Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-09 / 257. szám

XIV. ÉVF. 257. SZÁM. 3 Kiu&zvzzMíta 1 ■■■■■■•'■■ii ■■ Gyorsabban... jobban... I<éstr villát, kanalat... tisztít ¥IM úr ViM pár pillánál alall tisz­títja az evőeszközt. Egy ke­vés VIM-et nedves rongyra... egy kissé dörzsölni... ez az egész munka. Pár pillanat alatt tűnik el minden zsír-, rozsda- és más lolt. Minden tárgyat bármi is legyen az, akár nikkel, akár cinn, akár aluminium, vagy ía könnyen tisz­títhatunk VIM-mei, hisz ViM szagtalan, higiénikus és semmit sem karcol. Az evő­eszköz olyan a VIM-iőI, mint uj korában volt. MINDENT TISZTÍT! V*V t* Japán nagy aranyszállitmányokat küld Amerikába, hogy háború esetére biztosítsa valutáját Az amerikai japán követ magyarázatot ad a nonni ütközethez Sürgetik a nagyhatalmak erélyesebb közbelépését ****?,■ , (Genf, nov. 7.) Tokiói jelentések szerint Ja pánban úgy a hivatalos körök, mint a közvé­lemény meg van győződve arról, hogy az oro­szok teljes erővel rendszeresen támogatják a kinaiakat. A nonni harcokban nagymennyiségű fegyvert, lőszert bocsájtottak a kinaiak rendel­kezésére és kinai ruhába öltözve, oroszok is har­coltak a japánok ellen. Washingtonban az ottani japán nagykövet megjelent Stimsonnál, a külügyi államtitkárnál, akit biztosított afelől, hogy a nonni hidfő körüli csata sajnálatos félreértés következménye. Ki­jelentette, hogy két nap múlva, amikorra kija­vítják a vasútvonalat, Japán vissza fogja vonni a hídfőtől a csapatokat. Japánnak biztos re­ménysége az, hogy az oroszokkal elkerülhetők lesznek az élesebb súrlódások. Japán forrásból származó hirek szerint Mand­zsúriában az ellenségeskedést megszüntették volna, kinai hirek szerint viszont úgy tudják, hogy még újabb és nagyobb japán erősítések érkeztek a harcok színhelyére. Washingtonból jelentik, hogy az észak- mandzsuriai Nonni folyónál történt összecsapá­sok idegességet és nyugtalanságot keltettek a Fehér Házban. Az Egyesült Államok kormánya sürgős újabb lépéseket tesz a nyílt japán-kinai háború megakadályozására. Hir szerint az összes nagyhatalmak közvetlen dip­lomáciai akciót kezdenek s megfelelő nyomást fognak gyakorolni mind­két kormányra, hogy állitsák helyre a békét a távolkeleten. Genfi jelentés szerint a népszövetségi főtit­kárság a kinai és japán kormányok Genfbe el­juttatott jegyzékeinek tartalmát nyomban kö­zölte Briand francia külügyminiszterrel, a rend­kívüli tanácsi ülésszak elnökével. Diplomáciai körökben feltűnést keltettek a Japánból Amerikába irányuló aranyszállitmá- nyokról szóló hirek. Kétségtelennek tartják, hogy a japánok ezzel az intézkedéssel valutájuk értékének megvédését céloz­zák, ha a yen a háborús rendszabályok miatt ingadozni kezdene/ A Nonni folyó partvidékén csak kisebb kinai osztagok maradtak s a harc szünetel. A kinai hadsereg zöme visszavonult Tsi-Tsi-Kar város falai közé. A város lakossága körében nagy az izgalom. Sanghaiból származó táviratok szerint az összeütközéseket a japán katonai párt titkos akciója idézte fel, mert igy remélik, hogy a tokiói kormány a mandzsuriai kérdésben nem fog engedékenysé­get tanúsítani. Kétségtelen, hogy a két kormány közölti megegyezés a távoli lehetőségek közé tar­tozik, amióta a helyzet még súlyosbodott. Japán és Kina genfi jegyzékei kölcsönösen a másik felet igyekeznek felelőssé tenni a mand­zsuriai újabb eseményekért. A kinai jegyzék a megszállás kiterjesztésével vádolja Japánt s azt követeli, hogy a tanács lépjen azonnal közbe, mert később a legsúlyosabb bonyodalmak sem lesznek elkerülhetők. Briand a főtitkársághoz intézett levelében azt az óhaját juttatja kifejezésre, hogy november 16-ára a tanácsot Párizsba hivja össze, mert a francia parlament ülésezése miatt nem távozhatik a francia fővárosból. A jasii egyetem és a nagyváradi jogaka­démia is fontosabb, mint a kolozsvári egyetem A kolozsvári professzorok snlyos sérel­meket sorakoztattak fel gyűlésükön — Még fűtőanyagot is csak a rektor jótál­lására kaptak (Kolozsvár, nov. 7.) Röviden jelentettük, hogy a kolozsvári egyetemi tanári kör Banescu Mik­lós elnök összehívására szokatlanul népes gyűlés­ben tárgyalta a kolozsvári egyetem kifogástalan működését megakadályozó személyi és'dologi akadályokat. A mindvégig izgalmas, de tárgyila­gos vita rendjén Dreganu Miklós rektor, Jakabo- vici, Stefanescu-Goangă, Gane, Marinescu, Giug- lea, Raeovita, Puscariu, Dima és még számos professzor hozzászólásából megállapitást nyert, hogy a bukaresti intéző körök magatartása miatt a kolozsvári egyetem mostoha elbánásban része­sült már évek óta s emiatt az ország többi három egyeteméhez képest inferioritásban van úgy anyagi, mint a személyi szolgáltatásokban. Az ország többi egyeteme, a bukaresti, jasii és csernovici a klinikai, laboratóriumi és szemi­náriumi évi átalányösszegnek felét, sőt háromne­gyedét már régebben felvehette. Kolozsvárt van­nak olyan egyetemi intézetek, melyek még az első negyedévi átalánynál tartanak. A fűtőanyag beszerzésére megállapított költ­ségvetési tételnek még a biztosan megígért rész­letét sem fizették ki úgy, hogy a fűtés megkezdése csak nagy akadályok­kal és a rektor személyes rendelésével és felelősségvállalásával történhetett meg. A többi egyetemnél a már megkezdett építke­zéseket befejezik, Kolozsvárt évek óta félben-szer- ben állnak az elkezdett épületfalak. Más egyetemeken uj tanszékeket, a favorizált váradi jogakadémián hatot szerveznek. A kolozs­vári egyetem számára azonban még segédszemély­zetre (osztályigazgató, tanársegéd, könyvtáros, laboráns) se jut. Ha igen, csak minimálisan. Iasi- ban pl. a bölcsészeti kari tanszékek mindenikének van 1 —2 tanársegédje. Kolozsvárt az egész karon mindössze három. Bukarestben a személyzeti járandóságokat az esedékesség napján kifizetik. Kolozsvárt több havi késedelemmel. Pl. a sebészeti klinika és más intézetek segédszemélyzete még augusztusra se kapott fizetést. A kolozsvári professzorok fizetése kisebb, mint a bukaresti kartársaiké részben azzal indokolva, hogy Bukarest drágább, rész­ben azzal, hogy a bukaresti professzorok kiválóbbak (!?) Még számos sérelem került megvitatásra. így pl. az is, hogy a váradi akadémia tanárai is nagyobb fizetésben részesülnek, mint a kolozsvári egyetem professzorai, holott a váradi akadémia tanárait nem egyetemi törvény szerint minősitik és nevezik ki. A gyűlés mindezekre nézve úgy határozott, hogy küldöttség utján, de az egyetemi tanárok kongresszusának összehívásával is tiltakozik e mostoha elbánás ellen s követeli a hátrányos helyzet gyökeres, minden vonalon végrehajtandó megszüntetését. Másik fontos tárgy volt az uj fizetési osztályokba sorozás kérdése. Az egyetemi tanárokat, kik eddig a semmitő- szék biráival és a dandárparancsnok tábornokok­kal voltak egy fizetési osztályban (legalább pa-- piron), most jóval alacsonyabb osztályba szándé­koznak sorozni s a korpótlékok számát is há­romra akarják csökkenteni. Megfelelő arányban fenyegeti ez a sérelem az elemi iskolai tanítókat és a középiskolák tan­erőit is. Épen ezért a gyűlés elhatározta, hogy mivel Amiamennyi rétegét a tanszemélyzetnek ugyanaz a közös, antidemokratikus veszedelem fenyegeti, hogy mélyen degradálják, kéri az or­szágos tanügyi kongresszus sürgős összehivását abból a célból, hogy mindnyájan egyöntetűen és kéz-kezet fogva tiltakozzanak ez igazságtalan, jog­fosztó és antidemokratikus terv ellen. Egyben elhatározta a gyűlés azt is, hogy a parlamentben ülő tanítókat, középiskolai és egye­temi tanárokat (összesen 120 van) is bevonja a mozgalomba és felkéri, hogy hárítsák el a tervbe vett antidemokratikus lefokozást, amely épen egy olyan kormány alatt készül lesújtani, amelyiknek elnöke is és tagjainak fele is épen egyetemi pro­fesszor. Valóban szomorú, hogy Erdélynek még az egyetemét is mellőzés­ben részesíti a kormányzat. És nagyon szomorú, hogy valamennyi tanügyi osztályt fenyegeti a szerzett jogok elvételének ve­szedelme, a rangbeli lefokozás, amely egyúttal a közművelődés lefokozása is és mindennek mond­ható. csak nem demokratikusnak. A háború előtt Románia és az északi államok becsülték meg leg­jobban a tanítás nagy közművelődési jelentőségét. Ami most van készülőben, haladásellenes terv és semmiesetre sem dicséretes közművelődési poli­tika. Épen ezért itt az ideje, hogy a közvélemény is tiltakozzék úgy az erdélyi egyetem mostoha el­bánása, mint a tanügy munkásainak tervbe vett mellőzése, lefokozása ellen. Megjegyezzük még, hogy a gyűlésen olyan erélyes hangok is hangzottak el, amelyek sikerte­lenség esetén a végső eszközök igénybevételét is követelték. Remélhető azonban, hogy a kormány jobb belátása azt feleslegessé teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents