Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-09 / 257. szám
XIV. ÉVF. 257. SZÁM. 3 Kiu&zvzzMíta 1 ■■■■■■•'■■ii ■■ Gyorsabban... jobban... I<éstr villát, kanalat... tisztít ¥IM úr ViM pár pillánál alall tisztítja az evőeszközt. Egy kevés VIM-et nedves rongyra... egy kissé dörzsölni... ez az egész munka. Pár pillanat alatt tűnik el minden zsír-, rozsda- és más lolt. Minden tárgyat bármi is legyen az, akár nikkel, akár cinn, akár aluminium, vagy ía könnyen tisztíthatunk VIM-mei, hisz ViM szagtalan, higiénikus és semmit sem karcol. Az evőeszköz olyan a VIM-iőI, mint uj korában volt. MINDENT TISZTÍT! V*V t* Japán nagy aranyszállitmányokat küld Amerikába, hogy háború esetére biztosítsa valutáját Az amerikai japán követ magyarázatot ad a nonni ütközethez Sürgetik a nagyhatalmak erélyesebb közbelépését ****?,■ , (Genf, nov. 7.) Tokiói jelentések szerint Ja pánban úgy a hivatalos körök, mint a közvélemény meg van győződve arról, hogy az oroszok teljes erővel rendszeresen támogatják a kinaiakat. A nonni harcokban nagymennyiségű fegyvert, lőszert bocsájtottak a kinaiak rendelkezésére és kinai ruhába öltözve, oroszok is harcoltak a japánok ellen. Washingtonban az ottani japán nagykövet megjelent Stimsonnál, a külügyi államtitkárnál, akit biztosított afelől, hogy a nonni hidfő körüli csata sajnálatos félreértés következménye. Kijelentette, hogy két nap múlva, amikorra kijavítják a vasútvonalat, Japán vissza fogja vonni a hídfőtől a csapatokat. Japánnak biztos reménysége az, hogy az oroszokkal elkerülhetők lesznek az élesebb súrlódások. Japán forrásból származó hirek szerint Mandzsúriában az ellenségeskedést megszüntették volna, kinai hirek szerint viszont úgy tudják, hogy még újabb és nagyobb japán erősítések érkeztek a harcok színhelyére. Washingtonból jelentik, hogy az észak- mandzsuriai Nonni folyónál történt összecsapások idegességet és nyugtalanságot keltettek a Fehér Házban. Az Egyesült Államok kormánya sürgős újabb lépéseket tesz a nyílt japán-kinai háború megakadályozására. Hir szerint az összes nagyhatalmak közvetlen diplomáciai akciót kezdenek s megfelelő nyomást fognak gyakorolni mindkét kormányra, hogy állitsák helyre a békét a távolkeleten. Genfi jelentés szerint a népszövetségi főtitkárság a kinai és japán kormányok Genfbe eljuttatott jegyzékeinek tartalmát nyomban közölte Briand francia külügyminiszterrel, a rendkívüli tanácsi ülésszak elnökével. Diplomáciai körökben feltűnést keltettek a Japánból Amerikába irányuló aranyszállitmá- nyokról szóló hirek. Kétségtelennek tartják, hogy a japánok ezzel az intézkedéssel valutájuk értékének megvédését célozzák, ha a yen a háborús rendszabályok miatt ingadozni kezdene/ A Nonni folyó partvidékén csak kisebb kinai osztagok maradtak s a harc szünetel. A kinai hadsereg zöme visszavonult Tsi-Tsi-Kar város falai közé. A város lakossága körében nagy az izgalom. Sanghaiból származó táviratok szerint az összeütközéseket a japán katonai párt titkos akciója idézte fel, mert igy remélik, hogy a tokiói kormány a mandzsuriai kérdésben nem fog engedékenységet tanúsítani. Kétségtelen, hogy a két kormány közölti megegyezés a távoli lehetőségek közé tartozik, amióta a helyzet még súlyosbodott. Japán és Kina genfi jegyzékei kölcsönösen a másik felet igyekeznek felelőssé tenni a mandzsuriai újabb eseményekért. A kinai jegyzék a megszállás kiterjesztésével vádolja Japánt s azt követeli, hogy a tanács lépjen azonnal közbe, mert később a legsúlyosabb bonyodalmak sem lesznek elkerülhetők. Briand a főtitkársághoz intézett levelében azt az óhaját juttatja kifejezésre, hogy november 16-ára a tanácsot Párizsba hivja össze, mert a francia parlament ülésezése miatt nem távozhatik a francia fővárosból. A jasii egyetem és a nagyváradi jogakadémia is fontosabb, mint a kolozsvári egyetem A kolozsvári professzorok snlyos sérelmeket sorakoztattak fel gyűlésükön — Még fűtőanyagot is csak a rektor jótállására kaptak (Kolozsvár, nov. 7.) Röviden jelentettük, hogy a kolozsvári egyetemi tanári kör Banescu Miklós elnök összehívására szokatlanul népes gyűlésben tárgyalta a kolozsvári egyetem kifogástalan működését megakadályozó személyi és'dologi akadályokat. A mindvégig izgalmas, de tárgyilagos vita rendjén Dreganu Miklós rektor, Jakabo- vici, Stefanescu-Goangă, Gane, Marinescu, Giug- lea, Raeovita, Puscariu, Dima és még számos professzor hozzászólásából megállapitást nyert, hogy a bukaresti intéző körök magatartása miatt a kolozsvári egyetem mostoha elbánásban részesült már évek óta s emiatt az ország többi három egyeteméhez képest inferioritásban van úgy anyagi, mint a személyi szolgáltatásokban. Az ország többi egyeteme, a bukaresti, jasii és csernovici a klinikai, laboratóriumi és szemináriumi évi átalányösszegnek felét, sőt háromnegyedét már régebben felvehette. Kolozsvárt vannak olyan egyetemi intézetek, melyek még az első negyedévi átalánynál tartanak. A fűtőanyag beszerzésére megállapított költségvetési tételnek még a biztosan megígért részletét sem fizették ki úgy, hogy a fűtés megkezdése csak nagy akadályokkal és a rektor személyes rendelésével és felelősségvállalásával történhetett meg. A többi egyetemnél a már megkezdett építkezéseket befejezik, Kolozsvárt évek óta félben-szer- ben állnak az elkezdett épületfalak. Más egyetemeken uj tanszékeket, a favorizált váradi jogakadémián hatot szerveznek. A kolozsvári egyetem számára azonban még segédszemélyzetre (osztályigazgató, tanársegéd, könyvtáros, laboráns) se jut. Ha igen, csak minimálisan. Iasi- ban pl. a bölcsészeti kari tanszékek mindenikének van 1 —2 tanársegédje. Kolozsvárt az egész karon mindössze három. Bukarestben a személyzeti járandóságokat az esedékesség napján kifizetik. Kolozsvárt több havi késedelemmel. Pl. a sebészeti klinika és más intézetek segédszemélyzete még augusztusra se kapott fizetést. A kolozsvári professzorok fizetése kisebb, mint a bukaresti kartársaiké részben azzal indokolva, hogy Bukarest drágább, részben azzal, hogy a bukaresti professzorok kiválóbbak (!?) Még számos sérelem került megvitatásra. így pl. az is, hogy a váradi akadémia tanárai is nagyobb fizetésben részesülnek, mint a kolozsvári egyetem professzorai, holott a váradi akadémia tanárait nem egyetemi törvény szerint minősitik és nevezik ki. A gyűlés mindezekre nézve úgy határozott, hogy küldöttség utján, de az egyetemi tanárok kongresszusának összehívásával is tiltakozik e mostoha elbánás ellen s követeli a hátrányos helyzet gyökeres, minden vonalon végrehajtandó megszüntetését. Másik fontos tárgy volt az uj fizetési osztályokba sorozás kérdése. Az egyetemi tanárokat, kik eddig a semmitő- szék biráival és a dandárparancsnok tábornokokkal voltak egy fizetési osztályban (legalább pa-- piron), most jóval alacsonyabb osztályba szándékoznak sorozni s a korpótlékok számát is háromra akarják csökkenteni. Megfelelő arányban fenyegeti ez a sérelem az elemi iskolai tanítókat és a középiskolák tanerőit is. Épen ezért a gyűlés elhatározta, hogy mivel Amiamennyi rétegét a tanszemélyzetnek ugyanaz a közös, antidemokratikus veszedelem fenyegeti, hogy mélyen degradálják, kéri az országos tanügyi kongresszus sürgős összehivását abból a célból, hogy mindnyájan egyöntetűen és kéz-kezet fogva tiltakozzanak ez igazságtalan, jogfosztó és antidemokratikus terv ellen. Egyben elhatározta a gyűlés azt is, hogy a parlamentben ülő tanítókat, középiskolai és egyetemi tanárokat (összesen 120 van) is bevonja a mozgalomba és felkéri, hogy hárítsák el a tervbe vett antidemokratikus lefokozást, amely épen egy olyan kormány alatt készül lesújtani, amelyiknek elnöke is és tagjainak fele is épen egyetemi professzor. Valóban szomorú, hogy Erdélynek még az egyetemét is mellőzésben részesíti a kormányzat. És nagyon szomorú, hogy valamennyi tanügyi osztályt fenyegeti a szerzett jogok elvételének veszedelme, a rangbeli lefokozás, amely egyúttal a közművelődés lefokozása is és mindennek mondható. csak nem demokratikusnak. A háború előtt Románia és az északi államok becsülték meg legjobban a tanítás nagy közművelődési jelentőségét. Ami most van készülőben, haladásellenes terv és semmiesetre sem dicséretes közművelődési politika. Épen ezért itt az ideje, hogy a közvélemény is tiltakozzék úgy az erdélyi egyetem mostoha elbánása, mint a tanügy munkásainak tervbe vett mellőzése, lefokozása ellen. Megjegyezzük még, hogy a gyűlésen olyan erélyes hangok is hangzottak el, amelyek sikertelenség esetén a végső eszközök igénybevételét is követelték. Remélhető azonban, hogy a kormány jobb belátása azt feleslegessé teszi.
