Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-06 / 254. szám
XIV. ÉVF. 254. SZÁM. 5 * GALLIA * igen tisztelt vevőközönsége szives figyelmébe ajánlja valódi francia selymeit és párizsi újdonságait mélyen leszállított árakkal. Fióküzlet: Cluj-Kolozsvár, Str. Gén. Neculcea (Kornis ucca) 2 szám. Renner palota. A betétkönyvhamisitó vallomása döntötte el az első Lőrinczy-pör sorsát Az elsikkasztott betétek tulajdonosainak próbapörében a betétesek győztek - A bírói ítélet szerint a banktisztviselő csalásáért a bank felelős (Kolozsvár, november 4.) A Lőrinczy-ügy lavinájának voltaképpeni meginditói, a raffi- nált furfanggal elkövetett betétkönyvhamisitá- sok ma a kolozsvári törvényszék elé kerültek, a szövevényes bünper első fejezeteként. Mint isme retes, Lőrinczy Mózes több ügyfelétől megbízást kapott arra, hogy mintegy nyolcszázezer lejt kitevő összeget helyezzen el a Kereskedelmi Hitelintézetben. Lőrinczy aztán az eredeti betétkönyvekről azokkal betüről-betüre megegyező hamisítványokat készített és ezeknek felmutatásával aztán a pénzt kivette és elsikkasztotta. Mikor a betétesek követelték a pénzüket, a bank vitássá tette az ügyet s kijelentette, hogy csak akkor hajlandó másodszor is fizetni, hogyha bírói Ítélet ad igazat a betéteseknek. Lőrinczy első áldozatai, a póruljárt betétesek erre beperelték a bankot s igy került az ügy a mai napon a kolozsvári törvényszék első szekciója elé. A mai ügy voltaképpen csak pró- bapör, mert több betétkönyvről lévén szó, a betétesek precedensei akartak teremteni a vitás betétekre vonatkozólag. A felperes ezúttal özvegy Biró Jánosné, aki kétszázezer lejnyi követelését tette per tárgyává. A bíróság asztalán két betétkönyv fekszik, mindkettő ugyanarra a névre kiállítva, pontosan megegyező egyenleggel. Az aláírások mind a kettőn megegyeznek s az a kérdés, melyik a hamisított és melyik az eredeti. Az ügyet egy alkalommal már kitűzték tárgyalásra s a törvényszék akkor elnapolta, özvegy Biró Jánosné képviselője, dr. Had- faludy, erre azt az előterjesztést tette a bíróságnak, hogy hallgassák ki Lőrinczy Mózest, aki mint „legkompetensebb“ az ügyben, bizonyára pontos magyarázatot tud adni az egész betétkönyvhamisitási históriáról. A bíróság elrendeli Lőrinczy tanúként való kihallgatását. Pastia vizsgálóbíró megadja erre az engedélyt s Lőrinczy egy fogházőr kifäcamüfouto séretében 11 óra után megjelenik a tárgyalóteremben. Felveszik Lőrinczy személyi adatait s azután Hossu dr. elnök megkezdi kihallgatását. Az elnök átadja Lőrinczynek a két betétkönyvet s megkérdi, hogy melyik az eredeti s melyik az általa készített másolat. — Ezt én hamisítottam — mutat rá határozottan Lőrincy az egyik betétkönyvre. — Valódiak-e az aláírások? — Igen, mindegyik hiteles. Ezután elmondja Lőrinczy, hogy özvegy Biró Jánosné nevében a szerencsétlen sorsú Beregszászy László jelentkezett nála a pénzzel, amelyet ő átvett, elhelyezett a bankban s később, mikor elkészítette a saját használatára szóló betétkönyvet, az összeget kivette. 1930. junius 30-tól számítva, rendszeresen fizette a (Kolozsvár, november 4.) A közönség lázas érdeklődéssel várja a ref. kórházsorsjáték nov. 30-iki húzását. Ezzel kapcsolatban a ref. igazgatóság a következő nyilatkozatot közli: Az erdélyi református Egyházkerület Igazgatótanácsa minden félreértést elkerülendő, kinyilatkoztatja, hogy az általa rendezendő Sorsjáték összes nyereményeinek azonnali készpénzfizetését garantálja annál is inkább, mert a sorsjegyek eladásából befolyt összegeket Igazgatótanácsunk éppen a nehéz közgazdasági helyzetre tekintettel és emiatti óvatosságból nem helyezte el bankbetétbe és igy a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank részvénytársaság kényszeregyezség' eljárása a sorsjáték eredményét semmi irányban sem érinti. E nyilatkozatunkkal megkívánunk nyugtatni minkamatokat Beregszászy Lászlónak, holott a pénzt a jelzett időpontban már kivette a bankból. — Az összegek befolytak-e a bankba? -< teszi fel az elnök a kérdést. — Igen, teljesen szabályosan befolytak és a kivételt a tulajdonosok tudta nélkül én végeztem, — feleli monoton hangon Lőrinczy Mózes. — Hogyan lehet, hogy valódiak az aláírások, ha a kamatfizetések, melyeket Lőrinczy végzett, semmiféle könyvbe nincsenek bevezetve, — kérdezi meg az egyik ügyvéd. — Egyenesen fizettem ki a kamatokat a felvett pénzből a tulajdonosoknak s ezért nem került be semmi könyvbe, — mondja Lőrinczy. < Ezzel vége is Lőrinczy kihallgatásának s a volt bankigazgató kabátját felvéve, nyugodtan távozik, sarkában a fogházőrrel. Ligeti Sámuel dr. a Kereskedelmi Hitelintézet igazgatóját szólítják be ezután — Ismeri-e ezeket az aláírásokat? — mutatja az elnök a betétkönyveket. — Igen, ismerem. — Valódiak? — Azt nem tudom, de mindenesetre hasonlítanak. De vannak olyanok, amelyekről nem hiszem, hogy valódiak lennének. — Ezután elmondja, hogy a bank a békés kiegyezés mellett volt. A felperes nevében dr. Nagy Elek tárgyalt vele, de nem fogadta el a bank ötvenszázalékos ajánlatát. A felperes nevében dr. Hatfaludy kérte az összeg megítélését. Bebizonyosodott, hogy az összegek befolytak a bank pénztárához s ez elég arra, hogy a törvényszék kötelezze a bankot a pénz visszafizetésére. A’ bank képviseletében dr. Fischer Tivadar hosszabb beszédben tárja elő azokat a indokokat, amelyek arra bírták a bankot, hogy ne ismerje el valódiaknak a bemutatott betétkönyveket. — Lőrinczynek a bankban nem volt pénztárosi minősége. A pénzeket a pénztáros kezeli s Beregszászy Lászlónak Lőrinczy külön helyiségében adta át a betétek céljára szolgáló ösz- szegeket. A bankkal szemben Lőrinczy volt a betevő, mert a bank tőle vette át a pénzt. Lőrinczy helyezte el az összegeket, ő is vette fel azokat, az ügy teljesen hibátlanul folyt le. Dr. Hosszú enök: Befolytak-e az összegek? — Befolytak, Lőrinczy által, de nem Beregszászy kezétől. Dr. Fischer Tivadar ezután a következő szavakkal fejezi be beszédét: — Nem lehet, hogy az egyszer kapott pénzt kétszer fizessük vissza. Ezért kérem a kereset elutasítását. A bíróság tanácskozása rövid ideig tart. Néhány perc múlva már kihirdetik az ítéletet, amely szerint a bank tizenöt nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles visszafizetni özvegy Biró Jánosné peresített betétkönyvének egyenlegét s ezenkívül tízezer lej perköltséget. Az ítélet indokolása serint az, hogy a bank felvette a pénzt, már maga után vonja azt, hogy a betétköny tulajdonosát ki kell elégítenie. A tulajdonost nem érheti kár azért, mert a bank egyik tistviselője visszaéléseket követett el. Nem az a fontos, hogy ki teszi be a pénzt, az a jelentős, hogy kinek a tulajdonában van a betétkönyv. A tisztviselők felelőssége a bankkal szemben belső ügy s egyáltalában nem érinti a betétkönyvek értékét. Az ítélet ellen a Kereskedelmi Hitelintézet felebbezést jelentett be. denkit, hogy a sorsjáték szerencsés nyerői ft nyereményeket függetlenül attól, hogy a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank r. t. kényszeregyezségi eljárást tett folyamatba, a sorshúzás után közvetlenül az erdélyi református egyházkerület pénztárából azonnal készpénzben fogják megkapni. Kolozsvár, 1931. november 3. Az erdélyi református Egyház- kerület Igazgatótanácsa. STHRIOL RAKTÁR Î m ¥7* O 13 17 Kolozsvár. — Kérjen lilUI aIwm mintát, árlapot!!! — A ref. Egyházkerület pénztára fizeti ki a kőrházsorsjáték nyereményeit
