Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-05 / 253. szám

8 XIV. ÉVF. 253. SZÁM. Szeszmonopólíum előtt Nagy demagógia folyik a cujka monopólizálása ellen — A fekete­szesz miatt a legális szeszipar elvesztett 5000 vagon fogyasztást, az államkincstár pedig évi egymilliárd 800 millió szeszadót za — még nem jelenti azt, hogy nyomban, már a- jövő évi január elsejével a monopolrendszer már fel is veheti üzemét. Nézetünk szerint a monopol megszervezése, az eladási szervezetek felállítása legalább is 6 hónapos időt fog igénybevenni, ami­kor megkezdődnék tulajdonképpen az illegális kazánok, kis üstök tizezreinek kipusztitása! — Ismételjük: ma a legális szeszipar egyál­talában nem ad el itali célokra szeszt, egyetlen szeszgyár nincs üzemben hónapok óta, a cujka- fogyasztás mégsem emelkedik, sőt ellenkezőleg a> cujka ára esik, — ezek a körülmények tehát azt' bizonyítják, hogy ma a fogyasztó saját maga ál*- litja elő — az adó lefizetése nélkül — a szeszt! (Bukarest, november 3. Saját tud.) Közhely, hogy a romániai legális szeszipart tönkretette a fekete szesz, közhely, hogy az államkincstár évente közel 2 milliárd lej szeszadóbevételtől esett el és közismert, hogy Argetoianu pénzügyminisz­ter a szeszgyártás monopolizálásával kiván a je­lenlegi kaotikus helyzeten segiteni. A pénzügy- miniszter a szesztermelés monopolizálása utján kiván fixösszegü és abszolút biztos bevételt te­remteni az államkincstár részére, hogy a 25 mil­liárd lejre leredukált költségvetés egyensúlyát biztosítsa. Joggal felmerül a kérdés, hogy a pénz­ügyminiszter monopolterve alkalmas-e ennek a célnak az elérésére és hogy a tervet hogyan Íté­lik meg a bevezetendő uj rendszerrel közelről ér­dekelt tényezők, többek között a legális szeszipari Munkatársunk kérdést intézett a romániai szeszipar egyik nagyfelkészültségü reprezentán­sához a szeszipar jelenlegi helyzetéről a monopol­lal kapcsolatosan és várható jövőjéről. A kapott .válasz, amelyet alább közlünk nemcsak a szak­mai érdekeltek, de a nagyközönség széleskörű fi­gyelmére is joggal igényt tarthat, mert egyetlen adófizetőre sem lehet közömbös, hogy az állami budget egyensúlya tényleg helyreáll-e a költség- vetési összeg radikális leszállításával és hogy a szeszmonopol után az államkincstár tényleg meg­kapja-e a kontemplált bevételi összeget. # — Az 1926. évig, amig a szeszadó emelése nem következett be, — mondotta informátorunk — az összes alkoholneműek — úgy az ipari szesz, mint a gyümölesszesz — harmonikusan megfértek egy­mással és minden alkoholnemüt előállító iparág azt a maximális mennyiséget hozta forgalomba, amennyi az egzisztenciájának biztosítására elég­séges volt. — Amióta az 1926. évi julius 13-iki szeszadó­emelés bekövetkezett, azóta diszharmónia uralko­dik az alkoholtermelők között, a kincstár elveszí­tette a legális fogyasztást, a szeszipar az adóeme­lés következtében elveszítette azt a vezető szere­pet, amely őt joggal megilleti, viszont azok az alkoholtermelők, akiket az 1926. évi törvények tá­mogatni akartak, szintén nem profitáltak semmit, sőt a szesziparral együtt ezek is panaszkodnak. — A cujkából az 1924—25. években elfogyott 1200 vagon, az 1930. évben is elfogyott ez a meny- nyiség, de már itt is fellépett az úgynevezett „fe­kete cujka“. Borszesz a megelőző években elfo­gyott 120 vagon, a mult évben 300 vagon, a legá­lis szeszipar viszont elveszített 5000 vagon fo­gyasztást, az államkincstár pedig 1 milliárd 870 millió lej helyett az elmúlt évben csak 63 millió lejt kapott szeszfogyasztási adó címén! — Ma, amikor egyetlen szeszgyár sincs üzem­ben és egyetlen liter gabonaszesz sem kerül itali célokra forgalomba, amikor tehát a cujkát nem kell félteni a szeszipar állítólagos konkurenci­ájától, a cujka ára 55—60 lej, tehát ugyanannyi, amennyi akkor volt, amikor a legális szeszipar 5500 vagon szeszt adott el. — Ezek az adatok és tények azt bizonyítják, hogy az 1926. évben életbeléptetett törvények és a szeszadó felemelése nem javították meg a gyü­mölcsszeszipar helyzetét, ellenben a magas adó­tétel alkalmas volt arra, hogy súlyos visszaélések történjenek, amely visszaélések legelsősorban a szeszipart, a kincstári bevételeket sújtották, de érzékenyen sújtják a gyümölcsalkoholipart is! — Bár ebből a kaotikus állapotból a kivezető ut nem a szeszmonopol, hanem a szeszadó leszál­lításával a szeszfogyasztás legalitásának helyre­állítása, mégis el kell fogadjuk a jobb jövő alap­jául azt a monopoltervezetet, amelyet Bratescu miniszter nagy szakértelemmel dolgozott ki. Az összes érdekeltek, igy a legális szeszipar is meg­tette a monopoltervezetre megjegyzéseit, amelyek objektivek és nemcsak a szeszipar érdekeit tart­ják szem előtt, hanem harmonikusan együttmű­ködést akarnak a többi alkoholnemüeket előállító iparágakkal. ... Demagógia â cujka érdekében •— Á cujkának a monopóliumba való bevo­nása ellen nagy demagógia folyik, holott — ha- már a monopol az egyetlen kivezető ut, — úgy a cujkatermelők érdekében is szükséges ennek az alkoholnemünek is a monopolizálása. A cujka­termelők eddig a közvetítő kereskedelem utján hozták forgalomba árujukat, viselni voltak kény­telenek a pillanatnyi árhullámzások kockázatát, mig a monopol minden közvetítés kizárásával, megszabott áron veszi át a cujkát, olyan árban, amelynek meghatározása állami ellenőrzés alatt áll. Minden ellenkező állítás demagógia! Nem lehet monopolizálni alkoholnemüeket olymódon, hogy évi 1000—1200 vagon cujka kiessék az össz­forgalomból, a monopol nyilvántartásából és el­lenőrzéséből! — Bizonyos, hogy abban az esetben, ha ez az alkohol nem a monopol utján kerül forgalomba, úgy újólag alkalmat adnak arra, hogy a „fekete cujka“ felüsse a fejét és hogy a cujka cime alatt egyéb fekete alkoholok kerülhessenek forgalomba. Amennyiben lehetőség adatik alkoholnak illegá­lis utón való előállítására és a cujka kimarad a monopolból, úgy a legális cujkatermelés éppen úgy el fogja veszíteni létjogosultságát, mint aho­gyan a fekete szesz miatt elveszítette a legális szeszipar! * — A monopol egyébként — amennyiben a parlament még ebben az ülésszakban megszavaz­Monopol nélkül 20 lej legyen a szeszadói' — A tisztitó munkának elvégzése nagyon hosszú időt fog igénybevenni és a szeszipar álta­lános anomáliája csak abban az esetben fog meg­szűnni, ha a monopol nagyon erélyes kézzel fog ebbe a dzsungelbe belenyúlni, vagy pedig a mo­nopol nélkül a kincstár a jelenlegi szeszadónak 20 lejre való leszállításával elveszi a jövedelme­zőségét az illegális termelésnek és amikor ilyen módon a legális termelés és fogyasztás helyreál­lott, akkor adja át a teret a monopolnak. • Eddig szól a legális szeszipar reprezentánsé-- nak szakértői nyilatkozata, amelyről megállapít­ható, hogy a szeszmonopol bevezetése és a szesz­ipar általános regenerálása kompikált és súlyos kérdés, amelynek általános megnyugvástkeltő megoldása még hosszabb időt vesz igénybe, de amely problémának radikális rendezése nemcsak a legális szeszipar egzisztenciájával van szoros összefüggésben, de eminens érdeke az államkincs­tárnak is, amely az 1932. évi, úgynevezett „egyen*- súlyozott költségvetését“ nagy mértékben a szesz­monopolból származó egymilliárdos biztos bevé­telre építette fel. n. 1. A jegybank szerint kivételes intézkedésekre nincs szükség Manoílescu s az infláció nem orvosság, hanem méreg (Bukarest, november 3.) A jegybank igaz­gatósága levelet intézett a pénzügyminiszterhez, amelyben annak a véleményének ad kifejezést, hogy a pénzügyi helyzet kivételes intézkedé­sek megtételét nem teszi szükségessé. A jegybank a maga részéről ily intézkedések­hez nem is járulna hozzá, már csak azért sem, mert ezektől megfelelő eredményt úgy sem lehet remélni. * Az Argus közli Manoilescu bankkormányzó nyilatkozatát, az inflációról. A jegybank kor­mányzója hangsúlyozza, hogy az infláció nem orvosság, hanem méreg, ezt az igazságot a legutóbbi évtizedek eredmé­nyei eléggé bebizonyították, mert mindenütt, ahol ezzel a szerrel próbálkoztak, a legnagyobb nehézségekbe és zavarokba jutott az állam és a magánosok gazdálkodása, de az emberek köny- nyen felejtenek. Az ország felelős vezetői tisz­tában vannak a helyzettel és nem is gondolnak oly megoldásra, amely a külföld bizalmát telje­sen megszüntetné és az egész országot még na­gyobb nyomorba döntené. A Románia Petrolifera kényszeregyezséget kért. Bukarestből jelentik: Az általános gazda­sági krízis hatása alatt a Romania Petrolifera petróleumtársaság, amelynek alaptőkéje 150 millió lej, kényszeregyezséget kért. A mérleg szerint a vállalat aktívái meghaladják a passzí­vákat és ezért százszázalékos visszafizetést he­lyez kilátásba három év alatt kamatmentesen. Az első évben húsz, a második évben negyven­negyven százalék visszafizetésével. Helyreigazítás. A Kolozsvári Takarékpénz­tár és Hitelbank Igazgatósága a Friss Hírek c. lapban megjelent azon közleménnyel szemben, hogy az intézet megállását a Banca Naţionala okozta, kénytelen megcáfolni, már azért is, mert hitelfelemelést a Jegybanktól nem is kért és ré­széről mindenkor csak előzékenységet tapasz­talt. Autóbusz-Menetrend Kolozsvár—Dós—Nagybánya—Máramarossziget között Érvénves 1931. november 1-től: ÓRA 1 1 >| < ÓRA Indul 6 14 Kolozsvár Érkezik 1830 1030 Érkezik 8u 1614 Dés Indul 1615 815 indul 830 1630 Érkezik 16 8 Érkezik 12 20 Nagybánya Indul 1230 430 Indul 6 — Érkezik 1645 — Érkezik 830 — Mármarossziget Indul 1 14 —

Next

/
Thumbnails
Contents