszterek is eleget loptak és lopnak s még egyet sem akasztottak fel! Ott hadd fizessen a régi közbirtokosság, mert eleget loptak odahátra . . .“ Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a Sza- káli-ügynek közelebbi fejleményeit és a főtárgyalóét a milliós lopás ügyében. i * Átmeneti kabát . . Lei 1700 és feljebb Raglan I-a Flausch Lei 3000 és feljebb M. Neumann Ruhaáruház Cluj-Kolozsvár, Piaia Unirii No. 14. ^^Brvrra-mrtnrunnmrumrsnrfrinramrsrsnnmnn^^
